Esztergom és Vidéke, 1935

1935-05-23 / 41.szám

es/ íTKfI an ,/ftt KE ÖTVENHATODIK ÉVF. 41. SZÁM Szerkesztőség, kiadóhivatal: Simor-u. 20 Megjelenik hetenként kétszer Keresztény politikai és társadalmi lap. CSÜTÖRTÖK, 1935. MÁJUS 23 Előfizetési ár 1 hóra: 1 pengő 20 fillér Csütörtökön 10, vasárnap 16 fii. A sajtóreform Sok szó esik mostanában a sajtóreformról. Közelebbről még nem tudjuk, hogy milyen lesz, de azok, akik mindig készen állanak oly veszedelmek elhárítására, amelyek nincsenek, szívesen beszélnek a kérdésről. Hálás és népszerű ez a téma még azért is, mert itt könnyen lehet „hazát menteni" és veszély nélkül lehet a közszabadságok védőjeként szerepelni. Pedig ha közelebbről megnézzük a kérdést, csakhamar rájöhetünk, hogy egészen más érdekek vonulnak meg a háttérben. Hogy a kormánynak szándéka a sajtót megreformálni, az nem titok. Ezt maga a miniszterelnök is többizben kijelentette. Tudom — mondotta Gömbös Gyula — hogy a hírlap olyan rendkívüli éles fegyver, mellyel csodákat lehet művelni, de viszont a legnagyobb veszedelembe is sodorhatja a hazát. Ezt a reformot — valljuk meg őszintén — az egész ország becsületes és szolid közvéleménye határozottan kivánja. Nagyon is jól látjuk a sajtó egy részének jellemét, amely az üzletiesség nyers és lelketlen önzésének szivesen áldozza fel magánemberek, közéleti férfiak, családok életét. Olyan sajtót ismerhettünk meg, mely a nyilvánosság őrve alatt valóságos „haditudósításokat" közöl családok életének nyilvánosság elé nem való titkairól és csemcsegő részletességgel teregeti a válóperek és a hálószobák ugyancsak a nyilvánosság elé nem való pikantériáit. Ennek nyomán azt is tapasztalhatjuk, hogy mennyire a lélekbe vág ily esetekben a toll acélja és milyen jóvátehetetlen erkölcsi sebeket tép az újság betűje. Ismerünk olyan sajtóterméket, amely a legszemérmetlenebb képmutatással forgatja köpenyegét, a legvakmerőbben, mindenkori érdekei szerint; ismerünk olyant, amely sunyin húzódik meg és csak egyes alkalmakkor mutatja meg foga fehérét: mar bele a keresztény és nemzeti felfogásba; és ismerünk olyant, amely a legarcátlanabb alakoskodással kegyeskedőn forgatja szemét és sopánkodik olyan miatt, amit másik számában, vagy akár ugyanazon lappéldány másik oldalán ő maga elkövetett. Nap-nap után látjuk a bűnügyi krónikából ennek a mételyező sajtónak romboló hatását fiatalon-felnőttön, férfin-nőn egyaránt és undorral ismerjük fel a legnemesebb erkölcsi és esztétikai mezbe öltöztetett ocsmányságot és trágárságot, amely lappangva húzódik meg a megvesztegető külszín mögött és valóságos tojástáncot jár a büntetőtörvénykönyv paragrafusai között. Mindenkinek teljes megegyezésével találkoznak az igazságügyminiszter szavai, amiket a sajtóreformma kapcsolatban mondott: — Ha valaki a gondolatszabadságot akarná gúzsba kötni, ahhoz semmiképen sem csatlakoznék. De semmi összefüggésben sincsen a sajtószabadsággal, ha a családi életnek, a magánéletnek a közérdekkel össze nem függő, csiklandozó részleteit üzleti számításból teregeti és használja ki a sajtó és ezzel visszaél azokkal a jogokkal, amelyek őt megilletik. Az ilyen sajtó nem a köz munkása, ezzel szemben a legenyhébb eljárás, ha megvonják tőle a szót. A sajtóra igenis nagy szükség van. A tisztességes sajtó a közvélemény hű tükre, a mindenkori helyzet lelkiismeretes képe, a közönség higgadt és tárgyilagos tájékoztatója, tervek, kívánságok, panaszok tolmácsa és propagálója, továbbá mindennek szigorú és tárgyilagos ellenőre. De mindebben komoly lelkiismeretesség, tárgyilagosság és emelkedettség nyilvánuljon meg, szakértelemmel és szigorú erkölcsi felelősséggel párosultan. Nehéz itt a határt pontosan megvonni és a mértéket felállítani, roppant nagy a szabadsága az újságírónak, éppen azért kell hozzá a legnagyobb szakértelem és a felelősségérzésnek roppant magas foka. Akinél ez hiányzik, az ne vegyen tollat a kezébe, mert többet árt mint használ. Ezt a sajtót fenn kell tartani és meg kell erősíteni, de éppen ennek az érdekében is szükség van arra, hogy nívóját és tekintélyét szigorúan megóvják és biztosítsák. Akkor a közönség fogékonyabb részének Ízlését sem fogja a sajtó bizonyos része megrontani és eltompítani a finomabb erkölcsi és Ízlésbeli követelményekkel szemben. Nagy Széchenyink is azt mondja: — Éljünk szabadon a sajtóval, amely magában a legjobb, de alkalmazásában a legroszszabb is lehet. Engedjük azt, hogy mindenki élhessen vele. De