Esztergom és Vidéke, 1935

1935-03-07 / 19.szám

Egyezség a Bencésrend és a balatonfüredi bérlőtársaság között A Szent Benedek-rend, mint Balatonfüred gyógyfürdő tulajdonosa és Balatonfüred volt bérlője, a Balatonfüredi Gyógyfürdő és Forrásvizvállalat között évek hosszú sora óta húzódó per most váratlan fordulattal végképen befejeződött. A peres felek egyezséget kötöttek, amelynek értelmében a volt bérlő részvénytársaság visszavonta újított perét. A megegyezés értelmében a Szent Benedek-rend lemond minden igé nyerői a volt bérlő részvénytársasággal szemben, még arról a 300 000 pengőről is, amelyet részére a birói ítélet biztosított. Lemond továbbá mintegy egymillió pengőt kitevő további követeléséről is. Magára vállalja az összes tisztviselők végkielégítését és fizet különböző adótartozásokra és egyéb célokra készpénzben 200.000 pengőt. A Balatonfüredi Gyógyfürdő és Forrásvizvállalat Rt. ezzel szemben ugyancsak lemond minden igényéről a Szent Benedek-renddel szemben, visszavonja folyamatban lévő perét és végképpen letesz annak a körülbelül egymillió pengőt kitevő öszszegnek a követeléséről, amelyet a fürdőtelepi építkezésekbe évek során befektetett. Jól sikerült a Levente Zenekar táncestélye Szombaton, folyó hó 2-án rendezte Levente Zenekarunk szinielőadással egybekötött táncestélyét a Magyar Királyban, melynek tiszta jövedelmét hangszer-alapjuk javára kívánják fordítani. Az estély várakozáson fölül sikerült. Közönségünk megmutatta, hogy a Levente Zenekar szivéhez nőtt és nem sajnálja tőle garasait, szívesen támogatja nehéz küzdelmeiben a zenekart, hogy annak céljai elérésében támogatója is tud lenni. Tudja, érzi, hogy a zenekar Szeredi (Schönwälder) Károly karmester kitűnő vezetése alatt, tagjainak fegyelmezettségével és szorgalmával — nehéz viszonyok között is — elsőrendű fúvóskarrá fejlődött s ma már a vidéki zenekarok között első helyet vivta ki magának. Kell tehát támogatnunk ezen intézményünket, hogy további fennmaradását ne csak biztosítsuk, de könnyítsük is. A zsúfolásig megtelt nagyteremben ott láttuk közönségünk minden rétegét képviselve. A zenekar tagjaiból alakult műkedvelő gárda kitűnő előadásban mutatta be „Az ördög mátkája" cimű énekes, zenés népszínművet' három felvonásban. A szereplék kitűnően játszottak, különösen ki kell emelnünk Priekopp Bözsi kedves játékát, partnerével, Pongrácz Gyulával, aki ügyes mókáival sok derültséget keltett. Viszolay Jucit, a címszerepben, akinek Földes Vilmos volt méltó partnere, továbbá Simonyi Gyulát Szabó Manci val és Preszlik Lajost és Páva Ferencnével, mint akik a darabot sikerre vitték. De kitettek magukért kisebb szerepeikben Viszolay Juci, Páva Ferenc, Jóba Géza, Gerendás Gyula, Kukucska Manci és Niewald Gyula is. Sok tapsot kaptak a szereplők, de meg is érdemelték. A darabról még csak annyit, hogy Éliás István rendezte, aki ismét bebizozonyitotta rátermettségét. Az előadás után megkezdődött a tánc és Szénásy Jancsi cigányzenekara húzta a talp alá valót reggelig, amikor a záróra végét vetette az anyagilag is szépen sikerült mulatságnak. joggal várt szebb jövő, úgy bizton hisszük, hogy megépítjük mi még egyszer a reáliskola uj hatalmas két emeletes palotáját. Esztergom városa és benne a reáliskola éljen, gyarapodjék és virágozzon r A műsoron énekkar, szavalat, egyfelvonásos, zongora, tánc és Moliere : „Botcsinálta doktor" háromfel vonásos vígjátéka szerepelt, Jákó Pál a budapesti Magyar Színház v. művészének nagyszetű rendezésében. Az énekkar Klinda Károly dirigálása mellett kedves dalokat adott elő, a vonós zenekar id. Zsolt Nándor vezetése mellett indulót játszott, Országit Jenő magyar táncát megismételtették. Az összes szereplők és szavalók kitűnő, sima előadásukkal nagy mértékben járultak hozzá az első reálbál tagadhatatlanul nagy sikeréhez. Hagy sikert ért el vasárnap a szaléziak által előadott elragadóan szép operett A végzett reálisták vasárnapi bálja impozáns tüntetés volt a reáliskola mellett Nemrég vetették fel a reáliskola áthelyezésének gondolatát, s