Esztergom és Vidéke, 1935

1935-11-14 / 89.szám

ESZITRGOHJ/nEKE ÖTVENHATODIK ÉVF. 89. SZÁM Szerkesztőség, kiadóhivatal: Simor-u. 20 Megjelenik hetenként kétszer Keresztény politikai és társadalmi lap. CSÜTÖRTÖK, 1935. NOVEMBER 14 Előfizetési ár 1 hóra: l pengő 20 fillér Csütörtökön 10, vasárnap 16 fii. A hideg szem kritikája A magyar gazdasági életnek évek óta közvetlen, tárgyilagos, mondhatnám hidegszemű megfigyelője Mr. Tyler, a Népszövetség pénzügyi megbízottja. Negyedévenként megjelenő jelentései részletes és pontos képet adnak a magyar gazdasági élet minden ágazatáról, az államháztartás és a pengő helyzetéről épúgy, mint a magángazdaság viszonyairól. Az a kép, amit a Népszövetség megbízottjának tolla a közvélemény elé tár, nemcsak Magyarországon, hanem az egész nemzetközi gazdasági életben nagy figyelmet szokott kelteni. Örömmel kell megállapítani, hogy ez a kép két év óta egyre kedvezőbb. De talán sohasem tüntetett fel annyi kedvező jelenséget, mint éppen a mostani. Megállapítja Tyler, hogy a pengő értéklése a legutolsó negyedévben külföldön is javult, emellett pedig az országba tényleg befolyt külföldi valuták emelkedtek. Szaporodtak a bankbetétek is. Ugyanakkor az államháztartás helyzete teljesen kielégítő volt, külföldi államadósságok csökkentek, mert Magyarország ezen a téren fennálló kötelezettségeinek eleget tesz. Egyben pedig több év óta most először vált lehetségessé az, hogy a nyári hónapok alatt nem kellett belföldi kölcsönöket felvenni az államkincstárnak. Mindezek igen kedvező és örvendetes jelenségek. És ugyancsak örvendetesek azok a megállapítások, amiket Tyler a magángazdaságról, elsősorban a mezőgazdaságról tett. Mindenekelőtt részletesen foglalkozik a gazdaadósságok rendezése ügyében kiadott legutóbbi kormányintézkedésekkel és megállapítja, hogy ezek, különösen a tiz holdon aluli gazdák viszonylatában végleg és teljesen rendezik ezt a kérdést. Ilyen módon lehetővé válik a gazdasági élet tehermentesülése és új, nagyarányú felpezsdülése. A tárgyilagos szem természetesen meglátja a bajokat is és rámutat arra, hogy a gazdasági helyzet alakulására döntő volt a nyári nagy szárazság és a termés ennek következtében előállott csökkenése. De a tárgyilagos szem látja azt is, hogy ezért nem lehet perbe szállni a jó Istennel és nem lehet a kormányt felelőssé tenni azért, ami nem a kormányon, hanem az Isten rendelésén múlik. Meglát azonban Tyler egyebeket is. Igy megállapítja, hogy a Németországba irányuló kivitelünk javult és a német piacon megjelent a magyar sertés. Ime, ez a száraz megállapítás ad választ azoknak, akik Gömbös Gyula miniszterelnök utazásait kifogásolták és külpolitikáját gáncsolni szeretik. A hatalmas Németország piacai — épen a miniszterelnök utazásai és gazdasági politikája következtében — egyre tágabb kapukat nyitnak a magyar mezőgazdaság termésfeleslegei előtt. A kinyitott kapukon uj lehetőségek tárulnak s a magyar agrártömegek boldogulása biztosabb vágányokra jut. A legörvendetesébb része a jelentésnek talán mégis az, amit a magyar búzáról mond Tyler. Valóságos dicshimnuszt zeng mezőgazdaságunk legfőbb kiviteli cikkéről és megállapítja, hogy a magyar buza, minőségének nagyarányú megjavulása következtében, visszaszerezte