Esztergom és Vidéke, 1935

1935-08-15 / 64.szám

Megnyílt az ünnepi hét Esztergomban országos eső asszisztálásával Nagy esemény egy város életében az ünnepi hét, amikor produkálni akarunk az idegenek tömegei előtt. Amikor be akarjuk mutatni váro­sunk kulturális élet-megnyilvánulá­sait, „élniakarásunkat". Szombaton este ünnepi harang­zúgásnak kellett volna jelezni a hét kezdetét s délben felülről gondos­kodtak áldásos megnyitásról. Két óra tájban szemetelni kezdett az eső, egész délután gazdagon szórta az életelixirt a kiszáradt földbe. Este kilencóratájban a prima aszfalton villanyfénysávok pompáztak ... Ennél szebb, gazdagabb, áldáso­sabb nyitányt el sem tudtunk volna képzelni. Azért programja is volt az estnek. Garden Party a Fürdőben, táncvizsga a Magyar Királyban. A vizikabarét elmosta a kiadós júliusi eső. A tánc vigan folyt, a Fürdő társadalmi ese­mény színhelye volt. Éjféltájban a tombola játék váltott ki nagy izgal­makat, a Magyar Király tánctermé­ben pedig a redi vivus francianégyest járták. A premier szép volt... Vasárnap délelőtt esőre állt az idő, mikor Széchenyi-téren hatalmas tö­meg gyülekezett és figyelte a kiszá­ntott vitorlázó összeállítási munká­latait. Ott volt az egész város, me­gyei és városi vezetőség, a környék filléres utasai. Hiszekegy után Frey Vilmos dr. alispán bejelentette, hogy fíóman Bálint kultuszminiszter megbetege­dett, helyettesítéssel őt és feleségét bízták meg. Nagy örömének magyar szive me­legével ad kifejezést — mondotta — mikor a magyar élniakarás tanúje­lét látja. Felkéri Lepold Antal dr. prelátuskanonokot a gép felszente­lésére, hogy az Isten áldása kisérje a gépet, vele és általa a haza ügyét szolgálhassa. A felszentelés után Rotter Lajos a kiváló vitorlázó repülő mond pár lelkes szót. — Az esztergomiak lelkesedése el­jut az ország minden részébe, ösz­tönzően hat a többi vitorlázó repü­lőre is. Kéri a közönség támogatá­sát, a gép szárnyalására pedig az Isten áldását kivánja. A MOVE kiküldött az országos elnökség üdvözletét tolmácsolja. Ki­jelenti, hogy büszkék az esztergomi alakulatra, azt kivánja, hogy dol­gozzanak ezután is, békében és há­borúban becsülettel a hazáért. Dr. Frey Vilmosné a kultuszmi­1882. aug. 18. Első napja pásztorkodásomnak; tegnap délután jöttem Esztergomba a királyi városi plébániához. 1882. aug. 20. Megkezdtem a gyóntatást. Féltem, de nem voltam megelégedve. Ke­véssé veszik szívökre a legfontosabb dolgot — minden még előtérben van, az üdv ügye, az élénken áll szemeik előtt; kevés a lelkiismeret gyengédsége, az a kedves töprengő félelem, mely oly közel vezeti Jé­zus szent Szivéhez a lelket; s azért: kalapálni a vasat. 