Esztergom és Vidéke, 1935

1935-08-08 / 62.szám

Nyergesi János őstehet­ség a Hortobágyra vá­gyakozik ­Az állomáson, vonatindulás előtt találkozunk vele. Utazik haza, Nyer­gesújfalura. Zsebében „Az fist" és a „Friss Újság" legújabb száma. Az elsőt azért vette, mert a legfrissebb sporthíreket hozza, a másikat azért, mert róla irtak, mint Ferenc dozsef­dijas őstehetségről. Épen Leventére gyújt és miközben élvezettel fújja a füstöt, elmeséli, hogy a megyeházán járt, az alispán urat kereste, mert segélyt kér a megyétől, hogy a Hor­tobágyra utazhassék. — A magyar motívumokat aka­rom tanulmányozni — mondja —, 150 pengő segélyt kérek és ebből két hónapig járhatok az Alföldön. Azon kérdésünkre, hogy miből él, azt válaszolja, hogy a palagyárban dolgozik, ha van munka. Művészet­ből ma már megélni nem lehet, s bár ismerik nevét, a művészkörök­ben is otthon van, ez csak erkölcsi támogatás, ebből megélni családjá­val nem tud. Aztán büszkén mondja, hogy a japán iskolát követi, ezt Parisban tanulta, mikor egy évet töltött a művészek álomvárosában. Most nincs munka és jön az ősz. Nagyon kíván­kozik a Hortobágyra, hogy a ma­gyar szépségeket megörökítse őste­hetségének grafikonjaival. Bizakodva várja a keddi kisgyűlés döntését, boldogan beszél hortobágyi terveiről. „Művészsors" a huszadik század ban. Segélyt kér az őstehetség, hogy magyar álmait megfesthesse. Remél­jük, sikerrel. magyar filmet se hagyjuk ki. Sokan lekicsinylően nyilatkoznak róla, pe dig nincs igazuk. A „Meseautó", „Lila akácok", „Uj rokon", „Rá kóczi induló" mind szépek s amit sokan unnak, remek magyar képek kel vannak tömve. A nyárfás ma-, gyar határ, a hullámzó, aranykalá­szos buzatenger, a magyar tiszt s a cigánymuzsika a miénk, s külföl­dön nem vallunk vele szégyent. Pesten most játszották Molnár Fe­renc megfilmesitett történetét, az örökszép, a legszebb gyermekre­gényt, a „Pál utcai fiuk"-eX. A kö­zönség végigsirta az előadást, nem csoda, hisz, maga a könyv is meg­ható. Jöjjenek el a „Pál utcai fiuk" Esztergomba is. (p. I.) Ami a két mozidarab között van A Kultur Mozgó nyáron nem tart szünetet, előadási napokon kettesé­vel peregnek a szezonban sikert­aratott filmek. A tulajdonos nem esi nál rossz üzletet, a közönség örül, hogy szórakozhat. Program nélküli vasárnap este be­ültünk mi is a moziba. Két darab ment, az „Ex menyasszony" és a „Bécsi bál". Két film két külön vi­lág. S ami a két film, között.. van ? Az a lélek. Lélek, ami tartalmat ad a darabnak. Lélek, ami megtölti a lelket. Az első, az „Exmenyasszony" tipikus amerikai történet. A férfi és a női főszereplő is szerelmes. Mind­kettő többe. A féifi nősülni akar, az esküvője előtti este elveszi régi kedvesét. Boldogtalan házasság, tit kos randevúk, válás, happy and az utolsó pillanatban nem a vőlegény nyel, hanem régi gyermekkori paj tással, aki gratuláció közben vallja be, hogy szerelmes és érte jött haza Spanyolhonból. Joan Crawford, Clark Gable, Robert Montgomery vitték a főszerepet, a darabban, melynek cime bátran lehetett volna: Házasság összevissza. A másik film a „Bécsi bál" volt. Ügyes volt a sorrend