Esztergom és Vidéke, 1935

1935-08-25 / 66.szám

volt táborilelkész szívigható imája követte mely alatt a zenekar „Ima az ütközet előtt" c. dalt játszotta, s végül kemény léptekkel, diszelvonulással tisztelegtek a hősök emléke előtt. Déli 1 órakor ebéd volt a Fürdő szállodában, amely alatt dr. Csárszky István prel.-kanonok, Tlaskal Lajos tábornok, Krämer Antal ezredes és dr. Etter Jenő mondtak felköszöntőt. Az asztalfőn ott láttuk még Gyürke Dezső, tierszényi Bálint és Kornhaber Samu ezredeseket, Makay László, vitéz báró Ungár Károly, Kofjler Gyula, vitéz Setéth Vince és vitéz Baghy Zoltán alezredeseket, Zucker Károly őrnagyot, Gyürke Dezsőné és Kojfler Gyuláné úrhölgyeket. A bajtársak minden tekintetben megelégedett és kellemes hangulatban a késő délutáni órákig maradtak együtt. á Nemzeti Egység Pártjának nagy ünnepe Esztergomban Hivatalos fogadtatás a pályaudvaron. — Kihallgatás a hercegprímásnál. — Kulturdelután a városház ndvarán Az ünnepi hét utolsó napjának sűrített programmjában szerepelt az esztergomi és a környékbeli, PestPilis-Solt-Kiskun, Nógrád-Hont vármegyék NEP szervezeteinek ünnepélyes kézfogója, testvéri találkozás jegyében. Reggel tiz órakor gyülekezett az az esztergomi csoport a Lőrinc-utcai párthelyiség előtt, ahonnét két pártzászlóval történt a kivonulás a vasúton érkező vendégek fogadására a Levente-zenekar indulói mellett. Az állomáson már kint voltak az autón érkezett vendégek: KarayKrakker Kálmán Pestmegye főispánja fiával és leányával, v. Karay Béla százados, Horváth János váci főszolgabíró, Horváth Géza ny. ezredes; egymásután érkezik Radocsay László dr. főispán, Frey Vilmos dr. alispán, Glatz Gyula polgármester, Reviczky Gábor dr. vm. főjegyző, Horváth György dr. rendőrfőtanácsos, Hegedűs Zoltán dr. rendőrkapitány Vécsei Kálmán dr. árvaszéki ülnök, Kósa Lajos, a Nep. központi vármegyei titkára és még sokan mások. A nemzetiszínű és a szervezet hatalmas zászlójával díszített pályaudvarra menetrendszerű pontossággal futott be a kilenc kocsiból álló szerelvény, melynek mozdonyán ugyancsak a Nemzeti Egység zász laja diszlett. A hatalmas vendégsereg soraiban ott voltak Pest és Nógrád Hont megyék felsőházi tagjai és országgyűlési képviselői, valamint Soldos Béla dr. nógrádi főispán és br. Zech Alfonz, a Nep. központjának képviseletében s a résztvevők mintegy ezerötszázán. A vendégeket Glatz Gyula polgármester üdvözölte Esztergom város közönsége nevében. — Szent István — mondotta — ezen a helyen tömörítette egységbe a nemzetet a kereszténység jegyében és teremtette meg az egységet vallásos és hazafias alapon, melyen megmaradt ezer éven keresztül. Ez a nemzet mindig termelt ki olyan egyéniségeket, akik . megőrzik az örökségeket és tovább folytatják a megkezdett munkát. Panaszkodnunk nem lehet, de feladatunkat ebben az ezeréves hazában teljesíteni kell. Le kell küzdenünk minden akadályt, egységbe kell tömöriteni minden értéket. Esztergom vé^város, tehát fokozott igyekezettel akarja kivenni részét ebből a munkából .. . Beszédét a vendégek éltetésével fejezte be. Az üdvözlésre Karay-Krakker Kálmán főispán válaszolt. — Nem véletlenül tűzték ki zászlóbontó helyül Esztergomot — mondotta — a magyar egység első mementomos szülőhelyét. Szükség van arra, hogy magyar szivünkkel ide zarándokoljunk, erőt meríteni... — Nagyszerű a célkitűzés, melyet programmul vall a vezér, összefogni minden értéket. Ha itt sok száz magyar sziv összedobog, az nem lesz hiábaló, egy szívvel, egy lélekkel, acélos akarattal segítjük a vezért célja elérésében. — Örömmel jöttünk ide, ahol sok barátom vari,- és tudom, hogy kedves és szép emlékekkel térünk innét vissza. Befejezésül megköszönte a kedves fogadtatást, majd négyes sorokban zászlókkal, az élen a budapesti zenekarral megindultak a Hősök szobra felé, ahol Karay-Krakker Kálmán és Soldos Béla főispánok diszes koszorú elhelyezésével rótták le a Nemzeti Egység kegyeletét a magyar hősök iránt. Majd a megyeháza előtt elvonulva a bazilikába mentek, ahol Eitner Elemér Ákos szentmisét mondott. Míg tartott a szentmise, kint pár perces eső elmosással fenyegette a délutáni programmot. De csakhamar kiderült és a primási fogadáson már melegen tűzött a nap. A mise befejezése