1882. aug. 22. Ma három olaszt gyóntattam ; eső szakadt, de szakadt a kegyelem is reám. Szeretem Jézust mindenek fö­lött, vigaszom örömöm ő Figyelek nehogy nagyon elvonult legyek ; be­szélek a tárgyhoz, melyről szólnak, de szerényen és fitogtatás nélkül. niszter feleségének képviseleteben jelmondattal felavatja a repülőgépet, melyet Madaras Aurél plébános vett át, ünnepi beszéd kíséretében. Köszönetet mondott azoknak, akik támogatják az egyesületet. Kegyele­tes szándékkal emlékezett meg a napokban elhunyt Rákosi Károly tá­bornokról, az egyesület legnagyobb jótevőjéről. Hálásan emlékezett meg Rotter Lajos és Rubik Ernő pilóták­ról, az esztergomi repülők nagy ba­rátairól, akik tanácsukkal, útmuta­tásukkal mindig közöttünk voltak. Végül a pilótákhoz intézett buz­dító szavakat. Az ünnepséget a Him­nusz zárta be. Mialatt a Széchenyi-téren zászló­disz alatt folyt a felszentelési ünnep­ség, a repülőtér állandó telefonösz­szeköttetésben volt Mátyásfölddel. A meteorológiai intézet jelentései percről percre valónak bizonyultak, igy máris a déli órákban nyilván­valóvá vált, hogy a délutáni prog­ram az eső miatt elmarad. Valóban egész délután zuhogott az eső, s igy a hónapokig tartó előkészület egyenlőre hiábavalónak bizonyult, az eső mindent elmosott. A repülő­napot ezidőszerint a jövő vasárnap, augusztus 18-án tartják meg, ami­kor fővárosi vendégek nagyobb rész­vételére is számithatunk. A verseny fél 3-kor kezdődik, a jegyeket ajánlatos előre megváltani. A rendezőség jutalmazni óhajtja a közönség lelkes támogatását, sike­rült elérni, hogy az, aki az 500 ik állóhelyet váltja meg, az egy eszter­gom feletti körrepülésben, aki a 300-dik egypengős jegy tulajdonosa, az Budapest feletti körrepülésben részesül. A 200-dik kettő (2) pen­gős jegy birtokosa ingyen repülhet Bécsbe és vissza. A repülőtéren nagy sorsjáték lesz. Gerle öt méterre ereszkedik le, egy számozott cédulát dob le, és aki az előre kihirdetett számot kapja, ingyen utazhat repülőn Velencébe és vissza. A repülőnapon autóbuszjárat köz­lekedik fél 8-tól a motoros repülő­térre, délután 2 motoros gépen utas­szállítás is lesz. Részletek iránt ér­deklődni lehet a MOVERO Szt. Lő­rinc-utcai irodájában. Az ünnepi hét nyitánya áldásos volt. Országos eső verte a határo­kat, melyek hónapok óta teljesen ki­száradtak. Ebből az esőből gazdag­ság fakad és igy a hét valóban ün­nepi hete Esztergomnak. 1882. aug. 25. A szentmise után indultam az első beteghez ... Jézust tartva keblemen, készen őt bevallani mindenütt, min­denkor; mily bizalmas vagyok Jé­zusommal. 1882. aug. 26. Az első keresztelést végeztem; látva a hitben ténykedésemet, nem gondolhatok fönségesebb végzést, eget nyitni, a lélekbe drágábbnál drágább keneteket önteni. Mi egy arany korona, drágakövi fényében ez ékszer mellett, melyet e kisded fejére tűztem! Mi a kincs, a tudo­mány és természetes erény a teoló­giai erényekkel és a Szentlélek aján­dékaival szemben. Nagy és megér­demelten adományokat nyújtottam annak kincstárából, ki vérével fize­tett meg a menybéli atyának. 