Esztergom és Vidéke, 1936

1936-03-12 / 21.szám

ESZTERÍiOH Az Esztergomi Turista n

alárda városunk kultur; ;ének kétségtelenül egyik leg envesebb tényezője. A Mag ista Egyesület Esztergomi >ának kebelében ezelőtt huszonöt évvel alakult meg ez a lelkes csoport, mely — a háború egy-két éve alatti kényszerű stagnálást leszámítva, nagy buzgósággal és kitartó munkával műveli nemcsak a dalkultúrát, de a polgári összetartozandóság, a hű bajtársiasság s amit legelőször kellett volna mondanunk: a hazafiúi érzés erényeit a város polgársága körében. Az Esztergomi Turista Dalárda nemcsak legnépszerűbb, de legdemokratikusabb szervezete is városunk társadalmi életének, amennyiben tagjaitól a jó hangon kivül csupán kifogástalan s feddhetetlen polgári magatartást kivan meg, tekintet nélkül tagjainak társadalmi állására s foglalkozására s igy baráti megértő szomszédságban szolgálják a dal kultuszát a főtisztviselő, az állami hivatalfőnök, a kereskedő s a kisiparos is. De amilyen egyek a barátságban, olyan egyek a dal szeretetében is s ez az összetartás és ez a lelkesedés a titka annak, hogy mig más egyesületek csak nehéz küzdelmek árán bírják holnapjukat biztosítani, addig a Turista Dalárda az utóbbi években örvendetes fejlődésről tesz tanúságot. Ennek a fejlődésnek a biztosításáért azonban nemcsak munkában, de sokszor anyagiakban is elég nehéz áldozatokat kell hozniok a Turista Dalárda tagjainak. A dalárdának ugyanis nincs vagyona s tagjai bizony mindannyian szegény emberek. Kiadása azonban elég sok van ennek a dalárdának, mert eltekintve attól, hogy az ilyen kaszinórendszerű összejövetelek nem teljesen költségmentesek, a dalárdának reprezentatív kiadásai is vannak. Látjuk ezt hazafias ünnepélyekre, közéleti aktusokra, továbbá temetésekre stb. való testületi kivonulásaik alkalmával. Most is például időrágta egyesületi zászlójukat renováltatják tetemes költséggel. Kiadásaik tehát vannak, bevételeiket pedig nyilványo5 hangversenyeik bizonytalan jövedelméből szokták födözni. Ezek a hangversenyek — azt jól tudják Esztergomban az ünnepélyrendező egyesületek — ha nem is járnak éppen ráfizetéssel, de bizony igen gyér jövedelmet jelentenek a legtöbb esetben. S ezeket a nyilvános szerepléseket, bemutatkozásokat mégis meg kell tartani, mert hiszen egy dalosegyesülettől ezt egyenesen elvárja a közönség, amely itt Esztergomban —- s ezt lekopogom — őszintén szereti s becsüli is ezt a minden idő ben helytálló, népművelő, szerény, sokat nyújtó, szóval népszerű dalárdát. Ez az az egyesület városunkban, amelyik nem kér, csak ad. Talán ez is egyik titka népszerűségének ... j Tudjuk, hogy a Turista Dalárda i alkalmi szereplésein felül minden j évben egy nagyobbszabású nyilvá' nos hangversenyt is szokott rendezni, mely azonban a dalárda reorganizálása miatt a mult évben elmaradt. A mult évben alakult meg ugyanis a dalárda kebelében a női s ezzel kapcsolatban a vegyeskar is. Ez évben azonban, pontosan március 14-én a dalárda ismét megrendezi szokásos évi nagy hangversenyét Liszt Ferenc elhunytának 50. ; évfordulója alkalmából s ezzel belej kapcsolódik az országosan rendezett Liszt-emlékünnepélyek sorozatába. Műsorán csupa Liszt művek szerepelnek férfi-, női- s vegyeskari előadásban. A műsor keretében fővárosi s környékbeli művészek is szerepelnek ének- és zongoraszámokkal s egy igen előkelő fővárosi zenei szakember