Esztergom és Vidéke, 1935

1935-07-11 / 54.szám

tSÍERfilW „/llt KE Muskátlis ablakok... muskátlis utcák... Van valahol egy város, gon­dokkal, prózai anyagi gondok­kal teli. Szőke habú folyam partján épült, nagy mult áll mögötte, nagyon szegény, küz­delmes a jelene, de a jövője gyönyörű kontúrokban bonta­kozik ki. A várost csak jó emberek lakhatják, mert minden csupa virág. Virágosak az utcák, vi­rágosak a sétányok, szép piros és fehér virágok pompáznak a az ablakokban. A város való­ságos paradicsom. Az embe­rek boldogok és büszkék, estén­kint, mikor a napi munka, a napi gond után rövid .ma­gába feledkezés idegnyugtató pillanatait élik, csupa mosoly­gás a kisváros virágpompás korzója. A város büszke is kedves csinosságára, az idegenek, akik tömegesen keresik fel, rajonga­nak szépségéért. Ezért keresik fel, ezért pihentetik itt talán íáradt lelküket. A város gyö­nyörű jövője itt bontakozik ki. Fürdőváros, nyaralók ... A für­dővárosok minden bájával és romantikájával. „Herkules-íür­dői" emlékeivel. . . S miért ne lehessen ez az elképzelt város, ez a földi pa­radicsom Esztergom ? Ahol a természet ofy bőven osztogatta szépségeit. Ahol a szépért lel­kesedők az első lépéseket már oly régen megtettek. Itt a gyönyörű sziget, miért ne le­hetne a mi virágos Margit-szi­getünk? írók, művészek, akik vissza-visszatérnek Esztergom­ba, elragadtatással beszélnek vi­rágos szépségéről. Mi volt a kisdunapart pár évtizeddel ez­előtt? Mi volt a Serédi-park, milyenek voltak az utcák ? Ma vannak édes kis tereink, helyes kis piros padjaink, szép virággal szegélyezett utcáink. Csak a polgárság ne hagyja abba a virágositást. A napok­ban észleltük, hogy egyik-má­sik helyen hervadni kezd a szép tavaszi virulás. Ne csüggedje­nek el, ne hagyják abba ezt a nemes szépítő munkát. Csak hadd pompázzanak az utak szé­lén, az ablakokban azok a mus­kátlik, csak hadd viruljon a szépség ebben a városban. Vi­rágosítani, szépíteni, folytatni vagy elkezdeni, hogy földi pa­radicsom legyen az otthon, a város, ha oly szegény, ha oly gondterhes is az élet, néha, egy röpke pillanatra, mikor a homlokon ott felhőzik a hol­napi „mi lesz?", egy pillanatra elvonják a gondot a halkan su­sogó kis piros, fehér virá­gok... / Muskátlis ablakok, muskátlis utcák ... Gyönyörű, bolondító lesz Esztergom tavasszal, nyá­ron, a halk borulatú őszön és a hófehér télen egyaránt.. . A keddi kisgyűlés folyó ügyeket tárgyalt Kedden, f. hó 9-én tartott megyei törvényhatósági kisgyűlésen Rado­csay László dr. főispán elnökölt. Napirend előtti felszólalásra kért és kapott engedélyt Tribolt László bö­ködi kisgazda, aki a falu segélye­zése ügyében intézett kérdést a fő­ispánhoz és az alispánhoz. — A tavaszi jég Bókod községben négyszáz katasztrális holdat tett tönkre, azonkívül a szőlők és gyü­mölcsösök száz százalékig elpusz­tultak. Akkor a főispán a legmesz szebbmenő támogatást ígérte, azon­kivül kilátásba helyezte a nagyobb arányú közmunkák megindítását is — mondotta. — Azóta — úgy hall­juk — ezen közmunkák nagyobb akadályokba ütköztek, kérdést intéz a főispánhoz és a kettős megye al­ispánjához, hogy mikép