Esztergom és Vidéke, 1934
1934-04-01 / 26.szám
HETI ESEMÉNYEK Az „Esztergom és Vidéke" körútja a vármegyében III. KESZTOLC Egy tót község „Fekete" nevű lakókkal. BELFÖLD Meghalt Pálffy János, az utolsó pozsonyi gróf. — Ssovjetbirtokot örökölt Szekszárd városa. — Kasel százezer pengős sikkasztás történt Debrecen városában. — Megmérgeate magát Raitsis Emil hires állatorvos-professzor. — A kormányzó az I. osztályú érdemkereszttel tüntette ki a lengyel földmivelésügyi minisztert. — Tissa István gróf szobrát április 22-én leplezik le Budapesten. — Tapolcafürdőn építik fel a tanitógyermekek első internátusát. — Krauss Simon milliós exportüz letet kötött a német kormánnyal. — Védetté nyilvánították Zichy János gróf nagvlángi birtokát. — A kormány előtt fekszik már a kötelező tűzbiztositási tervezet. — Engedélyezni fogja a kormány egyes termékek teherautós exportját Ausztriába és Csehországba. — Hatalmas sikerrel zárult a budapesti mezőgazdasági kiállítás. — Indiába és a svájci hadseregnek nagyobb mennyiségű lovat szállítottunk. — Félmii Hó pengőbe kerül a kincstárnak a dohány nagy árudák mai hitelrendszere. — Megalakult Budapesten a független kisgazda és polgári párt ifjúsági csoportja. — Megkesdte egy évi fogház büntetését Vay Kázmér volt belügyminiszteri tanácsos. — Férfiszabó sztrájk volt Debrecenben. — Vités Mecsér András kormánypárti jelölt győzött a csengeri kerületben. — 80.000 pengőt sikkasztottak a fővárosi Elektromos Mű veknél. — Krencsey Géza, a Vivószövetség elnöke hirteten meghalt. — A sziámi király augusztusban Budapestre jön. KÜLFÖLD Polgárháborútól tartanak Parisban. — Meghalt Acton olasz admirális, az ottrantói csata parancsnoka. — Biztonsági adót vetnek ki Ausztriában. — Fenyegető levelekkel árasztják el az angol miniszterelnö köt. — Megvesztegették a prágai vasúti minisztérium tisztviselőit. — — Newyotkból irányították a nemzetközi kémszervezetet. — Amerika elutasította Franciaország kölcsönkérelmét. — Németország átmenetileg megtiltotta a külföldi nyersanyagok és félkészárúk vásárlását. — A rampuri maharadzsa Bécsben van. — Dollfuss békejobbot nyúj tott politikai ellenfeleinek. — Mussolini fényes győzelmet aratott a képviselőválasztáson. — Merényletet akartak elkövetni a román király ellen. — Befefesték Japánban a 22 kilométeres alagút építését, mely a leghosszabb a világon. — Kivégeztek két terroristát Belgrádban. — A Vatikán kibékül Spanyolországgal. — Nagyarányú nyugdíjazások tör ténnek Franciaországban. — Fisetési halasztást kért Németország Arne rikától. — Franciaország katonai titkait elárulták. — A földrengés nagy károkat okozott Chilében. — Súlyos kereskedelempolitikai ellenté tek merültek fel Ausztria és Csehország között. — Kétfejű sas lett újra Ausztria cimere. — Bécsnek több mint kétmillió lakosa van. — Halálra Ítélték a jugoszláv király merénylőit. •— Groza volt román minisztert diszkvalifikálták. — Nem lesz munkaszünet ezentúl Ausztriában május 1-én. — Edison mauzóleumán száz kilométerre világító villanylámpát terveznek elhelyezni. — Vallásellenes bibliát hozott fo galomba a szovjet. — Franciaország helyesli Mussolini terveit, de ragaszkodik a kisantanthoz. — Hasaszál litják Londonból a román nemzeti bank aranykészletét. — 11 millió munkanélküli van An erikában. — Felemelték a büntetéseket a cseh országi Gajda-pörben. — Szabad lábra helyezték Bécsben dr. Tandlert. Dorog és Csév után Kesztölc következik kőrútunkban. Most abban a szerencsében van részünk, hogy Reviczky Elemér főszolgabíróval lá'togatjuk meg a községet. Autón érkezünk ide. Kesztölc képviselőtestülete segédjegyzőválasztásra készül. Itt vannak Pilisszentlélek képviselőtestületi tagjai is. Pilisszentlélek Kesztölchöz tartozik közigazgatásilag. Szinte ünpies a község hangulata, hiszen nagy dolog a segédjegyzőválasztás az egyszerű emberek életében. A kis községháza ajtajában Szígethy Mihály főjegyző fogadja a főbírót. Feszesen áll mellette a kisbíró. A képviselőtestületi tagok tisztelettudóan köszönnek. Először bemegyünk a főjegyzői irodába. Egyszerű, kis