Esztergom és Vidéke, 1935

1935-10-03 / 77.szám

Zászlószentelés és cserkészavatás Taton Délelőtt Mogyorósbánya, délután Tát ünnepelt. Cserkészeket avatott, zászlót szentelt nagy ünnepségek között. Délután négy órakor érkeztek az esztergomi parancsnokok és cserké­szek. Kijött dr. Marczell Árpád ke­rületi cserkészvezető vezetésével a reáliskolai cserkészcsapat, dr. Mons­berger Ulrich és Legányi Norbert vezetésével a gimnázium, P. Tibor vezetésével pedig kerékpáron a fe­rencesgimnázium kerékpáros csa­pata. Az öreg Hollókat dr. Katona Gábor, Horváth Ferenc és Szölgvémy Pál képviselték egyenruhában. A vendégek a Strandvendéglőben szálltak meg, majd hamarosan meg­indultak a templomfelé. Útközben megállt a zenés menet a jegyzőilak előtt, ahova Szerencsés József, a táti csapat parancsnokának vezeté­sével két cserkész ment be, hogy üdvözöljék a zászlóanyát, Stein Katót. Szerencsés József meghatott han­gon mondott köszönetet a nemes­szivű leánynak, aki megértette a cserkészet nagy gondolatát és zász­lóval ajándékozta meg a fiatal, életbe induló táti csapatot, örök háláról biztosította a zászlóanyát, majd egy kérést tolmácsolt: zárja szivébe ő is a táti cserkészeket. Azután tisz­telegtek és átvették a zászlót, majd a zászlóanya kíséretében a temp­lomba vonultak, ahová akkor már összegyűlt a falu lakossága is. Monsberger Ulrich áldást adott, majd felszentelte a zászlót, melyre a keresztanya, az öreg Hollók, a gimnázium, a reálgimnázium és a reáliskola emlékszalagjait tűzték fel a parancsnokok. Dr. Monsberger Ulrich a cserké­szet nemes célkitűzéseiről mondott hatásos beszédet. Hangsúlyozta a zászló jelentőségét, nemes szimbo­tiboluniát. A cél nagy : emberebb em­ber, magyarabb magyar. Ezt máskép nem tudja elérni, csak ha a temp­lomból indul el és azon az uton halad, melyet az evangélium hir­det, örömének ad kifejezést, hogy a táti „Molnár János" cserkészcsa­pat is a templomból indul nemes útjára. Buzdítja a cserkészeket, hogy maradjanak meg mindig ezen az úton. Egyik kezükben a zászló má­sikkal az oltárba kapaszkodva küzd­jenek a cserkészet nemes eszméiért. A nagysikerű beszéd után lam­pionos menetben vonultak a csapa­tok és a község lakosai a Hősök terére, ahol a zenekar a himnuszt játszotta, majd egy avatandó cser­kész a cserkésztizparancsolatot mon­dotta el. Ezután dr. Marczell Árpád kerületi cserkészvezető mondott költői szárnyalású beszédet a cser­készet idealizmusáról, életformáló nagy hivatásáról. Ezután felavatta az új cserkészeket is és buzdította a további lelkes munkára. A kedves ünnepély után az új zászló és a közönség előtt diszme­netben vonultak el a csapatok. Kü­lön élmény volt a kerékpárral elvo­nuló ferences cserkészek katonás képzettsége. A hősök teréről ismét a strand fürdőre vonultak, ahol tábortűz kez­dődött, előbb azonban kitűnő gulyás vacsora volt, amit a táti cserkészek főztek. A tábortűznél igen kellemesen szó­rakoztak, az ottmaradt reálista cser­készek nagy rutinirozottsággal ne­vettették meg a közönséget, de a tá­tiak is igen nagy elismerést vivtak ki. Majd a reálisták is hazavonultak, a tátiak pedig szerenádot adtak a zászlóanyának. A fiatal cserkészcsapat immár zászlóval a kezében kezdte meg cél­kitűzésének