Esztergom és Vidéke, 1934

1934-05-27 / 42.szám

A lampionos cikk-cakkos menet először a Káptalan-teret járja körül. Megállnak Lepold Antal dr. prelátuskanonok főtanfelügyelő, Bartal Alajos igazgató és Raufstein Antal érseki tanácsos, internátusi rektor ablakai alatt. Mindenütt egy-egy nótával búcsúznak el legfőbb elöljáróiktól. Közben mindenütt egy kis küldüttség megy be és keresetlen szavakkal köszöni meg jóságukat és kéri azt továbbra. A sötétkapun keresztül a város felé tart a menet. A sötétben kedves látvány a rengeteg imbolygó lampion. Maguk készítették erre az alkalomra. Soknak magyaros díszítése egyenesen művészi, ismét mások a diákélet huncutságait ábrázolják. Közben egyre szól a nóta: „Ez út ki tudja, merre visz, tanitó leszek magam is..." Megállnak a vizivárosi templom előtt. Az iskola után a templomtól búcsúznak. A Fia föltámadásán ör vendező Szűzanyáról énekelnek. Azután Fekete István lép elő. Elmondja mit köszönhetnek e templomnak, hol öt éven keresztül töltekeztek az Isten kegyelmével. Fölmutat a bástyafalra, ahol Szt. István apostoli buzgalmával indulnak az uj honalapító munkára és fiatalos tűzzel, szent hittel. Isten segítségével, a Boldogasszony támogatásával dolgozva azt akarják elérni, hogy a templom tornyán levő kereszt ne csak magyar Golgotát, hanem magyar feltámadást is hirdessen. Mint egykor Szt. István a Szűzanyának ajánlotta fel országát, ők is a mennyei Patronának ajánlják jövő munkásságukat, hogy amint örvendett a Szűzanya Fia föltámadásának, úgy örüljön majd nemzete föltámadásának is. Ott húzódik a lampionos kígyóvonal a Duna partján. Kétoldalt sűrű tömeg kiséri a ballagó diákokak. Az arcokon meghatódottság... Sokan régmúlt ifjúságukra emlékeznek, mások szivében uj remény fakad, a gyerekek önfeledten élvezik a hangulatos látványt, a mamák szemében könny csillog... Nem az ő fiaik, de mégis aggódó, szerető, édesanyai könnyek gyűlnek szemükbe... A menetet vezető nagy lampionnal (1 méternél is nagyobb) a városháza előtt állnak meg. Köréje gyülekeznek. Rejtő Géza itt a várost jelképező városháza előtt, búcsúzik a várostól. Az előtte elhangzott dal gondolataiból indul ki: búcsúzik attól a várostól, melynek oly bús a jelene, hogy ismét végvárrá lett, de oly fölséges a múltja, melyről minden köve beszél, hogy királyi jövőnkbe vetett hit támad azoknak lelkében, kik falai közt élnek. Elbúcsúzik a város közönségétől is. Köszöni, hogy mindig oly megértő volt a szerte országból itt összeverődött prepákhoz. Azzal fejezi be, hogy Esztergom dicsőséges múltjából merített erővel fognak dolgozni azon, hogy a jelenlegi végvár ismét, az ország központja, szive legyen. Áhítatos Ámennel felelt szavára sok meghatott polgára a városnak. Úgy legyen. És ez Amenban nemcsak vágy volt, hanem meggyőződés is: úgy lesz. fia ily nemes, lelkes, törekvő magyar tanítók kezébe van letéve a szebb magyar jövő, akkor nem kell kétségbe esnünk ... * Már jóval elmúlt 10 óra, mire visszaballagnak a képzősök. Itt is, ott is kialszik egy-egy lampion. Egy utolsó magyar nótát énekel az énekkar : ha az Isten megkérdezné, mi akarok lenni, bár könnyezve, de csak azt mondanám, teremts újra magyarnak. A ballagást rendező dr. Pántol Márton hittanár szól még a búcsúzókhoz, öt éven át vezette lelküket ... most egy utolsó, atyai, szeretetteljes, buzdító szóval indítja őket az élet útjaira. Azt mondja: a lampionok kialszanak, de a lelkünkben levő tűznek nem szabad kialudnia. Az világosság a nemzet számára, meleg a fázó sziveknek. Világítani és melegíteni... ez a tanitó hivatása. És legyen még oly göröngyös az élet útja, bármennyi akadály tornyosul is jóakaratú munkájuk elé, oly szép, oly fölemelő az a munka, melyre meghívta őket az Ur, hogy ez a tudat átsegít majd az élet nehézségein. Ily idealizmussal telt lélek fogja őket boldoggá tenni, mikor mindennapi imádságuk! lesz, ha néha könnyes szemmel fog- j ják is mondani: hála neked Isten | ezért a szép hivatásért és ha újból életpályát kellene választani, megint csak tanítónak mennék, mert nincs ennél szebb, nemesebb, ennél magasztosabb hivatás ... Isten áldását kérve erre, a Himnusz hangjai zárják be a ballagást... Elcsendesült a képző. „Sok szép emlék a szivünkben ..." És a sok szép emlék koronája bizonnyára ez a ballagás volt számukra. Kívánjuk, hogy erre visszagondolva mindig újra éledjen szent hivatásérzésük. Hogy oly szép legyen életük, mint volt életbeindulásuk. Ballagó, búcsúzó öreg prepák, az Isten veletek! 