Esztergom és Vidéke, 1935

1935-11-14 / 89.szám

2 eSZTKHGöH Ii VIDÉKE 1935. november 14 tanultam. Az őr-daru midőn éber álmát szendergi, egyik lábának ujjai közé követ vesz. Valahányszor elejti azt, rögtön felébred és széttekint az alvó fáradt sereg felett. Akinek tehát vezetésére mások vannak bizva. vigyáznia kell, mélyen aludni nem szabad, mert a vezető vigyázatlansága, vagy gondtalansága nagy bajt okozhat azoknak, akik a vezetőnek bizalmukat adták és teljes odaadással biznak benne. Az önök Arisztotelésze igen tisztelt Iparos Társadalom, az ipartestü leti Elnök Ur, aki a legnagyobb éberséggel vigyáz az önök érdekeire és a legkörültekintőbb gondossággal dolgozik önökért. S hogy az Önök abszolút bizalmát, szeretetét és tiszteletét kivivta, annak tanúbizonysága ez a kép. (Taps, éljenzés.) A kép nemcsak azért érték önöknek, mert azt ábrázolja, akit Önök szeretnek s akihez ragaszkodnak, nem is azért érték, mert azt művész keze alkotta, hanem legnagyobb értéke az, hogy azt nem az Ipartestület mint hivatalos szerv festtette meg, hanem az egyes ipartestületi tagok által önként összeadott adományokból készült. Adja a jó Isten, hogy ez a kép kisugározza azt a hazaszeretetet, megérétést és egymás megbecsülésének érzését, amely az Önök nagyrabecsült és mélyen tisztelt Elnökük lelkében él, s amelynek buzgó apostola. Engedje a Mindenható, hogy köztiszteletben és közbecsülésben álló Elnök uruk még igen soká vezethesse önöket a helyes úton, egyesítse Önöket a forró s meg nem alkuvó hazaszeretetben, amely magával ragad mindenkit és a hazaszeretet lángjával felemészti és felperzseli még a gondolatot is, mely nem a haza érdekét szolgálja. Adja a jóságos Mindenható hogy úgy legyen és tartsa meg szeretett Elnöküket igen-igen soká. A nagyvonalú beszéd után Kántor Leó, az Iparkamara alelnöke mondott kedves elismerő szavakat a virágzó Ipartestület kiváló elnökéről. Binder Lajos az Ipartestület nevében mondott köszönetet a hosszú és fáradságos, eredményes működésért. Eggenhofer Jenő meghatva mon dott köszönetet az ünneplésért, a vendégek magas megjelenéséért. — Az ünneplést nem érdemlem meg — mondotta — mert csak kötelességet teljesitettem. Ha nem teljesítem vállalt feladatomat, megrovás jár érte. Tiz évvel ezelőtt tett fogadalmamat teljesitettem: lelkiismere tesen dolgozni a testületért. A dicséretedet én visszahárítom Reviczky Elemér főszolgabiró, elnök úrra, aki tizenkét évvel ezelőtt meglátta az iparosság nehéz helyzetét, létrehozta a testületet, s azóta is élénk figyelemmel kiséri annak minden lépesét. Én újból ígérem, hogy a testület érdekében mindent megteszek, ami az én erőmtől telik. Jó megálini, egy pillanatra számot vetni önmagunk kai. Az én lelkiismeretem nyugodt és azt akarom elérni ezután is ezzel a jelszóval: Isten áldja a tisztes ipart. Az egybegyűlt közönség lelkesen tapsolta és éljenezte a jubilánst. A testület jegyzője felolvasta az üdvözlő táviratokat és leveleket. Üd vözlő levelet küldött az IPOK elnöksége, Szegedi József dr. ügyész, Schmidt Sándor dr. és Divéky István dr. Várhidy Béla malomtulajdonos a környékbeli iparosok és vendégek nevében mondo.t üdvözlő szavakat. Kérte, hogy nagy tudásával, szeretetével töltse