Esztergom és Vidéke, 1935

1935-05-12 / 38.szám

avatási aktus után folytatódott a szentmise, melynek végeztével a tiymnust énekelték el a hivek. Délben százteritékű ebéd volt a Strand-vendéglőben. Az ebéden meg­jelent Reviczky Elemér főszolgabíró, a község díszpolgára, Koch Róbert plébános, a táti Legényegylet egy­házi elnöke, Pántol Márton dr. tanitó­képzőintézeti tanár, az énekkar ki­váló vezetője, fiaim Antal főjegyző, Mezei Ferenc dr. főorvos, Tőkés Zsigmond dr. jegyző, Várhidi Béla malomtulajdonos, a Legényegylet vi­lági elnöke, Czettler Ede kántortanító, igazgató, Kostyál János tanitó, Pap Ferenc s. tanitó, a tanítóképző ének­kara, a legényegylet pártoló és ren­des tagjai. Az ebéden több felköszöntő hang­zott el. Az első pohárköszöntőt Koch Róbert plébános mondotta Reviczky Elemér főszolgabíróra, a község dísz­polgárára. Várhidi elnök a főjegy­zőt köszöntötte fel, Reviczky Ele mér a plébánosra és a Legényegy­let felvirágzására, s Tát község la kóságára, Pap Ferenc tanitó Pántol Márton dr.-ra, az énekkar vezetőjére emelte p?harát és lelkes szavakkal szólott az énekkar tagjaihoz is, a leendő kollégákhoz, akik valameny­nyien jó ismerősök, mert hisz a közelmúltban még egy intézet nö­vendékei voltak: a szónok és az ünnepelt énekesek. Zajos éljenzés közben emelkedett szólásra Pántol Márton dr. és meg­köszönte Pap Ferenc szívélyes sza­vait : — Kész a mi szivünk énekelni a jó Isten dicsőségére és embertár­saink gyönyörködtetésére — mon­dotta többek között. — Ma is a jó Istennek és a hiveknek énekeltünk, mert hiszen ez a mi hivatásunk. Mi is köszönjük a mai szép napot, amelynek látott gyönyörű eredménye buzdító hatással lesz a mi mun­kánkra is. Kitörő lelkesedéssel ünnepelték az énekkart. Hatalmas éljenzés zúgott fel. Közkívánatra a képzősök még énekeltek itt is. Szebbnél-szebb mű­dalokat adtak elő képzőseink, álta­lános tetszést keltve. fiaim Antal főjegyző szólalt -még fel. örömmel látja a táti iparos ifjak tömörülését a Katolikus Legényegy létbe. Bizakodó hittel tekint a jövő felé s Isten áldását kéri a Legény­egyletre. # # * j A délutáni órákban ismét össze­jött a falu lakossága a Strand-ven­déglőben, ahol a kéthónapos kis­cserkészek félórás előadását nézte végig nagy gyönyörűséggel. A csapat vezetője Szerencsés Jó­zsef, aki fáradhatatlanul dolgozik a la­tiakért. Rövid munkájának eredmé­nye máris mégmutatkozott: a falunak, a megjelent uraknak és vendégeknek feledhetetlen perceket szerezve. A cserkész szellem gyönyörűen nyil­vánult meg: az ünnepi ruhás kis diák mellett a koromfekete cigány­fiú olyan szépen megfért ... A sze­mekből, a tiszta kis cserkészszemek­ből lelkesedés tüzelt. A falu kitűnő plébánosa jól tudja kötelességét. Koch Róbert plébános mondott pár lelkesítő szót, buzdította a kis cser­készeket. — Taton gyönyörű élet folyik. Szervezik a fiatalságot, a kis ember palántáktól kezdve. Molnár János szelleme lebeg a ^falu felett, él az emberek szivében. Majd ha a ma­gyar falvakból a plébánosok veze­tésével ilyen kis lelkes csapatok indulnak az élet harcterére, felfegy­verkezve a kötelességteljesítés, a becsület, a testvériesség hatalmat jelentő erejével, a magyar Hazának nem kell félnie. A magyar falvak a magyar jövő humuszaivá