Esztergom és Vidéke, 1935

1935-05-26 / 42.szám

^J'i, ESZTERGOM Is VIDBKE 1035. május 26 feddett és jobb, erkölcsösebb életrej akarta szoktatni. Azonban ez nekif nem tetszett és elhatározta, hogy bosszút fog állni ezért gazdáján. Ekkor gondolt arra, hogy megöli. Napokon keresztül várta azt az al­kalmas időt, mikor borzasztó tettét végrehajthatja. Kedden azután már felkészült a gyilkosságra és már reggel úgy öltözött, hogyha tettét végrehajtja, mindjárt el is szökhes­sen. A fejszét nyelénél fogva nad­rágjába dugta és hogy ne lehessen észrevenni, kötényt kötött maga elé. Tudta azt, hogy Mattyasóvszky ott­hon van, csak várta, hogy csengő szobájába hívja. Hat óra tájban csakugyan meg­szólalt a csengő és felment az igaz­gatói szobába. Mattyasóvszky oda­adta az esztergomi öreg cserkészek kis selyem emlékzászlóját, hogy egy szeggel akassza az ágya fölé és megmutatta azt a helyet, ahova ki-J vánja. Ezt a pillanatot használta ki a bestiális gyilkos, és az elkészített fejszével hátulról hatalmas ütést mért az áldozat fejére. Az igazgató megtántorodott és az ágyra esett. Erre a gyilkos még két csapást mért az elalélt igazgatóra. Az utolsó fej­szecsapás oly erős volt, hogy a balta élével a homlokcsontot áttörve, mélyen beleszorult, úgy hogy annak eltávolítása nehezen ment. Ekkor a gyilkos kivette az igaz­gató reverendájának zsebéből a pénz­szekrény kulcsát, kinyitotta a szek­rényt és 180 pengőt vett magához. Azután bezárta a dolgozó-háló, majd az előszoba ajtaját, szobájába sie­tett, esernyőt vett a kezébe és eltávozott azzal, hogy rövidesen visszatér. Szekrényének kulcsait át­adta bátyjának, aki szintén a rend szolgálatában áll. Reggelig a város­ban csatangolt a gyilkos, reggel út­levelet akart váltani, iratai azonban nem voltak rendben és igy azt meg­tagadták tőle. Ekkor felült a nyír­egyházai vonatra, ott azonban fel­ismerték, értesítették a rendőrséget, ahol razziát rendeztek és egy pincér­nő lakásán elfogták a bestiális gyilkost. Tettét kérdezés nélkül be­ismerte, azonnal megbilincselték és értesítették a budapesti főkapitány­ságot. A gyilkosságot reggel fedezte fel Horváth Kandid házgondnok. Fel­tűnt ugyanis,; hogy a főigazgató, akit este Bódy László fővárosi ta­nácsnok vacsoráján hiába vártak és a rendházban többször érdeklődtek utána, reggel a szokott időben nem volt jelen a szentmisén. A rencftár­sak élén a házgondnok kopogtatott az igazgató szürkére festett ajtaján, majd felhívták a portást, felnyittat­ták az ajtót és bejutottak az elő­szobába. Feltűnt, hogy a dolgozó­szoba ajtaját is zárva találták. Fel­nyitották és a belépő házgondnok visszaborzadva, holtfehéren rebegte: — Rettenetes, megölték ... Értesítették a főkapitányságot, ahonnan azonnal a helyszínen vol­tak: Ferenczy Tibor dr. főkapitány, Dóra Sándor dr. főkapitányhelyet­tes, a bűnügyi osztály vezetője, Laky Lajos detektivfőnök, Szrubián Dezső rendőrtanácsos, a sérülési osztály vezetője, Zsigmondy Endre dr, Kri­zsaaer Kálmán dr. rendőrkapitányok, Zilahy János dr. rendőrfogalmazó, a gyilkossági ügyek előadója és mintegy ötven-hatvan detektív. Az iskola kapuit bezárták, táblát füg­gesztettek fel, amelyben a diákokat felszólították, hogy menjenek haza, nincs tanítás. A gyilkosság hire azonban csak­hamar elterjedt és a Baross-utcai épület előtt hatalmas