Esztergom és Vidéke, 1935

1935-01-20 / 6.szám

meg tudtak erősödni és a nemzeti eszme a magyar állameszme rová­sára ki tudott fejlődni, annak az oka az volt, hogy Bécs mindig jó szemmel nézte a szerb megmozdu­lást és ezzel sakkban tudta tartani a magyarokat — dédelgette és ked­vezett nekik, pedig, ha előre látha­tott volna és nemcsak az önző ér­dek vezette volna a felelős politiku­sokat, akkor tudták volna, mit je­lent a nemzetiségek megerősödése a magyarság rovására. Azonban az agitáció tovább folyt. A görögkeleti szerb és a görög­keleti román egyház szította a pro­pagandát olyan mértékben, hogy 1912-ben — közvetlenül a háború kitörése előtt — a szerb egyházi autonómia fel lett függesztve. Mennyire távol állt a görögkeleti szerb egyház a magyar állameszmé­től, eleinte mennyire az autonómia kérdése volt a cél, később pedig az önálló délszláv állam, annak á bi­zonyítéka, hogy a „bajai háromszög"­ből szerb papok és általuk felizga­tott és félrevezetett parasztok men­tek ki Párizsba kérni a konferenciát, hogy a bajai háromszöget is csa­tolják a szerbek, horvátok és szlo­vének királyságához. A legkeserűbb csalódása a ma­gyarságnak, amikor befogadta a tö­rök elől menekülő balkáni hordát, akik csak ideig-óráig akartak meg­telepedni, amig szülőföldjükre visz sza nem térhetnek ; ellátta az osz­trák császár minden beneficiummal, azok azután a nyakunkra ültek és jóllehet számbelileg kisebbségben voltak, mégis meg tudták téveszteni azokat, akik a világtörténelmet csi­nálták a zöld asztal mellett Tria­nonban és kaptak olyan vegyes la­kosságú területeket, aminek a bir­toka után sohasem is mertek gon­dolni. Igaz, evés közben jön meg az ét­vágy. Szerbia megelégedett volna még 1916-ban Bosznia-Hercegovinával és egy adriai kikötővel, esetleg Duraz­zoval vagy Katarroval. Nagyszerbia sohasem ért túl a Dunán és a Száván. A görögkeleti szerb egyház süt­kérezve a bécsi udvar melegében, mint valami féltve őrzött üvegházi növény, terjesztette mohó gyökereit, a föld alatt folytatta a magyarelle­nes nemzetiségi propagandát. Pedig Magyaorországon az összes szerbek száma az 1910. népszámlá­lás adatai szerint 461.000 volt, az összes népesség 2.5 %-a, tehát ke­vesebb szerb élt Magyarországon, mint amennyi magyar él a mai el­szakított, úgynevezett Vajdaságban, a Bánátban, Bácskában, Baranyában és a Muraközben. Bács-Bogrog megye lakosságából csak 18.6 % a szerb, mégis a Tria nonban kötött békediktátum majd­nem az egész megyét a szerbeknek juttatta. Ahol a legfelsőbb hatalom ked­vez egy egyházi szervezetnek, ott nyomát kell találnunk donációknak és vagyoni juttatásoknak, mert a pánszláv propaganda nem ment ingyen. Az agitátorokat, a pópákat és szerb ucsiteljeket, a tanítókat, vagy a közkedvelt köznapi nyelven az „ucsokat" fizetni is kellett. Erre való volt az egyház nagy vagyona. Lipót gavallér volt a dályai 22 ezer holdas birtok egészen tekinté­lyes bázist nyújtott a görögkeleti szerb autokefal egyházmegyének. Az 1868 augusztus 10-ről kelt, Bécsben kibocsájtott legfelsőbb ren­delet, amely a mai napig is érvény­ben van és szabályozza a görög­keleti szerb egyház szervezetét és vagyoni viszonyait. Csonkamagyarországon megma­radt a görögkeleti szerb budai egy­házmegye. A