Esztergom és Vidéke, 1935

1935-02-24 / 16.szám

ÖTVENHATODIK ÉVF. 16. SZÁM Szerkesztőség, kiadóhivatal: Simor-u. 20 Megjelenik hetenként kétszer Keresztény poiiülai és társadalmi lap. VASÁRNAP, 1935. FEBRUÁR 24 Előfizetési ár 1 hóra: l pengő 20 fillér Csütörtökön 10, vasárnap 16 fii. munkaszünet bevezetése régóta hangoztatott kívánsága a kereskedelmi alkalmazottaknak. A hatóságok is foglalkoztak már ezzel a kérdéssel, szavazást is tartottak. Egyelőre azonban semmi sem történt. Persze az üyen nagyfontosságú kérdést helyileg szabályozni bajos és csak országos jellegű rendezés oldhatna meg a dolgot közmegnyugvásra, mégis célszerűnek tartjuk felfrissíteni a vasárnapi munkaszünet általános bevezetésének közérdekű problémáját. Nemcsak az egyház és a vallás irja elő kötelezőiig a vasárnapi munkaszünetet, de a szociális érzék és a humánus gondolkozás is azt diktálja, hogy a kemény robotban eltöltött hat hétköznap után pihenő jusson minden dolgozó embernek. Kereskedő és kereskedelmi alkalmazott, mester és segéd egyformán rászorul a vasárnapi munkaszünetre. Az ipari szakmában Esztergomban elsősorban a borbélyokról és a pékekről van szó, mert a többi iparágakban jórészt olyan nagy a munkahiány, hogy még hétköznapokra sem tudnak foglalkozást nyújtani a munkásoknak. A kereskedők azt szokták érvül felhőzi a vasárnapi munkaszünet ellen, hogy a mezőgazdasági foglalkozást üző lakosság leginkább vasainap szerzi be szükségleteit a varosban. A pékek és borbélyok pedig — szerintük — a közönség kényeimé ellen vétenének, ha vasárnap nem dolgoznának. Áz bizonyos, hogy ha csak Esztergomban vezetnék be a vasárnapi munkaszünetet, akkor a környékbeli vásárlóközönség egy része esetleg elterelődnék más községek vagy varosok íelé, ahol vasárnap is lehet vásárolni. De, ha országosan kötelezően bevezetnék az üzletek vasárnapi zárvatartását, akkor megdőlne ez az ellenvetés. A közönség kényelme pedig ezen a téren igazán nem jöhet tekintetbe, amikor sok száz kereskedelmi és ipari alkalmazottnak legelemibb jogáról: a va sárnapi pihenésről van szo. Hiszen köztudomású, hogy több külföldi államban, pl. Angliában is a különben minden kényelmet élvező polgárság a legkisebb zokszó nélkül le tudott mondani a vasárnapi ropogós kifliről, a friss borotválásrói, a különféle bevásárlásokról és bevezették a teljes vasárnapi munkaszünelet, sőt a hétvégi weekend rendszerét is. Miért késik hát nálunk a teljes vasárnapi munkaszünet bevezetése ? Mit kivan a hazai németség ? Irta: vitéz S/Jvós-Waldvogel József ny. tábornok Élénk figyelemmel kisértem azt a levélváltást, amelyet Kussbach Ferenc dr.-nak a fenti címen a Magyarországban közölt cikke kiváltott. Évszázadok óta élnek hazánkban nemzetiségi kisebbségek, részben mint őslakosság, részben mint később beszármazott népek. Mindaddig, mig kívülről nyert befolyások nem érvényesültek, nemzetiségeink a legteljesebb egyetértésben és mélyen átérzett sorsközösségben éltek a nemzetalkotó magyarsággal a közös magyar haza határai között, egyenlően osztozva a jogokban és- kötelességekben a magyarsággal. A magyar történelem számos ragyogó példáját tudja felmutatni idegenajkú polgáraink hazaszeretetéről és nemzethűségéröl. Nem tagadható az sem, hogy „összbirodalmi" érdekből nem egyszer dobtak üszköt a