Esztergom és Vidéke, 1935

1935-07-14 / 55.szám

Á köztisztviselő Néhány nap óta kinevezések és előléptetések hírével vannak tele az újságok. A kivül álló jámbor olvasó azt hihetné, hogy felragyogott a nap a magyar tisztviselőtársadalom felett és új, boldog világ köszönt rájuk. Nem tagadjuk, örömmel olvastuk a kinevezéseket és előléptetéseket, amelyek azonban csak cseppek a tengerben. Hosszú, megérdemelt szolgálat jutalmai azok, amelyekre már évek hoszszú sora óta hiába vártak az arra jogosultak. A kinevezések legtöbbje, sajnos, nem jelent mást, mint cimet. Az anyagiakban való javulás, ahol az előléptetés során a fizetésben való emelkedés elmaradhatatlan — nem jelenti a tisztviselőtársadalom helyzetének lényeges megkönnyebbülését. Ezek a divatossá vált címbeli jutalmazások éppen az anyagi elismerést vannak hivatva pótolni. A magyar tisztviselőtársadalom ma éppen úgy érzi és szenvedi a trianoni sorsot, mint a nemzet bármelyik osztálya. Sőt a fizetésjavítást helyettesítő cim helyett szivesebben vennék az anyagiakban való elismerést. Mert a cim nemcsak megtiszteltetés, hanem kötelezettség is. Abban a nagy egymásrautaltságban, amelyben a mai kor minden rendű és rangú embere él, a cim még külön megterhelést, külön társadalmi adót is jelent. Sok jótékonycélú és hazafias egyesületünk mindenkit számon tart es súlyosan megadóztat. Az a köztisztviselő, aki ma pozíciót tölt be, ostroma alatt áll annak a sok jócélú igénylésnek, amely a munkanélküliség és szegénység növekedése folytán egyre több segítséget vár a legrosszabb sorsban lévők számára. Ma az úgynevezett nagy fizetések nagy terheket is jelentenek. Az aránylag jó fizetésű köztisztviselő életstandardja körül éppen olyan gondok felhőznek, mint a kezdőfizetésű gyakornoké körül. Az előmenetel lassú s mig a közalkalmazott sok évtizedes munka után eléri azt a fizetési fokot, amely már nyugodt megélhetést jelentene s bizonyos kulturigények szükségszerű kielégítését, addigra felnőnek a családtagok, akik ma nem találnak elhelyezkedést, munkát, kenyeret s akikről gondoskodni mégis kötelesség, A közalkalmazottak kinevezése nem jelent anyagi fellendülést, csupán az éveken át végzett munkának némi elismerését. De ha a gazdasági élet frisebb lüktetését, a vérkeringés egészséges megindulását kívánjuk, akkor egyenest követeléssé kellene tenni a közalkalmazottak fokozottabb anyagi javadalmazását és az ifjú mun kaerők elhelyezésével az inseg enyhítését. Az élet ma mindenki számára gond és küzködés, annak is, akinek van és annak is, akinek nincs. Aki dolgozik, megérdemli a kenyeret, az elismerést. Mi, az „Esztergom és Vidéke", akik legközelebb érezzük magunkat a tisztviselőtársadalomhoz, s ezt a rendkívül értékes társadalmi réteget világnézetünkhöz, lelkesedéssel veszünk részt az ő mostani örömükben, aminthogy teljesen átérezzük rossz sorsuk szülte fájdalmukat. Mi büszkén harcolunk jogos érdekeiért, mert siralomvölgye lenne ma ez az ország, ha a magyar tisztviselő nem állott volna hivatása magaslatán. Boldogan közöljük tehát lapunkban a kinevezéseket és előléptetéseket s egy pillanatra sem feledkezünk meg arról, hogy eljön az idő, amikor a kinevezés nemcsak cim és jelleg lesz csupán, hanem fehérebb és nagyobb darab kenyér, amelyet évtizedeken át tartó verítékes munkával érdemelt meg maga és családja számára a magyar köztisztviselő. HETI ESEMÉNYEK A trianoni országhatárok lettek az egyházi határok is Országszerte kínos feltűnést keltett az a hir, amely szerint Vatikán és Csehszlovákia kormánya között megegyezés jött létre, amelynek értelmében legközelebb az egyházmegyék határait a trianoni áj ország határokhoz szabják. Ennek következtében Magyarország biboros hercegprímása és azok a magyar püspökök, akiknek egyházmegyéje a mai határokon túlra is átterjed, elvesztik joghatóságukat és vagyonukat a megszállt Felvidéken. A kérdésnek ez a számunkra kedvezőtlen rendezése nem ért váratlanul bennünket, mert ennek az ügynek előzményei hosszú évekre nyúlnak vissza, melyet az alábbiakban ismertetünk. A csehek közvetlenül a Felvidék megszállása után lefoglaltak minden egyházi birtokot, igy a szepesi és a kassai püspökség vagyonát is, miután akkor még nem tudták, hogy hol lesz a végleges határ. Később, a határ megállapítása után ezeket az ingatlanokat visszaadták ugyan, azokat azonban, amelyeknek tulaj donosai a cseh határokon kivül esnek, továbbra is lefoglalták. Ilyen első sorban az esztergomi érsekség vagyona, — amelyhez akkor még Csernoch hercegprímás magánvagyona is tartozott, — a püspöki székkel összefüggő vagyon, a székesfőkáptalan vagyona, valamint az esztergomi szeminárium ingatlanai, összesen mintegy 