Esztergom és Vidéke, 1935

1935-12-25 / 100.szám

vében is az asztaltársaság minden tagjának. A gyermekekhez s azok hozzátartozóihoz is szólt a plébános. A megható beszéd után kiosztották a gyermekek között az ajándékokat. Hat szegény szenttamási gyermek kapott teljes öltöny ruhát, amelyet mérték után, jó minőségű anyagból készíttetett a „Jóbarátok Asztal­társasága." Az ünnepély kedves és megható jelenetek között folyt le. Az asztal­társaság tagjai maguk is többnyire kisemberek, éppen ezért megható évről évre ez a gondoskodás a sze­gény gyermekekről. Poszpischl József vendéglős az ünnepély után ozsonnával örvendez­tette meg a szegény gyermekeket. Délután 6 órakor folyt le a „Fele­baráti Szeretet Asztaltársaság" köz­gyűlése a „Bosznia" vendéglő helyi­ségében, melyen megjelent a város képviseletében Brenner Antal dr. fő­jegyző, a Szenttamás és Víziváros Egyházközség képviseletében fióka Imre dr. vizivárosi plébános, az is­kola képviseletében pedig Bognár János igazgató-tanító és az asztal­társaság majdnem minden tagja, többen feleségükkel együtt és szép­számú vendégtársaság. Az ünnepélyes közgyűlést Giegler Ferenc elnök nyitotta meg; üdvözöl­vén a város képviseletében megje­lent Brenner Antal dr. főjegyzőt, és fióka Imre plébánost. Majd felkérte utóbbit, mint Szenttamás és Vízi­város új plébánosát, hogy szóljon kisded híveihez, azok szegény szü­leihez, egyben ismertesse jövőbeni terveit, amelyeket a szegények és a gyermekvédelem érdekében az asz­taltársasággal karöltve megvalósí­tani óhajt. fióka Imre dr. nagyhatású és mély szociális érzéssel telt beszédében köszönetét fejezte ki az asztaltár­saság minden tagjának, hogy ily nagy lelki megértéssel s önzetlenül szolgálják a legnemesebb hazafiúi kötelességet, a szegény és elhagya­tott gyermekek istápolását. Nem tudja kifejezni — úgymond — azt az örö­met, melyet szerzett lelkének ennek az asztaltársaságnak mai estje, amelyre oly örömmel jött, hogy megismerhesse azokat a jószivű em­bereket, akikkel a mai naptól kezdve kéz a kézben együtt akar dolgozni kerülete szegényeiért, de különösen a gyermekért. Kifejtette program­ját, amelyet a jövőben megvalósítani akar és kérte az asztaltársaságot, hogy ebben a nehéz munkájában támogassa, mert egyedüli célja és szent kötelessége, hogy kerületében a szegénységet mint lelkiatya és magyar ember, minden nehézségen keresztül, ha nem is megszüntetni, de elviselhetővé tenni akarja. Ehhez a nagy munkához pedig hathatós segítőkezet lát az asztaltársaság működésében, melynek maga is ak­tiv tagja óhajt lenni, mert látja, hogy az asztaltársaság nemcsak nevet vett fel a „Felebaráti Szeretet" jelzőben hanem annak nemes értelmében mű­ködik is. Majd a gyermekekhez és szülők­höz szólva, nem egyszerű köszöne­tet vár tőlük az asztaltársaság tag­jainak nemes cselekedetéért, hanem elvárja tőlük, hogy becsületes em­berekké fejlődve, igaz hazafiak, lel­kes keresztények és hasznos pol­gárai legyenek a társadalomnak, mert csak igy tudják meghálálni azt, amit ezek a jólelkű bácsik nekik adnak. Óriási taps jutalmazta a nagy­hatású beszédet, melynek