is, szem előtt tartották : ha a vége jó, minden jó elvet. Bécsi történet, a bécsi kerin­gős világból. Kedves darab Poldi Dur a hercegnő felolvasónője remek. Igazi nő volt, a szó tiszta értelmé­ben. Két báljelenete nem mesterkélt, a darab légköre tiszta, a befejezés pedig megható. Üvegház, bent csupa virág, zöld, a festőművész kiterítve, gyöngéd lelkű szerelme félénken csókolja a kezét, kinnt hatalmas pelyhekben szitál a hó ... A szerelem két alakban, két külön világ. Paula Wessely, Adolf Wohl­brück, Olga Csehova és Peter Pe­tersen finom játékukkal megérdem­lik a legjobb kritikát. S ha már a filmnél vagyunk, a A hercegprímás pásztorle­vele a Kath. Nagygyűlésről Serédi Jusztinián dr. biboros her­cegprímás legújabb pásztorlevelében a következő szöveggel hivja fel a fi­gyelmet a Kath. Nagygyűlésre : „A katholikus lélek öntudatos meg­nyilatkozását, erőink számbavételét és lelkesedésünk fokozását szolgálja az Országos Katholikus Nagygyűlés­nek évről évre visszatérő időpontja. Az idén szeptember 28., 29., 30. és október 1. napjain rendezzük meg ezt a seregszemlét, amelynek vezető­gondolata ezúttal: „Krisztus és a gyermek." Hagyományos szokás szerint a Nagygyűlést megelőző napon az esti harangszó előtt az ország valameny nyi templomában megszólalnak a ha­rangok és egy félóráig hirdetik a Nagygyűlés kezdetét. Ezt a félórás harangozást szeptember 28-án az esti harangszót megelőzően főegy­házmegyénk valamennyi templomá­ban az idén is elrendelem. Tervek szerint az idén is keresz­tes gyorsok indulnak ez alkalommal Budapestre, hogy az ország'minden részéből, minél többen és minél ke­vesebb költséggel vegyenek részt a hivek a Katholikus Nagygyűlés ün­nepségein. Az Actio Catholica plébániai szer­vei fejtsek ki a leghatékonyabb pro­pagandát az egyházközségekben, hogy mind többen kapcsolódjanak bele ezen országos katholikus megmoz­dulásba és tisztelendő papjaim kü­lön igyekezettel buzdítsák híveiket a Nagygyűlésen való részvételre." Több szem, több vélemény Minden nagyobb előadás, ünnep­ség előtt nagy apparátussal folyik a rendezés és a szépítés munkája, hogy az elkövetkező eseményeket minél jobban kiemeljék a hétköznapi élet rideg sivárságából. Most mi is nagy ünnepségek előtt állunk, nekünk is fokozottabb mértékben kell szépí­teni, csinosítani, a látszólagos hibá­kat kiküszöbölni és a tespedt-posvadt­ság helyébe élénk-üde frisseséget kell helyeznünk. E cikk nem akar kritika lenni. Távol áll tőlem. Ez csak megemlíti azokat a hibákat, mely városunkban oly nagy szám­mal vannak, de ezen hibák közül is csak a főbbeket. Sokan, vagy ta Ián mindnyájan elmegyünk azok mel­lett, figyelembe sem vesszük, rájuk sem hederitünk, de ha célzatos szem mel nézzük a dolgokat, akkor látjuk, hogy csakugyan van sok olyan „gikszer" melyet egy kis akarással el lehet simítani, csak egy kis „aka­rás" és egy kis jóindulat kell. Ezért kérem az illetékesek figyelmét, hogy e szemszögből olvassák e cikket es ne a rosszalást lássák benne. Én csak azokat említem fel, amelyek gyors orvoslást kivannak, mert itt van nyakúnkban az Ünnepi Hét és nagyobb idegenforgalomra