válnak. Tát dolgozik, az Akció Katolikát valósítja meg ... Tát nagy napja befejeződött. A szürkületbe hajló nyári délutánon, a régi Eggenhoffer-villa fenyőkkel tűzdelt virágos kertjeben két férfi komoly beszélgetésbe kezdett . . . A tanév lassacskán vége felé kö­zeledik. Uj, nyomasztó gond súlyo­sodik ezer meg ezer szülő homlo­kára. Mi váljék gyermekéből. Minő pályát válasszon részére ? A tudományos tér túlon-túlterhelt. Diplomás emberek villamos kalauz­nak, rendőrnek, levélhordónak men­nek ; boldogok, ha havi nyolcvan pen­gős állásba jutnak. Mások hólapá­tolnak, éheznek. Minek is e kicsi, csonkaországban négy egyetem ? Zár­ják le azokat vagy tiz évre, nyug­díjazzák a tanárokat, avagy bocsát­tassanak egyetemre csupán azok, akik tudományszomjból tanulni vá­gyódnak. A kereskedelmi pályán is alig érvényesülhet az ifjú, különösen nem, ha nincs meg hozzá a kellő hajlam, a tehetség, ami alig-alig fejleszthető. Marad az ipari pálya. Ma ez sem kecsegtető ugyan, de annyi előnye van, hogy nincs röghöz kötve. Egy kis ügyességgel, szorgalommal (mi elsajátítható) mégis könnyebben tehet szert önállóságra, meglelheti boldo­gulásai az ifjú. Valamikor nagyon lenézett volt e pálya, annak dacára, hogy közmondásossá vált a jelszó: „Mesterségnek arany a feneke!" (Mégsem csábított, sőt mumusa volt a gyermeknek. Ha nem akart tanulni, rárivalt szülője: „Pista, ha nem ta­nulsz, inasnak adlak!") Szerintem nem is a mesterség, mint inkább a vele járó inaskodási periódusa. Az inas mindennemű munkát végzett, csak a tulajdonképeni mesterségre nem fogták. Az pesztonkált, mosta a ruhákat, fát vágott, mosogatott, súrolt s mikor ezt bevégezte, cipelte haza a munkákat... és kapta a pofonokat: egyszer a mestertől, máskor a segédtől. Igy múlt el ke­servesen elszenvedett tanoncideje, felszabadult ugyan, de kezdhette mesterségét tanulni — más mester­nél. Tény, az inas a legalacsonyabb néprétegből került ki, amely nem nevelte, nem oktathatta, tehát tudat­lan, neveletlen, sokszor szemtelen, virtusból vásott páriává fajult. Ter­mészetes, a jobbmódú avagy jobb érzésű család óvta gyermekét az ily társaságtól és vele az ipari pá­lyától. Ma azonban megváltozott az ipari tanonc helyzete. A törvény oltalma alatt áll. Csak a mesterséggel szo­rosan kapcsolatos munkákat végez­het. Legtöbbjének négy középiskolai végzettsége van. A fővárosban szak­irányú tanonciskolára köteles, ami nélkül fel sem szabadulhat. Ugyan­csak gondoskodott a főváros tanonc­otthonokról is, oly növendékek ré­szére, kik szülői vagy gyámi ellen­őrzést nélkülöznek. Ma már érettsé­gizetteket is találni a tanonciskolá­ban. Sajnos ama tény, hogy felsőbb tagozatú ipariskoláink nincsenek. Technológiánk, amelybe ezren pá­lyáznak évente, mintegy száz nö­vendéket vesz fel. Ipari főiskolát is nélkülözünk, amiért sokan külföl­dön folytatják tanulmányaikat. Ez anomálián segíteni kellene; talán az új iskolai reform orvosolni fogja e bajt. Már is pedzik, hogy az ország különböző vidékein felsőfokú mező­gazdasági iskolát léptetnek életbe. Vájjon nem volna-e helyénvaló, ha egy-egy ipari főiskolát is életre hív­nának ? Szükség van ilyen intéze­tekre, nehogy idegen országból való szakembereket kelljen importálnunk, ami ma gyakori