10 fekvő és 5 kapáslövés) nyeri meg. Egyéni eredmények miniatűr fegyverben : Aranyjelvényes mesterlövők versenyén 1-ső v. Matus Gyula 508, 2-ik Simonidesz Imre 502 ponttal. (Háromszor 20 lövés, fekvő, álló és térdelő testhelyzetben.) Főlövészek versenyén 2-ik helyezést ért el Kuglits Imre. Hadifegyver versenyben 1 ső lett Szűts János 105, 2-ik Simonidesz Imre 104, 3-ik vitéz Matus Gyula 93 ponttal. (10 fekvő és 5 kapáslövés.) A csapat 7 főből állott, melyből az 5 legjobb eredmény számit. Résztvett még a versenyben a Szent István-lövészcsapat volt leglelkesebb tagja, Padányi (Pelczmann) I. Pál is, aki a legszebb eredményt érte el, de mivel állandó pesti tartózkodása miatt a csapattól kivált, és jelenleg a Budai Polgári Lövész Egylet tagja, csak a vendégszámban indulhatott, eredménye tehát a csapatban nem számított. Mint vendég első lett a miniatűrfegyverben 277 ponttal, és a hadifegyverben is 119 ponttal. * * * öt évi működés — öt évi bajnokság 1 — Ez a jutalma annak a lankadatlan szorgalomnak, amellyel az Esztergomi MOVE Szent István Lövészcsapat a lövészsport fejlesztésén dolgozik. Jutalma annak a maroknyi csapatnak, amelynek vezetője vitéz Matus Gyula parancsnok és akinek az eszméért való lelkesedése viszi és buzdítja tovább is lövészeinket, s városunk egyetlen eredményesen működő sportegyesületét s nem engedi a dicsőséges mult után, még a mai nehéz viszonyok között sem, hogy a csapat lankadjon erényeiben. Esztergom városa büszke lehet lövészeire, akik minden elismerést megérdemelnek, de megérdemlik a közönség legmesszebbmenő támogatását is. Ötödször nyeri a kerületi bajnokságéi az esztergomi lövészcsapat Pünkösd két ünnepén, folyó hó 20-án és 21 én zajott le Veszprémben a II. kerületi lövészverseny. A versenyen résztvett az Esztergomi MOVE Szent István lövészcsapat is és pedig a legszebb eredménnyel, mert megnyerte a kerületi bajnok ságotf még pedig mind a miniatűr-, mind a hadifegyver-versenyben és az egyéni versenyszámokban is. A derék lövészcsapat által elért eredmény annál örvendetesebb, mert immár ötödször szerezte meg a kerületi bajnokságot és ezáltal ismét hírnevet és dicsőséget vivott ki Esz tergom városának s magának a kitűnő csapatnak is. Ma már szinte fogalom az esztergomi Szent Istvánlövészcsapat s a lövészegyletek körében mint ideált emlegetik kitartó, agilis munkásságukat. Ha valamely versenyre beneveznek, már előre tudják a lövészek, hogy az esztergomiak ismét kitesznek magukért. Szép verseny lesz — mondják ilyenkor —, mert jönnek az esztergomi lövészek is. Emlékezzünk csak ! 1930 ban Esztergomban, 1931- és 1932-ben Magyaróvárott kétszeres csapatbajnokságot és több egyéni bajnokságot szereztek, ugyanekkor a kerületi vándordijat véglegesen birtokába veszi a csapat. 1933-ban Győrött a hadifegyer csapatbajnokságot, ezévben — a pünkösdi versenyen — Veszprémben a miniatűr és hadifegyver csapatbajnokságot szerzik meg. A verseny eredménye különben a következő: A kisfegyver csapatbajnokságot 1295 ponttal (v. Matus, Simonidesz, Marcsa, Kuglits és Madarász — 10 lövés testhelyzetenkint, fekvő, álló és térdelő), a hadifegyver csapatbajnokságot 457 ponttal (Matus, Simonidesz, Szűcs János, Kuglits és Madarász — Városszépítészeti értekezlet. Kedden délután 5 órakor a szépitészeti körzetek vezetői Makay Gyula ny. huszárezredes elnöklete alatt ülést tartottak. Jelen