Esztergom és Vidéke, 1934

1934-07-15 / 55.szám

ESZTERGQHJ/nCKE ÖTVENÖTÖDIK ÉVF. 55. SZÁM VASÁRNAP, 1934. JULIUS 15 Szerkesztőség,kiadóhivatal:Simor-u.20 Keresztény politikai ÓS társadalmi lap. Előfizetési ár 1 hóra: 1 pengő 20 fillér Megjelenik hetenként kétszer Csütörtökön 10, vasárnap 20 fii. Pannonhalma jelentősége Lehetetlen megnem érezni a négy napos minisztertanács ki­vételes és szokatlan jelentősé­gét. A minisztereknek nincs nyári szünetük, mert a minisz­terelnök tető alá akarja hozni mindama törvényeket, amelyek uj vágányra vezetik a csonka ország életét. Ezek hatásától nemcsak a csonka ország talp­raállását, megizmosodását, gaz­dasági megerősödését várja és reméli, de egyben a zűrzavaros Duna-medencében egy olyan szilárd pontot akar létesíteni, amelynek élettől duzzadó ereje vonzerőt gyakorolhat a szom­széd országok felé is, első­sorban természetesen az elsza­kított területeket értve. Jól tudja a miniszterelnök, hogy mit lehet remélni a Nép­szövetségtől s ama szemfény­vesztő 19. paragrafustól, amely képmutató ravaszkodással meg­engedi ugyan a revízió kérdé­sének a felvetését, de ugy, hogy a területek változása „egy­hangú" határozathoz van kötve. Ez magyarul annyit jelent, mint­ha a törvény az elrabolt tárgyak visszaadását csak akkor ren­delné el, ha ahhoz maguk a rablók is hozzájárulnak. Szük­ségtelen rámutatnunk, hogy mindez az igazi népszövetségi gondolatnak a kijátszása, mond­hatjuk: megcsúfolása. Mit tehet az ellen ma a ki­játszott fél, mikor egész Európa képe oly borzalmasan igazolja a régi latin igazságot, hogy Jaj a legyőzöttnek". Sohasem volt nagyobb a jaj, mint ma, a képmutatás e napjaiban, ami­kor mindannak az ellenkezője történik, amit hirdetnek és amit elvül felállítanak. Mi válasz le­het a Barthouék támadásaira, akik felelős állásukban tudato­san a történelmi igazságok cél­zatos meghamisításától sem riad­nak vissza, csakhogy egyoldalú vonzalmaikat igazolhassák ? Mit feleljünk az esztelen fegyver­kezésre, amely még ma is ujabb és ujabb milliárdokat követel ama határok védelmére, ame­lyeket Trianonban teremtettek és ama szövetségi politika fen­tartására, amely ma Európát a győzők és legyőzöttek táborába osztja? Mit felelhetnénk? A hangnak nincs ereje az arze­nálok süvöltő ágyúival szem­ben. De van hangja a munká­nak. Van ereje a szociális igaz­ságnak, amely a munkás kéz­nek munkát s ezzel kenyeret akar és tud biztosítani. Az egész világ a fejvesztettség, az ijede­lem őrületében fegyverkezik. Pannonhalmán is fegyverke­zéstörtént. Fegyverkezés, amely azonban nem a pusztulást, a rombolást szolgálja. Nem a ha­lál munkája ez, hanem az életé. Nem egyesek javát szolgáló munka, amely a Barthou harci riadójával uj milliárdokkal tömi meg a hadigyárosok zsebét, nem. A kultúra, a szociális érzés, a nép és a nemzet dolgozó tár­sadalmának igazi szeretetéből fakadó munka ez a panonhalmi miniszteri tanácskozás. Mintha csak érezte volna a miniszter­elnök, hogy az eszeveszett nagy harci -készülődésben, amely ma lázban tartja a népeket: nekünk magyaroknak más védekező esz­közhöz kell nyúlnunk. És ő keresve a menekülés útját, — megtalálta a szentistváni gon­dolatban, amely kilenc évszá­zaddal ezelőtt nyugat felé for­dította tekintetét s ezzel meg is szabja a rokontalan magyar­ság életuntját az uj hazában. Ez a nyugati kultúra közvetí­tése kelet felé. Ezt az életcélt sohasem tagadta meg a magyar­ság s nem nézve kap-e hálát érte, avagy nem, teljesítette e szentistváni parancsolatot. Mikor Gömbös Gyula minisz­tereivel együtt Pannonhalma békés csendjet és nyugalmát kereste fel, amikor négy napon keresztül minisztertanácsot tart, hogy a megalkotandó reform­tervek megvalósításának lehető­ségeit keresse: voltaképen a magyar élet útjait egyengeti. Üzenet ez a pannonhalmi ta­nácskozás az országnak is, a külföld felé is. Az ország felé azt hirdeti: •— Mi nem háborúra készü­lünk, hanem az életre. Mi nem a fegyverek erejétől várjuk a mi igazságunk győzelmét, ha­nem a munkánktól, a verejté­künktől, a kultúránktól. A külföld felé pedig azt hir­deti : — Megcsonkitottak, kifosz­tottak, s körülzártak bennün­ket, hogy