Esztergom és Vidéke, 1935

1935-09-19 / 73.szám

vétségünk hivatalos lapját, amely havonkint részletesen tájékoztat minden megmozdulásunkról, szervezkedésünk haladásáról, az elért eredményekről és minden oly szakdolgokról, amely a magánalkalmazottakat érdekli, — tagok tagdíj ellenében kapják. Ezenkívül vidéki szervezeteink tagjai informálására a helyi lapokban is feltárjuk a magánalkalmazottak ügyeit. Természetesen mindazokat az előnyöket és kedvezményeket is nyújtja, amit más egyesületek nyújtanak tagjaiknak. A tagdijak a mai súlyos gazdasági viszonyokhoz mérten oly minimális összegben vannak megállapítva, hogy azt a legszerényebb fizetésű magánalkalmazott is könynyen megfizetheti és igy hozzájárulhat fillérjeivel a kitűzött közös nagy cél mielőbbi megvalósításához. A Magánalkalmazottak Nemzeti Szövetsége sok vidéki városban megalakította már helyi szervezetét és most Eszergomban, a magyar nemzet nagymultú és szép jövőt igérő városában is életre kívánja hívni a helyi szervezetet. Mi nem az osztályharc útján való rombolást hirdetjük, hanem fel akarjuk építeni Esztergomban is a „Magánalkalmazottak Mentsvárát", Le akarjuk rakni Esztergomban is a munka templomának alapköveit és annak továbbépítésével az esztergomi Kartársainkat kívánjuk megbízni. Magyar Magánalkalmazottak! Ismeretes, hogy a nagyrészt nemtörődömségben szunnyadozó magánalkalmazottak a mai napig sem töl tötték be a nemzet egyetemében megillető helyüket és pedig azért nem, mert társadalmi osztályunkban nincsen eléggé kifejlődve a kartársi szolidaritás. Pedig, hogy az összefogás, a szolidaritás milyen erőt jelent, elég ha visszagondo lünk az iskolai egy szál vessző és kéve elméletére, azaz arra, hogy a leggyengébb ember is képes több száz vesszőt egyenkint darabokra törni, de ha csak száz vesszőt kö tünk egy kévébe, azt a legerősebb ember sem tudja eltörni. Itt "az összefogás utolsó órája mert manapság is az a helyzet, hogy a feltalálók áldásos munkája ered menyeként fokozottan fejlődő tech nikával szemben, a szociálpolitika csúfosan visszamaradt és a szociálpolitikának ez a visszamaradása számos érdemes kartársunkat kiemelte hivatalából és proletariátus fertőjén keresztül a hajléktalanok menhelyére gardírozta. Mi vagyunk hivatva a köztudatba vinni és az elméleti szélkakasok fülébe kiabálni, hogy kizárólag a hitelélet megindításával, munkaalkal mak teremtésével, a produktumok értékesítésének lehetőségével és a nemzet munka jövedelmének arányos elosztásával lehet Csonkamagyarország gazdasági válságán segíteni. Ha tehát a magyar magánalkalmazottak hosszú, csillagtalan, sötét éjszakájuk után most az új magyar hajnal pirkadásakor. összefognak, akkor rövidesen betölthetik a tár sadalomban megillető helyüket. Isten adja, hogy úgy legyen! megjelent a kormány „Kék könyv"-e A házaló kereskedelem visszaélései Napról-napra újabb keserves panaszok érkeznek be a Kereskedelmi Társulat és Ipartestület elnökségéhez, hogy budapesti, sőt vidéki városokból származó utazók és ügynökök elárasztják vármegyénket és látszat szerint kedvező áron és feltételek mellett adják el árúikat. Különösen Esztergomban, Dorogon és Tokodon jelentkeznek tömegesen a házaló ügynökök és sajnos, a mi jóhiszemű közönségünk könynyen bedől a hangzatos ígéreteknek és mindig csak utólagosan — vagyis elkésve — veszi észre, hogy póruljárt. Hatóságaink túlzásba vitt jószívűséggel kezelik ezt a kérdést, már pedig a mi iparosaink és kereskedőink joggal elvárhatják, hogy érdekeiket minden irányban megvédjék. Az 1900: XXV. tc. úgy rendelkezik, hogy iparos, kereskedő, vagy ezek megbízottja lakhelyén kivül csak olyan kereskedőt, vagy iparost kereshet fel, aki üzletkörében az illető árú eladásával vagy felhasználásával foglalkozik. Közvetlenül a fogyasztóhoz gyáros vagy kereskedő lakhelyén kivül csakis előzetes felhívásra mehet el megrendelés átvétele végett. Irodalmi és művészeti termékekre vagy a kereskedelmi miniszter által engedélyezett kivételekre a rendelet nem terjed ki. Azonban ruhákat, ingeket, bútorokat, élelmicikkeket a cégnek lakhelyén kivül eladni szigorúan tilos. És mégis tömegesen jönnek az utazók, hogy a mi megyénkből elvigyék a pénzeket és az amúgy is küzdelmek között