Esztergom és Vidéke, 1935

1935-12-12 / 97.szám

STÍRfiHl/lltKE ÖTVENHATODIK ÉW. 97. SZÁM Szerkesztőség, kiadóhivatal: Simor-u. 20 Megjelenik hetenként kétszer Keresztény politikai és társadalmi iap. CSÜTÖRTÖK, 1935. DECEMBER 12 Előfizetési ár 1 hóra: 1 pengő 20 fillér Csütörtökön 10, vasárnap 16 fii. A szenvedés okmánytára Másfél-évtizede jönnek, egyre csak jönnek az elszomorító hirek megszállt területen élő testvéreink szenvedéseiről. Akármerre nézünk, a csehek, románok, vagy szerbek felé, mindenünnen azt látjuk, hogy az utódállamokbeli három és félmilliós magyarság halálra van Ítélve. Kulturális és gazdasági szempontból egyaránt. Az első csapást a földreformok adták, aztán következtek a különböző közhivatalokból való tömeges nyugdíj és végkielégítés nélküli elbocsátások, a nyelvvizsgák, a névelemzések, a barbár és márólholnapra való kiutasítások és most van soron a legveszedelmesebb támadás: a magyar kisebbségek fiatal generációnak elnemzetietlenitése az iskolán keresztül. Az idegen államhatalom ellenséges önkényének kitett magyarság hanyatló erőivel gigászi harcot folytat, szinte emberfeletti módon küzd íöldjéért, nyelvéért, iskolájaért, ezeréves kultúrájáért. Honnan remélhetik ők a segitséget és honnan remélhetjük mi, akik a szabadnak maradt csonkaországban fájlaljuk a magyar sorsot, de mégis munkálhatjuk a jobb magyar jövőt? A magunk ereje, a magunk SZÍVÓS, céltudatos munkája és akarata az egyetlen segitség. Ennek a segítségnek egyik nyugati értelemben vett, messzirevivő, méltóságteljesen tudományos fegyvere az a tény, hogy a csonka országban az egész nemzetnek alapított Pázmány Péter Egyetem fennállásának 300-ik évében Kisebbségi Intézetet állit fel. A Kisebbségi Intézet a megszállott területeken élő magyarság szenvedéstörténetének, országlóik jogtalanságainak, igazságtalanságainak lesz a hiánytalan, tárgyilagos katedrája. Nap nap mellett éreztük, tapasztal-1 tuk milyen hátrányunkra vo't! eddig ez intézmény hiánya és milyen óriási szükség van ma j és a jövőben reá. Lesz végre egy tudományo-j san felkészült és a nagy nyu-i gati kultúrák által is elismert f szervünk, amely gondoskodik \ arról, hogy a kisebbségi sorsban kinlődó magyarság szenvedése ne legyen néma, visszhangtalan. Lesz végre olyan pártatlanul munkálkodó tudományos intézetünk, amely a maga tekintélyével ráolvassa az utódállamok nagy szemfényvesztőinek különböző kifelé hangoztatott kijelentéseire és állításaira a valótlanságot. Az olyan beszédre, mint amilyen legutóbb Benes költségvetési külügyi expozéja volt, amelyben felsorolta, hogy a Felvidéken az uj impérium hány „kisebbségi iskolát" létesített, csak arról hallgatott, hogy ezeket az új iskolákat a színmagyar, vagy tót községekbe és városokba telepitett cseh „kisebbség" számára emelte s azokba kényszeríti az őslakosság magyar, tót, német, vagy rutén gyermekeit. Igen, kell a Kisebbségi Intézet, hogy megdönthetetlen adatokkal az európai kultúra tárgyilagosságával válaszolhasson a szirénhangokat hallató cseh demokráciának, a „numerus valachicus" magyar egyházat, iskolát pusztító fenekedéseire és egyéb barbarizmusok borzalmaira. Kell a Kisebbségi Intézet, hogy minden győztes állam megtudja, milyen kiszolgáltatott préda itt az ő beleegyezésükkel, akaratukkal, az ő tudatlanságuk folytán Magyarország három és félmilliónyi elszakított népe. A Kisebbségi Intézet a kisantant államférfiak minden ügyeskedő kendőzése és genfi kijelentésével szemben hirdetni és bizonyítani fogja, hogy a magyar kisebbségeket az utódállamokban nem védi, hanem üldözi az állam. Nem gyarapítani, hanem kiirtani akarja őket. A Kisebbségi Intézet felállítása és munkája válasz és mementó a kisantant felelős vezetőinek, a Kisebbségi Intézet a nemzetközi lelkiismeret megfontolt és félre nem állitható ébresztője. Ez az uj magyar tudományos intézmény komoly segítsége a kisebbségig sorsban élő magyarságnak. És segítsége, előrelenditője Középeurópa békéjének. A Szeplőtelen Fogantatás ünnepe Esztergomban A hagyományos december 8.-Í ünnepségeket felülmúlta az idei megnyilvánulás. A főünnep előtti három napon át lelkigyakorlatos előadásokat tartott Kovács Sándor, a kiváló szónok férfiak és nők részére. Dec. 7-én délután a bencésgimnázium dísztermében volt ünnepség, melyen megjelent a biboros hercegprímás, Meszlényi Zoltán dr., Drahos János dr., Szokolay Antal dr.. Jeszenszky Kálmán prel.-kanonokok, Esti Miklós világi pápai kamarás, Hamvas Endre dr. titkár kiséretében, Frey Vilmos dr. alispán és felesége, özv. gróf Sternberg Józsefné, Glatz Gyula polgármester és felesége, báró Ungár Károly alezredes helyőrségi parancsnok, Fekets László őrnagy, Ajtay János százados és felesége Reviczky Elemér főszolgabiró és neje, Hegedűs Zoltán dr. rendőrkapitány, Székely Ernő rendőrfelügyelő, v, Sághy Antal mérnök, Obérmuller Ferenc a reálgimnázium igazgatója, dr. Ibrányi Ferenc theologiai, egy. m. tanár, Bayler István a Szent Anna-templom lelkésze és többen Esztergom vezető társadalmából. A gazdag műsoron ének, Hajnali Kálmán, kitűnő zene Paczolay Imre vezetésével, szavalat Garai Dezső VIII. o. t. és Ajtai—

