Esztergom és Vidéke, 1935

1935-12-19 / 99.szám

Sajtóreform A pénzintézetek és egyéb nagyobb vállalatok is jól isme­rik a „szerkesztő urat", aki időnkint szívélyes ábrázattal — és kitöltetlen nyugtával kopog­tat be a vezérigazgatónál. A szolgálat, amelynek honorálását kérik ezek a „közgazdasági szerkesztők", valahogy ugy fe­jezhető ki: a lap nem fog írni azokról, akiktől a pénzt kéri, mert ha ir, — rendszerint alap­talan, de annál arcátlanabb és mindenképpen hitelrontó cikket, — az azt jelenti, hogy a „vá­gás" nem sikerült. De jelentkezik a sajtó, — talán még sokkal kártékonyabb formában — a család életében is. Sok tapasztalatlan liatal leányt vitt már lejtőre a szín­házművészeti rovatok csillogó mezébe bujtatott erkölcsrontó propagandája és sok tiszta lel­ket mételyeztek meg erotikus megtévelyedésekben, válóperes botrányokban, bűncselekmé­nyek szennyes részleteiben váj­káló szenzációk. Nem utolsó sorban destruál­ják a közszellemet azok a cik­kek sem, amelyek felületes szenzációhajhászásból, szemé­lyes rosszindulattól vezetve vagy egyszerűen a nyomtatott betű nyilvánosságának könnyed fö­lényeskedésével tiszteletreméltó közéleti férfiakat, intézménye­ket, testületeket hurcolnak meg a közvélemény előtt. Mindez ellen nincs ma olta­lom. Sajtótörvényünk nem pro­videálhatott a háború utáni idők beteges fejlődési irányára s a megtorló eljárás hosszadalmas­sága csak akkor nyújt már vé­delmet és megtorlást a méltat­lanul támadottaknak, mikor már régen feledésbe ment az ügy érdemi része, csak a megbé­lyegezettséií homályos emléke él a köztudatban. A magyar nyilvános életnek erre a beteg tünetére tapintott reá biztos kézzel Gömbös Gyula minisz­terelnök, mikor bejelentette a sajtóreformot. Uj sajtótörvénynek kell jön­nie — hangoztatta, — amely az alkotmány szellemében, tör­vényes uton hozza összhangba a sajtószabadságot, a nemzeti közérdek egyetemes szempont­jaival. A magyar közvélemény kivánja, hogy rendet teremt­sünk az összes sajtókérdések tekintetében, kivánja, hogy az uj sajtótörvény megvédje a családot, a gyermek, a nő er­kölcsiségét, az egyéni tisztessé­get és a közélet tisztaságát és erős bástyát építsünk. Talán sehol a világon nincs olyan befolyása a sajtónak a közszellem kialakítására, mint Magyarországon. A magyar em­ber szinte szentirásként hisz lapjának, hiszen apáitól tanulta annak a messzeviiágitó intéz­ménynek tiszteletét. Majdnem száz év előtt a legnagyobb magyar soha nem feledhetően intő szavakban igy szólt: „Éljünk csak a sajtóval, mely magában a lehető legjobb, de alkalmazása által a lehető legrosszabb is lehet." Dr. Csilléry András v. miniszter Esztergomban Lapunk egyik régebbi számában Scheiber Győző dr. tollából cikk je­lent meg, mely felhivta a középosz­tályt, tehát azt a társadalmi réteget, mely sem az OTI-nak, sem a MABI ­nak, sem az OTBA-nak, tehát egy biztositó-intézetnek sem haszonél­vezője, kapcsolódásra egy olyan mozgalomba, mely az individuum, az egyén egészségügyi szolgálatán túl és keresztül a közegészségügyet is szolgálni kivánja. Az elmúlt vasárnap orvosi meg­beszélés volt a vármegyeház kis­termében, melyen megjelent Csilléry