Esztergom és Vidéke, 1935
1935-02-21 / 15.szám
Az esztergomi reáliskola ügye Távol akartam maradni attól a tollharctól, mely a reáliskola esetleges megszüntetése körül folyik, de a „Magyar Sión "-ban megjelent cikk arra késztet, hogy beleszóljak ebbe az ügybe, még pedig nem kisebb hivatottsággal, mint a cikkiró. Egyesek szerint a reáliskola megszüntetése már befejezett dolog. Ha igy van, akkor hiábavaló minden vélemény- és ellenvéleménynyilvánitás. Akkor azon kell lenni, hogy az előállott helyzetben megtaláljuk a helyes és mindenkit kielégítő megoldást. Vannak egyének, akik már azt is tudni vélik, hogy a megszűnt reáliskola helyére és helyébe a tábori polgáriiskola jön. Sőt ezek szerint a Szaléziak már meg is vásárolták azt az épülettömböt, ahol rendházuk lesz. Megállapítom, hogy ez mind csak légből kapott valótlanság. De nézzük az iskola ügyét! Szerény véleményem szerint nincs szükség Esztergomban polgáriiskolát létesíteni, még pedig annál az egyszerű oknál fogva: mert az már létezik. S még hozzá úgy, hogy a városnak egyetlen fillér megterhelést nem jelent, de hasznot igen. Ha azonban bizonyos körök mégis ragaszkodnának egy állami vagy köz-' ségi polgáriiskola felállításaihoz, a városnak alig, vagy semmivel sem kerülne kevesebbe, mint a megszüntetendő reáliskola. Cikkiró azt mondja, hogy Esztergomnak egy „jó" polgáriiskolára lenne szüksége! Mintha a meglévő esztergomtábori nem lenne „jó" polgáriiskola. Erre vonatkozólag nagyon csodálkozom egy katolikus, vezető szerepet betöltő egyénen, aki egyben katolikus pedagógus is, hogy éppen a primási városban akar egy állami polgáriiskolát létesíteni. TovábSiakban pedig megnyugtatom a cikkírót arról, hogy az esztergomtábori r. kat polgári fiúiskola van olyan jó, mint bármelyik állami iskola. Sőt! Értesüléseim szerint a kevésbé jó r. kat iskolák is jobbak, mint egyik-másik állami. Ez nem az én véleményem, hanem hivatalos közegek megállapítása, kimondottan az esztergomtábori polgáriiskolára, értve ezt úgy a tanári testületre, mint az iskola felszerelésére és a gyermekanyagra. Én pedig vonatkoztatom az összes kat. iskolákra, kezdve az óvodáktól egészen a tudományegyetemig. Az Esztergomtáborban működő szalézirend — ott a kültelken — valóban kulturmunkát teljesít. Ezt azonban az esztergomiak nem látják és éppen azért nem is tudják kellőképen értékelni. Pedig megérdemelné a fáradságot, hogy olykor kitekintsenek és meglássák azt a nagy áldozatokat megkívánó munkát, melyet azok a szegény szerzetesek csendben, az Istenért és a szegényeknek végeznek. Azt hiszem, hogy a hivatalos városon kívül kevesen akadnak az esztergomiak között, akik tudják, hogy a szalézi rend 1925 óta egy három tanerős és három tantermes elemi iskolát is tart fenn, hogy az azóta rohamosan népesedő Zsalazson, és környékén lakó nagyon szegény szülők gyermekei iskolába is járhassanak. (Ez évben kilencvenöt gyermek.) Igaz, hogy a mult évben államsegélyt kapott, de ennek megszerzése is oly nagy nehézségbe ütközött, mert éppen azok, akiknek kötelességük lett volna azt elősegíteni, lelkiismeretlenül megakadályozták. Ma a fiúnevelő-intézet növendékei közül alig húsz gyermek látogatja az elemiiskolát, az intézet szempontjából tehát felesleges lehetne az. Ugy hallom, hogy a rend el is van határozva, ha a polgáriiskolát elviszik a Táborból, megszünteti az elemiiskolát is, mert az intézeti iskolaköteleseket könnyű szerrel küldheti át a kenyérmezőmajori községi elemi iskolába. Igy megszabadul egy igen nagy tehertételtől: az iskola fenntartásával járó költségektől. S akkor majd előáll az a helyzet, hogy a város lesz köteles egy elemiiskolát létesíteni, mert a meglévő kenyérmezői — egy tantermes és egy tanerős — iskola nem lesz képes befogadni még százszázhúsz újabb gyermeket. Egyébként pedig a polgáriiskola elvitele tényleg megrendítené a fiúnevelő létalapját és bekövetkezhetik, hogy az teljesen megszűnik. Ez pedig nagyon sok szempontból nagy kárt jelentene. Pedig akadnának olyanok sokan, akik ennek örülnének. Szégyen lenne azonban a katolikusokra, hogy tudatosan járultak hozzá egy ilyen intézmény megszüntetéséhez, — talán csak r azért, mert szerzetesi kézen van. És