helyiség ez. Azonnal látni, hogy szegény nép községházán vagyunk. Megérkezik a községnek bírája is. Igen készségesen üdvözli a főbírót és a jelenlévőket. Mindjárt meg is tudjuk a bírótól, hogy mi a község legnagyobb baja, kérése. Nincs szérűje a községnek. A főbíró azt mondja, hordja szalmáját, szénáját a nép a házi földek végébe. Ezt nem lehet — mondja a biró —, mett olyan keskenyek a földek, mint a nadrágszíj. Hát abban állapodnak meg, hogy majd keresnek megfelelő helyet. Bevonulunk a tanácsterembe. A képviselőtestületi agokon kívül itt van Szabó Jenő kesztölczi adminisztrátor, Löpitz János szentléleki plébános, Csapák Ede kesztölci igazgató-tanító és vitéz Bogárdy László kesztölci intéző. A segédjegyzőválasztás egy perc alatt folyik le. Egyhangúlag Dániel Fülöpöt, volt únyi segédjegyzőt választják meg. A főbíró kétszer is megkérdezi, hogy valóban egyhangúlag akarják-e Dánielt megválasztani. Nincsenek-e, akik mást akarnak? Három pályázó van. Nem. Éljen Dániel. Az új segédjegyző azonnal leteszi az esküt, majd megköszöni a bizalmat. Végül még azt mondja, hogy a képviselőtestületi tagok menjenek át a Mintzér-féle vendéglőbe. Ott lesz az áldomás. Ezt nem lehet elengedni, legalább is nem engedik el az emberek. Ez szokás. Az emberek elmennek. A főbiró, a főjegyző és a szentléleki plébános marad csak a községházán. Ugyanekkor megérkezik Csévről kocsin Halmay Rezső főjegyző és Kalmár Lajos plébános. De még egy hintó jön. Az örökké derűs Rogrün orvos érkezik meg. Most már a főjegyző lakásába vonulunk. A faluban szokásos és szép vendéglátásban van részük. Eközben közvetlen beszélgetést folytatunk Szigethy Mihály főjegyzővel. — Szegény ez a község, de a lakósoknak mégis meg van a keresetük. Nálunk nincs munkanélküli. Nagy köszönettel tartozunk a dorogi bányának, minden munkásunkat foglalkoztatja. Mindenki keresethez jut a bányánál és lehet mondani, hogy jól keresnek embereink. Községünknek van Munkásotthona is. Ezt is a bányának köszönhetjük. Az Otthon Kompolthy Ödön bányafelügyelő vezetése alatt áll. Sajnos, olvasókörük gazdáinknak nincs, de az Otthon mindkettőt pótolja. — Kesztölcnek 2400 lakosa van — folytatja a főjegyző. — Munkás és szorgalmas nép. Van szép, emeletes iskolánk, hat tanítóval. A tanulók száma 630. Most engedélyezte a miniszter a második óvónői állás betöltését. Most két óvónőnk van, de ez is kevés. Egy óvónőre 138 gyermek esik. — Van-e különösebb kívánságuk vagy panaszuk, főjegyző úr ? — kérdezzük. — Bizony van. Először nincs villanyvilágításunk, pedig 3 km-re van innen a villanyvezeték. A község már megszavazta a bevezetést, sajnos, azonban dddig még semmi sem történt. Nagyon kellene már a villany. — A második kérésünk az, hogy meg kellene erősíteni a községbe vezető út mentén lévő szakadékokat. Ez most életveszélyes, félünk, hogy egyszer baj lesz ott. Az út megyei, tehát a megyétől kell kérnünk a segítséget. — Harmadik kérésünk is van. Ez a káptalanhoz szól. A község és Klastrompuszta között járhatatlan az út, pedig fontos, hogy jó legyen, külö nősen idegenforgalmi szempontból. Olyan gyönyörű ez a völgy, hogy vétek az ilyen rossz út. Ha megépülne ez az út — két kilométer szakaszról van szó csupán — autóval lenne elérhető Klastrompuszta. A főjegyző igen nagy szeretettel beszél községéről, érezzük, hogy törődik minden kérdéssel, amely a község életével összefügg. Megkérdezzük, hogy rendesen fizetik-e az adót a lakósok. Azt válaszolja a főjegyző, hogy semmi panasz nincs ezen a téren. De jobb, ha efelől egy tót atyafitól érdeklődünk. Rövid időre elhagyjuk a községházát, hogy felkeressük Szabó Jenő adminisztrátort. Útközben megszólítunk egy tótot és megkérdezzük, hogyan állunk az adóval. — Platyim pontosan — mondja röviden. -- Hát hogyan élnek, nincs-e panaszuk? Sóhajt egyet az öreg. — Néni Král (nincsen király), néni felelőssíg. Ez a nagy baj. Szabó Jenőt otthon találjuk. Szívesen fogad. Az első ujságolása az, hogy végre van kálváriája a községnek. A jó tótok saját költségüPár év óta a legnagyobb érdeklődés