Esztergom és Vidéke, 1935

1935-02-02 / 10.szám

ESZTTOiOOHfKE ÖTVENHATODIK ÉV F. 10. SZÁM Szerkesztőség, kiadóhivatal: Simor-u. 20 Megjelenik hetenként kétszer Keresztény politikai és társadalmi iap. SZOMBAT, 1935. FEBRUÁR 2 Előfizetési ár 1 hóra : l pengő 20 fillér Csütörtökön 10, vasárnap 16 fii. Reformok előtt A választójog korszerű re­formja áll most a magyar bel­politikai élet homlokterében, melynek nagyjelentőségű ered­ménye a titkosság bevezetése lesz, amelyet azonban bizonyos alkotmányjogi korrektivumok nélkül boldog-boldogtalannak megadni nem lehet, mert bár a marxista terror táborai egy­másután tűnnek el Európa tér­képéről, az évtizedekkel Nyu­gat után kullogó Magyarország­ban még mindig talajra talál­hat a féktelen izgatás a nincs­telen Ínségesek, gyári mun­kások és esetleg a hárommil­lió földmunkás óriási tömegei közt. A szegénység tág teret en­ged a demagógiának s a rossz helyzettel elégedetlen nép az elnyert titkosság diadalmámo­rában ki tudja nem követ-e szi­rénhangokat, melyeket Moszkva csillaga, vagy a sárga interna­cionalizmus három pontja irá­nyít? Korrektivumokra szükség van, amelyek közül a kormány a kormányzói jogkör kiterjeszté­sét akarja elsősorban megvaló­sítani, ugyanekkor nem zárkóz­hatik el a felsőház egyenjogú­sításának kérdése elől sem, mely az alkotmányos jogfolytonosság egyik erős pillére, egyúttal a kormány ezzel gyakorlatilag is bebizonyítja a még esetleg ké­telkedők előtt, hogy nem tör­ténik diktatúra, mert egy kon­zervatív összetételű higgadt és független magyar felsőház min­denkor ellent tud állani akár alkotmányellenes törekvéseknek, akár egy túlzó nemzeti dikta­tórikus szempontból káros kép­viselőházi javaslatnak, melyet egy-egy esetleg a titkos vá­lasztójog folytán szélsőséges összetételű képviselőház ez egye­temes nemzeti érdek ellenére párt- vagy klikk-célok szolgá­lata végett keresztül hajszol. De eltekintve ettől a fontos gyakorlati haszontól — az ő^i magyar alkotmányosság min­denkor az egyenjogú fetsőtáb­lát, majd főrendiházat ismerte, sőt arról beszél az 1926. évi XXII. törvénycikk is, amely ugyan későbbi szakaszaiban iri­gyen megkurtítja a felsőház jogait. Néhány helyről, nevezetesen a Nemzeti Egység Pártjának klikkjétől, továbbá a Független Kisgazda Párt egyik neves és kitűnő publicistája tollából ag­godalmak hangzottak el a fel­sőház egyenjogúsítása ellen és attól féltették az országot, hogy a felsőház esetleges egyenjo­gúsítása esetén ott az őskon­zervativ arisztokrácia, vagy a liberális nagytőke dirigálna. Kár volt az ördögöt a falra­festeni. Mindenki tudja, hogy nem tetszhetik ez az egyenjo­gúsítás a légionáriusoknak, akik egy esetleges pártdiktaturánál a maguk kis pcesenyéjét szán­dékoznak megsütni a magyar közélet halovány tüzénél, ajó­hiszeműeket pedig megnyug­tatta Túri Béla prelátus-kano­nok, országgyűlési képviselő a Nemzeti Újságban és kifejtette, hogy a felsőház egyenjogúsítá­sa mellett nem kisded hatalmi csoportok, hanem Magyarország legelső közjogi méltósága nyi­latkozott, akire nem lehet önző érdekeket rásütni. Maga a miniszterelnök sem hallgatott a settenkedő és erő­szakoskodó vazallusokra, hanem igen helyesen kijelentette szol­noki