tengődő kereskedelemtől és iparosságtól elvonják az életlehetőséget. Fentiek szerint nyilvánvaló, hogy a törvény szelleme elvben megvéd bennünket a visszaélések ellen. Mégis a közönség könnyen hajlik a hangzatos frázisokra, bedől az idegennek és mi itt hiába törekszünk a legszolidabb módon kielégíteni a legkényesebb igényeket is, törekvésünk meddő marad, mert a hatóságok puszta jószívűségből szabad teret engednek az illetéktelen utazók grasszálásának. Egyelőre ezúton fordulunk a vár megye megértő közönségéhez, hogy ne álljon szóba idegen ügynökökkel, mert a mi kereskedőink is meg tud ják csinálni azt a kunsztot, amelyet mások csinálnak. A hatóság szerveit pedig arra kérjük, szerezzenek vaseréllyel érvénvt a törvénynek és akadályozzák meg, hogy visszaélések révén a jóhiszemű közönséget anyagi veszteség érjél Még arra is felhivjuk a vásárlók figyelmét, hogy a házalást tilalom ellenére létrejött ügylet a megrendelővel szemben hatálytalan, azt birói úton érvényesíteni nem lehet. Ha pedig konkrét panasz merül fel valamelyik esztergomi cég ellen, közöljék azt a testület elnökségével, és talán ilyen módon lesz alkalom és lehetőség arra, hogy a hibát korrigáljuk és a jövőre nézve a vevőket idevaló cégekhez szoktathassuk. Azt tartja a régi közmondás, hogy „Senki sem lehet próféta saját hazájában." A mi kereskedőink és iparosaink meg akarják mutatni, beakarják bizonyítani, hogy ez a mondás rájuk nem vonatkozik, hogy igenis, rászolgálnak a bizalomra és nincsen semmi szükség arra, hogy idegenbe járjon a közönségünk, amikor előzékenységgel, megértéssel és reklamálási lehetőséggel csakis nálunk találhatja meg számítását. Lenkei Emil. Magánnyomozó iroda. Szabó Albert nyugalmazott detaktivfelügyelő m. kir. államrendőrség által engedélyezeit magánnyomozó iroáája Esztergomban, Deák Ferenc-u. 15. sz. alatt Megfigyel, informál, kényes természetű ügyekben nyomoz, okmányokat beszerez, ismeretlen helyen tartózkodó vagy eltűnt egyéneket felkutat, úgy bel mint külföldön. Az egész ország közvéleményé nek érdeklődése fogadja a sajtóban ismeretlenül is oly sokszor pertrak tált „Kék könyv"-et, amely „1932— 1935 a Gömbös-kormány háromévi munkássága* cimmel most jelent meg. A könyv rendkivül értékes do kumentuma annak a történelmi jelentőségű nemzetépítő munkának amelyet a vitéz Gömbös Gyula ve zetése alatt álló kormány 1932 óta a legnehezebb körülmények között teljes eredményességgel végzett el A „Kék könyv" bevezetésében vázolja a világkrizis kulminálása foly tán a Gömbös-kormány uralomra jutásakor Magyarországra nehezedő állapotokat; gazdasági elszigeteltsé günket, külpolitikai izoláltságunkat, a mezőgazdasági termelés válságát, pénzügyi bajainkat, amit súlyosbított a jövőbe vetett bizalom teljes hiánya is A három esztendei belső politikai munka, amely vitéz Gömbös Gyula históriai jelentőségű rádiószózatával a Nemzeti Egység és nemzed öncélúság szellemében indult meg, biztosította az országban a rend, nyugalom és biztonság uralmát, amikor egész Európát pártharcok, sőt polgárháborúk dúlták fel. Államháztartásunk rendbejött s fokozatosan halad a teljes kiegyensúlyozás felé. A pengő vásárlóereje csorbítatlan maradt. A gazdasági élet vérkeringése nagyméretű közmunkák, kedvező külkereskedelmi kapcsolatok és a helyes devizagazdálkodás következtében újból megindult. A védettséggel a gazdatartozások súlyos terhei alól szabadult fel az agrárius termelőréteg, amelynek a római szerződés az exportfelesleg világpiaci árakon felül való elhelyezésével megfelelő gabonaárakat biztosított. A Kék Könyvnek a külpolitikára vonatkozó része különösen kiemeli a Gömbös-kormány legnagyobb ered menyét, amely nemcsak csonkaországunk, de az egyetemes magyarság legszentebb törekvését emelte többé el nem mellőzhető nemzetközi kérdéssé : a revízió gondolatának határozott hangoztatását. Ezt a célt szolgálta vitéz Gömbös Gyula a régi barátságok megerősítésével: olaszországi, ausztriai, németországi, lengyelországi és bulgáriai tárgyalásaival, amelyek által sikerült külpolitikai elszigeteltségünket megszüntetni. Részletesen foglalkozik a könyv a gazdaságpolitika háromesztendei ered menyeivel, külön tárgyalva a kor mány pénzügyi politikai, agrárpolitikai, kereskedelmi- és