budai egyházmegye két espe­rességre oszlik: a budaira és a mohácsira. Az élen áll a budai püspök, aki egyébként Szentendrén székel, de miután minden szál Szremszki Kar­lovcihoz köti, mert ott székel az önálló egyháztartomány feje, a pát­riárcha, így tulajdonképen a magyar­országi görög keleti szerbek felettes egyházi hatósága külföldön van, mert az autokefal egyháztartomány, aminek a budai egyházmegye ki­egészítő része, a szremszki karlovcii patriarchátus alá tartozik. Egyébként ott is vannak az egy­házi alapok. (Folytatjuk.) dr. Csányi Tibor. Az igazoló választmány elfogadta az ér­dekképviseletek megyebízottsági tagjai­nak listáját Az új törvényhatósági bizottság hatásköre január elsejével kezdődött. A bizottsági tagok többségét a vi­rilis és választott tagok adják, azon­ban a bizottságban helyet foglalnak a különböző érdekek képviselői is. A kedden, f. hó 15-én tartott iga­zoló választmány a következő ér­dekképviseleti tagok megyebizott­ságát hagyta jóvá : Az Ügyvédi Kamara részérő! : Rendes tag: Dr. Mattyasóvszky Béla Eszterg. Póttag: Dr. Mocsy Aba Komárom. A közjegyzői karrészéről: Rendes tag: Dr. Paár Lajos Tata. Póttag: Dr. Mike Lajos Esztergom A mérnöki kar részéről : Rendes tag: Körmendy Károly Esztergom Póttag: Mezei Rezső Tatabánya. Az Orvos Szövetség részéről : Dr. Eggenhofer Béla Esztergom Póttag: Dr. Balassa Sándor Kisbér. Keresk és Iparkamara részéről: Rengés tagok: Eggenhofer Jenő Tokod Láng Kálmán Tata Korpitsch Rezső Tata Dukász Jenő Tata Weisz Hermann Tata Hermann Lajos Esztergom Póttagok: Hajnal Oszkár Komárom Lenkei Emil Esztergom Riedl János Nyergesájfala Petőcz János Komárom Mezőgazd. bizottság részéről: Rendes tagok: Kreisz Gyula Sárisáp Harcsa János Nagyigmánd Csorna Lajos Komárom ifj. Szűcs Mihály Dad vitéz Mészáros Pál Komárom Klausz József Vértestolna Schalkhász Ferenc Esztergom Szijj Mihály Ete Kosztics Milán Piszke Bóday Imre Kisigmánd Póttagok: Török László Héreg Pifkó János Esztergom Katona Ferenc Mogyorósbánya Kardos Kálmán Tata Dr. Meszlényi Zoltán Esztergom A Vitézi Rend részéről: Rendes tag i vitéz Pongrácz-Bartha Ede Eszt. Póttag: vitéz Zankó Ede Tóváros A Községek és Körjegyzők Egyesülete részéről: Rendes tsg: Morva Izidor Dorog Póttag: Csorna Gyula Piszke Ismeretes, hogy a kereskedők me­gyebizottsági tagválasztását techni­hai hibák miatt megpeticionalták, az igazoló választmány ezért meg­semmisítette. Erről értesítette az ér­dekelteket, akiknek két hét áll ren­delkezésre a felebbezéshez a köz­igazgatási bírósághoz. Ha felebbe­zés nem lesz, rövidesen sor kerül az új választásra s akkor az eszter­gommegyei kereskedőknek alkalmuk nyílik, hogy az összetartás hiánya miatt szenvedett vereséget jóváte­gyék. Ez azért is fontos, mert a Kereskedelmi és Iparkamara érdek­képviseletének megválasztott 10 tag­ja között csak 2 esztergomi. mm I MMN WMWM t lÜMMPiPM VÉN megrendszabályozzák a zagsajiót Politikai körökben mar hosszabb idő óta beszélnek a zugsajtó meg rendszabályozásának szükségességé­ről és beszéltek arról is, hogy a kor­mány rövidesen komoly lépéseket tesz ebben az ügyben. Különböző terveket emiegeinek : ezek közölt leg ujabb elgondolás két fontos intézke­dést tartalmaz. Az egyik szerint megváltoztatják