vasár nap bált rendeztek a reál volt nö vendékei, akik összesereglettek a vész hirére. Karöltve a mostaniakkal kifejezésre juttatták ragaszkodásukat iskolájuk iránt. A táncot kissé hosszas de kitűnően rendezett műsor előzte meg. Az előadást végignézte Serédi Jusztinián dr. biboros-hercegprimás, a megye, a város vezetősége, az iskola növendékei, barátai; mindenki, akinek valami összeköttetése csak volt az iskolával. A műsor keretében szólalt fel Einczinger Ferenc takarékpénztári cégjegyző, h. titkár és zajos tetszés közepette mondotta el a kővetkező beszédet: „Méltóztassanak nekem megengedni, hogy néhány szavas szereplésemmel én is hozájárulhassak a mai est műsorához. Ez a pár szó, amit elmondani kívánok, nincs bent a programban, de benne van a szivemben és hiszem, hogy az Önökében is. Felszólalásom jogcime: a szülő jogcíme, mert nemcsak magam és öcsém voltunk reálisták, hanem fiam és leányom is az volt s igy egészen közelről tanultam megismerni, meg szeretni és megbecsülni ezt az iskolát. A közelmúltban vészhir kapott szárnyra arról, hogy ezt az iskolát a felsőbbség más városba kívánná áthelyezni. Tehát az a pár szó egyszerű és egyenes nyíltsággal kimondva az, hogy ezt a reáliskolát, mely a szivünkhöz nőtt: szeretjük, munkáját megbecsüljük és nem engedjük csak olyan egyszerűen és ötletszerűen elvinni innét. Ez az iskola 80 éve szolgálja hűségesen ezt a várost, jóban, rosz ban egyaránt, ennek az iskolának szegénysége, a mindannyiunk szegénysége. De komoly forrásból nyert értesülés szerint közölhetem, hogy ez az emlegeteU veszély már el Ts hárul t és gyermekei sorsáért aggódó pol gáraink nyugalommal térhetnek napi rendre e tárgy felett. Ez az iskola, mely az ifjúságot mindenkor a reális élet elfogulatlan szemléletéé nevelte, nem tud ugyan felmutatni hajdani növendékei hosszú sorából országoihirű, csiilogó nagyságokat, de az esztergomi polgár önérzettel fog viszagondolni min denkor a sok közül: Frey Ferenc, Bleszl Ferenc, Grósz Ferenc, Schön beck Imre, Marosi Ferenc, Dóczy Ferenc, Magyary László nevére. A mi reáliskolánk az esztergomi polgárság alapítása. „Gyermekei ne velésére

14 szükségét látta létesítése kor és szükségét tudta közei 80 éves fennálása ideje alatt. Emlékezzünk meg kegyelettel az alapítók nevéről, kiknek sorában ta láljuk: Kollár István városi plébános, Takács István polgármester, Nitter Ferenc, Schönbeck Minály, íVlünzberger Antali Spanraft János Milina János Niedermann Ferenc tisztes polgárok nevét. Es aminthogy hisszük, hogy Esz tergom városára is felderül majd a Az Esztergomtábori Szalézi Fiúnevelő farsangvasárnapján fényesen sikerült előadásban mutatta be városunk közönségének „A Móka herceg karneválja" c. három felvonásos bájos operettet, a helybeli bencés gimnázium dísztermében. Előző na pon, szombaton, a gimnázium tanuló ifjúsága, hétfőn pedig a tanitó- és tanítónőképző, a leánygimnázium és polgári leányiskola növendékei gyönyörködtek a pazar előadásban. Aki a darabot végignézte, a legnagyobb elragadtatás hangján szólhat róla. Igazi farsangi hangulatot lopott a lelkekbe a kedves operett, és — sokszor könnyeket fakasztó — derűs kacagástól visszhangoztak a gimnázium dísztermének falai. A szalézi iskolának egyik legsikerültebb alkotását ültette át a fordító magyar nyelvre, de egyáltalában nem érzik ki belőle a fordítás, hanem eredetinek tetszik. Pedig az olasz hon napsütéses, aranyos melege árad ki az egész darabból. Az a melegség, amit a szaléziak visznek magukkal mindenüvé, szerte az egész világba, ahol megtelepednek. Az a gyönyörű muzsika, ami a darabon végig oly édesen zsong és behizelgően lopja be Móka herceg ártatlan tréfáit a szivekbe, áL is szalézi muzsika. A gyönyörű díszletek és ruhák, mind-mind házilag készültek kínt a tábori fiúnevelőben. Talán azért is volt oly kedves és lesz sokáig feledhetetlen azok előtt, akik látták e darabot, mert az egész szalézi munka. Innen az a csodás miliő, az gyönyörű összhang, az üde levegő, a tiszta öröm, ami annyira üditőleg hatott ennél az