történne ez éppen ma, amikor burkoltan olyan ádáz harc folyik minden katolikus kézen lévő intézmény ellen és éppen itt, az oly sokszor emlegetett primási városban kellene ennek bekövetkeznie ? Ma, a nagy fellendülés napjaiban, amikor oly sok nemest és szépet hallunk a katolikus akcióról, amelynek érdekében azonban — sajnos — oly keveset teszünk. Ilyen intézményeket létesíteni kellene, minél többet, még nagy áldozatok árán is. A meglévőket pedig támogatni kellene — ha anyagilag nem is — legalább katolikus lelkünk melegével. És ezzel szemben mi történne most ? Csákányt ragadunk és neki rontunk, hogy megrendítsük alapjait, hogy azután könynyebben összedűljön. Tudni kellene azt is, hogy az esztergomtáborban lévő szaléziak gondozzák a kb. kétezer lelket számláló, nagyon szegény lakosságot. Ezek közül nagyon kevesen mennének az Isten házába. Igy meg vasárnaponkint tömve van az intézet kápolnája. Igen gyakran járulnak a szentségekhez, az első péntek valósággal ünnep, olyan sokan járulnak az ür asztalához. Gondozzák továbbá az itt állomásozó és a gyakorlatokat itt végző katonaság lelkiéietét, akiknek minden vasár- és ünnepnap külön istentiszte etet és szentbeszédet tartanak. Egyébként itt van a rend hittudományi főiskolája is. Ha tehát a szaléziak elmennének a Táborból, ez mind megszűnne és az egyházi hatóságnak is gondoskodnia kellene arról, hogy az itteni hivők lelkiszükséglete kielégíttessék, mert elhanyagolni őket annyit jelentene, mint elveszni hagyni. Szükségkápolnát kellene építeni és legalább vasár- és ünnepnapon szentmisét tartani részükre. De visszatérve az iskolákhoz, megállapíthatjuk : 1. hogy Esztergom és vidéke inkább ipari, mint földművelő, mért a túlnyomóan földműveléssel foglalkozó falvak messze esnek a várostól, az iskolák szempontjából nem jöhetnek számításba, mint azt az iskolai statisztikák is bizonyítják. 2. Nem hisszük, hogy a város, melyet a reáliskola megszüntetésével szanálni akarnak, új terhet vegyen magára a táborban elemiiskola létesítésével, az állami vagy községi polgáriiskola felállításánál feltétlenül reárovandó hozzájárulással. Ez okvetlenül nagyobb teher lenne, mint amelyeket most visel, régi és jól bevált reáliskolája miatt. 3. Esztergomnak van egy jó katolikus intézménye, mely a kültelkekre szorult legszegényebbek testilelki gondozója, van egy „jó" polgári- és elemiiskolája, mely ugyan-e célt szolgálja az iskolaköteles gyermekek érdekében még Esztergom határain túl is. És mindez nem kerül a városnak semmi pénzébe, áldozatába. Végül pedig: nekünk, katolikusoknak, minden talpalatti kis röghöz ragaszkodnunk kell, minden katolikus intézményt, iskolát meg kell védenünk és nem szabad megengednünk, hogy kivegyék a kezünkből, mert azok megszűnése, átengedése veszteséget jelent az Egyházra, egy-egy őrhely feladását, amivel saját magunkat gyöngítjük és nyíltan meghátrálunk az Egyház ellenségei előtt. mnimiitiiiiiimiiiiiii Betyárbáli előkészületek A márc. 2-i öregcserkész „Betyárbál" rendezősége közli, hogy — miként már korábban jelezték — a férfiak központi jelmezbeszerzésének kérdését sikerült megoldani. A jelmezek elő jegyezhetők a testmagasság bejelentésével Katona Anáor sportházában. Egy jelmez — nadrág, ing, szines mellény és nyakkendő — kölcsöndija 2.50 P. Ugyanitt már jelmezek is rendelkezésre állanak. Élőjegyzés utolsó határnapja febr. hó 26.-a, kedd esti 7 óra. A nagy érdeklődésre való tekintettel mielőbbi előjegyzés ajánlatos. Mint értesülünk a hölgyek magyaros, babos jelmezei is készülnek már nagy számban. A rendezőség arra kéri a hölgyeket, hogy négyes-ötös csoportok — barátnők — a nehezebb feiismerhetés végett teljesen egyforma ruhát készittesenek A terem diszitése egészen különleges lesz s a színpadi meglepetés előkészítése nagy igyekezettel folyik. Külön meglepetés lesz a zenekar maga is. A legötletesebb és a bál jellegé nek megfelelő jelmezek ezúttal is díjazásban fognak részesülni. Budapesti táncosok már bejelentették jövetelüket. Általában minden jel arra mutat hogy a Betyárbál sikere 100 százalekig biztos. á városok lég és- gázTédeíme A belügyminisztériumban most vizsgálják felül a városok költségvetéseit és ezek során