130,000 holdjöld. Ebben az időben az esztergomi érsekség joghatára kiterjedt még Csehszlovákiára is, de később a csehek sürgetésére a Vatikán apostoli adminisztrátort nevezett ki a Felvidék részére, ezzel egyidejűleg azonI ban nem választotta szét az egyj házmegyét. Ebben az időben a megszállt területre eső magyar egyházi vagyont cseh állami szerv kezelte és az ingatlanok jövedelméből csak egy ízben, 1927-ben adtak ki Csernoch hercegprímásnak egy nagyobb összeget. Az ingatlan természetesen továbbra is a régi tulajdonos nevén maradt, annak jövedelmét azonban ettől az egy esettől eltekintve, nem szolgáltatták ki a magyar egyházi hatóságoknak. Időközben a békeszerződés értelmében, amely szerint a megszállt területen elkobzott vagyonokért pert lehet indítani, a magyar jogi személyek megindították a pert a vegyes bíróság előtt a csehek ellen. Az ügyben azonban mintegy tizenkét éve éve nem történt semmi. Cseh részről azzal áltatták a vegyesbiróság elnökét, hogy ne tűzze ki az ügy tárgyalását, mert amúgy is Róma fogja a végső szót kimondani a vitában. 1929-ben azután létrejött egy modus vivendi Csehszlovákia és a Vatikán között, amely kimondotta, hogy a vagyontárgyakat át kell adni az egyházi testületnek, illetve az apostoli adminisztrátornak, Ezt is kijátszották a csehek olyképen, hogy felállították egy félig egyházi és félig világi testületet és annak kezelésébe adták a szóbanforgó ingatlanokat. A per közben tovább folyt s végre tavaly tavaszszal a bíróság elvetette a csehek hatásköri kifogásait és tárgyalásra tűzték ki az ügyet, döntésre azonban még nem került a sor. Közben állandóan folytak a tárgyalások Csehszlovákia és a Vatikán között. Cseh részről a vagyon visszaadásához azt a feltételt kötötték, hogy Róma állítsa fel az áj egyházmegyéket. Június l-én azután a Vatikán döntése következtében a csehek kénytelenek voltak átadni BELFÖLD yussuf Kemál egyiptomi herceg Vasmegyében vadászik. — A Nemzeti Bank feljelentett harminc külföldön nyaralt magyar állampolgárt valutavisszaélés miatt. — Bevezették munkahíány miatt a 40 órás munkahetet a fővárosi élelmezési üzemekben. — Nyolcvanhét kilós harcsát fogtak a Tiszában. — Az angol frontharcosok Budapesre látogattak. — Megszüntetik Budapes ten a déli pályaudvart. — A nagy adóhátralékosok 32 millió pengővel tartoznak. — Hárommillió métermázsávál több buza termett, mint tavaly. — Magyarország második lett az öttusa mérkőzésben. — A debreceni polgármestert kényszernyugdíjazásra ítélte a belügyminiszter: — Felrobbant szénkéneggáztól az egri érseki uradalom borsóraktára. — Csempével bontják és modernné teszik a budai alagutat. — Adóhátralék miatt száz vendéglőt zártak be Debrecenben. — A főváros hatmillió pengőt fizet rá évenkint a környék betegeire és utasaira. — Lengyelországba ment ötszáz magyar cserkész. — Fiűotthont és ipari nevelőintézetet létesít a főváros. — A belügyminiszter nem tűri a mozgószinházak eltrösztösitését. — 180 német vendéglős jött Budapestre. — 250 vágón óbuzát és 350 vágón lisztet viszünk ki Ausztriába. KÜLFÖLD Küszöbön áll az olasz-abesszin hadüzenet. — Véres ellenzéki tünetes volt Zágrábban. — Borzlmas árvizeket okoz az amerikai felhőszakadás, — Németországban betiltják a felekezeti anyaneveló tanfolyamokat — Ausztria nem ad utazási engedélyt Jugoszláviába. — A jugoszláviai katolikus egyház 36 millió dinár államsegélyt kap A lengyel parlamentet feloszlatták. — A francia köztársasági elnök magas papai kitüntetést kapott. — Elkobozták a bécsi német diáksegítő egyesület vagyonát. — A román érettségizők 63 százaléka elbukott. — Végleg megszavazta a Habsburg-töryényeket az osztrák szövetségi gyűlés. — Kivégezteti az szovjet a hűtlen birtokkezelő tisztviselőket. — A csehek új rádióleadókat építenek. — Óriási város romjaira bukkantak az afrikai őserdőkben. — 400,000 emberrel kezdik meg az oiaszok a háborút. — Olaszország szakít a Népszövetséggel, ha összehívják a tanácsot. — A csehek légi csendőrséget állítottak fel a német és a magyar határon. — Kétmillió font árúnitelt kap Németország ? — Kimondták a válást a görög király és felesége között. — Ujabb tizenhat egyetemi tanárt bocsátottak el Néme. országban. — Megkezdődött a spanyol-francia vámháoorú. — Az amerikai haditengerészet 555 hidroplánt vásárol. — Kétmillió rabszolga van ma is Abessziniában. — Villámcsapás érte Mussolini gépét repülésközben. — Nagy pánik van a londoni ezüstpiacon. ÖTVENHATODIK EVK 55. SZAM VASÁRNAP, 1935. JULIUS 14 Szerkesztőség, kiadóhivatal: Simor-u. 20 Keresztény politikai ÓS társadalmi lap. Előfizetési ár 1 hóra: 1 pengő 20 fillér Megjelenik hetenként kétszer Csütörtökön 10, vasárnap 16 fii.