Lisztet, a zongoraművészt és zeneköltőt fogja méltatni. A Turista Dalárda tehát ismét ad egy nivós s kétségtelenül nagystílű hangversenyt, de ezúttal kér is. Érdeklődést, megértő támogatást, szeretetet kér a város közönsége részéről. Érdeklődést, hogy el ne lankadjon munkakedve, támogatást, hogy biztosíthassa a további fejlődéséhez feltétlenül szükséges anyagi bázist és szeretetet, hogy erkölcsi jutalma is legyen több évtizedes önzetlen és bizony fárasztó munkájának. Mi úgy érezzük, hogy ezekre a sorokra semmi különösebb szüksége nincs a dalárdának további népszerűsítése szempontjából, de súlyt kívánunk adni a helyi sajtó részéről is a hangverseny, mint nemzeties irányú, mint kultúrhistóriai, egyben várostörténeti ünnepély jelentőségének. Hisszük, hogy városunk minden szép és nemes irányú megmozdulás iránt érdeklődő közönsége is ilyen szempontokból fogja értékelni, meghallgatni s élvezni a Turista Dalárda szombat esti Liszt-hangversenyét, melynek megrendezése kulturális kötelessége, meghallgatása pedig a nagy magyar zseni iránti tiszteletadása úgy a Turista Dalárdának, mint a város polgárságának, mely a megyei s városi közélet vezetőinek remélhető érdeklődéséből is bíztatást menthet kedves és népszerű dalárdájának ezúttali s ezutáni támogatására is Nagy ünnepséggel és országos zarándoklással üli meg a magyar katolicizmus Budavára visszafoglalásának 250 éves fordulóját Nagy ünnepre készül a magyar nemzet, de az egész keresztény nyugat is, mert most lesz 250 éve an nak, hogy XI. Incze pápa kezdeményezésére és nagy anyagi áldozatkészségével Lotharingiai Károly herceg hosszú véres harcok után hős seregével, amelyben több mint 18 ezer vitéz magyar katona vett reszt, 1686. szeptember 2-án visszafoglalta Budavárát a török félholdtól. Emlékezetes napja ez nemcsak a magyar nemzetnek, hanem a keresztény nyugatnak is, mert hiszen Budavárának visszafoglalásával indult meg a hitetleneknek mind deledre való visszaszorítása. A történelem egyik legnagyobb eseményének hősei ezúttal is magyarok voltak. Esterházy János gróf, Batthyányi Ádám, Petneházy és Csáky hajdúi és huszárjai voltak azok, akik haláltmegvető bátorsággal mentek neki az égbenyúló falaknak és Jézus nevével az ajkukon, áldozták föl életüket a kereszténységért és Hazájukért. Letagadhatatlan történelmi igazság az, hogy egy győri magyar hajdú volt az első, aki feljutott a létrákon a budai várfalra és annak egyik kiszögelésére feltűzte a szűzmáriás magyar lobogót. Meg kell dobbania minden magyar szivének, mert régi dicsőségünk emléke vet ránk most sugarat, megmutatván az egész világnak, hogy van egy nép, amely évszázadok viharai között életét, boldogságát, vagyonát és családi tűzhelyét áldozta fel Krisztus keresztjének diadaláért és a nyugat fejlődésének biztosításáért. Itt az alkalom, hogy a reánk hárított igazságtalanságokra felfigyel jenek. Éppen ezért fel kell használni az alkalmat most, amikor maga Magyarország biboros-hercegprimása vállalkozott arra, hogy az Actió Catholica Országos Elnökségének felkérésére főpásztori vezetésével elvezeti a magyarok hálazarándoklatát a keresztény világ központjába, Rómába, hogy ott a magyarokat 250 évvel ezelőtt megsegítő és a török járomtól megszabadító XI. Incze pápa nagy utódjának, XI. Pius pápának bemutassák a nemzet sohasem felejtő nagy háláját. Meg kell mozdulni minden falunak és városnak, mert ebben a zarándoklatban ott kell lennie minda zoknak, akiket az élet az élre állított, de nemcsak ezeknek, hanem minden katolikusnak meg kell mozdulnia, hogy résztvegyen ezen a ragyszabású zarándoklaton, amely két csoportban indul Rómába. Az első, vagyis az „A" csoport május 5.