eset. Honosítsák meg ama modern iparcikkek gyártá­sát, melyeket nálunk nem űznek. És ezalkalommal ismét apporcipiá­lok. Nem volna-e időszerű, ha Esz­tergom városa ily irányú főiskolát kérelmezne városunk részére, mely egyúttal az egész dunántúli terület­nek gócpontjává válnék. Ide sereglenének az ifjak a szél­rózsa minden irányából. Az intézet­tel kapcsolatos gyári műhelyekben elhelyezést nyerne néhány szakem­ber, tisztviselő, munkás, napszá­mos, nem beszélve a tanárok­ról. Egy vagy több kialakuló új mo­dern iparcikk gyártása megélénkí­tené iparunkat és kereskedelmünket. Hogy ily nagyszabású intézmény megteremtése óriási befektetéssel jár, az tagadhatatlan. No, de ha a tanügyet reformélni, a nép meg­élhetésén javítani akarunk, akkor sem az állam, sem a társadalom nem riadhat vissza az e célt szol­gáló anyagi áldozatok meghozatalá­tól, annál is inkább, mert hisz a költség nagy része megtérülne rész­ben a befizetendő tandíjakból, rész­ben az új iparág értékesítéséből. Hiszem, felvetett eszmém nem utópia. Esztergom város új képvi­selője a közelmúltban épp e lap hasábjain úgy nyilatkozott, hogy városunk jólétének előmozdításában élénk részt akar venni, kultúrintéz­ményeinket nem csonkítani, hanem fejleszteni főtörekvése leend. Tehát az ő, valamint a főispán úr, úgy­szintén a polgármester úr a kor­mánynál való együttes intervenciója alapján eszmémet meg lehetne való­sítani. Ez esetben eltűnnének a szülők gondjai, az ifjúságot pedig boldo­gítaná egy jobb jövőben való re­mény és hit. Ss. 5. Idegenforgalmi tervek szövögetésével foglalkozik csonka hazánk majd minden számottevő helye, amelynek csak valami kis kulturértéke van és amely csak va­lami kis látnivalóval tudja kecseg­tetni az idegeneket. Mindegyik meg­feszíti minden erejét, készülődik, tervez, rendezget, tökéletesít, csino­sit, hogy annál versenyképesebb legyen és hogy az odasereglő ven dégeket máskorra is visszacsalja. Amelyeknek már eddig sikerük van, azok azt fokozni törekszenek, ame­lyek most kezdenek, azok másoktól lesik' el a siker kulcsát és valami sajátossal, valami eredetivel akarják maguk felé terelni a közönség figyelmét. Így többek között azt olvassuk, hogy Szeged megismétli a nagy­sikerű szabadtéri játékokat, a tár­gyalások már folynak, sőt elintézett dolog az is, hogy a jövő évben a Nemzeti Szinház kormánybiztosa fogja azokat rendezni. Miskolcon megalakult már az Avas-hegyen megtartandó szabad­téri játékokat rendező szövetkezet, az értekezleten ott volt a város tár­sadalmának minden számottevő té­nyezője. Az előkészítő bizottságok rövidesen megkezdik az erőteljes előkészítést. A múltban nagysikerű miskolci hetet is megismétlik, ren­dezésében az ipari, kereskedelmi, kulturális szervezetek és intézmé­nyek egyaránt részt vesznek. Pécs idegenforgalmi kérdéseiről maga Fabinyi miniszter nyilatkozott. Kijelentette, hogy minÖ a Mecsek, mind pedig Pécs városa megérdemli az idegenforgalmat. Pécs tudomá­nyos, zenei művészeti és általános kulturális értékeinél fogva predesz­tinált arra, hogy az Alsó-Dunántúl idegenforgalmát magához vonzza. Ebben Harkány, Sikonda és a sik­lósi vár bekapcsolását is kívánatos­nak tartja. Sőt szó van Pécs téli ide­genforgalmának kifejlesztéséről is, mivel