végezté­vel egy kis fiú lépett elő s gyer­meki ajkán elhangzott az első hála szó, mellyel a többiek nevében meg­köszönte az ajándékokat, melyeket Harangozó Mátyás, az asztaltársaság alelnöke osztott szét közöttük. Utána a gazdagon megterített asztalhoz ültek, hogy elköltsék uzsonnájukat, amellyel Szilas Jánosné vendégelte meg őket. A közgyűlés folytatásaként elhang­zott Fazekas József titkári és pénz­tárosi jelentése, mely szerint 31 tagja volt ez évben az asztaltársaságnak 3057 P betéttel, melynek kamatai­ból s az elmaradt betétek után járó hátralékos dijakból és adományok­ból befolyt 135-88 P, melyből tizen­négy pár cipő s ugyanannyi pár harisnya és szeretetcsomag jutott a szegény gyermekeknek s ezenfelül még minden gyermek egy-egy kalá­csot kapott, melyeket Einczinger Sándor ajándékozott. Adományokatadtak: Tölgyessy Zeno 8, Giegler Ferenc és neje 4, Szath­máry Béla 4, Szilas Herminke 3.40, Szabó János 3.40, Harangozó Má­tyás 3, Bencze Károly 2.16. Macha­csek Katóka, Fazekas József 2—2 pengőt és Trabin János 1 pár cipőt és hócipőt adott. A szép és megható ünnepély és közgyűlés Giegler Ferenc köszönő szavaival zárult be, utánna pedig társasvacsora volt a tagok részére. * * * A vizivárosi egyházközség vasár­nap, f. hó 22-én tartotta karácsonyi gyermekfelruházó ünnepélyét. Dél­után 5 órára a terem zsúfolásig megtelt. A később érkezők kényte­lenek voltak eltávozni. Legalább is háromszor akkorának kellett volna lenni a teremnek, hogy a hatalmas tömeget befogadja. Kedves műsor keretében folyt le az ünnepély. Vol­tak szép karácsonyi énekek, az apró­ságok kedvesen szavaltak. Negyven theologus díszítette fel a gazdag ka­rácsonyfát, saját költségén. S az ün­nepélyen is részt vettek. Gerőffy Béla V. éves teológus szép kará­csonyi mesét mondott a gyermekek­nek. Elvezette őket a kis Jézus szü­letéséhez, a bibliai Bethlehembe. Az est fénypontja Hóka Imre dr. plébános beszéde volt. Csak a kará­csonfa gyertyácskái égtek ekkor, s a karácsonyfa jelentőségéről be­szélt : a szülőkhöz és a gyermekek­hez szólott. A szülői kötelességről. A gyermeki háláról s a tiszteletről a szülők és elöljárókkal szemben. Köszönetet mondott a gyűjtő höl­gyeknek, az Úrilányok Kongregáció­jának, az egyházközség vezetőségé­nek, munkatársainak, a kispapoknak s mindenkinek, aki a szép ünnepélyt lehetővé tette. A tartalmas és szép beszéd után kiosztotta az ajándékokat. A gyer­mekek között 40 öltöny ruha és ha­risnya, 5 pár cipő s minden gyer­mek kapott még egy szeretet csoma­got. Kiosztásra került még rengeteg játék, irka stb. Majd uzsonát kaptak a gyerekek s 15 kgr. kenyeret osz­tottak szét köztük. Ugyanekkor szenttamás szegényei között kiosztásra került 2 mázsa liszt. 