beszédében, hogy a vá­lasztójogot a konzervatív nem­zeti erők figyelembevételével, igy a kormányzói jogkör és a felsőház hatáskörének kiterjesz­tésével oldják meg. Ennek a kiterjesztésnek vég­ső célja csak az egyenjogúsí­tás lehet, melynek legnagyobb indítéka a felsőháznak neme­sen konzervatív és demokrati­kus összetétele. A magyar élet egén felhők gomolyognak, nagy gazdasági és szociális kérdések varnak ha­laszthatatlan megoldásra, nem sza uá d túlsók időt pazarolni végnélküli közjogi vitákra. Meg lehet és meg kell a kormány­nak találni azt a módot, ame­lyen minden magyar ember összetalálkozik — az ősi aU kotmány szellemében. Az OTI önkormányzati választásai Lejárt az ország legnagyobb auto­nom testületének igazgatási szer­veibe beválasztottak mandátuma. Csaknem kilencszázezer érdekeltre vár a kötelesség, hogy szavazatával bírálatot mondjon az elmúlt ciklus pénzügyi gazdálkodásáról, tagok szo­ciális kezeléséről és az igazgatás vonalvezetéséről. De ami ennél fon­tosabb, vár az a kötelesség, hogy szavazatával kijelölje az irányt, amelyet az intézetnek, betegek, rok­kantak, aggok vagyonkezelőjének, százezrek egyetlen anyagi hátvéd­jének az új ciklusban követnie kell. Az OTI tornya mindnyáiunk fillé­reiből épült. Nem egy osztály, nem egy párt hatalmának felkiáltójele. Nem szabad azzá tenni soha. A to­rony alatt nem kaphat fedelet semmi rejtett tendencia, homályos terv, nem lehet falazója föld alá vezető labi­rintusoknak, amelyek robbantó ak­nákban végződnek. A torony alatt kristálytiszta elveket, keresztény és szociális igazságokat, nemzeti cél­kitűzéseket, osztályokat összefogó szeretetet, a magyar jog, a magyar élet, a magyar testvér megbecsülé­sét kell szolgálnia minden fillérnek, minden határozatnak, az autonómia és ügyvitel minden mozzanatának. Ebből a nagy gyűjtőrezervoárból, mint kisérő fluidum, mint festő­anyag, nem folyhat szét csődbe­jutott társadalomelmélet, zavaros álmok maró vitriolja. Verejtékezve dolgozó testvérek, magyar polgárok testi és lelki egészsége egyaránt létfeltétele a nemzet életének. Jogunk, és kötelességünk vigyázni rá abban az áramkörben, amelybe a törvény kényszerítő ereje kapcsolta be. Az Országos Társadalombiztosító Intézet közgyűlési és kerületi vá­lasztmányi tagjait az érdekeltek kategóriái titkos szavazással március utolsó és április első napján választ­ják meg. Az urnákhoz járul ekkor 677.000 munkavállaló és 213.000 munkaadó. Ha tudniillik az urnák­hoz járul, fia a közömbösség és nemtörődés nem bízza az OTI auto­nómiáját egy politikai érdekeltség kénye-kedvére, ha munkás, iparos, háztartási alkalmazott és gazdája nem mulasztaná el az alkalmat, hogy óriási többség érzését, szociális és nemzeti felfogását érvényre juttassa s az intézet kormányzatát a köz­pontban és a kerületekben kezébe vegye, ahelyett, hogy mint az elmúlt ciklusban tette, telesírta minden ha­tóság fülét panaszaival. Az OTI előtt reformok sorozata áll. Sérelmek, amelyek reparálásra várnak. A tőkeelhelyezés, a beteg­kiszolgálás, az orvos kérdés, a gyógy­kezelés, a vidék és a központ vi­szonya nem maradhat mai állapo­tában. A legnagyobb szociális in­tézmény nem folytathat antiszociá lis politikát. És