-én, a második, vagyis a „B" csoport május 8. án. A zarándokok megjelennek ezenkívül az első katolikus Sajtó világkiállításon is. A részletes programmot a jövő héten bocsátja ki az Actió Catholica Országos Elnökségének központi irodája (Budapest, IV., Ferenciek-tere 7. sz.) amely már most is, levélbeli keresésre a legnagyobb készséggel ad felvilágosítást. Magyar Katolikusok vár benneteket Róma, az Örökváros I I I WWWWMHWWrtWWWMWW Lapunkat támogatja, ha hirdetőinknél vásárol. Városrendezési törvényjavaslat készül Tíz éve várja türelmetlenül egy sereg vidéki város, vármegye, valamint nagyon sok munkára vágyó mérnök azt a törvényjavaslatot, amely végre rendet teremt a magyar városok építkezésében és rendezésében. Ugyanis ezen a téren országszerte kaotikus állapotok vannak, mert az egyes városok és vármegyék lokális érdekek figyelembevételével és műszaki képzettség hiányában olyan építési és városrendezési szabályrendeleteket alkottak, amelyek sem szociális, sem egészségügyi, sem pedig műszaki tekintetben nem állják meg a helyüket. Rengeteg panasz és majdnem helyrehozhatatlan hibák támadnak ezekből a rendszertelenségekből, megakasztva a városok egészséges fejlődését, másrészt pedig az élet a bürokrácia lassúságát mellőzve, egészségtelen településeket kényszeritett ki annyira, hogy sok esetben főbb közlekedési utakat foglaltak el és akadályozták ezzel a közlekedés rendkivüli fontosságát. Néhány vármegye és város vezetősége súlyosan érezte ezt a fonák helyzetet és évekkel ezelőtt már igyekezett olyan városrendezési és építési szabályzattal rendet teremteni, amely megfelel a mai szociális, higiénikus és műszaki követelményeknek, azonban a belügyminisztérium nem hagyta jóvá a vármegyének 21 különféle építési szabályzatot egybefoglaló szabályzatát azzal az indoklással, hogy rövidesen országos rendezés történik. Már évekkel ezelőtt még Fabinyi Tihamér kereskedelemügyi minisztersége idején megkezdték egy országos építési és városrendezési törvény alkotását, számtalan ankéton foglalkoztak a tervvel a Mérnöki Kamara kiküldöttei, a társminisztériumok és mindazok a szakemberek, akiket a minisztérium véleményadásra hívott fel. A magyar mérnöki kar örömmel várta az új törvény eljövetelét, azonban ismét elaludt évekre ez a halaszthatatlannak látszó kérdés. Értesülésünk szerint Bornemissza Géza iparügyi miniszter hozzáfogott az uj városrendezési törvény megalkotásához. Az uj törvényjavaslat tervezetén most dolgozik a minisztérium illetékes osztálya és előreláthatóan rövidesen olyan formába kerül a íjavastat-tervezet, amely ugy a szakemberek, mint magának a miniszternek tetszését is meg fogja nyerni. ügy tudjuk, hogy az elgondolás szerint szabályozni fogják minden vármegye és az 5 ezer lakosú nagyobb város épitési és városrendezési ügyeit. Ez a nagyszabású munka minden nagyobb invesztíció nélkül vihető keresztül, mert az egyes városok rendezésére kiírandó tervpályázatok nem igényelnek komolyabb összegeket, viszont mégis munkalehetőséget adnak a magyar mérnöki karnak. A tervpályázatokon kivül felméréseket, felvételeket, víz- és