operettnél. Bebizonyította ez az előadás, hogy nem kell a léhasággyüjteményeket, az erotikát feltálalni az operettben, ha sikert akarunk, de igenis művészetet kell belevinni a darabba: az élet művészetét. Az elgondolás, a megírás, a muzsika, a jelmezek, a megjátszás, a díszletek, mind-mind ennek a szolgálatában állottak. Igy jutott ez a darab a tábori, dorogi előadások után diadalmasan városunkba is. A vasárnapi előadást szép számú közönség nézte végig. Megjelent az előadáson Serédi Jusztinián dr. biboros-hercegprimás is titkára, Hamvas Endre dr. pápai kamarás kíséretében, gróf Jankovich-Bésán Endre, a szaléziak lelkes barátja, Radocsay László dr. főispán, Antal János dr. szalézi tartományfőnök, Czuczor János dr. tábori fiúnevelő-intézet igazgatója, Brenner Antal pr. városi főjegyző, Sántha József dr. tanácsnok és sokan mások, társadalmi éietünk kiválóságai közül. A hetven tagú együttes az intézet növendékeiből (aprók, nagyobbak és felnőttek) kerültek ki. Az énekszámokat az esztergomi érseki tanítóképző-intézet zenekarának közreműködésével a tábori fiúnevelő zenekara kisérte, az énekszámokat a polgári iskolások énekkara adta elő kitűnő betanultsággal, precízen. Az egyes szerepekben kitűntek Móka herceg, Giachimone, a részeges szénfuvaros, Barbieri orvosdoktor, Titta, a herceg szolgája és a kis Gigetto, a szénfuvaros fiacskája, aki csodás hangjával, bájos énekével és tökéletes játékával szinte elragadtatta a közönséget. Hiába könyörgött részeges apjának, hogy a bort ne szeresse jobban családjánál. A tréfás kedvű Móka herceg azonban a részeg fuvarost jó lelkű tréfájával kiábrándítja könnyelmű életéből és visszaadja családjának, kis Gigetto legnagyobb örömére. Kitűnők voltak az egyes karok: apródok, szolgák, szenátorok, rongyászok és nép énekei, a látványos,* farsangi fölvonulások és táncok. Általában az összjáték s minden egyes szereplő. A rendezés és betanítás Schmidt Mihály szalézi tanár érdeme, aki az előadás alatt a zenekart és énekszámokat is vezényelte nagy szakértelemmel. A szalézi iskola kitűnő színdarabjaiból egyesületeink révén-közönségünk kapott már kóstolót, most ezzel az operettelőadással a humor tisztaságát is megismertük s belőle az erkölcsi tanulságokat, ami a szalézi darabok legnagyobb értéke. Kitűnő hangulatban búcsúztatták a Karnevált a legényegylet! álarcosbálon Az Esztergomi Katolikus Legényegylet „Vlesebálja" farsangvasárnapján zajlott le a legszebb siker jegyében. Este 9 órakor kezdődött, de már kevéssel 8 óra után megelevenedett a Legényegylet felé vivő útvonalakon az élet. A bálba igyekvő fialalság és papák, mamák, leánykáikkal, elég sűrűn lehetett köztük látni álarcos jelmezeseket is soraikban, autókon is jöttek álarcosok, akik a szitáló esőtől féltették kényesebb jelmezeiket. Sejtelmessé, meseszerűvé tette az esti sötétes időben el elsuhanó álarcosok vonulása a nézők előtt az estét és igy előrevetette árnyékát a siker. . . Kilenc órakor kezdődött a táncmulatság. Ropogós magyar csárdásra zendített a cigány, de bizony alig akadt táncoló pár, pedig már teljes számban együtt volt az estély nagyszámú közönsége. A jelmezeseket várták. A Legényegylet előcsarnoka zsúfolva volt kíváncsiskodókkal, akik nem tudtak addig táncolni, mig nem latiák együtt az álarcosokat. Tiz órakor volt a bevonulás. Hatvannégy álarcos vonult be. Elől ment a MiKÍ-egér, hátul pedig egy rendőrmaszk kisérte a szebbnél-szebb és ötletesebbnél-ötietesebb jelmezbe öltözött maszkasereget. Megindult a találgatás, ki ez ? ki az ? Ezután indult meg a tánc igazán, ha ugyan táncnak lehet nevezni a zsúfolt teremben Összeszorult párok ütemes mozgását. Sikerült feljegyeznünk a legszebb és legöiletesebb jelmezesek közül egynéhányat. A legötletesebb volt Szűts Zoltán (Miki-egér), a legszebb jelmezesek kétségkívül Fazekas Mancika (Biedermeyer-baba), Putz Ilonka (mesevirág), Nyitrai Erzsike (spanyol nő) és Rozsek Ilonka (japán nő) az ötletességbea vezettek Halász Anci (gavallér), Tóth Juci (matróz), Herka Annuska (vadász), Lukács Sári (szív-