megvalósítását. Ez a kedves ünnepély azt mutatja, hogy Taton komoly munka folyik. A pap, a jegyző, az egész falu átérzi Mol­nár János szellemének nagy követel­ményeit és mindenben követi a nagy egyházférfit. De a falu vezetősége mellett meg kell emlékeznünk Sze­rencsés József önzetlen munkájáról, aki fáradságot, időt nem kiméivé, lelkesen foglalkozik a kis táti csa­pattal, az ő agilitásának is eredmé­nye ez a kedves, bensőséges vasár­napi ünnepség ... Könnyek között felavatott hősi emiékmű Könnyek között, hajladozó jege­nyefák őszi suhogásában felmagasz­tosult lélekkel ünnepelt egy kicsi község: Mogyorósbánya, elrejtve a hegyek közé, ahol az őszi erdők vonnak aranyló koszorút... A háború kezdetének huszonegy, a „béke" idejének tizenötödik esz­tendejében örök emléket kaptak a kicsi falu hősei. Vasárnap reggel, a nagy ünnepi csendben kerékpárosok várták az autón érkező főszolgabírót az úton meghúzódószerény kápolnánál. Lassú menetben érkeztek a falu határába, ahol a község lakói, a szomszéd községek jegyzői és képviselői, a nyergesújfalui lovasleventék, lovas­bandérium, leventeszakasz, tűzoltók, fehérruhás leányok, frontharcosok várták a szegény falu „atyját": Re­viczky Elemér központi főszolgabí­rót, akinek autóján érkezett az ün­nepségre vitéz Barta-Pongrácz ny. ezredes, a vitézi szék elnöke is. Autón érkezett Töldezsán István is, Dr. Tőkés Zsigmond táti segédjegyző üdvözölte a főszolgabírót, majd a templomba vonult a menet, melyet zsúfolásig megtöltöttek. A falu kistemplomának a falában márvány emléktábla van a követ­kező felirattal: „Istennek dicsősége, Hazánk szeretete újította meg e szent helyet, Revisnyei Reviczky Elemér, vm. nemes jőszolgabiráiá­nak, jeles jótevőknek hálából. 1921. A hivek." A restaurált mogyorósbányai isten­házat 1921-ben szentelte fel a bol­dogemlékű Kohl Medárd dr. segéd­püspök. A szentmisét beszéd vezette be, melyet Koller József szalézi igaz­gató mondott. Idézte a hercegprí­más most elmondott pesti beszédét: „Boldog az a nemzet, mely ünne­pelni tud". Minden nép megün­nepli a hőseinek ünnepét — mon­dotta. Igy volt ez a régi görögök­nél, rómaiaknál, igy van ez ma is, ünneplünk mi is, ünnepeljük hőse­inket, akik ezekért a halmokért, ezekért a házakért, ezért a faluért ontották vérüket. Szépek a nagy, diszes felvonulások, melyek tisztelet és hódolat nagy megnyilvánulásai, de szebbek azok a csendes ünne­pek, ahol azoknak szentelnek néma megilletődéssel szerény perceket akik a szeretet parancsát teljesí­tették ... A nagyhatású beszéd után Bonato Antonio, az olasz származású sza­lézi igazgató mondott csendes misét a magyar hősökért... Mise végeztével a hősi emlékmű­höz vonult az ünneplő közönség. A szépen rendezett téren megkezdő­dött az ünnepség, melyet a Himnusz vezetett be. Utána szavalat, ének, majd ismét szavalat következett. Azután Halm Antal táti főjegyző üd­vözölte a főszolgabírót: „Elkésve, de mégsem utolsónak állunk itt a hősök emlékműve előtt A késedelem oka — mondotta — nem a kegyelet hiánya, hanem sze­génységünk. Felismerte ezt Reviczky Elemér főszolgabíró úr és az ő tá­mogatásából, utánajárásából ime mi is "emléket állíthattunk hőseinknek. Beszéde végeztével felkérte a fő­szolgabírót az emlékmű