tömeg gyüle­kezett, úgy hogy rendőröket kellett kivezényelni a rend fenntartására. A szörnyű hír hamar beszáguldottá a fővárost, a vidék pedig rádió út­ján értesült a borzasztó esetről. Dula­kodás nem látszik, csupán az ágy és a kis selyemzászló, amelyen a követ­kező felírás olvasható : „Öreg Hollók csónakházavatása, Esztergom, 1935, májas 20", vérrel van borítva. Ránk különösen tragikus az ese­mény. Itt született, itt élt, itt tani tott, innét indult gyönyörű pályá­jára a főigazgató. Utolsó perceiben tőlünk való emléket szorongatott kezében, amit az életösztön hirtelen felragadtatott vele. Az öreg Hollók emlékzászlaja igy vált az öreg cser készek Veronika-kendőjévé. Rekviem Esztergomban Az esztergomi bencésgimnázium nak és esztergomi rendtársainak a váratlan és megdöbbentő esemény felett érzett nagy fájdalma és mély séges gyásza leírhatatlan. Az inté­zet és rendház falai között még ott lebeg egészen frissen volt nagy igaz­gatójának szelleme alkotásaiban, és áldott lelkének, meleg szivének, jó­tetteinek feledhetetlen emléke is ott él sok-sok diák hálás szivében; a szülőkében is. Gyász és fájdalmas megdöbbenés városszerte. A fájda­lom megható módon nyilvánult meg csütörtökön reggel 8 órakor a Szent Ferenc-rendiek templomában bemu­tatott ünnepélyes gyászmisén, ami­kor a templom főoltáránál Balogh Albin dr. bencésgimnáziumi igaz­gató mondott gyászmisét, a mellék­oltároknál pedig az elhunyt rend­társai. A templomot megtöltötte a tan­intézetek ifjúsága, a hatóságok kép viselői és a társadalom minden ré­tegéből összesereglett volt tanítvá­nyok jóbarátok és tisztelők gyászoló serege. A diákság gyászéneke fátyo­losan, bánatosan hangzott... a sze­mekből hullottak a könnyek, a fáj­dalom könnyei. Siratták a tragikus véget ért főigazgatót, a diákság jó­tevőjét, megértő, szerető atyját... A diákok, a szegények atyjának temetése az egész ország kéztördelő, könnyes rész­véte mellett Rekviem Budapesten Budapesten pénteken d. e. 9 óra­kor a józsefvárosi plébánia-templom­ban ünnepélyes gyászmise volt, a templom hajója, szentélye és ora­tóriumai zsúfolásig megteltek köny­nyező emberekkel. A misét Krywald Ottó prelátus, érseki főbiztos celeb­rálta nagy papi segédlettel. Ugyan­akkor a mellékoltároknál bencés­papok miséztek. Félkilenckor már diszruhás rendőrök álltak sorfalat a templom előtt, a megjelent előkelő­ségeket Kemenes Illés dr. főigaz­gató fogadta és öreg bencés diákok vezették a kijelölt helyre. A szen­télyben kaptak helyet Kelemen Kri­zosztom főapát, Haász István tábori püspök, Kriston Endre egri segéd­püspök, Strommer Viktorin tihanyi apát, dr. Bitter Illés clairvauxi apát, dr. Kemenes Illés főigazgató, Kal­deway Umbert a nuncius uditorja, Berkó István ezredes, Berkó Antal, őrgróf Marenczy altábornagy, a Pal­kovics család, Blieszner Ágoston prépost-plébános, a fővárosi pap­ság, a rendtársak vidéki képviselői, P. Bőle Kornél tartományfőnök, Né­meth Károly c. kanonok, kőszegi igazgató, gróf Eszterházy Móric v. miniszterelnök, Hóman Bálintné, Bódy László fővárosi tanácsos, kegy­úri biztos, dr. Dóra Sándor főka­pitányhelyettes, gróf Teleki Pál fő­cserkész egyenruhában, a kultusz­minisztérium főtisztviselői, Gévay­Wolf Nándor ny. államtitkár, Müller Antal országgyűlési képviselő, to­vábbá a különböző egyházközségek és