András dr. ny. miniszter, ország­gyűlési képviselő, az Orvosszövet­ség elnöke, Mándy István dr. 0. Sz. főügyész, Csúry dr. igazgató és Pajor László Budapestről, Fehér Gyula dr. és Csárszky István dr. prelátus-kanonokok, Frey Vilmos dr. alispán, Etter Ödön elnök-vezérigaz­gató és az esztergomi és környéki orvosok nagy számban. Az összejövetel célja Csilléry And rás dr. ismertető előadása volt, melyben vázolta a mozgalom meg­indulásának intuitív gondolatait. A Nemzeti Balesetbiztosítás nem üzleti vállakózás, azt a célt szol­gálja, hogy az orvostársadalom se­gítő kezet nyújtson azoknak, — akik biztosításon kivül állva — a beteg­ség váratlan, vagy súlyosabb fel­lépése által katasztrofálisan sújtat­nak — mondotta. — A betegség nagy terheket ró a családra. Azt akarjuk, hogy az intézmény nyúljon a hóna alá azoknak, akik rászorul­nak egy szociális biztosítás kere­tében. Ma különféle intézmények gon­doskodnak a munkások egészség­ügyéről. Miért van kihagyva a kö­zéposztály ? A tisztviselő-társadalom egy része hasonló követelésekkel lépett fel, a vármegyei és városi tisztikar részéről is felhangzott az a kívánság, hogy gondoskodás tör­ténjék róluk is. Ugyanez a helyzet a munkaadóknál is, akik a külön­féle biztosító-intézeteknél fizetik az alkalmazottak után járó dijat, de ők maguk szolgáltatásban nem része­sülnek. Magyarországon is alakultak a 1 külföld példájára jótékonyság cégére alatt üzleti vállalkozások, melyek igyekeztek nyújtani valamit, de az adminisztráció mindent felemésztett. Ezért olyan megoldást kellett keresni, mely eliminálja a társadalom káro­sodását és biztosítja az autonómiát az egyén érdekében, Mint a mult században a francia liberalizmus végigszáguldott Euró­pán, úgy most érezzük a keleti esz­mék hatását, a kollektivizmust, amely erőt tud kitermelni, mellyel az egyén életét jobbá, boldogabbá lehet tenni. Arra a megállapodásra jutottunk, hogy maga az orvosi társadalom vegye kezébe a betegbiztosítást, így nem szolgáltatja ki magát a kőzve ti tőnek, az orvosi etikai felfogást érvényesiti a beteggel szemben, a maga érdekeit a középosztály érde­keibe állítva. Ez az intézmény a kollektiv szellem keretében az or­vosi munka megbecsülését is jelenti, azonkívül, hogy elsősorban a köz­egészségügyet szolgálja. Biztosítja a bizalmi viszonyt, ami kötött orvosi rendszer mellett, más intézményeknél lehetetlen. A szabad­orvosválasztás a régi, a súlyos gaz­dasági helyzet miatt kihalóban lévő háziorvosi intézményt kivánja újból megvalósítani. Ez a bizalmi viszony az áj biztosítás alapja. A díjszabást felsőbb hatóság in­tézi, melynek kötelessége a prospe­ritás biztosítása. Az intézmény irá­nyítását is orvosok végzik. Ez az új biztositó intézmény, amely a középosztálynak, más intézménye­ken kívülállóknak alkalmat nyújt arra, hogy betegségükben támaszt talál­janak. A megyei, városi tisztviselő társadalomnak, az összes társadalmi rétegeknek bekapcsolódásával lehe­tővé válik az egyén szolgálatán ke­resztül a nemzet közegészségügyé­nek felkarolása is. A nagyvonalú ismertető előadást Scheiber Győző dr. orvos, Frey Vil­mos dr. alispán és Eggenhofer Béla dr. kórházigazgató-főorvos