Esztergom és Vidéke, 1935

1935-08-20 / 65.szám

rendet biztosított, amire már rég nem volt példa. A nap valóban Esztergom ünnepe volt. Lenta Várhegy tövében, a Batthyá nyi-utca torkolatánál élénk búcsú kép tárul elénk. Sátor-sátor mellett. Mézeskalács, édességek, emléktárgyak, forró virstli, limonádé, görögdinnye, fagylalt, sőt még gyorsfényképész is volt Igazi vásári hangulattal. Aratóünnepély a szigeten Nagyboldogasszony napján zajlott le a Move szigeti sporttelepén az a nagyszabású és diszes aratóünnepély, melynek festői felvonulása az egész városban hangos tetszésnyilvánításra talált. Három órára volt kitűzve az időpont és ennek megfelelően percnyi pontossággal jelent meg Szentgyörgymező csoportja a leventezenekar ütemei mellett a Széchenyi-téren. Magyar ruhában, árvalányhajas kalappal lovagolt el a Városháza erkélye alatt mintegy húsz tagú lovasbandérium, hogy az ott álló Kőhalmy László dr. a helyi adóval a felvonulást élethűen adhassa le. Ezután következett a pékinasok diszes, tarkaszép, kivirágzott kerékpárcsoportja, majd egy rikító színekre kimázolt bohóc a leventezenekar póni lován. A tetszésmoraj szájról-szájra száguldott végig a kíváncsiakkal sűrűn el lepett téren, ami az abesszíniai harcosok megpillantásakor érte el tetőfokát. A menetben volt még medvetáncoltató, Kátsa-cigány, jósnő, egy lefátyolozott töröknő, több bohóc, a lochneci szörny és ökrös szekér magyar ruhás szép lányokkal, majd kőrútjukban egyesültek a belvárosi csoporttal, vig nótaszó, mókázás és a leventezenekar kiséretével vonultak az ünnepség színhelyére a szigeti sporttelepre. Hűvös és szeles idő ellenére nagyszámú és előkelő közönség várta a kellemesnek Ígérkező percek szórakoztató lebonyolítását. A nézőközönség között ott láttuk dr. Radocsay László főispánt, dr. Frey Vilmos alispánt, Glatz Gyula polgármestert feleségével, dr. Brenner Antal főjegyzőt, Horváth György dr. rendőrfőtanácsost feleségével, Székely Ernő rendőrfelügvelőt, Dudás László városi mérnököt és mégigen sokanmásokat. Több érdekes verseny lezajlása után következett a legérdekteszítőbb programmszám, mely igen sok sportembert csalt ki: a női kézilabdamérkőzés. Szőke, barna, erős, edzett testű nők álltak fel a zsúfolt tribün előtt és Huj, huj, hajrá ! kiáltással, feltartott karokkal üdvözölték a nézőket. A biró sípjelére felállt a Magyar Pamut (rózsaszín) és a Hiperol (fehér) sportcsapata, majd megkezdődött a szép és sporttanilag is kellemes játék. Az első félidő elején kissé vontatottan indult meg a játék, de azután mindig elevenebb és izgalmasabb lett, úgy hogy nem egyszer gerjesztette tapsra a közönséget az ügyes támadások és a helytálló védekezések sorozata. Legtöbb tapsot a Magyar Pamutgyár kapusa, Horváth Ilonka kapta, akinek temperamentumos védései a legnagyobb elismerést váltotta ki a már teljesen a játékba beleélő közönségből. Az első félidő 1:0 arányban végződött a Magyar Pamut javára. A második félidőben már erősebb támadási akciókba kezdtek a fehér blúzosok, de a rózsaszín ingesek nagyszerű összjátékán minden támadási igyekezetük megsemmisült. Annyit azonban mégis eltudtak érni, hogy egy gólt dobjanak a rózsaszín ingesek hálójába, ami csak nagyobb ellenállásra és erősebb összjátékra ösztönözte a rózsaszín csapatot, úgy hogy majd egymásután két gólt dobtak a fehérek hálójába. Igy tehát a végeredmény 3:1 (1:0) lett a