egyesületek kiküldöttei. A diszes katafalk a szentély előtt volt felállítva, vizicserkészek, főis­kolások és gimnazisták sorfala kö­zött. A koporsón a tragikus véget ért főigazgató lila miseruhája, kelyhe és misekönyve volt elhelyezve. A kóruson a gimnázium énekkara énekelt. Megrázó volt, ősz emberek, disz­ruhás magasrangú katonatisztek, fő­papok, előkelő hölgyek nem tudták visszafojtani nagy megindultságu­kat és engedték szabadon patak­zani könnyeiket. A templomi fátyo­los csillogásban Budapesttel együtt az ország siratta nagy fiát... Beszentelés a Kerepesi­temetőben A rekviem után a Kerepesi temető halottas háza előtt hatalmas tömeg gyülekezett. A gyönyörű ravatal kö­rül ismét vizicserkészek és matu­randus diákok álltak őrt. A ravatalt elborították a koszorúk, a görögtü­zek fényét elhalványította az erősen tűző nap. Shvoy Lajos székesfehér­vári püspök egykori osztálytársa végezte a megrázó gyászszertartást, melyen jelen volt Szendy Károly polgármester, Pintér Jenő főigaz­gató, Bódy László, Csupor József, Felkáy Ferenc, báró Babarczy István és Purébl Győző tanácsnokok, Ke­lemen Krizosztom főapát, Ernszt Sándor v. miniszter, Strommer Vik­torin tihanyi apát, P. Bőle Kornél tartományfőnök, a pálosok képvi­selői, Ugrón Gábor és felesége, dr. Tóth László főszerkesztő. Túri Győző közoktatási tanácsos, Márkus Jenő, dr. Dóra Sándor főkapitányhelyettes Preszly Elemér belügyi államtitkár, dr. Takács István bizottsági tag, a cserkészszövetség részéről gróf Te­leki Pál, gróf Khuen-Héderváry Ká­roly, Pap Antal dr., Major Dezső dr. és vitéz Szegheő Béla tábornok. Ott volt dr. Mattyasóvszky Béla főügyész családjával, Mattyasóvszky László ezredes, a főigazgató unokaöcssei, a kultuszminisztérium képviseleté ben Weidinger Gyula és Kőrössy László miniszteri tanácsosok, a Nemzeti Múzeum és a fővárosi könyvtár képviseletében Pasteiner Iván fő­igazgató. A hatalmas tölgyfakoporsón az elhunyt neve, előtte egyszerű fake reszt rajta következő felírás: /// nyugszik Dr. Mattyasóvszky Kasszián élt 56 évet, meghalt 1935. május 21. Béke hamvaira! A keresztet liliom, rózsa és kü­lönféle csokrok tömege övezi. A szertartás végén Shvoy püspök imát mondott, „az ő drága lelke nyu godjék békében" fejezte be az imá ját a püspök. A szertartás alatt egy repülőgép tiszteletkört irt le a ra­vatal felett. Utána a gimnázium énekkara elénekelte a gyászéneket, majd Berkó István ezredes, a Ben­cés Diákszövetség elnöke búcsúzott a főigazgatótól. — Tevékeny szellemed — mon dotta — mindig közöttünk él, mint­ha testileg is itt volnál. Utána Teleky Pál gróf búcsúzott — Elhoztuk a magyar cserkészek utolsó üdvözletét — mondotta elhoztuk a zászlót, melyet Te adtál kezünkbe, a fiúk üdvözletét, akik nek könny csillog a szemében, a férfiakét, akiknek kezét Te szorítót tad baráti munkára, elhoztuk a sze retetet, melyet Te ojtottál a szi vünkbe. A cserkészet nem búcsúzni jött, hanem tisztelegni. Elhagyod őket, átveszed a másik szerepet, áldást kérsz, ami nélkül .földi mun kád eredménytelen. Zászlónkat meg hajtjuk előtted, aztán felemeljük, el­visszük a lelkedet, hogy mindig fe lettünk lebegjen. Előtted ma a Magyar Cserkészet utoljára tiszteleg. Szádeczky-Kardoss György a diá kokj nevében búcsúzott az igazga­tótól majd a szülők nevében Salom­váry György mondott utolsó