be továbbra is méltó ságát az ipartestület érdekében. Szeresse továbbra is minden iparosát, hisz az iparosság, a komoly, önálló iparosság, mely sohasem sodródott a szélsőségek felé — ezt meg is érdemli. Frappáns hasonlattal fejezte be felszólalását: Két ember leül a vendéglői asztalhoz. Távozás előtt ad egy pengő borravalót, hogy osz szák szét. A másik tiz fillért ad és azt mondja, szorozzák meg. Ami jó, szép, ami szeretet, osszuk meg, ami a munka, a hazaszeretet, azt sokszorosítsuk meg, igy elérjük közös munkával nagy célunkat, a régi Magyarországot. Végül Reviczky Elemér megköszönte a főispánnak, alispánnak és a vendégeknek megjelenésüket, majd baráti szavakkal üdvözölte a jubilánst és ezzel a felemelő ünnepség végetért. Utánna hatvanteritékes villásreggeli volt a székház nagytermében. Alkalmunk volt pár percig beszélgetni Eggenhofer Jenővel, aki kérdésünkre a következőket mondotta: — Tiz éves működésem a munka ideje volt. A székház létesítése, az egyenetlenkedés kiküszöbölése nagy munka volt, melyet a kiváló munkatársak nélkül megoldani nem is tudtunk volna. — A testületben a megértés doPénteken, f. hó 8-án tartotta meg a Győri Kereskedelmi és Iparkamara az első kamarai napot Esztergomban. A kamarai napok tartása, — mint arról lapunk egyik legutóbbi számában megemlékeztünk — mindenképpen dicsérendő ujitás, amely régi óhajtása iparosainknak és kereskedőinknek, mert a kamarai napok tartásával épitik majd ki azt a szoros kapcsolatot a Kamara és az iparosok s kereskedők között, amely a bajok megismeréséhez, végeredményben azok tősgyökeres orvoslásához vezet. A Kamara vezetősége ezeken a kamarai napokon közvetlen érintkezésbe jut iparosainkkal, kereskedőinkkel, közvetlenül ismerheti meg a legégetőbb bajokat, a legsürgősebb kívánságokat és igy könnyebben teheti meg a lépéseket azok orvoslására. A mai nehéz gazdasági viszonyok a társadalom minden rétegét egyformán sújtják. A munkanélküliség, a csökkentett fizetések a vásárlóés fizetőképességet bénították meg. A bankok megszorították, majdnem teljesen megvonták a hitelek nyújtását. Mindezekhez hozzájárulnak a szinte elviselhetetlen és még mindig fokozódó közterhek. Ebben a lehetetlen helyzetben nyög, vergődik, vérzik az ipar- és kereskedelem: vívja a maga elkeserdett harcát csak azért, hogy valahogyan átnyomorogja magát a már majdnem reménytelen jobb jövőbe. Segítséget, megértést hiába vár. Süket fülekre talál mindenütt. Ez igy tovább nem mehet. De a csüggedésnek sincs helye. Bátor szóval, a bajok őszinte feltárásával, kívánságaik öntudatos kiharcolásával önmagán segítsen az ipar és kereskedelem, ha a nehéz időket át akarja élni. Az első kamarai nap azonban — mintha mást mutatna. Mintha nem volna itt semmi baj. Azt lehet mondani minden érdeklődés nélkül folyt le. Szomorú jelnek véltük. A fásultság, nemtörődömség jelének. Az iparosok és kereskedők között érdeklődésünkre azonban többektől azt a felvilágosítást kaptuk, hogy a délutáni időpont, a hétvégi pénteki nap semmikép sem lehet alkalmas különösen az iparosság részére, a kamarai napok megtartására. Ilyenkor — a kevés munka dacára — akad mégis itt-ott egy kis befejezni való munka. Legalkalmasabb idő köznapon esti órákban, vagy