ipari politikai intézkedéseit. A gazdasági élet egész ségtelen korlátozása nélkül a kormányzati ellenőrzés és felügyelet 115 millió pengővel csökkentette a lakos ság közterheit. Lényegesen csökkentette a kor mány a kamatterheket s célszerű intézkedései következtében a transz lapban gyümölcsözetlenül hevert pénz ismét visszaáramlott gazdasági vérkeringésünkbe. Legfőbb gondját képezte a kormánynak a magyar gazdatársadalom nehéz helyzetének orvoslása. A gaz davédelem nyugalmi állapotot teremtett a gazdaadósok javára, úgy, hogy elérkezett az idő és a lehetőség a kérdés végleges rendezésére. A kormány kereskedelempolitikai aktivitásának eredménye mutatkozik abban, hogy kereskedelmi mérlegünk ismét kedvezően alakul. Mig három év előtt csak 6 millió pengő volt a kiviteli többlet, 1933-ban már 78.7, 1934-ben pedig 60.5 millió. De nö vekedett külforgalmunk volumenje is 1932 óta közel 100 millió pengővel. Közlekedési politikáját a kormány teljesen a gazdasági élét szolgálatába állította. Örvendetesen fellendült idegenforgalmunk, erőteljesen fejlődött gyáriparunk, amit az iparban foglalkoztatottak számának 20—25 %-os emelkedése bizonyít. A kormány hároméves tanügyi politikája a nemzeti művelődés és az iskolai nevelés egységének alapelvéből indult ki, a királyi főigazgatóságok felállításával megteremtette a közoktatásügyi igazgatás egyszerűsítését, a nemzetismereti oktatás szellemében uj alapokra fektette az egységes középiskolai oktatást. Az igazságügyminisztérium hároméves reformmunkájának a főfelügyeleti jogkörből eredő, valamint a jogszabályalkotás terén végzett sokoldalú eredményeit ismertetve, igen érdekes számszerű összefoglalásokat közöl a Kék Könyv a háromesztendei kormányzás teljesítményeiről. Három év alatt az állami kiadások 1388 millió pengőről 1176 millió pengőre csökkentek. A deficit 1931 1932-ben 179.7 millió pengő volt, 1934—35-ben a kormány gondos takarékossága következtében már csak 58.8 millió. 175.9 millió pengőt fordított a kormány állami beruházásokra és közmunkákra. A folyó költségvetési évben a beruházások összege meghaladja a 80 millió pengőt, az autonómiák háztartásában pedig sikerült 100 millió pengős megtakarítást elérni. Az általános hitelkamat az 1932. évi 12—14 %-ról 8 %-ra, a 11 %-os birói kamatmaximum ugyancsak 8 %-ra, az általános gazdakamat 8 és fél százalékról 5 és fél százalékra, a védett gazdák kamata 4 % ra csökkent. Mindezek, és a Kék Könyvben közölt többi adatok cáfolhatatlanul bizonyítják, hogy a háromévi kormányzati tevékenység a katasztrofálisan nehéz viszonyok között is olyan eredményeket produkált, amelyek a legszélesebo néprétegek megélhetési terheinek könnyítését, nagyobb kultúráját és szociális helyzetének javulásat segítették elő s megteremtették az alapot arra, hogy a Gömbös-kormánynak a revízióért megindított külpolitikai tevékenységét és belső újjáépítésre irányuló reform munkáját az egész nemzet bizalommal támogassa. Több szem — több vélemény Főtanácsos Űr 1 E lap egyik számában olvastam azon rendelkezését, melyben értesiti a közönséget, hogy megbünteti mindazokat, akik helytelenül kellnek át a Kossuth utca elején és á Rákóczitéren. Főtanácsos Úr I Ön csodálkozik azon, hogy több mint egy hónapja kiadott és azóta életbelépett rendeletét igen sokan nem veszik figyelembe. Ne csodálkozzék ezen, mert Esztergomban vagyunk. Ez a szó nagyon sokat kifejez és mégis oly kevés a tartalma. Ide nagy türelem kell, a türelemhez pedig idő, mert itt az emberek csukott szemmel járnak, semmit sem vesznek fi gyelembe, az Ön által kiadott ebbeli rendeletét sem, sőt zúgolódnak akkor, midőn a rendelet értelmében eljáró szolgálatot teljesítő egyén figyelmezteti : Tessék a járdára fölmenni I Itt előbb az embereket fel kell rázni. Ezen új rendelkezésével, hogy ezentúl mindazokat figyelmeztetés nélkül megbünteti, akik helyte lenül járnak az úttesten, úgy hiszem kissé felébresztette. Én azonban még többet kérek Főtanácsos Úrtól, mert e közönyben szenvedő város lakóssainak még jobban fel kell nyitni a szemhéját, hogy lásson. Másfél hónappal ezelőtt fehérre festett vonalak jelezték a helyes átkelés irányát, de bizony ez azóta lekopott. Arra kérem Főtanácsos Urat,