Isten­hozzádot. A beszédek elhangzása után ha­lottszálitó autóra emelték a kopor­sót, egy autó teljesen megtelt a ko­szorúkkal, az autó pedig megindult lassan, könnyeket, nehéz szivek halk búcsúját víve maga után utolsó út­jára, Esztergom felé... A nagy halott megérkezése Esztergomban Egy negyed kettőkor ért a két autó Esztergom határába, ahol az öreg Hollók küldöttsége és a cser­készek kerékpáros csapata várta, az ő soraik között ment a szomorú menet a szülőföldön keresztül, az utcán síró emberek. Megható jelenet volt, amikor az autó a Ferenc József-út 25. számú ház elé ért. Megállt egy pillanatra. Ez a ház Mattyasóvszky szülői háza. Mintha még egyszer körülnézne, mintha nagy útján megpihenne, a szülői ház édes-meleg emlékeit, az ifjúkor álmodozását akarná átélni egy futó pillanatra, azután folytassa útját, amely szeretteihez visz. Szem nem maradt szárazon. Mindenki sirt. Az autó lassan megindult. Méltóság­teljesen, csendben, alázatosan. Szinte lábujjhegyen mentek el a vízivárosi zárdatemplom előtt. Itt misézett min­dennap, igazgató korában. Itt osz­totta meg az angyali eledelt napon­kint agg édesatyjával, amig az örök hazába nem szólította őt az Úr. A menet tovább ment. Tán még egy pillantás az úton a túlsó félre. Fáj­dalmas megemlékezés a rab testvé­rekről .. . azután megérkezett szent­györgymezőre. Temetés Szentgyörgymezőn A temetőkápolnában állították fel a ravatalt. Már három órakor gyü­lekezett a közönség. A temetőben ezren és ezren látogatták meg a koporsót s akik csak bejutottak, pár perc múlva kisirt szemekkel jöt­tek ki. Esztergom búcsúztatta nagy halottját. Délután négy órakor már minden talpalattnyi hely el volt fog­lalva. Négy órakor befutott a külön­vonat, mely a pesti gimnazistákat és a szülők, barátok százait hozta. A temető körül több, mint száz autó állt, sok taxi és autó. öt óra­kor érkezett meg Serédi JusztinlarT dr. bíboros-hercegprímás, Hóman Bálint kultuszminiszter és felesége, Terbőcz Miklós miniszteri titkár, Radocsay László dr. főispán és Ke­menes Illés dr főigazgató. A több, mint hétezer főnyi közönség zsúfolva szorongott a ravatal körül. Ott lát­tuk magyarságunk kiválóságait, kik közül a következők neveit sikerült feljegyezni: Az esztergomi főkápta­lan tagjai, a vidék és a főváros pap­jai igen nagy számban. A bencés­rend képviselői, Kelemen Krizosztom főapát, Strommer Viktorin dr. tihanyi apát és többen mások. Itt volt Dsida Ottó, kir. tanker, főigazgató, az Akció Katolika; Simon Miklós győri reál­iskolai igazgató a város középisko­láinak képviseletében. Ott volt a vármegye és város tisztikara Rado­csay László dr. főispán és Glatz Gyula polgármesterrel az élén, a Palkovics-csaláő, az esztergomi or­vosi és ügyvédi kar teljes számban, városunk és a környék előkelőségei, a helyőrség képviseletében báró Un­gar Károly helyőrségi parancsnok, az összes intézetek igazgatói és ta­nári kara, a cserkész csapatok, az öreg Hollók kék-fehér egyenruhás csapata, Budapestről: Berkó István ezredes, Berkó Antal tábornok-orvos, Pisztelka Rezső tábornok, Palavicini István ezredes, Röder vezérkari al­ezredes, Pertigán-Balassa Brúnó, Galai József, Túri Béla, Mátéfjy Viktor, a cserkész-szövetség^ részé­ről: Major Dezső, v. Farkas .Ferenc alezredes, Bucki Emil dr., Báthory

Next

/
Oldalképek
Tartalom