Ackermann K-: „Nagyasszonyunk" történelmi szinmű 3 felvonásban szerepelt kitűnő összteljesítményben. Az ünnep szónoka dr. Schmidt Sándor m. kir. bányaügyi főtanácsos, a Szent Gergely-rend lovagja volt. — A megtisztelő meghívást harminc évi ittműködésem eredményének tekintem — mondotta a szónok. Feladatom, a lelkigyakorlatok szépségeibe elmerült közönséget visszavezetni az életbe. A szentatya szerint egy bányamécset kell adni a kezekbe, melynek soha ki nem alvó fényénél járni, megvilágítani az életet. A püspöki kar felhívta a magyar társadalmat, hogy mindenki vegye ki részét ebből a nagy munkából, az Actio Catholica mozgalomból. — A világ boldogulásának egyetlen lehetősége: Krisztus szeretetének beültetése minden egyes ember lelkébe, fia ez megtörténik, nem kell attól félni, hogy barrikádokat emel az Egyház tanításainak fénycsóvái elé és annak védelme mellett kivetkőzik emberi méltóságából a tömeg. Ma a kapitalista világrend bukásáról szokás beszélni. A mai kornak alapvető problémái és hibái vannak, nem azért mert kapitalista, hanem mert lelkében üres, letért Krisztus útjáról. Kitermelte az egymással, szemben álló társadalmakat. Min-1 den baj a technika hatalmas fejlődésében rejlik, mely a meggazdagodás útjait nyitotta meg Ezt mun kálták a legnagyobb odaadással a szellemi munkás és vállalkozó, a mérnök és munkás egyaránt. Közben nem vették észre, hogy a raktárukban romlik az árú, itt a tengerbe dobták, mig a másik oldalon az éhínség pusztította az emberek ezreit. A kivezető út: új társadalmi rend kialakulása. A termelést le kel szorítani a szükséglethez, a megélhetés a cél, nem a meggazdagodás. Uj világ van kialakulóban, melynek beköszöntését nekünk kell kimunkálnunk. A szociális pápák enciklikái az útmutatóink. — Felismerte ezt annakidején a dorogi mérnöki kar, mely mindig kitűnő csalétke volt a szociáldemokráciának, ma nem oda, hanem a Munkásotthon Egyesületbefizeti tagdíjait. El akarták hitetni az elöljárókkal, a hatóságokkal, a kormánynyal, hogy a bányamunkás nem tűr beavatkozást akár politikai, akár egyházi részről. Egyenkint kellett meggyőznünk a szociáldemokrácia szemfényvesztéséről és ma elértük azt, hogy tizenkét kultúrházat építettünk, melyekben nevelték, Istenhez, a hazához fordították a lelkeket. Ennek a meggyőzésnek volt az eredménye, hogy mikor az egész országban végigsöpört a sztrájk, Dorogon tovább folyt a munka. Harmincévi szolgálat után minden bányásznak kertes családi házat adunk ennek emlékére jutalmazásul. Ez a bányásznép önként felajánlotta egy napi keresetét, (összegszerűleg 17000 P) a kormányzóné inségakciójára. Május l-én, a nagy sztrájk emlékére minden munkás munkába áll. Ez a bányásznép hazafias, vallásos. Mindenütt ott van Esztergomban, Pesten, Bécsben. Szociális intézményt létesít — A pápai bulla szerint a kezekbe adott bányamécsesek világánál meg kell látni a munkás szakadékos életét. Ezt a mécsest kell magunkkal vinni az életbe, az A. C. fényét, világítson a szakadékokba és ahol bajokat látunk, gondolkodás nélkül űzzük ki azokat. — Legyünk aktiv katolikusok, vegyük ki részünket. Adva van a lehetőség, csak szeretet kell. Keressük meg az elvesztett Nagyasszony képet, akkor megtaláljuk önmagunkat, a boldog Magyarországot. A gyönyörű stílusú, gazdag tartalmú ünnepi beszéd nagy hatást váltott ki a hallgatóságból. Dec. 8-án a bazilikában ünnepélyes szentmisét pontifikált a biboros Főpásztor, melynek végeztével az összes esztergomi kongreganisták megújították fogadalmukat a főpap előtt, aki beszédet intézett hozzájuk. A magyar nép ősi Mária-tiszteletéről beszélt. Tisztelni, segítségül hívni és követni a Szűz Anyát a kongreganista kötelessége, fia Máriát követjük nem szégyenülünk meg, nem tévedünk, örök életet nyerünk, halhatatlanok leszünk a földön is. A magyar történelem tanúsága szerint a magyarok közül azok halhatatlanok, akik ebbe a generációba, a Mária tisztelők sorába tartoztak. Az Árpádházi szentek és királyok. Nagy Lajos, Hunyadi János, U. Rákóczi Ferene és a többiek, akiknek nevét soha el nem felejtjük. Ez a kongreganista fogadalom, melyet ma előttem megújítottatok — mondotta — legyen vezére a ti életeteknek. Beszéde végén áldását adta a kongreganistákra. Az idei ünnepség bővült a közös