pedig vasár- vagy ünnepnapon volna. Ezt — a siker érdekében — a Kamara vezetőségének figyelmébe is ajánljuk. Az Ipartestület nagytermében pénteken délután 2 órakor volt a Győri Kereskedelmi Kamara vezetősége alminál. Kár, hogy a távoli községek iparosai nem jöhetnek, csak vezetőket küldenek, és igy tartjuk fenn az állandó érintkezést. — Az iparosság helyzete, mint mindenütt, igen nehéz. Nagy baj az is, hogy egyetlen heti piacra, a dorogira, sok idegen iparos jön, ennek kiküszöbölésére lépéseket is tettünk, hogy a helyi iparosság helyzetén javítsunk. A testület szakosztályokra oszlik, ahol az árakra nézve egységes irányárban állapodhatnak meg érdekeik védelmére. — A mai ünnepséget nem kerestem, de végtelenül jól esik. Buzdit a további lelkes munkára. Különösen jól esik, hogy a főispán úr betegágyból jött el, hogy jelen lehessen a mi ünnepünkön. — A jövő tervei ? Dolgozni, védeni az iparosságot, lankadatlanul teljesíteni a kötelességet . . . A mult szép, tartalmas, a jövő programmja, eredménye sem lehet más . . . Pilca László. tal kezdeményezett értekezlet kevés résztvevővel. A kamara részéről megjelentek: Morvay István felsőházi tag, kamarai elnök, Kántor Leó az ipari osztály elnöke, Meixner Ernő dr. főtitkár és Újlaki Géza dr. titkár. Az esztergomi Ipartestület részéről Herman Lajos ipartestületi elnök és néhány iparos. A megdöbbentő részvétlenség a kamarai kiküldötteket nem titkolható zavarba hozta. Az értekezletet ennek dacára megtartották. Morvay István megnyitójában megjegyezte, hogy az iparosság távolmaradásának „két oka lehet: vagy nincs az ipartestületi élet rendes mederben — vagy oly jól megy a dolguk, hogy nincs semmi panaszuk." Az értekezlet folyamán az iparosadósságok rendezéséről merült fel kívánság a gazdaadósságok rendezésének mintájára. Meixner Ernő dr. kamarai főtitkár adott erre megnyugtató választ és felvilágosítást. „Az Ipartestület adjon hangot, hogy azt a pár ezer pengőt, amelyet az OTI a gazdák segélyezésére nyújtana, adják vissza az iparosoknak. A gazdák, ha nem is egyenesen, de az iparosok által úgyis részesülnek belőle." A főtitkár indítványozta még, hogy helyes volna, ha az Ipartestületben ismeretterjesztő előadásokat és továbbképző tanfolyamokat rendezne. Herman Lajos az indítványt magáévá tette. Élénk eszmecsere után Morvay István kamarai elnök zárószavaival ért véget az értekezlet. A kamarai küldöttek az Ipartestületből átmentek a Magyar Királyba és annak különtermében a kereskedők részére tartottak értekezletet. A Kereskedelmi Társulat részéről megjelentek: Lenkei Emil elnök, Szántó Pál titkár, Brutsy Jenő szeszgyáros, v. Matus Gyula és még több helybeli kereskedő. Fehér asztalnál folyt le a komoly tárgyak megbeszélése. Szántó Pál titkár referálta az esztergomi kereskedők sérelmeit és óhajait, melyeket hat pontban csoportosítottak: 1. 6 órai zárás szükségessége, 2. a dorogi hetivásár kérdése, 3. az állami, városi és vármegyei tisztviselők járandóságainak legalább részbeni letiltása, 4. megrendelésgyűjtések szigorú ellenőrzése és a rendeletileg betiltott házalások ellenőrzése, 5. annak betiltása, hogy az iskolák „csoportos egyöntetű beszerzés" cimén a) tanszerekkel, b) kézimunkakellékekkel, c) egyenruházati anyagokkal kereskedjenek. 