megfojtsanak s lé­tünket lehetetlenné tegyék. Ti­zenöt év szenvedése nem tu­dott megtanítani bennünket se a lemondásra, se a gyűlöletre. Ezt a fegyvert mi nem hasz­náltuk ezer év alatt s nem akar­juk ismerni ezután sem. Dol­gozni akarunk és dolgozni fo­gunk, hogy a béke jegyében harcoljuk ki igazságunkat. Ez a pannonhalmi tanácsko­zás jelentősége. mmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmm Tízezer emberre számítanak a nagy­boldogasszonyban kiállításra Köztudomású már, hogy augusz­tus ll-én, Esztergom nagy ünnepé­nek Nagyboldogasszony hetében ki­állítás nyilik meg városunkban. A kiállítás augusztus 20 ig tart. Mint már jeleztük, a kiállítást a város a Pilis-Vértes Szövetséggel és a TESz­szel együtt rendezi meg. A kiállítás intézősége élén Glatz Gyula polgármester áll és igy min­den garancia meg van arra, hogy a kiállítás sikerüljön és, hogy nem­csak az erkölcsi, hanem az anyagi sikert is meghozza. Az előkészületek jól összeálliotí szakbizottságok utján történik. Kul­turális, gazdasági, kereskedelmi és ipari vonatkozású lesz a kiállítás. A fősúlyt arra helyezzük, hogy az esztergomi kiállítás legalább is olyan legyen, mint más városok kiállítása. A megnyitás napján ismerkedési est lesz a Fürdő kertben. Ez alka­lommal az esztergomi uri jazz-zene­kar játszik. Ennek az estnek a fény­pontja a vizikabaré és tűzijáték lesz. Az ünnepélyes megnyitás, az előke­lőségek és az érkezők fogadása 12 én lesz. A következő napokra külön programmot állit össze a rendező­bizottság. Most csak annyit közölhetünk, hogy több nagy uradalom is részt vesz a kiállításon, így a Metternich hercegi uradalom és az Esterházy­uradalom. Lepold Antal dr. irányí­tása mellett a történelem iránt ér­deklődők Esztergom régi metszetei­ben gyönyörködhetnek. Nagyjelen­tőségűnek ígérkezik a bányák kiállí­tása. Az intézőség kieszközölte, hogy a kiállítás tartamára 50 %-os vasúti és hajózási kedvezményt biztosítsanak. Sok filléres gyorsra is számithatunk. Tájékoztatás céljából közöljük az egyes szákosztályok intézőségét. A kiállítás tendezőbizoitsága: Glatz Gyula elnök, dr. Brenner Antal al­elnök, Lenkei Emil igazgató, dr. Kőhalmy László és Bodor Zoltán titkárok. Bányák, gyárak és vállalatok szak­osztálya : Dr. Schmidt Sándor elnök, Csanády László alelnök, Petz Lajos titkár. Kisipari szakosztály: Hermann Lajos elnök, Csákvári Mihály alelnök, Farkas Dezső titkár. Keresk. szakosztály: Schrank Ödön elnök, Schwach Sándor alelnök, Szántó Pál titkár. Gazdasági és kertészeti szakosz­tály: Jezierszky Mihály elnök, Má­tyássy Gyula alelnök, Schalkház Fe­renc titkár. Erdészeti, vadászati szakosztály: Hajdú Gyula elnök, Kómán Béla al­elnök, dr. Földes Károly titkár. Halászati szakosztály: Szlabey Imre elnök, Kovács Miklós (Tata) alelnök. Apró háziállatok kiállítás szak­osztálya : vitéz Pongrácz-Bárta Ede elnök, Reusz Ferencné alelnök. Régészeti és történelmi kiállítás szakosztálya: Dr. Lepold Antal, elnök, dr. Balogh Albin alelnök, dr. Závody Albin titkár. Fürdőügyi szakosztály: Etter Ödön elnök, Einczinger Ferenc alelnök, Bárdos Miklós titkár. Borászati kiállítás szakosztálya: Dr. Sántha József elnök, Tátus Já­nos és Lőrinczy Kálmán titkárok. Iskolaügyi szakosztály: Obermüller Ferenc elnök, Bartal Alajos alelnök, Bárdos József titkár. Háziipari szakosztály: Dr. Katona Sándorné elnök, v. Matus Gyuláné alelnök, Katona Andor titkár. Műszaki bizottság: Homor Kálmán és vitéz Dudás László. Szállás és közlekedési bizottság: Dr. Darvas Géza elnök, Bodor Zol • tán titkár. Gyümölcstermesztési bizottság: Szlabey Imre elnök, Holényi László alelnök, Raymann János titkár. Művészeti szakosztály: v. Bajor Ágoston elnök, Hellebrandt Béla al­elnök, Magyarász Imre titkár. Iparos és kereskedelmi oktatási bizottság: Bárdos József elnök, Már­kus Ferenc alelnök, Vértes Gusztáv titkár. Sajtóügyi szakosztály : Dr. Marczel Árpád elnök, Vitái István alelnök, Vécs Ottó titkár. A nagyboldogasszonyi kiállítás kul­turális csoportja szombaton tartott ülésében megállapodott az egyes cso­idenykiarusitas Nevetségesen olcsó egységárak!!! lúüas hó 14—28-ig

Next

/
Oldalképek
Tartalom