a mérhetetlen be­folyással biró legnagyobb társa­dalmi intézmény nem vonhatja kí magát a nemzetépítő munkából. Mindazok, akik az OTl-ban a nemzeti élet egy erősségét, a tár­sadalmi béke biztosítékát, a nép­egészségügy hatalmas előmozdító ját, a pártokon, osztályharcokon fe­lülálló munkásjóléti intézményt lát­nak, a Munkások Nemzeti Blokk­jában egyesülve fogják megvívni a választási harcot, hogy az Országos Társadalombiztosító Intézetből ki­küszöböljenek minden egyoldalúsá­got, minden hatalmi tendenciát, min­den párturalmi törekvést és azzá tegyék, aminek lennie kell: a szo­HETI ESEMÉNYEK BELFÖLD Forrong az Egységes Párt Eck­hardt etitélő nyilatkozatai miatt. — Eckhardt lemondott népszövetségi megbízatásáról. — Vámmentessé­get kapott a budapesti ferencvárosi kikötő. — Gömbös miniszterelnök kitart az Egységes Párt mellett. — Dréhr Imre büntetését az Ítélőtábla öt évről két és félévi fegyházra szál­lította le. — Vilmos császár fia, Ágost Vilmos Budapestre érkezett. — A budai dalárda most fogja tartani ezredik hangversenyét. — Buda­pest ingatlanforgalmának közel egy­harmada a nemzetközi vásár idejére esik. — yuniusban felállítják az ipari minisztériumot. — Elvették az italmérési jogot 67 debreceni ven­déglőstől. — Albrecht főherceg visz­szakapja osztrák birtokait. — Bu­dapesten elfogták a szentesi bank­rablókat. — Bizonytalan időre el­napolták a képviselőházat. — Letar­tóztatták a szentesi főispán táma­dóját. — Kétszázhúsz állásra hir­detett a főváros pályázatot. — An­tal István miniszterelnökségi sajtó­főnököt egyhangúlag megválasztották képviselővé Jászberénj'ben. — Ha zahozzák Gvóni Géza hamvait. — Megengedték a szolnoki papírgyár megalapítását. — Változás várható a Dohányjövedék vezetésében. — Megszűnik a lengyel árúforgalom monopolizálása. — Százhetven va­gon küliöldi do ányt vásárol a Do­hányjövedék. KÜLFÖLD Rothermere lord repülőszövetsé­get alakít. — Alagutat fúrnak a Mont-Blanc alatt. — A walesi her­ceg pihenni megy Ausztriába. — Megszűnik az Athos-hegyi híres kolostor. — Véres csatározások foly­nak a szovjet és mandzsu csapatok között. — Lezárták a francia ha­tárt a saarvidéki menekültek előtt. — Kun Béla lett Szovjetoroszország „i legális propagandájának vezetője. — Kitört a forradalom Uruguay­ban. — A japán tengerészeti mi­niszter bejelentette a tengeri és légi flotta fejlesztését. — Csehország 1100 mllió koronás kölcsönt vesz fel. — Görög diákok tüntettek At­hénben Olaszország ellen. — Mil­liós megrendelést tett a szovjet Ang­liában. — Befagyott a Niagara-víz­esés. — Forradalom készül a ro­mán kamaiilla ellen. — Meggyil­kolták Csehországban a halálsoga­rak német feltalálóját — Az ame­rikai hidegnek több mint kétszáz haloitja van. — Betiltották a len­gyelek csehországi lapját. — Éles olasz támadás jelent meg Japán el­len. — Göring német miniszterel­nök Lengyelországban tárgyalásokat folytat. — Németország hét és fél millió tonna szenet tizet rá a saar­vidéki bányák megváltására. — Me­rényletet akartak elkövetni Vilmos császár ellen. — A francia tisztvi­selőknek nem szabad ezentúl mel­lékfoglalkozást v^llalniok. — Hat­száz lapból áll a Stavisky-ügy vád irata.

Next

/
Oldalképek
Tartalom