Magyar Pamut javára. Góllövők : Wagner Manci (2), Liptainé (1) a Magyar Pamut, Illés Manci (1) a Hiperol csapatból. Biró: Fogl Lajos volt. A kissé fárasztó és kimentő küzdelem után a két csapat egy barátságos ozsonna keretében pihentek meg, mig a nevetés és a jókedvű játékok tovább folytak a versenypályán, ahol zsákbafutás, kiflievés, talicskaverseny, lepényevés mulattatta a nézőket és nemes versenyre indította az ifjú „atlétákat." A fáradhatatlan rendezőség mindent megtett, hogy kellemes és bútfelejtő délutánt szerezzen a közönségnek, ami nem is maradt el, mert mindenki jól érezte magát, a fiatalság is, akik mindent megtaláltak a maguk szórakozására, kezdve a ringispiltől, céllövöldétől, amerikai árveréstől, halászsátortól, liliputi állatsereglettől az abesszin háborúig, mindenki jól mulatott, jól érezte magát, csak az idő volt hüvős, szeles, de ez sem akadályozta meg azt, hogy jóval éjfél utánig táncoljanak és mulassanak a holdvilágitott éjszakában ... Osztge kultuszdélutánja Tizennegyedikén az ünnep előnapján délután a hét keretében kultuszünnepet rendezett a Szent Gellért Egyesület, elnökének házikápolnás lakásában. Ott volt dr. Frey Vilmos alispán, Glatz Gyula polgármester és felesége dr. Mihályi Ernő és dr. Hermann Ipoly pannonhalmi főiskolai tanárok, dr. Felber Gyula belvárosi plébános, Podhradszky Károly őrnagy, Generzich Béla százados és többen városunk társadalmából. Kamenszky Gyuláné diszmagyarban jelent meg az ünnepségen. , Az elnök imával nyitotta meg a kultuszdélutánt, majd beszédet mondott, melyben hangsúlyozta hogy hazafias és vallásos eszmékért küzdenek, a magyarság belső egységéért dolgoznak. Társadalmi osztályok összehangolása, szerves egység a cél, melyben a szeretet dominál. Kitér a plébánia-templom festésére, majd pedig a városáért küzdő első polgárt aposztrofálta. Beszéde végén hálás szavakkal emlékezik meg a fővédnökről, gróf Zichy Ernőről. Az elnöki megnyitó után a fővédnök gróf Zichy Ernő kezdte el másfélórás ünnepi beszédét, melyben ismertette szt. Gellért életrajzát, működését, eredményeit és gellérthegyi vértanúhalálának részletes történetét. Azután szavalat következett, majd Roch Ferenc nyolcadikos gimnazista olvasott fel javaslatot, mely az ifjúsági szakosztály megalakítását indítványozta, melynek feladata a papi pályára készülő ifjúság segítése és célhozjuttatása lenne. Az elnök válaszában örömét fejezi ki és kijelenti, hogy a székházban a főapáttal egyetértésben bencésmanréza létesítéséről gondoskodik. Majd leleplezték az emléktábla feletti új domborművet. Szabadtéri előadások Az idei Ünnepi Hét-nek bizony kevés programmszámát tudta élvezni a közönség a kedvezőtlen időjárás miatt. 12-én este 9 órakor szabadtéri előadás volt a városház udvarán. Három 1 felvonásos szerepelt a műsoron. Az esztergomi Ref. Ifjúsági Egyesület műkedvelő gárdája a „Siralomház" c. irredenta színművet adta elő sikerült előadásban. A szereplők közül ki kell emelnünk Velebni Ferencet (Szilágyi Ferenc földbirtokos), akit magyarságáért a románok halálraítéltek és dacára a kísértéseknek, inkább a dicső halált választotta. Áruló nem tudott lenni. Cserhalmi Mihály (román ügyész) volt a partnere. Ketten vitték a darabot sikerre, amelyhez különben a többi szereplők is elizmerésreméltóan járultak hozzá. Kár, hogy a darab megválasztásánál nem voltak tekintettel Esztergom