Esztergom és Vidéke, 1934

1934-04-01 / 26.szám

HETI ESEMÉNYEK Az „Esztergom és Vidéke" körútja a vármegyében III. KESZTOLC Egy tót község „Fekete" nevű lakókkal. BELFÖLD Meghalt Pálffy János, az utolsó pozsonyi gróf. — Ssovjetbirtokot örökölt Szekszárd városa. — Kasel százezer pengős sikkasztás történt Debrecen városában. — Megmér­geate magát Raitsis Emil hires állat­orvos-professzor. — A kormányzó az I. osztályú érdemkereszttel tün­tette ki a lengyel földmivelésügyi mi­nisztert. — Tissa István gróf szob­rát április 22-én leplezik le Buda­pesten. — Tapolcafürdőn építik fel a tanitógyermekek első internátusát. — Krauss Simon milliós exportüz letet kötött a német kormánnyal. — Védetté nyilvánították Zichy János gróf nagvlángi birtokát. — A kor­mány előtt fekszik már a kötelező tűzbiztositási tervezet. — Engedé­lyezni fogja a kormány egyes termé­kek teherautós exportját Ausztriába és Csehországba. — Hatalmas si­kerrel zárult a budapesti mezőgaz­dasági kiállítás. — Indiába és a svájci hadseregnek nagyobb mennyi­ségű lovat szállítottunk. — Félmii Hó pengőbe kerül a kincstárnak a dohány nagy árudák mai hitelrendszere. — Megalakult Budapesten a füg­getlen kisgazda és polgári párt ifjú­sági csoportja. — Megkesdte egy évi fogház büntetését Vay Kázmér volt belügyminiszteri tanácsos. — Férfiszabó sztrájk volt Debrecen­ben. — Vités Mecsér András kor­mánypárti jelölt győzött a csengeri kerületben. — 80.000 pengőt sik­kasztottak a fővárosi Elektromos Mű veknél. — Krencsey Géza, a Vivó­szövetség elnöke hirteten meghalt. — A sziámi király augusztusban Budapestre jön. KÜLFÖLD Polgárháborútól tartanak Paris­ban. — Meghalt Acton olasz admi­rális, az ottrantói csata parancsnoka. — Biztonsági adót vetnek ki Ausz­triában. — Fenyegető levelekkel árasztják el az angol miniszterelnö köt. — Megvesztegették a prágai vasúti minisztérium tisztviselőit. — — Newyotkból irányították a nem­zetközi kémszervezetet. — Amerika elutasította Franciaország kölcsön­kérelmét. — Németország átmene­tileg megtiltotta a külföldi nyers­anyagok és félkészárúk vásárlását. — A rampuri maharadzsa Bécsben van. — Dollfuss békejobbot nyúj tott politikai ellenfeleinek. — Mus­solini fényes győzelmet aratott a képviselőválasztáson. — Merényle­tet akartak elkövetni a román király ellen. — Befefesték Japánban a 22 kilométeres alagút építését, mely a leghosszabb a világon. — Kivégez­tek két terroristát Belgrádban. — A Vatikán kibékül Spanyolországgal. — Nagyarányú nyugdíjazások tör ténnek Franciaországban. — Fise­tési halasztást kért Németország Arne rikától. — Franciaország katonai titkait elárulták. — A földrengés nagy károkat okozott Chilében. — Súlyos kereskedelempolitikai ellenté tek merültek fel Ausztria és Cseh­ország között. — Kétfejű sas lett újra Ausztria cimere. — Bécsnek több mint kétmillió lakosa van. — Halálra Ítélték a jugoszláv király merénylőit. •— Groza volt román minisztert diszkvalifikálták. — Nem lesz munkaszünet ezentúl Ausztriá­ban május 1-én. — Edison mauzó­leumán száz kilométerre világító vil­lanylámpát terveznek