után a primáspalota udvarára vonult a vendégsereg, ahol Serédi Jusztinján dr. biboros-hercegprimást üdvözölték. Hatalmas éljenzés fogadta az udvari papjai kíséretében érkező egyházfejedelmet, akit Karay-Krakker Kálmán főispán üdvözölt őszinte hódolattal. Hangsúlyozta, hogy a párt keresztény alapokon nyugszik, ennek dokumentálására vonultak templomba megérkezésük után és ezért jöttek hódolni a biboros főpásztorhoz. Kitért a nagyboldogasszonynapi primási beszéd ama kitételére, hogy vallásos lélek nélkül igazi hazafi el sem képzelhető. Ezek a szavak a lelkünkben dübörögnek és átérezzük annak nemzetfenntartó fontosságát. Ünnepi lélekkel, alázatos tisztelettel és gyermeki hódolattal kérjük a magyarok Istenét, eredményes munkában, sok gondja között jó egészségben és sok sikerben részesítse a koronázó főpapot, a magyarság első zászlós urát. Ezekben bátorkodom — fejezte be üdvözlő szavait — a megjelentek hódolatát tolmácsolni. A biboros hercegprímás közvetlen szavakkal válaszolt az üdvözlésre. — Mindig nagy örömömre szolgált — kezdte válaszát —, ha a fővárosból, vagy környékéről Esztergomba zarándokolnak, azért, mert tudom jól, hogy lehetetlen, aki egy szer Esztergomba jön és végigmegy azokon a helyeken, melyeken a mi szent és nagy elődeink jártak, föl ne lobbanjon a vallásosság és hazafiasság kettős érzése. Szándékosan használtam a zarándok kifejezést, mert igenis erre a helyre minden magyarnak zarándoklélekkel kell jönnie. — örömmel vettem a hírt, hogy a Nemzeti Egység Pártja is idezarándokol, akiket itt szerencsés vagyok üdvözölni. Tudom, hogy ők is ugyanilyen lelkülettel jöttek ide. Köszönöm, hogy az Istennél tett látogatás után idefáradtak, hogy előttem rokonérzésüknek kifejezést adjanak. Ezt a hódolatot nem személyem, hanem méltóságom javára könyvelem el, mely a hazafiasság és vallásosság kettős erényét képviseli. — Köszönöm, hogy e méltóság szerény viselőjét meglátogatni szívesek voltak. Vigyék magukkal a vallásosság és hazafiasság kettős erényét otthonukba, terjessze mindenki saját körében abban a szellemben és értelemben, amelyet az említett nagyboldogasszonyi beszédemben^ kifejtettem, — Őszinte köszönet látogatásukért, kivánom, hogy törekvésük és tettük igazi vallásosság és igazi hazafiság célját szolgálják. A beszédet nagy éljenzés követte, a hercegprímás üdvözölte a főispánokat, pár percig elbeszélgetett velük, majd lelkes éljenzés és a zászlók meghajtása közben eltávozott. A kihallgatás után a közönség szétoszlott, a főispánok, felsőházi tagok, képviselők és központi vármegyei titkárok a Lőrinc-utcai párthelyiségbe vonultak bizalmas tanácskozásra, majd ebédre mentek. Minden vendéglőbe jutott egy-egy csoport, a vendéglőkön kivül és benn a párt zászlója díszelgett Az ebéd alatt több felszólalás hangzott el. Délután a város nevezetességeit tekintették meg a vendégek, sokan látogatták meg a strandfürdőt is, este hatkor pedig a városház udvarán gyülekeztek, ahol kulturestet rendezett a Nemzeti Egység szervezete, melyen a fővárosi vendégeken és helybeli tagokon kivül megjelentek dr. Lepold Antal, dr. Fehér Gyula, dr. Csárszky István, dr. Meszlényi Zoltán prelátus-kanonokok, Nádler István pápai kamarás, tanítónőképző intézeii igazgató, dr. Felber Gyula plébános és sokan mások. A kulturestet dr. Radocsay László főispán a következő beszéddel nyitotta meg: — A kulturest őszinte hálával és hazafias örömmel tölti el nemcsak Esztergom szab. kir. városnak és az egyelőre egyesitett Komárom és Esztergom-vármegyéknek a Nemzeti Egység szervezetébe tömörült polgárait, hanem úgy e városi és vár megyei határokon belül, mint azokon kívül élő minden olyan magyart is, aki a pártpolitikai korlátok közül kiemelkedve, át tudja érezni és megtudja érteni a nagy magyar testvéri összefogás gondolatának mélységes értelmét és nemzetmentő óriási értékét. — Aligha lehetne méltóbb helye a Nemzeti Egység gondolata ünnepies megnyilatkozásának, mint éppen Esztergom városa, mert Esztergomot egyenesen a magyar történelem kötelezi a nemzeti gondolat fokozottan lelkes, odaadó és hűséges szolgálatára. — Ennek a városnak kilencszáz éves kövei Szent István országépitésének élő tanúi s a Várhegy ormáról az Árpádok dicsőséges emlékét orgonázza