téli sportok űzésére nagyon alkalmasnak tartják. A miniszter ezért az úthálózat rövides megjaví­tását kilátásba helyezi. Sopron hatalmas látogatottságra számit, előkészületeit már meg­kezdte. A Lőver-szálló eddig szűk­nek bizonyult, egy másik nagy szálló építésének gondolatával fog­lalkoznak a közönség kényelmére. Az idegenforgalmi hivatalhoz érkező levelek oly tömegesek, hogy előre­láthatóan sok *száz vendéget kell majd visszautasítaniuk a nyár fo­lyamán. Nyári programmját már most húsvétkor megkezdte a város. Automobil versenyére ezer osztrák jelentette be részvételét, ugyancsak húsvétkor nagy jubileumi dalos­versenyt rendezett, júniusban is nagyszabású hangverseny készül szabadtéri előadásban, ezen kivül nagy velencei éj a tornáimon és még egyéb nagyszabású idegen­forgalmi attrakció. Sátoraljaújhely nagy szállója új gazda kezelésében készül arra, hogy az idegenforgalom fellendítésében nagy szerepet játszhassék, jelentős be­fektetéssel, modernül berendezve min­den kívánalomnak megfelelhessen. Debrecen bele akar kapcsolódni a keletmagyarországi autókörútba, to­vábbá legnagyobb idegenforgalmi értékének, a Hortobágynak intenzív kihasználására törekszik. Erre már megkezdte az erélyes propagandát és a rendezési előkészületeket. Nagykanizsa régi várának feltá­rását tervezi s ettől várja az idegen­forgalom növekedését, a város abla­kait pedig felvirágozza, hogy az utca minél egészségesebb legyen és minél szebb képet nyújtson. Még Kispest is észrevette, hogy a munkásság a gyárak leállása foly­tán lassan kiszivárog a városból, igy a város jellegét át kell alakí­tania, tisztviselőknek, nyugdijasok­nak kell kedvessé tennie. A város fásításával kezdik, 20.000 darab el­ültetése van tervbevéve. Javarészt illatos akácokat ültetnek el, ez egy­úttal a méhészkedésre is alkalmas lesz. Kertészeti eseménynek terve­zik a ^virágkiállításukat, ennek egyik nevezetessége az lesz, hogy a canna indicának ötvenhat válfaját, a dáh­liának mintegy száz változatát mu­tatja be a városi kertészet a láto­gatóknak. Más különösebb idegen­forgalmi értéke Kispestnek nincsen, mégis számit forgalmának valame­lyes megnövekedésére. És Esztergom ? . . . Nos, nálunk is összeült a múltkoriban végre az idegenforgalmi bizottság — elég későn — több olyan nagyszabású terv hangzott el, amelyet már "har­minc év óta hallunk s megvalósí­tásukra egyelőre komolyan gondolni most sem lehet. Volt néhány kisebb terv is, nagyjából a multak ismét­lése, amikből eddig nagyon kevés valósult meg. Tiszteletreméltó kivé­tel a primásszigeti vikend-telep mostanig húzódó ügye, amely, úgy látszik végre, mégis tető alá kerül. A tulajdonképeni legfontosabb do­logról, az olcsó és jó lakás kérdé­sének és az olcsó és jó koszi ügyé­nek alapos megoldásáról kevés szó esett, ha egyáltalán szóba került. Intézkedéseket pedig azóta szintén nem látunk, pedig ezek az idegen­forgalom állandósításának legele­mibb feltételei. Félő még az is, hogy amennyiben valamire mégis elha­tározzuk magunkat, lassan azzal is elkésünk és a végén halmozott tenni­valók, szervezetlenség, és a kellő előkészület hiánya r fogja csökken­teni a kivántsikert. Úgy érezzük, mint ha egy kicsit máris elkéstünk volna.,,

Next

/
Oldalképek
Tartalom