voltak: özv. Marosi Ferencné, vitéz Szivós-Waldvogel József ny. tábornok, Számord Ignác c. kanonok, Madaras Aurél plébános, Horváth István hittanár, primási intéző, Nemesszeghy István ny. tanitóképezdei tanár, Mattyasóvszky Dezső m. kir. folyamőrkapitány, Homor Imre tanitóképezdei tanár, Szabó Lajos titkár és ifj. Rayman János intéző. Makay Gyula elnöki megnyitója után vitéz SZÍVÓS- Waldvogel József indítványozta, hogy a bizottság fejezze ki részvétét a „Virágos Magyarország" nagy halottjának, Darvas Ferenc hozzátartozóinak. Ugyancsak ő számolt be a belvá rosi szépítő munkákról. Kivánatos volna azonban, hogy a lakosság minél több virágos erkélyt létesítsen. Jelentette azt a szomorú jelenséget is, hogy sok helyen kitépik az erkélyek virágait. Intézkedést kért az ellen is, hogy ne engedjék meg a kisdunaparti mellvédeken való járkálást. A II. körzetben sürgős az Ároksor tendezése. A szenttamási körzetben sürgős a Batthyányi-út rendbehozatala. A szigeti körzet rendezésének teendőit is sürgőseknek tartja. Számord Ignác a nagyváros szépitőmunkáiról számolt be, melyből megtudtuk, hogy földmivesgazdáink is dicséretreméltóan vesznek részt a szépítési akcióban. Az V. körzet vezetője Nemes szeghy István azt kérte a kizottságautóban van rádió toHeti*ge«-6,hogy megvannak, aMk oson gondolkoznak, «zerelrewenek-e lakájukba rádiót TOBT *»mt A radiő na «eholMTO nélkülözhető. Kérjen «zakloadctot a legközelebbi Crloo rddlofeeraikedőtő: ©m RÁDIÓ tői, hogy az utcákon elhelyezett szemetesládákat tisztogassák és szükségesnek tartja több papírkosár elhelyezését. A jelentésből hallottuk, hogy a Serédi-park szépítésére továbbra is nagy gondot fordit a bizottság. Megállapíthatjuk, hogy ez a park örvendetesen szépül és mind a vidéki, mind a helybeli közönségnek egyik legkedvesebb sétahelye lett. Ugyanitt a padokat szaporították, melynek költségeinek fedezésére özv. Marosi Ferencné volt szives gyűjtést rendezni. Madaras Aurél plébános felszólalásában a Szentgyörgymezőn tervbe vett szépítési munkálatokat sürgette, amit a bizottság jóakaratulag tudomásul vett és azt Ígérete szerint rövidesen meg is kezdi. Végül Horváth István számolt be a Várhegy szépítéséről, amit megelégedéssel fogadott a bizottság. Tudományos orvosi előadások Esztergom város orvosi kara f. hó 24-én este 7 órakor tartotta a Magyar Király szálló külön termében ez évad utolsó tudományos összejövetelét, mely az eddigiekhez hasonló nagy érdeklődés mellett, az egész orvosi és gyógyszerészi kar részvételével fogyt le. Az első előadó dr. Molnár József fogszakorvos volt, aki a fogbetegségekről értekezett és előadásában felsorolta azokat a fogbetegségeket, amelyek még gyógyíthatók, vagyis, amelyek esetében a fognak rágóképessége még megtartható. Majd azon eseteket emiitette fel, amelyekben a fogat már el kell távolitanunk, és ezen eltávolítások külömböző módjairól és a legújabb érzéstelenítő eljárásokról is megemlékezett. A következő előadó dr. Bécsi Ferenc az esztergomi elemi iskolában felállított iskolafogorvosi rendelő munkásságáról számolt be Ismertette először a fogszu megdöbbentő pusztítását a gyermek szájában, az átvizsgált több száz tanuló 7 és fél százaléka volt csupán épfogazatu. Adatokat sorolt fel a végzett kezelésekről: az első két évben és az alsó két osztályban 1317 fog került tömésre és 124 eltávolításra. Rámutatott végül ezen legelterjedtebb népbetegség ellen való védekezés hatásos módjára és ismertette a külföldi eredményeket. Az előadásokat követő megbeszélés után az előadások szervezője, dr. Horeczky Géza OTI főorvos megemlékezett az 1933/34 évi tudományos öszejövetélek lefolyásáról és megemlítette, hogy a hét ülésen elhangzott 14 előadást az orvosok nagy számban és a legnagyobb érdeklődéssel hallgatták végig. Megállapította, hogy az összes előadások igen nívósak és tartalmasak voltak és az előadásokat követő társas együtlétekkel az orvosok tudomá-