akarnak se­gíteni a falun, a lakosság és a ható­ság közötti eddigi harmónia meg­őrzése érdekében. Kéri, hogy Bokodot is kapcsolják be a Kisbér—Császár közötti útba. Adatokkal bizonyítja, hogy 1933-ban a község a megyében az első adó­fizető volt, 1934-ben pedig a máso­dik helyen szerepelt. Kéri a vezető­séget, hogy biztosítsanak a község keresetnélküli polgárainak kenyeret. Radocsay László dr. főispán vá­laszában emlékeztette a felszólalót arra, hogy a jégverés után azonnal személyesen kiszállt a községbe, intézkedésére már a kár után az ötödik napon megérkezett a vető­mag, s a jelentések szerint szép fej­lődésnek indult az új vetés. A közmunkákra vonatkozólag ki­jelenti, hogy kisebb-összeg áll ugyan rendelkezésre, de ezt az őszi és téli munkákra tartalékolják, amikor már a mezei munkák is megszűntek. Az útépítésre vonatkozólag Frey Vilmos dr. alispán adta meg a vá­laszt. Kijelentette, hogy az Összes községeket ellátják bekötő utakkal, intézkedik, ha a többi községek sé­relme nélkül lehetséges, a bokodi utat is mielőbb, sőt első helyen építsék meg. Tribolt László felszólalásához gr. Esterházy Móric bizottsági tag is csatlakozott. A felszólalások után vette kez­detét a tárgysorozat tárgyalása, mely­nek keretében több község szava­tossági biztooitís kötése és kisebb ügyek, több nyugdíjaztatási kérvény szerepelt. A kisgyűlés köszönetet szavazott Zwillinger Ferenc dr. ügyvédnek, aki harminc drb különféle metsze­tet és képet adott a vármegyének. A kisgyűlés felkérte Frey Vilmos dr. alispánt, hogy a köszönetet szemé­lyesen is tolmácsolja. Elutasította a közgyűlés v. Kánya Antal fellebbezését a tokodi község­háza épitése tárgyában, amelyet Pfalcz Tivadar kapott meg 36750 P erejéig. Jóváhagyta a közgyűlés Komá­rom szab. kir. megyei város határo­zatát, melynek értelmében a Komá­romi Football Club strandfürdő-épít­kezéséhez 4000 (!) pengővel járul hozzá a város. A többi pontokról híreink között számolunk be. A hadirokkantak is egyenruhát kapnak Régi óhajtása valósult meg a HONSz-nak, a hadirokkantak, hadi­özvegyek és hadiárvák szövetségé­nek: a belügyminiszter megengedte, hogy a szövetség tagjai formaruhát viseljenek, amely sapkábó 1 , kabátból, köpenyből és az egyenruhához hasz­nálatos egyéb felszerelési tárgyakból áll. A sapka a régi huszársapkára em­lékeztet, el^l a sebesülési éremsza lag színének megfelelő posztóaláté­tei, a HONSz jelvénnyel s alatta két csontgombbal, a felhajtás szélén pe­dig a kabát vállzsinórjával egvező sújtászsinór van. A zubbony kaki színű kamgarnból vagy posztóból készül, négy gombbal záródik, egy­soros, háta hasított. A bal felső ka. ron tiz centiméternyi nagyságban aranysárga szinű anyagból hímezve a hadirokkant jelvényt kell hordani. A nadrág fekete posztóból készült sima tiszti nadrág, oldalpaszomány nélkül. A köpeny szine egyezik a kabátéval és szabása teljesen azonos a katonai köpenyével, de szegélye­zést vagy hajtókát nem szabad rajta viselni. A bajtársi ruha kiegészítő ré sze tiszti állományú hadirokkantak­nál barna bőrből készült derékszíj és aranysárga alátétposztóval ellátott vállszíj. Az igy* megtervezett új