Esztergom és Vidéke, 1935

1935-09-08 / 70.szám

illetve más módon teritékre került hasznos és ragadozó vadról, vala­mint a befogott élővadról lőjegyzé­ket, illetve kimutatást tartozik ve­zetni. 12. A vadásztársaság a vadászte­rület nagyságát, a tag és a vadőr­személyzet létszámát, a társulat mű­ködésének megkezdése után azon­nal, a hasznos v.ad téli etetéséről, szőrmés és szárnyas ragadózók pusz­tításáról, az eszközölt vérfelfrissités­ről, valamint az elejtett és élve be­fogott hasznos vad mennyiségéről összeállított kimutatásait pedig min­den vadászati év végén (augusztus 15-ig) az illetékes járási vadászati tudósítónak bejelenteni tartozik. Vidéki újságok az esztergomi kirán­dulásokról Augusztus 25-én két kiránduló csoport volt városunkban. A kecs kemétiek mintegy hatszázan jöttek filléres vonattal és este a Felsődu­nántuli Mezőgazdasági Kamara és a Győr-Mosonszigetközi gazdák Ter­melő és Értékesítő Szövetkezetének egy nagyobb csoportja jött hajóval városunk nevezetességeinek és szép­ségének megtekintésére. A kirándulásokról az ottani lapok az alábbiakban számolnak be: A „Kecskeméti Közlöny" a követ­kezőket irja: „Szokatlan élénk volt vasárnap kora reggel 5 óra tájban a nagyál­lomás perronja. Kis paktáskás, fény­képezőgépes, mosolygó arcú embe­rek gyülekeztek, hogy elutazzanak a Kecskeméti Közlöny filléres gyors­vonatával a magyar Sionba, Eszter­gomba. A város minden részéből és társadalmi osztályából találtunk itt utasokat. Állami, városi hivatal­nokok, a legkülönbözőbb foglalko­zásúak csoportosultak a pompás, tiszta kocsikban, amelyek menet­rendpontossággal gördültek ki az állomásról. Aki kissé még álmos is volt, Budapest után már az ablakhoz ugrott, hogy gyönyörködjön a foly­ton szépülő, remek tájban, amely­nek koronájaként 9 óra után elő­bukkant Esztergom székesegyháza. Az esztergomi állomáson hivatalos fogadtatás volt. László István dr. városi tanácsnok és lécfalvi Bodor Zoltán, az Idegenforgalmi Hivatal vezetője várta a Kecskeméti Köz­löny olvasóit és pár szavas üdvöz­lésben köszöntötte az ősi város falai között a vendégeket. Azután megin­dult a hosszú menet a városba, beletemetkezni a hirből, olvasmá­nyokból közvetve már annyiszor megcsodált látnivalókba, amelyek most egészen friss szenzációkkal bővültek. Most van feltárás alatt az Árpádházi királyok egykori palotája. A palota romjainak és a székes­egyháznak a megtekintése volt az első nagyszerű élmény. A helyszí­nen a délutáni órákig kisebb-na­gyobb csoportokban, magánosan, párosával jelentek meg. Két őr adott rövid ismertetőt az ásatások ered­ményéről, amelyeknek egyik legna­gyobb eredménye az egykori királyi hálószoba és dolgozószoba mellett lévő erkély. A legpompásabb látvány innen az ősi város és környéke, de az első pillanat örömét rögtön le­rombolja az a szivettépő érzés, hogy szemben a túlsó parton, már a csehek az urak. A késő délutánig zarándokolt ide a kecskemétiek csa pata, hosszú-hosszú időkig álltak ezen az erkélyen. Kattogtak a fényképező masinák, levelezőlapokat írtak a vendégek, egy-két esztergomi „specialitást", kiskosarat, papirkalapot, mutogattak találkozáskor. Délután strandolás is volt. A székesegyházban és az egyházi emlékeknél napokat lehetne időzni. A tiszta, hangulatos, kedves kis város, remek parkjaival, a kanyargó Dunával, szigetével, természeti adott­ságának bájával felemelő, lelket megfogó élményt jelent. Nagyon jól sikerült, ismereteket bővítő, nagy emléket jelentő kirán­dulás volt. A résztvevők a legkitű­nőbb hangulatban érkeztek ki az állomásra este és a szives vendég­látó esztergomiak zsebkendőlobog­tatása közben indult el a vonat vissza az Alföldre." „Mosonvármegi e" pedig az alábbi sorokban emlékezik meg az eszter­gomi kirándulásról: „Egy órás visegrádi tartózkodás után sietve ülünk fel hajónkra, amely még ma Esztergomba szállít ben­nünket. Este fél 10 órakor érünk Esztergomba, ahol az Idegenforgal­mi Hivatal megbízottja kisér ben­nünket szállásunkra a „Magyar Király" szállodába. Itt 1—1 P szál­lóbér mellett kapunk kitűnő éjjeli szállást. Dr. Zsiga János vármegyei aljegyző a kalauzunk