érdekes tételt iktattak be s kiadási tételek közé először Pécs költségvetésében. A belügyi kormányzat ugyanis elérkezettnak látja az időt, hogy minden más külföldi város példájára foko zottabb gondot fordítsanak a légi és gázvédelmi intézkedésekre. Jóllehet semmi néven nevezendő eshetőség nincs arra, hogy ezekre a védelmi intézkedésekre azért volt szükség, mert háború fenyeget, a belügyi kormányzat most már ezzel az üggyel is foglalkozni kivan. Ezen a téren ugyanis Magyarországon még semmi nem történt, jóllehet a külföldön est a védelmet már régebben megszervezték. A pécsi költségvetésbe pl. 440o pengőt állítottak be ily védelmi célokra. Természetesen ilyen összeg szóba sem jöhet egyik városnál sem arra, hogy a megfelelő védelmi in tézkedéseket keresztül lehetne vinni. Ezek a kisebb összegek más célt szolgálnak. Arról van szó, hogy a közeljövőben Budapesten, előreláthatólag két részletben tanfolyamot ren deznek. A tanfolyamon a városoknak azok a kiküldöttei vesznek részt, akiket a légi és gázvédelem megszervezésével kivannak a városok megbízni. A költségvetésekbe felvett összegekből a kiküldöttek a tanfolyam költségeit fedeznék és esetleg egykét gázálarc modell mintát szereznek be. Az egész ország légi és gázvédelmi megszervezésével törvényjavaslat útján kivan a kormány gondoskodni. Bizonyos, hogy a törvényjavaslat végrehajtása nagyobb terhet fog róni a városokra. EGYRŐL-MÁSRÓL A jó Isten kályhája közelebb jött a földhöz s kicsalta a munkára várókat a Rákóczi-térre ; hosszú ideig tartott fázás, didergés után ott ingyen lehet melegedni. A taiajszin jégkérge is olvad, egyesül a hólével s bebúvik a föld alá, a fa gyökeréhez. Várja, hogy az a hatalmas erő, amely a fa felsőtestéből a nedvet a gyökérhez parancsolta le s onnét a fagy által a talaj színére hivta, most az egészet dús táperővel kigészitve, telítve, a jegenye csúcsára felnyomja. A Dunán még egy-két jégtábla is siet megsemmisülése felé, az északi metsző szél még győzedelmeskedik a szelid déli szellőn, az ember a felső kabátját még szorosra gombolja, de a fűz már a tavaszi mellényét vette fel, a feltámadásra emlékeztető virágja, barkája kelletve himbálja, nézegeti magát a tisztuló Duna tükrében. A vadgesztenye rügyei dagadnak, fényesednek. Kies szigetünkön örül a természet, örvend a gyermek . . . de egy éles női sikoltás zavarja meg a nagy természet kifürkészhetetlen hatalmában gyönyörködő lelket. Mi történt ? Fiatal anya piciny gyermekét sétálni vitte, a Lőrincutcán s a Kis-Duna-hidon át a babilejárón a gesztenyesorba akart eljutni. De a lejáró még sikos (Nincs rajta dunai kavics sem, pedig négy talyiga is elég lenne. Sajnos, nagyon messze van a bánya, a Duna) a gondtalan, boldog mama elcsúszik és a lejárót védő kerítés drótjába fogódzik. De jaj, azon szöges hegyek, horgok vannak (az orosz fogolytábor keritésérői mentették ide valamikor), a kicsi kezet megszúrják, a kesztyű vérzik, a ruha beleakad. A kis mama szeme nem nevet már, hamvas arcát a szokásos — de most igazi — könny is áztatja. Nem tud, nem bir felkelni, felállani, a balkezét a drót nem engedi, a jobb kezével meg a babakocsit tartja, fogja. A vergődés szánalmas, nincs segítség a közelben. Ha segítene a jobbkezevei, de mi lesz a babival ? . . . Egy ezredpillanatra magára marad a babahintó. A kis mama kiszabadul fogságából s nyúl a fogantyú után ... De az már a lejtőn lefelé elindult a tél szennyét tovasodró viz felé . . . Sikoly, éles sikoly, az anyaösztön sikoltása . . Nyugalom. Nem történt semmi. Nem szökhetett meg a kis kocsi. A baba a mamánál és az anya sikongva kacag. * * * Nem gondolt még a város illetékes ügyosztálya arra, hogy a szigeti babi lejárót — amelyet a nemesszivű tábornokunk gondossága készített — nem szegélyezheti szöges, rozsdás drót! Reméljük, hogy nem kell bevárni a polgármester külön rendeletét 1 Egy odaillő karfa olcsóbb, mint esetleg a kártérítési perek sorozata. • ••••••••Oitf o^j Telefonelőfizetők űj névjegyzéke megjelent és Laiszky-nyomdában kapható példányonkint 20 fillér, kemény táblára felhúzva 50 filléres árban. Az új névjegyzék kiadását a tetemesen megnövekedett előfizetői létszám megnövekedése tette szükségessé.