6. az ipartörvény 4. és 47. §-ának módosítása. Minden pont beható megvitatás alá került. A kétes dolgokat a karai titkár feljegyezte, s azokról rövidesen kimerítő felvilágosítást nyújtanak. Az értekezletek mutatják, ha bár a kereskedők is kevesen jelentek meg, mégis jobban felkészültek. Vegyék komolyan iparosaink is a kamarai napokat, illetőleg önmagukat és saját ügyeiket és hisszük — akkor az illetékes fórumok is komolyan veszik konkrét panaszaikat és a várt segítés nem fog elmaradni. A pilismarót! református egyház jnbilenmi ünnepsége Bennsőséges, szép ünnepség keretében ülte meg f. év november hó 3-án, a pilismaróti ref. egyház fennállásának 250 éves évfordulóját. A hivek áldozatkészségéből erre az alkalomra a templomot kivül-belül kitatarozták. Különösen Dános Tivadar dr. Glock Imre és Geguss Dániel járultak hozzá nagyobb adományokkal. Az ünnepségen mely d. e. 10 órakor kezdődött a templomban megjelentek a pilismaróti-, dömösi hivek és a szomszéd egyházközségekből is számos hivő. Megjelent Reviczky Elemér járási főszolgabiró, Fejes Zsigmond, a pápai ref. főgimnázium igazgatója, dr. Tóth Endre a pápai theol. igazgatója, Glock Imre építész, dr. Dános Tivadar ügyvéd, Geguss Dániel nyug. fővárosi főkapitányhelyettes, az egyház főgondnoka, Nagy István esperes, szokolyai lelkész, Labancz László nagymarosi lelkész, egyházkerületi tanácsbiró, dr. Makay Sándor nógrádverőcei lelkész, Kovács Sebestyén József perőcsényi lelkész, Varga Antal nógrádverőcei gondnok és a község elöljárósága ós vezetősége. Az istentiszteleten dr. Tóth Endre mondott magasszárnyalású ünnepi beszédet. Utánna Geguss Dánielné egy magyarra fordított templomi éneket énekelt nagyon szépen Virág Jenő rektor mesteri orgonakiséretével. Azután Geguss Dániel főgondnok szavalta el, — kedves megemlékezését magába foglaló költeményét — nagy hatással. Utánna Nyirő Károly helybeli lelkész ismertette nagy körültekintéssel a templom rövid történetét. Majd felcsendült a Himnusz. Urvacsoraosztás, három keresztelő és egy esküvő következett ezután. Az istentisztelet háromnegyed 1 órakor ért véget. Délután fél 2 órakor díszebéd volt a Sáros-féle nagyvendéglőben, melyen az egyház vendégei vettek részt. Ott volt a község inteligenciája is és a hivekközül is sokan. Az ebéd alatt Nagy István esperes mondott pohárköszöntöt és a Kormányzóra ürítette poharát. Majd Geguss Dániel főgondnok kedves szavakkal köszöntötte az egyházat. Este vallásos estély volt az olvasókörben. Közreműködött: dr. Makay Sándor nógrádverőcei lelkész, aki az Isten erejéről beszélt. Molnár Julianna IV. polg. isk. tan. szép tudással szavalta el Antal Zoltán balassagyarmati lelkész ez alkalomra irt költeményét. Majd dr. Tóth Endre előadása következett. Ezután Geguss Dániel adta elő mély átérzéssel három szép költeményét. Ezzel a szép és a ref. egyháznak felejthetetlen ünnepsége véget ért. Zongoratanitás. Brenner Júlia okleveles zongoratanitónő iskolájában — Sissai-u. 1 sz. — az oktatás megkezdődött. Jelentkezni .állandóan lehet. Tandíj havi 12 P Csoportban olcsóbb. Flanel, sifon, divat bársony és düftin legolcsóbban Keménynél. Első kamarai nap Esztergomban