katolikus ünnepére. A Belvárosi Kat. Földmives Ifjúsági Egyesület műkedvelői „A látlelet" c. vígjátékot adták elő. A pompás darád állandó derültségben tartotta a közönséget. A kitűnő gárda tagjai voltak : Nóvák Ferenc, Köpödi János, Dinnyés Rózsi, Miskolczi Ferenc és Tóth-Major János. Sok tapsot kaptak, úgyhogy még egy ráadás darabot is előadtak hasonló sikerrel. Nem kisebb sikerben volt részük a Szentgyörgymező Olvasókör műkedvelőinek sem, „A kűvé meredt Kátsa" c. egyfelvonásos vigjáték előadásával. Kitűnő volt Majer Lajos (Göre Gábor) és Bartal István (Kátsa cigány), Petróczi András (a 13 éves Göre-csemete), továbbá Szölgyémi József (Bálint gazda), Trexler Antal (Durbints) és Vodicska István (tűzoltóparancsnok). A mellékszerepekben is láttuk a tökéleteset, de nem sorolhatjuk fel a szereplők neveit, mert sokan voltak: egész Lepénd község. Még csak annyit, hogy szép volt földmivesifjainktól a legnagyobb dologidőben a darabok betanulása. 15 én este 8 órakor gyér számú közönség részvétele mellett szerepelt a Piszkei Iparos Dalkör. Igazi rátermettségről tett tanúságot a lelkes piszkei dalosok karnagya Czuczor Gyula. Szebbnél-szebb dalokkal szerezték meg a közönség szűnni nem akaró taps jutalmát. Különösen a „Téged Anyánkat" c. gyönyörű egyházi ének, Ammer: „Nem, Nem, Soha" c. irredenta dala és a finom, precíz kidolgozású „Bordal" nyerte meg a közönség tetszését. Reméljük, hogy A kartbausiak valsainti kolostora. Fribourg, 1935. aug. 11. Szent Brúnó alapította a középkorban ezt a szerzetesrendet olyan embereknek, akik bármely okból mindenüket fel akarják áldozni azért, hogy életüket, mint remeték teljesen elvonultan Istennek ajánlva élhessék le. Az első rendházat a franciaországi Karthausban építette, és ezért neve zik őket karthausiaknak. E rend most is fennáll. Mindig voltak, vannak és lesznek emberek, akik annyi szenvedést éltek át, hogy szívesen bevonulnak a rend házaiba és alávetik magukat Szent Brúnó na gyon szigorú szabályainak. Mert a karthausiak teljesen elvonulnak a vi lág zajától, rendházukat, — havi kis sétájukat kivéve — sohasem hagyhatják el. Soha egymással vagy mással nem beszélhetnek, novembertől húsvétig böjtjük van és csak egyszer esznek naponként. Különben sem áll másból ételük mint tej, kenyér és egy kis gyümölcs. Húst soha rem esznek és egyáltalán semmijük sincs. Mindenüket a rendtől kapják. Minden éjjel 11—3-ig bevonulnak templomukba zsoltárokat énekelni és imádkozni. Dacára a rendkívüli szigorú sza bályoknak, sok-sok báró, gróf és nemes, a háború után pedig sok tá bornok és fővezér mondott le címéről, rangjáról és vagyonáról és vonult be e kolostor celláiba. E rendnek Magyarországon nincs háza. Svájcban is csak egy kolostoruk van, Fribourg közelében. E kolostor nagy hegyek között fekszik és járművel nem is lehet megközelíteni. E sorok írójának alkalma volt hoszszú gyalogút után e kolostort meg tekinteni. A kolostorba csak férfiak mehetnek be. Nők közül csak a ki rálynék és a svájci köztársasági elnök felesége. Az út egy kis hegyi tónál kezdődik. Innen kell megmászni a Spitzflúhot. A hegyoldalon fokozatosan ritkulnak a fák, feljebb csak havasi legelők vannak, majd csak kövek és kiszáradt patakmedrek. A hegytetőről ezután belátni a hosszú Valsaintbe. (Szentvölgybe) A sziklákat fenyvesekkel borított hegyek váltják fel és köztük már előtűnik a hatalmas ko!