1882. aug. 27. Először prédikáltam. Először mint Isten fölkentje intéztem szavaimat a néphez; szavaimat kisérte a kegye-­lem, mely a szivekbe vezeti, mi a fülekben cseng és minél szentebb az ajak, minél lángolóbb a sziv, an­nál mélyebre fog lehatni a lelkekbe. Ó Jézusom, milyen volt a te prédi­kációd ? Én téged hirdetlek, minden szó és hang, amely ajkaimról elleb­ben, csakis feléd, dicsőségre tör. 1912. máj. 15. Tele van áldással esztergomi éle­tem, s mondhatom, hogy lelkem ve tületeivel, fényeivel és színeivel van tele az a vidék,: nekem szent föld, s ha a földet nézem, ez a darab föld az a termőföld, melybe lelkem gyökerei mélyedtek. Minden vonal, domborulat, minden szin és árnya­lat, a hegyek foltjai, az erdők fod­rai a lelkembe vannak örökre rög­zítve. Az a bazilika áhítatommal van tele; falain, aranyos boltjain, zúgó, zenélő kupolája fényes vonalain kú­szott föl könnyes szemem tekintete s az egyházi zene hősies fuvalma, vagy lágy elomlása lelkemnek ten­A Magyar Erdészeti és Vadászati Műszaki Segédszemélyzet vasárnap tartotta évi vándorgyűlését Eszter­gomban. Rossz idő ellenére kb. 40­en jöttek össze a magyar Sión vá­rosába, hogy bajtársi szeretetüket és érdeklődésüket kimutassák az Egyesület iránt. A találkozó 11 órakor volta Ma­gyar Király szállodában, ahonnét Dviróczy Márton ügyv. elnök veze­tésével a Kisduna-parton a Bazili­kába mentek, hogy ott megtekitsék a gyönyörű templomot és a kincs­tárat. Az úton a gesztenyefás sziget a kékvizű strandfürdő, a Kisduna­part, mind csodálkozásukat növelte, amely csak a székesegyház megpil­lantásakor kulminálódott. Nem is kell külön megjegyezni, hogy a temp­lom bizar belseje, a kincsár megpa­tinásodott remek értékei, képei, erek­lyéi mind a megtekintők csodálko­zását és elismerését váltották ki. A szép látványosságtól megilledten ki­mentek a bástyafalra, honnét látni lehet a Csonkaország elszakadt tes­tének végtelenbe elhaló múlhatatlan szépségű képét, a hajlotthátú dunai hidat és a szürkésen hömpölygő, méltóságos, hosszútestű királyi fo­lyamot. Elkeseredés egy percre úrá­lett a lelkeken s a harcokat viselt férfiak kemény ajakkal visszagondol­tak a múltra,: „Hát érdemes volt, ezért..." de megbékéltek midűn rá­tekintettek a kupolán ülő keresztre, és belenyugodtak az Isten akaratába, aki midőn a legroszabbat adja, hátha a legjobbat akarja. Közben megered az eső. Kis várás után a Bibliothéka sarkához érkeztek az autóbuszok, kivitték őket Búbánat-völgybe, ahová a gyűlés helye volt kitűzve. Negyvenkét pirosarcú, jól konzer­vált, üdelelkű, bajuszos erdész gyűlt össze a vándorgyűlés alkalmára. Az állandóan zuhogó eső ellenére sa­ját fogatán érkezett meg bőrig ázva, de mosolygó arccal Brandt Vilmos ny. főispán, orszgy. képviselő, az Egyesület elnöke. Lelkes éljenzés és taps fogadta a nemeslelkű nagyurat, aki jóétvággyal fogott az Ízletesen elkészült ebéd elfogyasztásához. Ebéd végeztével Brandt Vilmos megnyitotta a vándorgyűlést. — Üdvözlöm a vándorgyűlés je­lenlévő tagjait, — kezdte — üdvöz­I löm a távollévőket is, akik nem tud­tak eljönni e családias összejövete­lünkre. Mi mindenkor együtt érez­tünk és együtt fogunk érezni a jö­vőben is, mert nálunk mindenkor meg volt a bajtársi szeretet, mely egybekapcsolt minket a távolságok és a nehézségek ellenére is. Ez a gerhullám volt; vitt, emelt, felüdí­tett, megtisztított. Mily érzésekkel sétáltam én a bazilika propileumá­ban, nappal, vagy este, holdfénynél; s ah, mily égbetörő lelkesülés fe­szítette szét