magyarság és az idegenajkú állampolgárok közé, aminek azután valamennyiük számára siralmas következményei voltak. Nem szenved kétséget, hogy sehol a világon egyszerű betelepedéssel a befogadó népesség rovására különálló jogok nem szerez hetők. A népszabadságok klasszikusnak nevezett földjén, az Amerikai Egyesült Államokban sem rendelkeznek a milliós német, olasz, magyar vagy lengyel bevándorolt tömegek semminemű olyan jogokkal, amelyek az államegységet veszélyeztetni alkalmasak volnának. De hiszen ilyesmikre a mi idegenajkú polgáraink sem gondoltak sohasem, csak midőn hasonló törekvések idegenből importáltattak nemzetiségeink közé, ütötték fel a fejüket egyre követelőbb módon. Az sem szorul bizonyításra, hogy senkit vallásának, nyelvének és szokásainak elhagyására kényszeríteni nem szabad, ámbár erről — az emberi jogok és szerződések brutális megcsúfolásával — az úgynevezett utódállamokban másképpen gondolkoznak és cselekszenek. Mindezek előrebocsátása után vegyük csak szemügyre, mit eredményeztek hazánkban azok a törekvések, amelyeket a „kulturközösség" cégére alatt folytattak? Nemzetiségeink a múltban — már a maguk jól felfogott érdekében is — mindenkor keresték a kapcsolatokat az államalkotó magyarsággal, különállásra nem törekedtek, hazai földön idegen kultúrák megerősítését nem szorgalmazták. Boldogulásuknak semmi sem állotta útját: főpapok, miniszterek, neves írók és művészek, magasrangú birák lehettek, senki sem követelte tőlük, hogy nemzetiségüket megtagadják. A csillagos lobogó országában sem követelik meg az anyanyelv eihagyá* A Magyarország febr 20-iki száma hozta ezt a kiválóan értékes cikket. sát, de megkövetelik igenis azt, hogy mindenki tudjon angolul. Azt kell kérdeznem, megtörtént-e ez nálunk is, tudnak-e a mi idegenajkú polgáraink valamennyien magyarul? Hát bizony erre nemmel kell felelnünk, sőt az izgatások következtében újabban azt is tapasztalnunk kell, hogy itt-ott akadnak olyanok is, akik a magyar közönséggel való mindennapos érintkezésben letagadni próbálják, hogy magyarul tudnak és másokat arra akarnak kényszeríteni, hogy velük németül beszéljenek. Vannak olyan vidékek is, ahol az álapostolok munkája nyomán egyes német emberek nyíltan hirdetik, hogy a magyarság el fog tűnni a népek tengerében. fiála Istennek, ezek a jelenségek még csak szórványosak s hazai németségünk nagy tömegei megőrizték józanságukat s elfordultak az uszítóktól. A magyar államhatalom sohasem követelte meg idegenajkú népeitől vallásuk, nemzetiségük és nyelvük megtagadását s bármennyit hazudoznak is össze ellenségeink, az erőszak eszközéhez sohasem nyúlt. De azt csak megkövetelheti minden polgárától, hogy magát ne érezze idegennek, vagy hogy ellenségesen ne viselkedjék. Vagy nem ellenséges viselkedés-e az, hogy azok a bizonyos „vezetők" nem átallják azokat, akik német származásuk mellett — legtöbbször magyar vér felvétele utan — százszázalékos magyaroknak vallják magukat és magyar nevet is vesznek fel, beszédjeikben és újságjaikban arcátlanul „renegát-oknak nevezik? Mindezt természetesen csak olyan türelmes országban lehet megcselekedni, mint a mi hazánk. Nem ártana a magyar nemzet megbecsüléséről szóló törvényt ezekkel az urakkal szemben egy kissé erélyesebben kezelni. A németség egy tekintélyes