25 kg zsirszalonna, krumpli, lencse stb. Sokáig feledhetetlen lesz ez a gyönyörű karácsonyest a gyermekek, a szegények s az összes jelenvol­taknak. *-* • Még mindig nincs vége a sornak. Pedig a karácsonyi számunk anyaga mar túlszaladt lapunk megnöveke­dett terjedelmén. Mégis meg kell emlékeznünk, ha rövidebben is, mint terveztük, a Hungária Villamossági Rt. tisztviselői és alkalmazottainak karácsonyi akciójáról. Vasárnap este 6 órakor tartotta a Hungária Asztaltársaság karácsonyi gyermekfelruházását. Hét szenttamási fiú és négy leányka kapott itt gaz­dag karácsonyi ajándékot. Tizenegy gyermek mindenike kapott 1 öltöny ruhát, 1 pár cipőt, 2 kgr. lisztet, 1 kgr. zsirszalonnát, 1 kgr. cukrot, fél kgr. szaloncukrot, 1 drb. mákos, 1 drb diós kalácsot és 2 kgr. kenye­ret. Leítner József, a Három Szere­csen vendéglőse, akinek vendéglőjé­ben székel a Hungária Asztaltársa­ság s a szép ünnepély is lefolyt, uzsonnával kedveskedett a gyerme­keknek, A szűk, szinte meghitt családi körben lefolyt ünnepélyre meghívták fióka Imre dr vizivárosi plébánost is, aki Gyarmathy Lajos üzemvezető főmérnök felkérésére gyönyörű be­szédben méltatta az ünnepély jelen­tőségét, a Hungária szimbólumának jegyében a jövő nemzedék istápolá­sát, mert ebben él a nemzet s öröm­mel nyugtázta a gazdag ajándékot. „A nemzet addig él őszintén — mon­dotta többek közt —, mig plántálja a jövendőt." Végül a gyermekekhez és szülőkhöz szólt megszívlelésre méltó hangon. Végül egy kisleány mondott ked­ves köszönő verset társai nevében. A szivekben öröm, a szemekben könnyek . . . legszebb s legőszintébb jelei a le nem irható érzéseknek. Ezt csak látni lehet. Istenem, be szép volt... Városi virilis képviselők az 1936. évre A városi képviselőtestületben az évenkinti virilis lista, melyen harminc rendes és tiz póttag szerepel, az 1936. évre a következő : Serédi Jusztinián dr.* 16 396*16 P Boronkay Dénes dr* 6.627 98 „ Schwach Sándor 4.376 63 „ Brenner Antal dr.* 3.517'12 „ Csik József dr.* 2.50472 „ v. Matus Gyula* 2.431 06 n Kerschbaummayer K * 2.048*06 „ Fehér Gyula dr.* 1 91970 „ Machovich Gyula dr.* 1.91970 „ Drahos János dr.* 1.91970 „ Csárszky István dr.* 1.91970 , Krammer György dr.* 1.919 70 „ Szokolay Antal dr* 1.91970 „ Török Mihály dr.* 1.91970 „ Büchler Mór 1.831*88 „ Lepold Antal dr.* 1.658 90 „ Turi Béla* 1.658 90 . Gróh József dr.* 1.619.08 „ Kókay Kálmán 1.61197 „ özv. Brutsy Jánosné 1.588*27 „ Frey Vilmos dr.* 1.576 74 „ Nádler Rezső 1.470 96 „ Bakos János* 1 398 10 „ Csákváry Mihály 1.318 22 „ Einczinger Sándor 1.295*22 „ Takáts István* 1.293 56 „ Weisz Mór 1 275*71 „ Kamenszky Gyula dr.* 1.27374 , Hirsch Izidor 1.223 19 „ Marosi József 1.210 49 „ Póttagok: Mike Lajos dr.* 1.138*90 P Farkas Jenő 1.080 12 „ Weisz Sándor dr.* 1.06576 „ Szatzlauer Gyula 1.059*40 „ özv. Leitgeb Jánosné 1.053*64 „ Toldy János 998 16 „ Székely Vilmos 988*16 „ Kovács Sándor 987 05 „ özv. Viola Kálmánné 978 20 „ Krakker Ferencné Platz O. 973 66 „ A csillaggal jelzettek adója két­szeresen számíttatott. A virilis listából dr. Brenner Antal és dr. Katona Sándor helyébe fel­tétlen, Csákváry Mihály helyére az esetben hivatik be póttag, ha vá­lasztott mandátumát tartja meg. Ér­tesülésünk szerint nem lép fel. Ur. Boronkay Dénest és dr. Csík Józse­fet, valamint özv. Brutsy Jánosnét felszólítja a közgyűlés, hogy meg­bízottaikat jan l-ig nevezzék meg. esetleges jogaik elvesztése mellett. Toldy János, özv. Leitgeb Jánosné és Szatzlauer Gyula adóalap