leleplezé­sére. Reviczky Elemér az alábbi nagy­hatású ünnepi beszédet mondotta: Kedves magyar testvéreim! Az ünnepi istentisztelet után el­jöttünk ide Hősi Halottaink emlék­művéhez, hogy azt méltóképpen fel­avassuk és átadjuk rendeltetésének, hogy nemzedékről-nemzedékre hir­desse azok neveit, akik a világhá­borúban életüket áldozták a hazáért és az áldott magyar földért. Vegyük le tehát az emlékművet boritó trikolórt. Az imént Isten házában imáinkba elmélyedve kértük a Mindenhatót, hogy adjon örök üdvösséget Hősi Halottainknak, áldja meg poraikat és jutalmazza meg őket az örök boldogsággal. Szüntesse meg meg­próbáltatásaink és szenvedéseink oly súlyosan ránk nehezedő napjait s adja vissza országunk régi határait. Eljöttünk ide azért is, hogy Hősi Halottaink példáján okulva erőt és kitartást merítsünk a további nehéz küzdelemre, amely még reánk vár, hogy édes Hazánk régi határait visszaszerezzük. Hős Katonáink! A Ti példáitokon kell okulnunk, mert hisz Hazánkért és érettünk Ti áldoz­tátok a legtöbbet. Itt hagytatok szü­lőt, szerető hitvest, gyermekeiteket, a meleg családi otthont és a leg­drágább kincseteket, életeteket ál­doztátok fel, hogy megvédelmezzé­tek a Hazát és bennünket. A Ti hamvaitok idegen földben pihen s szeretteitek azt nem öntözhetik könnyeikkel s nem ékíthetik fel sírjaitokat a magyar föld szines és potnpás virágaival. A Ti emléketek megörökítésére emelte Mogyorósbánya község ezen emlékművet, mely egyúttal a Ti ta­lán ismeretlen helyen lévő sírotok helyett jelképes örök nyugvóhelye­tek is. Most pedig hozzátok intézem sza­vaimat kedves mogyorósbányai ma­gyar Testvéreim: A mohamedán vallásúaknak a mérhetetlen nagy arábiai síkságon fekvő Mekka városában ősidők óta van >egy szentélye, amelynek délke­leti falában el van helyezve egy nagy fekete kő, amelyet Kába kő­nek hivnak. Ezt a követ a világ legtávolabbi részén élő mohamedá­nok is a legnagyobb tisztelet tár­gyának tartják s minden mohame­dán bárhol lakjék is a földön, ehhez a kőhöz elzarándokol életében leg­alább egyszer, hogy azt csókjával illesse. Ez a hősi emlékmű legyen a ti Kába követek. Zarándokoljatok el hozzá minél gyakrabban, hogy le­rójátok Hősi Halottaitok iránt a köte­les hálát és tiszteletet. Mondjatok el értük egy rövid imát, s ha el­csüggedtek, ha gyengéknek érzitek magatokat a magyar szenvedés el­viselésére, ide jöjjetek erőt meríteni az Ő példájukból. Ha elhaladtok az emlékmű mellett, vessetek maga­tokra keresztet, emeljétek meg sü­vegeiteket és gyermekeiteket tanít­sátok, oktassátok Hősi Halottaitok és ezen emlékmű tiszteletére és meg­becsülésére. Hozzátok pedig Hősi Halottaim elhoztuk a hálás kegyelet babérko­szorúját, hogy azt jelképes sírotokra helyezzük. Ti hős katonák álmod­jatok magyar álmokat, álmodjátok, hogy azon ősi föld, melyet magyar vér öntözött, teljes egészében ismét a magyaroké. Álmodjátok, hogy a Kárpátok ormain és Erdély bércein ismét magyar zászlót lenget a szél. Álmodjátok, hogy Bánát rónáin az érett arany kalász magyar nótaszó mellett dől le a kasza előtt, hogy lágy kenyeret adjon. Álmodjátok, hogy az Adria újból magyar tenger. Álmodjatok békén és nyugodtan, s hogy ne legyen fájó ébredéstek, csak akkor ébredjetek, mikor álmo­tok