és sietve meg­beszéljük a másnapi programmot. Augusztus 26. Léczfalvi Bodor Zoltán ny. kapitány autóbuszvállal­kozó és Idegenforgalmi Hivatal fő­nöke az esztergomi vezetőnk. A ked­ves „kapitány" úr kalauzolása mel­lett tekintjük meg az ásatásokat, majd a bazilikát és a kincstárt. Nagy érdeklődés nyilvánul meg az ásatások iránt. Előző napon 560 tagú kecskeméti, ceglédi gazdaki­ránduló volt előttünk. Az ezeréves mult került itt napfényre. Festmé­nyek, márványlapok, oszlopkövek ezeréves eredetiségükkel. A kincstár egyes darabjai megfizethetetlen ér­tékűek. A sok száz darab történelmi, egyházi műemlék, festmény, ötvös­munka, ereklye stb. szemnek, lélek­nek megfizethetetlen emléke marad. Napok kellenének ahhoz, hogy ma­radandóbb nyomokat hagyjon a szemlélőben. Á bazilika, kincstár és az ásatások megtekintése mind egy­egy külön élmény, tanulmány, amire egy fél nap feláldozása kevés. D. u. 1 óra. Dorog felé robog velünk a vonat. A délutáni prog­ramm a dorogi széntermelés, bri­kettkészités megtekintése. Remenyik Jenő bányászati főfelügyelő fogad bennünket és egész délután az ő vendégei vagyunk. A dorogi szén­termelés 8 millió q. évenkint, 6000 munkást foglalkoztató üzem. Nehéz a bányász élete. Sietve jegyezte meg a kirándulás mindhárom birója, hogy egész Dorogért nern adnák az ő birtokukat, ha itt kellene élniök és dolgozniok. A templomuk, népházuk, fürdőjük, sporttelepük mind-mind a bányá­szat életéből vett freskókkal van ékesítve. Az óriási gépek napi 180 vagon brikettet és szemcsés szenet szállí­tanak az ország különböző részeibe. Búcsúzáskor a mi ajkainkról is ön­kénytelenül, a napi sablonos köszö­nés helyett a bányászüdvözlés hang­zott : Jó szerencsét! Késő este utolsó programmunkat is megvalósíthattuk. Megfürödtünk az esztergomi strandon a hires 28 fokos kénes uszodában. A reánk rakodó dorogi szénport otthagytuk az esztergomi kristályvízben. Este 8 órakor még a Belvárosi Kath. Olva­sókör látta vendégül kis csapatun­kat barátságos poharazásra. Rövid volt az idő mindenre. Dr. Zsiga János vm. főjegyző kisért el ben­nünket a 10 óra 40 perckor induló hajóra. Nehéz volt megválni minden egyes helytől, de különösen Eszter­gomtól. A „viszontlátásra!" búcsúz­tunk el barátainktól és ismerőseink­től. Igen! Viszontlátásra!" Iparosok kerületi kongresszusa Esztergomban Az esztergomi, váci, újpesti és rá­kospalotai cipész, csizmadia és ruhá­zati iparosai, a Lábbeli Készítők Or szagos Szövetsége, a budapesti cipész ipartestület, az Ipartestületek Orszá­gos Központja és a Baross Szövet­ség közreműködésével ma, f. hó 8 án d. e. 10 órai kezdettel az esztergomi Ipartestület székházában kerületi kongresszust tart a következő napi­renddel : 1. Kötelező árszabályok életbelép­tetése és szigorú eljárás az árrom­bolókkal szemben. 2. A munkaidő és legkisebb mun­kabér Országos rendezése. 3. Az 1922. évi ipartörvény 4—47 §-ának eltörlése. 4. Iparosok öregségi biztosítása. 5. Felterjesztéssel élne a kong­resszus, az iparügyi miniszter úrhoz, hogy a közszállitásokat vegye ki a gyáripar kezéből és a szállításokat egyedül a kézműiparossággal készí­tesse el. 6. Az Országos Társadalombizto­sító Intézet járulékainak csökkentése, a hátralékok elengedése és egyéb OTI sérelmek. 7. Az iparosokat pusztító kontár kérdés gyökeres és gyors megol­dása. 8. Esetleges indítványok. Kongresszus után a város neve­zetességeit tekintik meg. Az ipartestület elnöksége felhívja az összes érdekelt iparosokat, hogy a reájuk nézve fontos kongresszu­son feltétlenül jelenjenek meg. Máriacell magyar vonatkozásai ii. A negyedik szekrényben órák, ér­mek. Az ereklyetartók ragyogó kör­nyezetében a bpesti Bodó István kis ezüst kápolnája fehéredik. Adomá­nyozója visszanyerte elvesztett szeme­világát. Háláját ezzel az ajándékkal akarta láthatóan is kifejezni. A szentségtartóhoz hasonló erek­lyetartó Kamocsay Katalin úrnő Mária-tiszteletét hirdeti. 