ostor fehér táblákkal borított teteje. Ezután már lépésről lépésre jobban bontakoznak ki a kolostor körvonalai. A kolostor nagy fallal van beke iítve. Ezen nincs ablak, nem lehet átlátni. Itt az utolsó külső határ azok számára, akik ide belépnek. A falakon belül kezdődik a lemondok szent birodalma. Minden szerzetesnek kis emeletes háza van. Minden kis házon nagy kereszt. És ezek egymásután vannak építve. Tizenöt egy sorban. Egy 180 méteres folyosó köti össze őket. Púpos, szakállas öreg fráter volt a vezetőnk. (A fráterek nincsenek kötelezve erre a szigorú életre; ők végzik, a rend közeli birtokain a me zeí munkát.) Először a templomba megyünk. Nagyon egyszerű. Kis pet róleumlámpa van minden hely felett Az éjjeli imáknál, mikor a már kívülről tudott részekhez érnek, ezeket lecsavarják és egészen pislogó fény nél imádkoznak tovább. A templom mögött van a temető. Csak itt szabad napoként sétálni az atyáknak. Itt nin csenek sírhalmok, csak fekete vaskeresztek jelzik név nélkül az itt elhunyt hős atyák nyughelyét. Ha valaki meghal, egy deszkalapra szegezik és úgy temetik el. A deszkát min denki saját maga már előre elkészíti. Ezután megyünk a legérdekesebb helyre, egy lakatlan cellába. Lakott cellába senki sem mehet be. A cellák felett csak egy betű van, az ajtón egy ugyanazzal a betűvel kezdődő szentirási idézet. Az ajtó mel lett egy kis ablak. Itt adják be az ételt. Az első az előcsarnok. Csak két kép és egy fakereszt van benne. Azután a magánkápolna kö vetkezik. Egy gyalult asztal, két gyertyával, egy imazsámoly, egy pár búzakalász és egy nagy kereszt a falon. Mas semmi. A harmadik teremben van az íróasztal és az ágy. Az ágyban csak szalma. Előtte nagy függöny. Mellette imazsámoly pár kis szoborral. Az Íróasztal mögött egy kis könyvtár. Itt dolgozhat a szerzetes. Innen kis lépcső vezet le a műhelybe. Minden atyának van külön gyalu- és esztergapadja. Mellette a tüzelő. Mindenki maga vágja fel a tüzelőfáját. Nagy kereszt minden sarkon. Még egy kis kert is tartozik minden házhoz. Ezt mindenik atya maga műveli. Néhány gyümölcsfa és kinek-kinek kedve szerint sok virág. Havonkint egyszer a hegyek közé kirándulnak. Iyenkor minden szebb virágot kiásnak és kertjükben megtelepítenek. Abban a cellában, melybe bevezettek, már egy fél éve nem lakik senki. Korábbi lakójának a rózsák tetszettek és most, miután meghalt, a kertben mindent befutottak a vadrózsák. Ilyen kis lakásban élik lc az atyák egyszerű, de mégis fenséges életüket. \ prior már húsz éves korában lépett be a rendbe és most hetven éves korában választották meg az atyák elöljárójuknak, ötven éve élte már ezt a nehéz életet. A látogatás ideje elmúlt. Elhagytuk a kolostort és hazafelé menet némaság ült mindenikünk lelkére. A hágóról mégegyszer visszanéztünk és láthattuk amint a lenyugvó nap utolsó sugaraival glóriát fon a hallgatás és remény hőseinek hajlékára. Ifj. GRÓH JÓZSEF