elhelyezni. — Vallásellenes bibliát hozott fo ga­lomba a szovjet. — Franciaország helyesli Mussolini terveit, de ragasz­kodik a kisantanthoz. — Hasaszál litják Londonból a román nemzeti bank aranykészletét. — 11 millió munkanélküli van An erikában. — Felemelték a büntetéseket a cseh országi Gajda-pörben. — Szabad lábra helyezték Bécsben dr. Tandlert. Dorog és Csév után Kesztölc következik kőrútunkban. Most abban a szerencsében van részünk, hogy Reviczky Elemér főszolgabíróval lá'­togatjuk meg a községet. Autón érkezünk ide. Kesztölc képviselőtestülete segéd­jegyzőválasztásra készül. Itt vannak Pilisszentlélek képviselőtestületi tag­jai is. Pilisszentlélek Kesztölchöz tartozik közigazgatásilag. Szinte ün­pies a község hangulata, hiszen nagy dolog a segédjegyzőválasztás az egyszerű emberek életében. A kis községháza ajtajában Szí­gethy Mihály főjegyző fogadja a fő­bírót. Feszesen áll mellette a kisbíró. A képviselőtestületi tagok tisztelet­tudóan köszönnek. Először beme­gyünk a főjegyzői irodába. Egyszerű, kis helyiség ez. Azonnal látni, hogy szegény nép községházán vagyunk. Megérkezik a községnek bírája is. Igen készségesen üdvözli a főbírót és a jelenlévőket. Mindjárt meg is tudjuk a bírótól, hogy mi a község legnagyobb baja, kérése. Nincs szé­rűje a községnek. A főbíró azt mondja, hordja szalmáját, szénáját a nép a házi földek végébe. Ezt nem lehet — mondja a biró —, mett olyan keskenyek a földek, mint a nadrágszíj. Hát abban állapodnak meg, hogy majd keresnek megfelelő helyet. Bevonulunk a tanácsterembe. A képviselőtestületi agokon kívül itt van Szabó Jenő kesztölczi admi­nisztrátor, Löpitz János szentléleki plébános, Csapák Ede kesztölci igaz­gató-tanító és vitéz Bogárdy László kesztölci intéző. A segédjegyzőválasztás egy perc alatt folyik le. Egyhangúlag Dániel Fülöpöt, volt únyi segédjegyzőt vá­lasztják meg. A főbíró kétszer is megkérdezi, hogy valóban egyhan­gúlag akarják-e Dánielt megválasz­tani. Nincsenek-e, akik mást akar­nak? Három pályázó van. Nem. Éljen Dániel. Az új segédjegyző azonnal leteszi az esküt, majd meg­köszöni a bizalmat. Végül még azt mondja, hogy a képviselőtestületi tagok menjenek át a Mintzér-féle vendéglőbe. Ott lesz az áldomás. Ezt nem lehet elengedni, legalább is nem engedik el az emberek. Ez szokás. Az emberek elmennek. A főbiró, a főjegyző és a szentléleki plébános marad csak a községházán. Ugyan­ekkor megérkezik Csévről kocsin Halmay Rezső főjegyző és Kalmár Lajos plébános. De még egy hintó jön. Az örökké derűs Rogrün orvos érkezik meg. Most már a főjegyző lakásába vonulunk. A faluban szokásos és szép ven­déglátásban van részük. Eközben közvetlen beszélgetést folytatunk Szigethy Mihály főjegyzővel. — Szegény ez a község, de a lakósoknak mégis meg van a kere­setük. Nálunk nincs munkanélküli. Nagy köszönettel tartozunk a dorogi bányának, minden munkásunkat foglalkoztatja. Mindenki keresethez jut a bányánál és lehet mondani, hogy jól keresnek embereink. Köz­ségünknek van Munkásotthona is. Ezt is a bányának köszönhetjük. Az Otthon Kompolthy Ödön bánya­felügyelő