valóra válik, amikor megszűnt a magyar nemzet Golgotája s újra miénk lesz egész ezeréves Hazánk. Az emlékművön márványba vésve a hősök neve, köröskörül hatalmas jegenyefák ünnepi himnuszt zúg­tak, s az ünneplést messze vitték a szellők szárnyán a jeltelen sirok felé.,. Az ünnepi beszéd után Koller páter felszentelte az emlékművet, mely után ismét szavalat és ének következett, majd pedig a koszorú­kat helyezték el. Soha ennyi koszorút, virágot együtt! Gyönyörű babér, hatalmas virágko­szorúk, egyszerű papírból, ahogy a szegénység megengedte... A gyö­nyörű ősz minden virágát idehozta a kicsi község a szelidhajlású dom­bok között. Koszorút adott a me­gyén kivül: Tát község, a vitézi szék hatalmas babérkoszorúját v. Barta-Pongrácz ny. ezredes helyezte el, táti frontharcosok, Tokod, Bajót Mogyorósbánya községek, mogyo­rósbányai frontharcosok, munkások, községi ifjúsági levente egyesület, önkéntes tűzoltók, iskola, szivgárda mind hozott egy-egy koszorút. Mélyen megrendítő volt a hadi­I özvegyek és árvák és az egyes csa­'ládtagok koszorújának elhelyezése. Zokogva, kezüket tördelve vonul­tak az emlékmű elé és elcsukló hangon mondották hőseik nevét... Apám emlékére . . . Férjem és öcsém emlékére ... Szem nem maradt szá­razon, mikor Halm Antal főjegyző felolvasta a hősök nevét. A falu han­gos zokogásban tört ki.. . Az emlékművet a község birája vette át, kezében a koronás birói bottal. Ünnepség után diszfelvonu­lás következett. Kemény lépésektől döngött a föld, mikor a frontharco­sok, leventék és a tűzoltók elléptek az emlékmű és az összegyűlt közön­ség előtt, miközben öregasszonyok térdeltek a virághalmaz tövében, sirva mondtak imát és megcsókol­ták a márványba vésett neveket. . . A közös ebéden Reviczky Elemér főszolgabíró a kormányzót éltette, Páter Koller szalézi lelkész „a falu régi atyját", a Salgótarjáni bánya­társulatot és a község lakóit éltette. Halm Antal főjegyző felszólalását azzal kezdte: ennek a községnek azért nincsenek vitézei, mert igen sok a hőse. Azután üdvözölte a frontharcosokat, a vitézi szék, test­nevelés, sajtó és a szomszéd köz­ségek képviselőit. Külön emlékezett meg a szalézi rendről és Tát község plébánosáról. Revíczly Elemér válaszában hang­súlyozta, az összetartás és megértés fontosságát. „Mindiga legszegényeb­ben szeretek segíteni — mondotta — azért gondoltam Mogyorósbá­nyára is. Becsüljék meg az emlék­művet, gondozzák, különösen a nők a kis teret, önmagukat becsülik meg, ha hőseik emlékét tiszteletben tart­ják." Koch Róbert táti plébános azzal kezdi felszólalását, hogy igen szép a magyar Hiszekegy — mondotta neki egy egyetemi tanár. — Csak egy hiba van benne, mindent hinni és semmit sem tenni. Reviczky Ele­mért azért becsüli igen nagyra, mert azon a helyen, ahol áll, mindent el­követ mások érdekében. Helyt áll. Hitlertől csak egyet vehetünk át: Mindent a hazáért és semmit a ha­za nélkül. . . Délután litániára csengett a falu kicsi templomának kicsi harangja. A litániára menők először ott imád­koztak az emlékmű előtt. Ha a genfi „békecsinálók" ma egy félórára erre tévedtek volna, Mogyorósbánya nem áldozott volna hiába hőseinek ilyen gyönyörű, könnyes vasárnapot.. . Piles László.

Next

/
Oldalképek
Tartalom