lelkemet, s mint Sám­son álltam ott a fölséges oszlopok alatt, nem hogy ledöntsem, hanem hogy erejükből erős legyek. Szim­bólum volt nekem az az oszlopsor s győzelmi diadalkapu! Az a szikla, melyen a templom áll, az a nagy ház, ott a hegyoldalon, otthonom, „starrender Fels mein Aufenhalt"; az a folyó a maga méltóságos ős­erejével, kultúra-magvetésével, meg­szentséghetetlen tisztaságával szim­bóluma volt az erős, tiszta életnek, mely ha kloakkákkal érintkezik is, folyton megy előre ... hegyekről jön, tengerbe ömlik. Nem, nem lehet azt mind elmondani; de ami van ben­nem, az ott bimbózott bele az életbe, a piszkos világba! Mily vigasz ne­kem, hogy dolgozhattam, járhattam, prédikálhaitam, gyóntathattam, írhat­tam és nevelhettem sok fiatal em­bert! szeretet és együttérzés akkora volt, hogy dacára a fondorkodóknak, nem voltak képesek szétbontani a tagtár­sakat, mert ime, itt az Isten szabad ege alatt tanújelét adták a nagy együttérzésüknek. A továbbiakban az elnök becsü­letbeli fogadalmat tett, hogy kitar­tóan fogja vezetni az Egyesületet és a rábízott követelményeknek más súlyos dolgainak tömege mellett is eleget fog tenni. Közben kitért, hogy előadását megvilágosítsa, tüzoltópa­rancsnoksági tevékenységére, ahol mint elnök volt jelen a legutóbbi összejövetelen. — Sokan azt mondják, — zárta be szavait az elnök, — hogy az er­dészek istentelenek. Nem! Mi nem vagyunk azok, mert midőn a lomb­koronás rengeteget járjuk, lelkünk felszáll az Isten magasságbeli trónu­sához és egy öreg tölgy alatt imád­ságra nyilik ajkunk. Mi ott imádko­zunk az Isten legnagyobb templomá­ban, mi nem vagyunk istentelenek, a mi imádságunk ott hangzik el. Hölgyek, Urak az Isten éltesse az egész kart. Zúgó éljen és taps honorálta a magasstilű beszédet, melyre Daróczy Márton ügyvezető elnök válaszolt és szeretetteljes bizalmáról biztosí­totta az elnököt, majd szivbőljövő köszönetet mondott az ebéd folya­mán megérkező Komán Béla erdő­mérnöknek. Köszöntötte a megje­lent hölgyeket és kartársakat, akik mindenkor lelkes és odaadó hivei voltak az egyesületnek. Ezután négy pontot emelt ki kellőképen beszé­dében az erdészeti és vadőri isko­lára vonatkozólag: 1. Az uj alerdész-szakiskolába való bejutás IV. középiskola elvégzéséhez köttessék. 2. Az alerdész-szakiskola tanulói sorában elsősorban is a kartársak gyermekei részesüljenek felvételben. Továbbá az ellátási dij mérsékeltes­sék és a jobb tanulókat kedvez­ményben részesítsék. 3. A földmivelésügyi miniszter az idén beszüntetett erdőőri magánvizs­gákat még négy évvel meghosszab­bítsa. 4. Az uj erdőtörvény a magánúton vizsgázott kartársakat teljesen ki­zárja és még a lehetőségét sem adja meg annak, hogy az alerdészi rang­sorba sorakozhatok legyenek. A továbbiakban a tagdíj befizeté­sek kerültek felemlitésre, majd pe­dig a kintlévőségek, amely tetemes összegre rúgnak. — Majd ha a Garam, az Ipoly újra a magyar erdők fáit hozza, — Esztergomi emlékezések Prohászka püspök memoárjaiból A Magyar Erdészeti és Vadászati Műszaki Segédszemélyzet vándorgyűlése

Next

/
Oldalképek
Tartalom