központjában áll ez a kérdés. Sajnos, feleletet még máig sem kap• tunk. A kérdéssel pedig érdemes és ! kell foglalkoznunk, mert Esztergomban, a Magyar Sión Szent Istvánhetéből kiemelkedő jelentőséggel biró Nagyboldogasszony, napjának országos nevezetességet kell adnunk. Nem arra gondolunk, hogy utánozzuk más városok nevezetes ünnepségeit, ezt nem szabad megtennünk, mert Szent István szülővárosának, a magyar hercegprímások székhelyének egyedülálló, eredeti és történelmi és hivatásbeli jelentőségének megjelelő különleges ünnepi nappal kell rendelkeznie. Erre az ünnepre legméltóbban a Nagyboldogasszony napja kínálkozik. Ezt a napot külsőségében eddig nem úgy ünnepeltük meg, ahogy kellett volna. Mi volt eddig? Egy, impozánsnak nem is nevezhető felvonulás. Nem akarunk kritizálni, csak azt akarjuk kérni, hogy az eddigi programmot újszerű és hozzáértő rendezésnek kell felváltania. Ennek a sürgetése nem új. Pár évvel ezelőtt vitéz Szivós-Waldvogel József ny. tábornok már felhívta Esztergom vezetőinek figyelmét, hogy a nagyboldogasszony-napi ünnepet a salzburgi festspielek mintájára kell megrendezni. Természetesen esztergomi eredetiséggel. Ekkor szűkön építették. A 14 stációra több, mint tizennégy jobbmódú család jelentkezett. Azt mondták építtessen a plébános több, mint 14 stációt, hiszen úgyis annyit szenvedett Jézus Krisztus. Itt is érdeklődtünk, hogy milyen nyelven tartják a szentmisét. Itt nem úgy van, mint Cséven. A nagymisén tótul énekelnek. Csak a kismise magyar. Itt már nehezebb a helyzet. Nagyon érdekes dolgot tudtunk meg Szabó Jenőtől. Elmondja, hogy tót nyelven beszél a lakosság, de hatvan százaléka Kara nevet visel. Török eredetű név ez. A magyarázatot abban találjuk, hogy a török hódoltság idejéből származnak ezek a Karák. Kara magyarul feketét jelent. Érdekes, hogy van sok Fekete nevű család is, többeket pedig Cserni-nek hivnak. Cserni is feketét jelent. Még érdekesebb, hogy ilyen nevű tótok is laknak itt: Kecskeméti, Varga, Fehér. Sajnos, magyarul nem tudnak. Eltótosodott magyarok ezek. Látjuk is valamennyi arcán, testalkatán, hogy magyar faj. Fekete hajúak, barna szeműek, zömök termetűek, csontos az arcuk. Ha ezeket nem is, de fiaikat vissza kell magyarosítani. Hazafias kötelesség ez. Megköszönjük a plébános felvilágosítását, azután visszatérünk a községházára. Elmegyünk a Minézerféle vendéglő előtt. Odabenn hangosan vannak, poharak koccannak, ütik az asztalt. Tót szavakat hallunk. Tót világ van odabent. Talán egynéhány Kara és Kecskeméti is van közöttük. Kissé elfogódottan nyitunk be ismét a főjegyzőhöz és amikor leülünk, önkénytelenül is sokáig nézünk Kalmár Lajos plébános szemébe. Aztán Lapitz plébános, tábori lelkész felé fordulunk. Simándi Pálokat látunk bennük, az „Elnémult harangok" Simándi Páljait . . . letett meg tulajdonképpen az eszme, hogy milyennek kell lennie az esztergomi nagyboldogasszonynapi ünnepségnek. Kétségtelen, hogy ebből kell kiindulni. Mi tehát a teendő? Ünnepi játékot, ünnepi látványosságot, előadást kell adnunk. A legelső követelmény és a legfontosabb, hogy országos érdeklődést keltsünk a mi Nagyboldogasszon y-napunkkal. Induljunk ki tehát vitéz SzivósWaldvogel József gondolatából. Nincs Magyarországon még egy város, amelynek ilyen dómja, bazilikája lenne, mint Esztergomnak. Az ünnepi programm eseményének tehát itt kell lejátszódnia. És mi legyen az ünnepi programm eseménye ? Esztergom Nagyboldogasszonynapjának olyan ünnepi eseményt kell adnia, amely Nagymagyarország egységét tükrözi. A magyar történelemnek és az ezer éves magyar katolicizmusnak kell megszólalnia. Elég, ha igy fejezzük ki ezt a kettős gondolatot: A hercegprimási székhelynek a hit szavát kell megzengetnie. Mi tudja ezt kifejezni? Az ének. Katolikus egyházi énekek. Régi és új magyar egyházi énekek. Képzeljük el: nagy tömeg a bazilika előtti téren. Szines görögtűzben a bazilika oszlopcsarnoka. Háromszínű füst száll a magasba. Az Milyen programmja legyen Esztergom Nagyboldogasszony-napjának, hogy országos érdeklődés központjában álljon?