számitha tunk. Nekik pedig nem szabad hibát találni, de ha találnak is, mielőtt el­mennek felejtsék el, vagyis azoknak „kicsinyeknek" kell lenni. Ezért ké rem az illetékes hatóságok figyelmét, hogy legyenek azon, minél kisebbre csökkentsük a hibákat, vagyis „gyors" cselekvésre van szükség I Vegyük mindjárt a Hősök-terét. A vonattal érkezők rövid uton alkotott illúzióját rombolják össze a látottak. A csinosan elkészített város-cimere és az emlékmű mellett, szinte sikolt az a felületesség, mely a mérnöki hivatal hibája. Az útépítésből fenn­maradt köveket miért kellett ott­hagyni ? Szemétdombot, vagy kőbá nyát érdemelnek a város által meg­tisztelt hősök ?! Nem lehetne azt el hordatni onnét ? Csak egy fuvar az egész. Nincs pénz rá, vagy nincs kocsija a városnak ? I Legvakmerőbb reményük sem legyen az, hogy „majd" összetörik. Az állat ösztöné­től vezetve rá nem megy, a gazda pedig rá nem hajtja szekerét, hogy kőtörő legyen. Tehát el, el, ne lás­sák ezt, de gyorsan I Menjünk csak tovább. Az ujjonan épített út mellett, miért ásítanak azok a gödrök, melyek „idővel" vi rágágyakká akarnak válni ? Gaz és gyom nő fel benne. Ha most nem megy bele termőföld, azért talán meg lehetne formásitani, vagy nem ? I Szépen kiásni, a köveket belőlük ki­dobálni (de nem otthagyni azután !) a gazt kihúzni stb. Nem mindjárt másképpen nézne ki ? Vagy nincs talán a városnak köztisztasági hi vatala ? Fél nap alatt egy ember ezt meg is tudná tenni és nem kerülne vagyonba, sőt csinosabb lenne az utca képe. Azután itt van még egy, ami szin­tén a nemtörődömséget mutatja. Steinwender vaskereskedés előtt egy kanálisfej búslakodik már egy hó napja senkitói sem háborgatva. Sze génykét nem sajnálta meg senki, mert mindig ott hever. Talán ezek­után nem kell várnunk még egy hónapot ?I.. . Ezzel szemben Schönbeck-sütöde előtt szintén az útjavításból fennma­radt kb. 15 keramit darabot lassan­lassan elhordták. (Mégis akadnak ne­mes lelkek, akik akaratuk ellenére is a szépitészetnek hívei). A marad­vány három rossz darab. Ez már ugylátszik nem kell senkinek. Talán el lehetne vitetni, vagy nem ! ? Vá­runk még, hátha akad még valaki arra a három darabra is ?. . . Nem, ne várjunk, hanem rajta, munkára fel I A nagy lendülettel megindult belső várost most már nem kell szépíteni, csak simitgatni Lassan talán sor kerül a külváros elhagyott utcáira és akkor . .. akkor igazán szép város lesz Esztergom­ból, virág város, fürdőváros, Buda­pest Bádenje . .. Tehát munkára fel, csinosítsunk, építsünk, alkossunk, mert ez a mi dolgunk, férfi-munka, nemes munka. D. Törökszentmiklósi réteslisztet mindenki dicséri. Főraktár: Vörös József cégnél. ESZTERGOM. Jelentkezés az esti kereske­delmi tanfolyamra. Az esti ke­reskedelmi szaktanfolyam vezetősége felkéri azon hölgyeket és urakat, akik az esti szaktanfolyamon résztvenni óhajtanak, hogy ebbeli szándékukat Lenkei Emilnél, a Kereskedelmi Tár­sulat elnökénél (Szent Lőrinc-utca 2. sz. I. em.), vagy Csathó Ernő fő reáliskolai tanárnál (Reáliskola) köz­naponkint 10 — 11 óra között legké­sőbb augusztus 15-ig bejelenteni