köszön­ték meg, majd kisebb kételyek meg­vitatása után az előadás véget ért. Az előadás után Csilléry András dr. tisztelgő látogatást tett a bíboros Főpásztornál, majd egy órakor ban­kett volt a Fürdőben, ahol a dél­utáni órákig igen kellemes hangu­latban volt együtt a társaság. Pilca László. A Szt. Erzsébet Nőegylet jótékonycélú műsoros tea­délutánja jan. 5-én lesz a Fürdő Szállodában. A Katolikus Kör koitnrdélntánja Az esztergomi Katolikus Körben vasárnap délután műsoros előadás volt, melyen igen sokan jelentek meg Esztergom vezető társadalmá­ból. Ott volt Radocsay László dr. főispán és felesége, Frey Vilmos dr. alispán és felesége, Machovich Gyula dr., Meszlényi Zoltán dr. és Török Kálmán dr. prelátus-kanonokok, Ba­logh Albin dr. gimnáziumi, Ober­miiller Ferenc reálgimnáziumi igaz­gatók, Krecsányi Kálmán dr. rendőr­tanácsos, Hegedűs Zoltán dr. rendőr­kapitány, Székely Gyula rendőrfel­ügyelő, Moldöván László pénzügyőri biztos, Reicher József Máv. főnök, Jáky Sándor Máv. főintéző, Serényi Gyula számvevőségi főtanácsos és sokan mások. Csárszky István dr. prelátus-kano­nok elnöki megnyitója után Szatz­lauer Katóka Sík Sándor: Roma aeterna c. költeményét adta elő bá­jos közvetlenséggel, sok szint adva a nehéz költeménynek. Drahos János dr., az A. C. egy­házmegyei főigazgatója, a katolikus áramlatról tartott ismertető előadást. Kifejtette, hogy az A. C gondolata nem új keletű, egyidős a keresztény­séggel. Világi apostolok mindig vol­tak, a kereszténység első századai­tól kezdve, az üldözések idején és azóta is mindig találkozunk a világi apostolkodás gondolatával, melyről legszebben az a gazdag martirolo­gium tanúskodik, melyben azoknak a névjegyzéke van, akik közel két­ezer éven át vérrel pecsételték meg az A. C. gondolatát. Ismertette az egyes külföldi szervezeteket, majd a magyar szervezkedést, mely az egy­házközségek keretében folyik, szak­osztályokban, melyek egy-egy kitű­zött célt valósítanak meg. Végül munkálkodásra hívta fel a hallga­tóságot. Sebők József zongoraművészeté­vel ragadtatta el a közönséget. Két Chopin valcert és Liszt: Rigoletto paraphrázis át adta elő közismert, rutinirozott nagy tudásával. Az első kultúrdélután ezzel véget is ért. örömmel láttuk, hogy a Katolikus Kör falai közé bevonult az ifjúság. Ebben Vértes Zoárd bencéstanár te­vékenységét üdvözöljük, akinek ne­mes terve az, hogy az esztergomi katolikus ifjúságnak is teret enged a Katolikus Körben. Szépen sikerült a dömösi karácsonyfaüanepély Szép és lélekemelő ünnepség kö­zött folyt le a Magyar Turista Egye­sület karácsonyfa ünnepélye Dömö­sön az elmúlt vasárnap. Már kora reggel nagy sürgés-for­gás volt a hóval borított faluban s mindenki igyekezett a templomba, hogy hálaimát rebegjenek mindazon jókért, melyekkel a turisták elhal­mozzák a község szegény iskolás és óvódás gyermekeit. Az ünnepségre sokan feljöttek a ÖTVENHATODIK EVP. 99. SZÁM CSÜTÖRTÖK, 1935. DECEMBER 19 Szerkesztőség,kiadóhivatal:Simor-u.20 KöreSZtény pOÜU&ai ÓS társadalmi lap. Előfizetési ár l hóra: l pengő 20 fillér Megjelenik hetenként kétszer Csütörtökön 10, vasárnap 16 fii.

Next

/
Oldalképek
Tartalom