régi jó hírnevét az egész világon, Nemcsak örülünk, hanem hálásak is vagyunk ezért a megállapításért, amit a tárgyilagos szemlélő hideg ítélete tett. De rá kell mutatni, hogy mindez nem a véletlen műve. Egyenes következménye annak a céltudatos, megfontolt, körültekintő gazdaságpolitikának, amit a kormány követ. A magyar buza világpiaci versenyképessége és elsőrangú minősége, amit évek fáradságos munkájának köszönhetünk, záloga a jövőnek. Ünnepélyes keretek között leplezték le Eggenhofer Jenő arcképét a dorogi Ipartestületben Körülbelül egy éve jubileumi ün nep volt a dorogi községházán. Hoszszú évtizedek munkáját becsülték meg és érdemesnek tartották magas kitüntetésre. Egy év múlva újra jubileumi ünnep volt Dorogon. Ezúttal az Ipartestület hatalmas székházában, családi keretek között ünnepelték a tízéves elnökségét jubiláló Eggenhofer Jenő gyárigazgatót. A jubileumok mindig alkalmasak arra, hogy nemcsak a vezetők, de a vezetettek is lelkiismeretvizsgálatot tartsanak. Megtörtént az most is, felszámolták a multat, s az eredményt az a ked ves ünnepség mutatta, melynek vasárnap délelőtt tanúi lehettünk. Az Ipartestület nagytermében folyt le az ünnepély. A zöld posztóval bevont elnöki asztal mögött a faion három kép: Reviczky Elemér diszmagyaros arcképe, mint alapitó 1926-ból, mellette Schmidt Sándor dr., az Ipartestület diszelnöke, s e mellett babérkoszorúval körülvett, elfödött arckép : Eggenhofer Jenő. Mindhárom remek portré v. Bayer-Bajor Ágoston műve. Hátul, velük szemben lord Rothermere, a magyarbarát angol ujságkirály jellegzetes alakja. Az ünnepség 10 óra után pár perccel kezdődött. Pont tiz órakor érkezett Radocsay László dr. főispán, Frey Vilmos dr. alispán, Re viczky Elemér főszolgabíró, Maros Antal tb. főszolgabíró. Jelen voltak Csanády László bányaigazgató, Kántor Leo iparkamarai alelnök Győrből, a tokodi üveggyár tisztikara, v. Bayer-Bajor Ágoston festőművész, Sztankovics Endre főjegyző, Vezér Imre dr. orvos, Szoleczky Sándor igazgató tanitó és sokan mások a tisztelők, barátok és iparosok közül. A díszközgyűlést Reviczky Elemér főszolgabíró nyitotta meg. A jubiláns elnökért küldöttség ment, akit a terembeléptekor nagy taps és éljenzés fogadott, A főszolgabíró üdvözölte a főispánt, alispánt, a vendégeket, majd a jubiláló elnök tízéves működéséről emlékezett meg. „A mai napon bennünket a szeretet, a megbecsülés és az őszinte ragaszkodás hozott össze, hogy ünnepeljünk egy oly férfiút — mondotta —, aki immár 10 esztendeje vezeti bölcs előrelátással s az iparosság iránt szivében táplált meleg szeretettel és meg értéssel a Dorog és Vidéke Ipartestületet. Ez a közbecsülésben álló férfiú Eggenhofer Jenő üveggyári igazgató, ipartestületi elnök 10 évvel ezelőtt, azaz 1925. évben egy szerény kis dorogi ház szobájában összegyűlt ipartestületi tagok bizalmuk letéteményeseként és vezetőjüknek választották meg őt. Ebből a a kis falusi házból indult el a Dorog és Vidéke ipartestület, hogy alapszabályaiban és a törvényben előirt komoly feladatát teljesítse. Végtelen nehéz volt ennek megvalósítása, mert sok meg nem értés és gáncsoskodás gördített akadályokat az ipartestület működése elé. De akadá lyozta a komoly működést az is, hogy meg nem felelő helyiség