vezetése alatt áll. Sajnos, olvasókörük gazdáinknak nincs, de az Otthon mindkettőt pótolja. — Kesztölcnek 2400 lakosa van — folytatja a főjegyző. — Munkás és szorgalmas nép. Van szép, eme­letes iskolánk, hat tanítóval. A ta­nulók száma 630. Most engedé­lyezte a miniszter a második óvónői állás betöltését. Most két óvónőnk van, de ez is kevés. Egy óvónőre 138 gyermek esik. — Van-e különösebb kívánságuk vagy panaszuk, főjegyző úr ? — kér­dezzük. — Bizony van. Először nincs vil­lanyvilágításunk, pedig 3 km-re van innen a villanyvezeték. A község már megszavazta a bevezetést, saj­nos, azonban dddig még semmi sem történt. Nagyon kellene már a vil­lany. — A második kérésünk az, hogy meg kellene erősíteni a községbe vezető út mentén lévő szakadéko­kat. Ez most életveszélyes, félünk, hogy egyszer baj lesz ott. Az út megyei, tehát a megyétől kell kér­nünk a segítséget. — Harmadik kérésünk is van. Ez a káptalanhoz szól. A község és Klastrompuszta között járhatatlan az út, pedig fontos, hogy jó legyen, külö nősen idegenforgalmi szempontból. Olyan gyönyörű ez a völgy, hogy vétek az ilyen rossz út. Ha meg­épülne ez az út — két kilométer szakaszról van szó csupán — autó­val lenne elérhető Klastrompuszta. A főjegyző igen nagy szeretettel beszél községéről, érezzük, hogy törődik minden kérdéssel, amely a község életével összefügg. Megkér­dezzük, hogy rendesen fizetik-e az adót a lakósok. Azt válaszolja a fő­jegyző, hogy semmi panasz nincs ezen a téren. De jobb, ha efelől egy tót atyafitól érdeklődünk. Rövid időre elhagyjuk a község­házát, hogy felkeressük Szabó Jenő adminisztrátort. Útközben megszólí­tunk egy tótot és megkérdezzük, hogyan állunk az adóval. — Platyim pontosan — mondja röviden. -- Hát hogyan élnek, nincs-e panaszuk? Sóhajt egyet az öreg. — Néni Král (nincsen király), néni felelőssíg. Ez a nagy baj. Szabó Jenőt otthon találjuk. Szí­vesen fogad. Az első ujságolása az, hogy végre van kálváriája a köz­ségnek. A jó tótok saját költségü­Pár év óta a legnagyobb érdeklő­dés központjában áll ez a kérdés. Sajnos, feleletet még máig sem kap­• tunk. A kérdéssel pedig érdemes és ! kell foglalkoznunk, mert Esztergom­ban, a Magyar Sión Szent István­hetéből kiemelkedő jelentőséggel biró Nagyboldogasszony, napjának orszá­gos nevezetességet kell adnunk. Nem arra gondolunk, hogy utánozzuk más városok nevezetes ünnepségeit, ezt nem szabad megtennünk, mert Szent István szülővárosának, a ma­gyar hercegprímások székhelyének egyedülálló, eredeti és történelmi és hivatásbeli jelentőségének megjelelő különleges ünnepi nappal kell ren­delkeznie. Erre az ünnepre legméltóbban a Nagyboldogasszony napja kínálkozik. Ezt a napot külsőségében eddig nem úgy ünnepeltük meg, ahogy kellett volna. Mi volt eddig? Egy, impozánsnak nem is nevezhető fel­vonulás. Nem akarunk kritizálni, csak azt akarjuk kérni, hogy az eddigi programmot újszerű és hozzáértő rendezésnek kell felvál­tania. Ennek a sürgetése nem új. Pár évvel ezelőtt vitéz Szivós-Waldvogel József ny. tábornok már felhívta Esztergom vezetőinek figyelmét, hogy a