1876 óta gazdagítja a kincstár értékeit. A szekrény hátterében szerényke­dik az úgynevezett selmeci Mária­kép. Érdekes idekerülésének fenn­maradt híre. A Szűz Mária-kép előtt szokta elvégezni napi ájtatosságait egy istenfélő selmeci bányamunkás. Egy alkalommal, távollétében, rossz­akaratú társai meg akarták semmi­síteni a vékony deszkára festett ké­képet. Tervük meghiúsult. A bányász hálábói a celli Szűznek ajánlotta fel egyszerű szobája legnagyobb ékes­ségét. Az ötödik számú szekrénynek a X. Ince pápától Pierin Benedek apát­nak 1650-ben adományozott Szent Cyrill vértanú testén kívül főleg minket magyarokat érdeklő legna­gyobb ékessége az 1857-ben ide­került magyar nemzeti emlék. A Patics János budapesti ötvöstől remekbe készült arany-ezüst munka. A celli Szüzet és Scitovszky Jánost, Magyarország bíboros hercegprímá­sát ábrázolja. Ezüst oszlopon trónol az aranyból megmintázott celli Szűz. A zománcos magyar címerrel ékesí­tett ezüst talapzaton térdel a magyar egyházfejedelein. Kezében, párnán, az esztergomi bazilika kicsinyített mása. Az ezüsttalapzat vésett írása szerint e bazilika képében felajánlja hazánk templomait a Bold. Szűznek s párt­fogását kéri országunk számára. Ezt, a békevilág pénzértéke szerint eny­hén 80.000 koronára becsült ötvös­munkát, fényes magyar zarándoklat vitte Máriacellbe, melynek kegy­temploma 1857-ben fennállása 700 I éves jubileumát ünnepelte. A csak­nem harmincezer főre tehető magyar zarándokmenetet a bíboros herceg j prímás vezette. Kíséretében huszon­j hét főpap, kétszáznál több fel­! szentelt pap zarándokolt. I Ferenc ! József magyar király és Erzsébet j királyné már előzőleg, július 16 án I megjelent a szent helyen. A kiegye­I zés útját kereső nemzet és király ! között a szomorú félreértések után, ; a megértés, közeledés, békülés erős 1 szavát szolgálta ez a minden részt­vevő és szemlélő előtt felejthetetlen, hatásában különösen később jelent­kező, magyar zarándoklat. E nem­zeti emlék mellett vörös bőrkötésű evangéliumos könyv fekszik. — Scitovszky hercegprímás szokta hasz­nálni ünnepi szentbeszédei alkalmá­val. E két neves magyar emlék társa­ságában ékeskedik a liliomos ma­gyar királyfinak, Szent Imre herceg­nek nagy, szép ezüstszobra, fehér márvány-alapzaton. Kisebbített min­tája a budapesti szép Szent Imre-szobornak, mely a szentímrés erények követésére hívja fel a ma­gyar ifjúságot. E szobrot 1934 júl. elején ajánlotta fel a szentévet záró magyar zarándoklat, amelyet Serédi Jusztinián dr. Őeminenciája, Magyar­ország bíboros hercegprímása veze­tett a szent helyre, a kíséretében lévő Breyer István dr. győri megyés­püspök s nagyszámú magyar pap társaságában. A falon aranylángú ezüstszív ra­gyog. A nagyszombati papnevelő-inté­zet és gimnázium bentlakó növen­dékeinek őseitől örökölt Szűz Mária­tiszteletét csillogtatja a kegyhely 700 éves jubileumának emlékére. Az ablakfülke bal oldalfalán érde­kes faragvány hívja fel a magyar látogatók figyelmét, középen az al­kotó művész arcképével. Az írás magyar nevet hoz. Az ízléses mun­kát Nemes Dombai István sopron­cenki gazda faragta 25 éves korá­ban, aki a celli Szűz iránti tiszte­letből dolgozott s mint gyalogza­rándok hozta magával ügyes keze munkáját. A hatodik, szintén ereklyés szek­rényben újra magyar emlék hívogat. Tömör ezüstből való szoborcsopor­tozat gazdag aranyozással. A va­gyonnal felérő drágaságot Karácsonyi Guido gróf hagyta itt 1882-ben hálából, tiszteletből annak emlékére, hogy 1851-ben itt, a kegyoltárnál esküdött örök hűséget feleségének Marczibányi Máriának. Az adomá­nyozó gróf és családja tagjai térdre­hullva mutatják be hódolatukat a celli Szűz kegyképe előtt. A nehéz ezüstből való Mária­szobor Csáky grófnő ajándéka, aki 1834-ben látogatta meg a híres kegyhelyet. A hetedik szekrényben látható babérkoszorú egykor a tulajdonos bécsi művésznő, Gallmeir Józsa hírnevéről s az adományozó pesti német szinház figyelméről beszélt. Most a celli kincstár értékei közé tartozik. A nyolcadik szekrény két ezüst koronája Erdődy grófnőnek a Bold. Szűzhöz ragaszkodó lelkéről tanús­kodik, aki értékes ajándékát 1836­ban hozta a szent helyre. Itt lát­ható még egy huszártábornok gém­tollas, szép csákóforgója. Neve meg­örökítését nem kívánta. A selyem­ből szőtt nagy Mária-kép Illésházy

Next

/
Oldalképek
Tartalom