következtében ipartestületi élet nem fejlődhetett ki s még a hivatali teendőket is csak korcsmaszobákban lehetett intézni. Ezjpedig minden egyébre való tekintet nélkül is összeegyeztethető nem volt az ipartestület mint hatósági szerv komolyságával. Eggenhofer Jenő ipartestületi elnök ezen tarthatatlan helyzetet azonnal felis merte. SZÍVÓS kitartással s odaadó buzgalommal leküzdötte a meg nem értést, elhárította a gáncsoskodást és a legelső kedvező alkalmat ^megragadta, hogy a viszás állapotokat megszüntesse s az ipartestületnek méltó otthont teremtsen. Az alkalom adódott székházvételre, de az alig kétéves ipartestületnek sajnos oly vagyona nem volt, amelyből a székházat megvehette volna, viszont kölcsönszerzésre nem volt meg a kellő biztosíték. Ekkor a közérdek és az iparostársadalom iránti szeretete folytán oly lépésre határozta el magát, amely ritkítja párját. Az ipartestület helyett ő és néhány lelkes társa személyi hitelüket és vagyonukat biztosítékul adva megszerezték ezen értékes ingatlant, hol mai közgyűlésünket tartjuk. Igy méltó otthont teremtettek az iparos társadalomnak. De azóta is saját édes gyermekének tekinti az ipartestületet s időt, fáradságot nem kímélve lankadatlan kitartással, párját ritkító önzetlenséggel és odaadással vezeti az ipartestület ügyeit. Az a kis magocska, amelyet az iparos társadalom 1922 évben elvetett, amidőn elhatározta a Dorogi Ipartestület megalakítását, a magyar lelkek oly televény talajába hullott, hogy abból az ipartestületi Elnök ur mint gondos kertész szeretetteljes ápolása mellett alig 12 év alatt életerős hatalmas fa sarjadzott s a Dorog és Vidéke Ipartestület a vármegyében hatalmas, erős és komoly tényező lett. A mai ünnepség fényes bizonyítéka annak, hogy a magyar lelkek mélyén oly hatalmas erő szunnyad, amely helyes vezetés mellett országot építhet. Az ipartestületi Elnök ur gondos és megfontolt működésével kiküszöbölte a vezetésére bízott iparos társadalomból a széthúzást, megteremtette az egységet az összetartást s egygondolatban tömöritette az iparos társadalmat s ez „a Haza minden előtt". Hivatali működésemből folyólag alkalmam van állandóan figyelni és tapasztalni az ipartestületi Elnök ur működését s megállapíthatom, hogy ő nemcsak a törvény által rábízott hivatali teendőit látja el a kötelességteljesitést messze felülhalladó példás buzgalommal, hanem ezen túlmenőleg az iparostársadalom érdekeinek is buzgó és odaadó harcosa. Nem kerüli el figyelmét sem még a legkisebb momentum sem, ahol az iparosok érdekeiért síkra kell szállani. Az ő működését figyelve önként eszembe jut egy régi történet, amelyet Arisztotelesről a nagy görög filozófusról hallottam: Arisztoteles, aki Nagy Sándor macedón király nevelője volt, midőn álomra hajtotta fejét, rézgolyót vett kezébe, amely azután éjszaka, ha elaludt, több ízben is nagy csörömpöléssel esett ama réztányérba, amelyet éjszakánként ágya elé helyezett. A zörejre Nagy Sándor, aki nevelőjével egy teremben aludt, mindig felébredt. Meg is kérdezte egyszer a filozófust, hogy miért háborgatja a saját és hálótársa álmát. Királyt akarok nevelni Macedóniának, utódot nagy Fülöpnek, felelte Arisztoleles. „Amit éjfélenként cselekszem, azt nem emberektől, hanem a vándor darvaktól