az „időszaki lap" fogalmát. Az ér­vényben lévő sajtótörvény értelmé­ben időszaki lapnak kell tekinteni azt a sajtóterméket, amely évenként 12-szer jelenik meg. Ezért előfordul, hogy egyes sajtótermékek évenként csak tízszer, vagy tizenegyszer je lennek meg, hogy ne legyenek so rozhatók a sajtótörvény idevonatko­zó rendelkezései alá. A terv az, hogy a jövőben időszaki lapnak tekinte­nek minden oiyan terméket, amely időszaki lap benyomását teszi. A másik szerint azt tervezik, hogy felülvizsgálat tárgyává teszik az ed­dig kiadott lapengedélyeket. A felül­vizsgálat alapján azután egyes lapen­gedélyeket esetleg megvonnak. Harisnya, kesztyű legnagyobb választékban Keménynél. Kötött gyapjú blúzok és ruhák Keménynél. Állandóan emelkedik az iparosok száma A statisztika szerint 1920-ban Ma­gyarországon az iparosok száma 1.522 309 volt, míg tíz évvel később ez a szám 1.884.688-ra emelkedett. Az 1930-iki statisztika óta eltelt négy év s ma már — dacára a nehéz gazdasági helyzetnek — az iparos­népesség száma állandó emelkedés sei elérte, sőt túlhaladta a kétmilliót. Miután az iparosnépesség számá­nak emelkedése évenként 2'3 száza­lékot tett ki, ez figyelembe véve, 1935. január elsején kb. 2.050.000 iparos lehet Csonkamagyarországon. A statisztika adatai szerint az ipa­rosnépesség eloszlásában 4—5 sző­rös mennyiség a kézmű és kisiparo­sok száma, az év elején kb. félmil­lió embert foglalkoztat és eltart a gyáripar, mig a másfél millió ember foglalkoztatása és eltartása a kézmű és kisiparosság kötelessége. Híreink a báli frontról Megdöbbenve vettünk a mai na­pon egy „Ultimátum" jelzésű leve­let s nagy megnyugvásunkra szol­gált, mikor felfedeztük rajta Karne­vállá nagyhercegség postabélyegző­jét, így aztán módunkban áll a leg­vidámabb háború manifesztumát le­közölni : Őfensége Karnevalia hercege a következő legfelső kéziratot méltóz­tatott legkegyelmesebben kiadni: „Indíttatva éreztem Magamat leghívebb csatlósaimat, az öreg Hollókat megbízni, hogy Karne­valia nagyhercegség és a Kishitű­ség, Rosszkedv, Gond, Kedélyte­lenség és földalatti gyászbirodalma közötti hadiállapot beálltát a fenti birodalmak kormányainak hozza tudomására. E nagyjelentőségű órában szük­ségét érzem annak, hogy kacagó és minden megpróbáltatás elle­nére vidám hűbéres népeimhez forduljak. Megbízom ennélfogva önöket, hogy a mellékelt „Manifesztum" kihirdetése iránt intézkedjenek. Kelt Karneváliában, 1935. far­sangelső hó 15. napján. Karnevál herceg sk. Gondűző miniszterelnök sk. Népeimhez! Legfőbb vágyam volt, hogy éle­tem hátralévő évszázadjait békében szenteljem a farsangi vidámságnak és kacagásnak, ám az ellenáramla­tok gyűlöletes üzelmei kényszeríte­nek, hogy nyirettyűt ragadjak s meghúzva a tánc alá valót, szerpen­tin és konfetti ütegeimet, tizenkilenc és feles hólabdavetőimet ime, ren­delkezésiekre bocsátva, harcba hív­jalak, hűséges népem, hogy a gond­talan vidámságot visszahelyezzétek régi. pezsgővel és borral öntözött trónusára, hogy az ifjúság arcára a zene és tánc szívviditó örömei között visszavarázsoljátok a boldog­ság rózsapiros mosolyát. A kishitűség, rosszkedv, gond, reménytelenség, kedélytelenség és sanyarúság egyre. fenyegetőbb és

Next

/
Oldalképek
Tartalom