nagyboldogasszony-napi ünnepet a salzburgi festspielek mintájára kell megrendezni. Természetesen esztergomi eredetiséggel. Ekkor szű­kön építették. A 14 stációra több, mint tizennégy jobbmódú család jelentkezett. Azt mondták építtessen a plébános több, mint 14 stációt, hiszen úgyis annyit szenvedett Jé­zus Krisztus. Itt is érdeklődtünk, hogy milyen nyelven tartják a szentmisét. Itt nem úgy van, mint Cséven. A nagymi­sén tótul énekelnek. Csak a kismise magyar. Itt már nehezebb a hely­zet. Nagyon érdekes dolgot tudtunk meg Szabó Jenőtől. Elmondja, hogy tót nyelven beszél a lakosság, de hatvan százaléka Kara nevet visel. Török eredetű név ez. A magyará­zatot abban találjuk, hogy a török hódoltság idejéből származnak ezek a Karák. Kara magyarul feketét je­lent. Érdekes, hogy van sok Fekete nevű család is, többeket pedig Cserni-nek hivnak. Cserni is feketét jelent. Még érdekesebb, hogy ilyen nevű tótok is laknak itt: Kecske­méti, Varga, Fehér. Sajnos, magya­rul nem tudnak. Eltótosodott ma­gyarok ezek. Látjuk is valamennyi arcán, testalkatán, hogy magyar faj. Fekete hajúak, barna szeműek, zö­mök termetűek, csontos az arcuk. Ha ezeket nem is, de fiaikat vissza kell magyarosítani. Hazafias köte­lesség ez. Megköszönjük a plébános felvilá­gosítását, azután visszatérünk a köz­ségházára. Elmegyünk a Minézer­féle vendéglő előtt. Odabenn han­gosan vannak, poharak koccannak, ütik az asztalt. Tót szavakat hallunk. Tót világ van odabent. Talán egy­néhány Kara és Kecskeméti is van közöttük. Kissé elfogódottan nyitunk be ismét a főjegyzőhöz és amikor le­ülünk, önkénytelenül is sokáig né­zünk Kalmár Lajos plébános sze­mébe. Aztán Lapitz plébános, tábori lelkész felé fordulunk. Simándi Pá­lokat látunk bennük, az „Elnémult harangok" Simándi Páljait . . . letett meg tulajdonképpen az eszme, hogy milyennek kell lennie az esz­tergomi nagyboldogasszonynapi ün­nepségnek. Kétségtelen, hogy ebből kell kiindulni. Mi tehát a teendő? Ünnepi játé­kot, ünnepi látványosságot, előadást kell adnunk. A legelső követelmény és a leg­fontosabb, hogy országos érdeklő­dést keltsünk a mi Nagyboldog­asszon y-napunkkal. Induljunk ki tehát vitéz Szivós­Waldvogel József gondolatából. Nincs Magyarországon még egy város, amelynek ilyen dómja, bazili­kája lenne, mint Esztergomnak. Az ünnepi programm eseményének te­hát itt kell lejátszódnia. És mi legyen az ünnepi programm eseménye ? Esztergom Nagyboldogasszony­napjának olyan ünnepi eseményt kell adnia, amely Nagymagyarország egységét tükrözi. A magyar törté­nelemnek és az ezer éves magyar katolicizmusnak kell megszólalnia. Elég, ha igy fejezzük ki ezt a kettős gondolatot: A hercegprimási szék­helynek a hit szavát kell megzen­getnie. Mi tudja ezt kifejezni? Az ének. Katolikus egyházi énekek. Régi és új magyar egyházi énekek. Képzeljük el: nagy tömeg a ba­zilika előtti téren. Szines görögtűz­ben a bazilika oszlopcsarnoka. Há­romszínű füst száll a magasba. Az Milyen programmja legyen Esztergom Nagyboldogasszony-napjának, hogy orszá­gos érdeklődés központjában álljon?

Next

/
Oldalképek
Tartalom