hiányá­oan vesztették el virilis mandátu­mukat. Régi jó idők humorából Amikor még messze volt Eszter­gomtól az országhatár, az adók nem nyomták agyon az ingó és ingatlan vagyont a tulajdonosok kedélyével együtt, fizetéscsökkentés, származási bizonyítvány, útlevél és vízum isme­retlen fogalmak voltak, a forgalmi és luxusadókat is belevéve, ha az emberi gyengeségből kifolyólag pa­nasszal is, de vígan éltek az embe­rek. Vidéken két-három napig tartó búcsúk, vidám névnapok, zsíros disznótoroknak muzsikás lármájától voltak hangosak a vidéki öreg kú­riák, a gazda és városi polgári há­zak. Ebből a kedélyes világból jut eszembe néhány derűs dolog, me­lyek közül egy sem költött, hanem tényleges valóságok. Impostor és compossessor. Felsőcsöppöny község kuriális ne­mesi birtokok tulajdonosaiból állott. Az egyik nagyobb birtok azonban bérbe volt adva és azon Deutel­baum gazdálkodott, akire az ottani egyik birtokos, Pathy János (arról volt nevezetes, hogy lábafejéig érő szakálla voít, melynek egy részét befonva ruhája alatt hordta s kint csak derékig érő szakállt viselt) na­gyon haragudott. Egy alkalommal compossessorátusi (közbirtokossági) gyűlés volt, melyen a bérlő össze­szólalkozott az öreg Pathyval. Pathy igy támadt Deutelbaumra : — Mit akar maga, maga csak bérlő! Mire a megtámadott bérlő emigy vágott vissza: — Vagyok én is olyan impostor (compossessor helyett), mint az úr. Legyen bárki. Az előbb emiitett községben bíró­választás volt. Évek óta senki sem akarta a birói tisztet vállalni, ki­véve Bárky Lajos compossessor, különben tisztességes kovácsmester, aki azonban már szintén unta a nagy tisztséget. Amikor lejárt a birói mandátum, kiszállott a főszolgabiró a biróvá­lasztást megejtendő képviselőtestü­leti közgyűlésre és törvény szerint jelölte a régi bírót s melléje még kettőt. A képviselőtestületi közgyű­lés meghallgatta a főszolgabírót, de mindig ezzel oszlott szét: — Nekünk mindegy, legyen bárki. És igy volt Bárky Lajos haláláig Felsőcsöppöny érdemes birója. Nemes köztársasági elnök. Alsószerdahely határa két részből állott. Külön volt „Nemes Közbir­tokosság" és külön „A Volt Úrbéres Gazdaközönség" határa. Mind a kettő nagyobb közös, fel nem osz­tott birtoktesttel rendelkezett. A ne­mesi közösbirtok, illetve közbirto­kosság elnöke V. J. birtokos volt. Egy alkalommal el kellett adni egy nagy határtölgyet, melyet az a veszedelem fenyegetett, hogy elviszi a viz. Az elnök árverésen el is adta a hatalmas tölgyet, melyet a vevő — Delikát Nándor korcsmá­ros — ki is vágatott. Egyik vágai gazda azonban jogot formált a fá­hoz és beperelte Delikátot a galán­tai járásbíróságnál. Delikát a bíróságon igy védeke­zett : — A fát jogosan vágtam ki, mert azt nekem árverésen V. J. úr, a nemes köztársaság elnöke adta el. V. J.-n élete végéig rajta maradt, hogy nemes köztársaság elnöke. Lángész osztály. Az előbb említett községnek vala­mikori patvaristából lett jegyzője, nemes Heringes Balogh István. Az öreg úr már a németek alatt is szol­gálta a községet, akitől a német hatalom azt követelte, hogy nyirassa

Next

/
Oldalképek
Tartalom