szí­veskedjenek. itt id Má A héten a Kerschbaummayer­gyógyszertár tart éjjeli szolgá­latot. Kinevezések az egyházmegyé­ben. Dr. Serédi Jusztinián bibo­ros hercegprímás Reichenbach Istvá* nyergesújfalui káplánt a főszékes­egyházhoz karkáplánná, egyúttal az érseki tanítóképzőhöz prefektussá ne­vezte ki. Helyébe Nyergesújfalura Zsiga József ujmisés került kápláni minőségben. Változás a Főegyházmegyei Nyugdíjintézetnél. Dr. Serédi Jusz­tinián bibornok hercegprímás dr. Csárszky István prelátus-kanonokot saját kérelmére felmentette a Főegy­házmegyei Nyugdíjintézet választmá­nyi elnökségétől és helyébe dr. Dra­hos János prelátus-kanonokot ne­vezte ki. Csónakszentelés. Vasárnap dél­előtt 10 órakor szentelték fel a strand­fürdő előtti Kisduna-parton Klináa Károly főreáliskolai tanár gyönyörű motorcsónakját. A szentelést Klinda Pal dr. fővárosi hittanár, a csónak­tulajdonos testvérbátyja végezte. Halálozás. Palotai György ny. Máv s.-tiszt f. hó 6-án 68 éves ko­rában rövid betegeskedés után el­hunyt. Temetése ma, csütörtökön d. e. fél 11 órakor lesz a belvárosi te­mető kápolnájából, honnan a beszen­telés után autóval Bicskére szállítják, hol a családi sírboltban helyezik Örök nyugalomra. Az elhunytban Palotai József dorogi Máv főtiszt édesatyját gyászolja. (Minden külön értesítés helyett.) Uj teológusok a szeminárium* ban. A mult hónapban tartott felvé­teli vizsgalaton az esztergomi szemi­náriumba I. éves teológusoknak fel­vették: Andrásfay Ödönt, Bálint Ist­vánt, Horváth Pétert, Kaizer Feren­cet, Petheő Károlyt, Pestál Antalt, Sik Zoltánt, Simon Gyulát, Szentpé­teri Géza Ernőt, Tóth Bélát, Erős Lászlót és Zachar Andrást. Ezek közül bécsi Pazmaneumba kerül Me­zősi Béla, Petheő Károly és Sik Zol­tán, a budapesti Központi Papnevelő Intézetbe Pedig Polyóka László, Tne­zarovich Ernő, Szentpéteri Géza Er­nő és Zachar András. Esküvő. Huber Mártát július hó 29-én vezette oltárhoz Szapóry István uradalmi tanitó a belvárosi plébánia­templomban. Adományok a repülőnapra. Az esztergomi MOVERO továbbfejlesz­tésére a repülőnappal kapcsolatban a következő adományok érkeztek: Esterházy Móric gróf 50 P, dr. Bart­mann Miklós, dr. Balogh Albin, báró Rohr Rezső, dr. Gróh József 10—10, Gyulay Endre, dr. Mertán János 5—5 P. A Credo Egyesület tagjait fel­kérjük, hogy a szokásos havi gyű­lésen, mely f. hó 11-én, vasárnap d. e. 11 órakor lesz megtartva a Bel­városi Kat. Olvasókörben, minél na­gyobb számban jelenjenek még. Az elnökség. Uj állomásfőnök a Nyugati pá­lyaudvaron. Homola Rezső, a Nyu­gati pályaudvar állomásfőnöke nyu­galomba vonult és helyébe Székely Ferenc dr. Máv tanácsost, a debre­ceni pályaudvar állomásfőnökét ne­vezték ki. Az Esztergomi Oltár Egylet f. hó 11. én tartja szokásos szentség­imádását a vízivárosi zárdatemplom­ban. Szentségbetétel és prédikáció délután 5 órakor. Kérelem a futballistákhoz! Fel­kérjük mindazon futballjátékosokat, akik a bajnoki mérkőzéseken szere­pelni óhajtanak, hogy szerdán, folyó hó 3-án este fél 9 órakor a Magyar Király külön helyiségében igazolások végett okvetlenül jelenjenek meg.

Next

/
Oldalképek
Tartalom