része, különösen a városokban, önként felszívódott a magyarságba. Szeretném látni, mit szólnának például a Kifferek, Kumajnerek, Krischneiderek, Mitterek, Schillerek stb., valamenynyien százszázalékosan magyar esztergomi földmivesgazdák, ha Kussbach dr. azt mondaná nekik, hogy ők nem magyarok, hanem renegátok. Azt hiszem, nagyon nyomós érvekkel igyekeznének az ügyvéd urat az ellenkezőről meggyőzni; természetesen magam is az érvelők közé állnék. Az a terrorisztikus modor, amellyel a népboldogítók az önként asszimilálódott községekben fellép nek, a nép akaratából magyarrá vált iskolákat a Bleyer-féle idétlen rendeletek segítségével visszanémetesiteni akarnak, a magyar nyelvet valósággal üldözik, egyenesen tűrheK BELFÖLD As angol trónörökös 3 napot töltött Budapesten. — Manno Miitiades, a híres sportember meghalt. — Csökkentik a fővárosi üzemi alkalmazottak járandóságait — As üvegkartel is nét emelte az árakat. — A kormánysó kívánságára elmarad minden jubiláris ünnepség. — As egységespárt erőshangú tiltakozások után visszautasított! Eckbard támadását. — Mohácson és Baját árvizveszedelem fenyegeti. — Hóman Bálint kihallgatáson jelent meg a pápánál. — A főváros 474 ezer pengőt követel a kormánytól a klinikák tartozásaiért. — Augusstusban keresztény szövetség világkonferenciája lesz Budapesten. — Szentes város orvosi kamarát kér a kormánytól. — Biharvármegye kártérítési pert indított volt alispánja ellen. — 128 milliót örökölt ausztráliai rokonaitól egy nyírségi szegény napszámos. — Az egyetemi hallgatók pékműhelyt nyitottak Budapesten. — Csak máreiusoan hívják össze a képviselőházat. — Két és fél millió pengős kölcsönt vesz fel Miskolc az OTI-tói — A cson grádi polgármester fegyelmit kért maga ellen. — Gróf Somssich Antal kilépett a kisgazdapártból. — Leégett a szendrői Csáky-kastély. — Propaganda osztályt állított fel a Dohányjövedék. — Megszűnik az araoy tőzsdei jegyzése. — Öt kii ó cián méreg veszett el Budapesten. KÜLFÖLD Schuschnigg osztrák kancellár Parisban tárgyai. — Gayda volt cseh vezérkari főnök ismét börtönben ül. — Elhalasztják a párisi világkiállítást. — Letartóztatták Nikics volt jugoszláv erdőügyi minisztert. — Abesszínia hozzájárult a semleges zó ia létesítéséhez. — Hét év alatt egyharmadara csökkent a franciaországi idegenforgalom. — Véres tűzharc volt Szlovéniában a parasztok és csendőrök között. — Tömegesen utasítják ki az idegeneket Franciaországból. — Nagyarányú behozatali korlátozások történtek Olaszországban. — Nagy tőzsdehossz van Amerikában. — Katolikus papok nem vehetnek részt a jugoszláv választási harcban. — A szovjet visszaküldte Bukarestbe a román kincseket. — Aranymezőket találtak a kisázsiai Pamir-fensikon. — Huszonöt csapatszállító hajó indult Abbessziniába. — Rooseveltek ötvenszázaiékig csökkenthetik a dollár értékét. — Anglia nem biztosítja sem a szovjet, sem n kisantant határait. — Milliárdos új kölcsönt vesz fel Amerika. — Nem kapják meg fizetésüket a román tisztek. — Felállították az osztrák gárdaezredet az elnök és a kancellár védelmére. — Tömeges kivégzések voltak ismét Oroszországban. — Négymillió mázsa citromot pusztított el a hideg Olaszországban. — Olasz és bajor csapatösszevonások történtek az osztrák határon. — Abesszínia után Észak Afrika is megmozdult.