felénk a dunai szél. Történelem árad az Árpádházi királyok csodálatos szépségű palotájának most feltárt hűs- borongós termeiből, történelem ragyog a Szent István- és a Bakács-kápolnában, történelemről beszél az ősi városháza, Vak Bottyán kuruc-generális hajdani palotája és a Nagy-Duna partján a Sobieski-emlék is történelmet beszél. S ez a történelem mind azt tanítja, hogy mindig akkor volt nagy és erős a magyar, amikor egy volt a nemzet és időlegesen kicsinnyé, gyengévé mindig csak a nemzet széthúzása tette. Hát hol értse meg a magyar a nemzeti gondolat mélységét, ha nem Szent István városában, hol érezze át a nemzeti összefogás történelmi szükségét, ha nem az Árpádok ősi palotája tövében?! Itt ahol a történelem él, éltet, tanit és kötelez! És mikor értse meg és érezze át minden magyar, hogy a nemzet ellen vétkezik, aki egység helyett széthúzást szít, ha nem most, amikor a Duna túlsó partján idegen lobogót lengett a kárpáti szél az ezeréves ősi magyar földön ? .. . A főispán megnyitó szavai után Jánoskúü Ferenc konferálta be az egyes számokat. Először Laurisin Miklós zeneművészeti főiskolai tanár zongoraszáma szerepelt, azután Laurisin Irén operaénekesnő három énekszámot adott elő, majd báró Zech Alfonz ismertette a párt kultúrpolitikai törekvéseit kitűnő előadásban. Előadását legközelebb bővebben fogjuk közölni. Utána dr. Imre Vince operaénekes szerepelt, majd Hámori Imre operaházi tag, a rádióból előnyösen ismert énekes magyar dalokat adott elő. Majd ismét Laurisin Irén énekelt három magyar műdalt. A közönség lelkesen ünnepelte a kiváló fővárosi művészeket, akik valamennyien igen kellemes perceket szereztek a lelkes hallgatóságnak. Befejezésül dr. Marczell Árpád, a helyi szervezet elnöke mondott költői szárnyalású zárószavakat, ünnepelve a rokonszervezetek |esztergomi testvériesükét, a közös fájdalmak leküzdésére irányuló törekvést, azt a megnyilatkozást, amelynek az ősi város az ünnepi hét utolsó napján tanuja volt. Vacsora után sokáig, a vonatindulásiga legkellemesebb hangulatban maradt együtt a társaság. A búcsúzásnál a legelőnyösebben nyilatkoztak az itt töltött napról és az ellátásról. Igen magas hangulat uralkodott, olyannyira, hogy a cigányt is magukkal akarták vinni... A magyar Sión utcáin a késő éjszakai órákban még a Nemzeti Egység buza kalászos zászlóit lobogtatta az enyhe augusztusi szél... Halálosvégű vadászszerencsétlenség a Barátkati határban Bezemek Béla ny. rendőrfelügyelő, esztergomi lakos, a szentgyörgymezei vadásztársaság tagja és elnöke f. hó 19-én 6 órakor két társával vaddisznó lesre ment Bádi János barátkútnál lévő határrész területére. Bádi János ugyanis megkérte, hogy a kukoricájában igen nagy pusztítást véghezvitt vaddisznót tegye ártalmatlanná. Előzőleg megnézte a nyomokat és elhatározta, hogy két társával vaddisznó lesre megy. A jelzett időben kint is voltak és elhelyezkedtek. Egyszercsak a tulajdonos fia, Bádi Ferenc zörgéssel akarta az esetleg kukoricában tartózkodó vadat elriasztani. Bezemek Béla figyelmeztette, hogy ne zörögjön és ha édesapja jön, neki is mondja meg, akár le is fekhetnek, ha vége lesz a lesnek majd ő felkelti őket. Féltíz és tiz között az erdőből csörtetést hallottak, majd gallyzörgést, utána többszöri megállást. Bezemek Béla erre térdelő helyzetbe ereszkedett, puskájának mindkét kakasát felhúzta és a közeledő sötét foltban vaddisznót vélve 9 mm-es lövedékkel egy lövést adott le. Ebben a pillanatban jaj kiálltást hallott, odaszaladtak, és gyufát gyújtva Bádit találták ott vérezve. Közben odaérkezett fia is, aki szintén apját ismerte fel a halálos áldozatban. Kocsit szereztek, kórházba szállították, de segíteni már nem lehetett rajta, félegy órakor, a kórházbaszállitás után fél órával meghalt. A csendőri nyomozás megállapítása szerint felelősség senkit sem terhel, mert véletlen szerencsétlenségről van szó. Azt a tényt, hogy Bádi miért jött az erdő felől, tisztázni nem lehetett. Az áldozaton a szerencsétlenség alkalmával fekete klott kabát volt, amit ingnek használt, tehát semmi feltűnő nem volt rajta. Bezemek Béla önként jelenkezett a csendőrségen, vallomásáról, valamint a tanukéról jegyzőkönyvet vettek fel, az ügyészség pedig elrendelte a boncolást.