egyenru­hához fehér ing, fehér duplagallér, fe­kete nyakkendő és fekete cipő vi­selnető. A vállzsinór szine tiszteknél és volt tisítiállomáayú egyéneknél arany, altiszteknél ezüst a legény­ségi állományba tartozottaknál barn i. A szövetség országos igazgatóságá­nak és számvizsgáló bizottságának tagjai, továbbá a csoportok és fió­kok elnökei a sapkajelvény alatt arannyal szegélyezett alátéteit visel­hetnek. Az egyenruhát a HONSz tagjai csak akkor hordhatják, ha hadirok­kant jelvényük és igazolványuk is megvan. Viselhető az egyenruha ün­nepélyes alkalmakkor, továbbá, ha a helyi vagy az országos vezetőség erre utasítást ad. Egyenruhában a hadirokkantak egymást és HONSz­jelvényt viselő hadiözvegyeket kato­nai tisztelgéssel tartoznak üdvözölni. Panaszok a Táborból. Ott kinn, a délfelé eső határunk­ban, ahol a katonai lőtér zárta le régebben városunk területét, a fej­lődésnek értékes jelei mutatkoznak. Ragyogóan tiszta, szép új házak, jól ápolt, színpompás virágos ker­tek, kedélyesen sétálgatok tömege a topekás országúton, katonai egyen­ruhákkal tarkítva, mindezek azt bi­zonyítják, hogy Esztergom és Do­rog között egészséges élet és fejlő­dés indult meg. A fin nevelő-intézet, a tábnri lak­tanya, a Csere és Matkovics-féle vendéglők és üzletek, élénk forga­lomnak, valamint utóbbiak komoly kereskedelmi mozgásnak a megnyil­vánulásai. Esténkint, különösen ün­nep- és vasárnaponkint nyüzsgő emberár lepi el e helyeket és váro­sunk, tőszomszédságában, közigaz­gatásilag idetartozóan és mégis kü­lön és önálló keretek között, tőlünk független nyugodt élet folyik, amely­lyel az ott lakók nagyobb vonások­ban teljesen meg vannak elégedve. Dolgoznak vidáman, telve életerővel és energiával és főleg bizalommal a jövő iránt, pedig ők állítólag el­hanyagoltjai városunknak, amely a legszerényebb kívánságok teljesíté­séhez sem nyújt segédkezet. Az első nagy panasz az, hogy a közvetlen szomszédságban lévő Ke­nyérmezőmajorhoz csak öt kilomé­teres kerülő uton tudnak eljutni, noha egy kis áldozat mellett egy kilométeres utat lehetne építeni, amelynek révén idő- és munkameg­takarítás volna elérhető. A kenyér­mezői uradalomtól nem kívánható, hogy saját területét bocsássa ingyen a járókelők szabad használatára. A másik panasz, hogy az egyik vendéglőstől 1200 pengőt kért a postaigazgatóság a telefon beveze­téséért, okul hozván fel, hogy a szó­banforgó hely a vámvonalon kivül esik! Hát bizony ez nagyon hely­telen álláspont, mert a Tábor köz­igazgatásilag Esztergomhoz tartozik és éppen úgy fizetik ott a községi pótadónkat, mint akár a Belváros­ban. Aztán a posta ellen általában nagy a panasz, amelyről mindenki inkább tehet, mint maga a posta! Ha a tábori országúton lakó kereskedő­höz postacsomag érkezik, akkor be kell menni érte az öt kilométernyire fekvő postahivatalba, vagyis tiz kilo­méteres utat kell megtenni, ami ÖTVENHATODIK ÉVF 54 SZÁM CSÜTÖRTÖK, 1955. JULIUS 11 Szerkesztőség,kiadóhivatal:Simor-u.20 Keresztény politikai éS társadalmi lap. Előfizetési ár 1 hóra: 1 pengő 20 fillér Megjelenik hetenként kétszer Csütörtökön 10, vasárnap 16 fii.

Next

/
Oldalképek
Tartalom