valamint a korhely, ki célt és mértéket nem ismer s igy Isten legjobb adományait magára épúgy, mint másokra, méreggé változtatja : ugy lehetnek olyanok, kiknek kezében a sajtójog, ezen legszebb emberi jog a gyilkos gyilkánál és a gyújtogatónak kanócánál nagyobb átokká válhatik. Ezt pedig minden egészséges társadalomnak nemcsak joga, hanem kötelessége megakadályozni. Dr. Mattyasóvszky Kasszián dr. c. főigazgató felavatta az Öreg Hollók csónakházát Esztergom cserkészei hétfőn délután ünnepeltek. A kiscserkészek Otthonával szemben, ahol.a fák árnyékosán lombozódnak össze a halk meséjű Kis-Dunaparton új munkabizonyiték emelkedik, magabizóan ... A mai délutántól fogva immár felszentelve. A ház az öreg Hollók hangyaszorgalmából épült, kitartó ^munkából, örök cserkészlelkesedésből. Ezért ünnepeltek az esztergomi cserkészek, és ezért ünnepelt velük egész Esztergom . . . Hétfőn délután, mikor bíborlani kezdett a nyugati határ, a kisdunai csónakház ünnepi külsőt öltött. Lassan gyülekezni kezdtek városunk előkelőségei. Megérkezett Mattyasóvszky Kasszián c. főigazgató, főparancsnok, azután Radocsay László dr. főispán és felesége, Reviczky Gábor dr. vármegyei főjegyző, Glatz Gyula polgármester feleségével, vitéz Szivós-Waldvogel József ny. tábornok, Balogh Albin dr. bencés igazgató, a gimnázium tanári karának élén, Gróh József dr., az Iparbank igazgatója, Reviczky Elemérné, Etter Ödönné, Gyürke Emil alezredes, Serényi Gyula főtanácsos, Gáthy Zoltán építész és felesége, Darvas Géza dr., Katona Sándor dr., Marcell Árpád dr. tanár a reáliskola, P. Tóth Móric és P. Szórády Tibor tiszt vezetésével a reálgimnázium és Monsberger Ulrich dr. bencéstanár vezetésével a gimnázium cserkész-csapata. Kellemes látvány volt az öreg Hollók egyenruhás csapata is. Az ünnepséget Eggenhofer Béla dr. parancsnok beszéde vezette be, aki kedves beszédben emlékezett meg az öreg Hollók munkásságáról, a jótevőkről, különösen Mattyasóvszky Kasszián dr. cserkész főparancsnokról, továbbá Katona Gábor dr. ról, aki fáradhatatlanul dolgozott a mai fényes eredmény megvalósít- j hatásáért és az Esztergomi Kereskedelmi és iparbank Rt-nak a telek jutányos árban való átengedéséért. Köszönetet mondott azoknak, akik éjjel-nappal dolgoztak a gyönyörű zászló készítésén, buzdította az összes cserkészeket a további munkára, fogadalmat tett, hogy a zászlót becsületben adja át a következő nemzedéknek. Majd felkérte a főparancsnokot a ház felavatására. Mattyasóvszky Kasszián dr, először a házat, azután a csónakokat, végül a zászlót szentelte fel, majd beszédet mondott, melyben a cserkészkötelesség-teljesitést, a cserkésztörvényt hangsúlyozta, nemcsak az iskola padjai között, hanem kint az életben is. — örömmel jöttem és meglepetéssel látom, arriit az én „öreg" fiaim produkáltak, örülök, mert látom, hogy az én fiaim az életben is a tiz törvény alapján állanak, és teljesitik kötelességüket. Üdvözli a város vezetőségét, akik megértették az áldozatos, sohsem lankadó munkát. Megemlékezett egy messze idegenbe szakadt cserkészéről, aki utolsó levelében azt írta, hogy ha messze szakadt is, áruló nem lett soha. — Ti sem lettetek árulók — mondotta — ezért bizom bennetek is, Legyetek hivek, kötelességtudók továbbra is és a Hazáért dolgoztok. Befejezésül Kemenes Illés dr. tankerületi kir. főigazgató üdvözletét és együttérzését tolmácsolta. Felszentelés után a keresztanyák avatták fel a csónakokat, dr. Radocsay Lászlóné, Etter Ödönné és Eggenhoffer Béláné egy-egy pohár pezsgővel és jelmondattal. Gáthy Ferenc gimnazista cserkész saját költeményével aratott sikert, utána Saly Arnulf dr. a fiatal cserkészek nevében üdözölte a fészket rakó öregeket. — A testvér sohsem álnok, mindig őszinte, a baráti szív pedig áthidalja az esetleges félreértéseket. Fogadjátok a kicsik szeretetét, akik örülnek, hogy nekik ilyen nagy barátaik vannak. Szeljétek büszkén, dacosan az öreg Dunát, izmosodjon a kar, cserkészsziv dobogjon mindig a kebletekben. Átadom a kis Hollók ajándékát, azzal a kívánsággal, legyetek tovább is talpig férfiak, útmutatók a kicsinyek számára. Az ünnepség után a zászlókat vonták fel az árbocra, a kertben sorakoztak a cserkészcsapatok, diszjel hangzott, Glatz Gyuláné a megértés és szeretet jegyében átadta a zászlót, mely lassan emelkedett fel a magasba . .. Egy arra tévedt kis tavaszalkonyi szellő belekapaszkodott a zászló selymébe és pajkosan meglobogtatta . .. Az ünnepi aktus után sorshúzás