Esztergom és Vidéke, 1934

1934-02-08 / 11.szám

azon lesz, hogy az össziparosságot összefogva kizárólag csak az iparos­érdekek zászlóvivője lesz. Sajnos ez a remény nem vált valóra. Hermann Lajos nem hagyott fel támadó és békétlen magatartásával. Ennek kö­vetkeztében a komoly iparosság las­san-lassan elfordult tőle. Napirenden volt az összetűzés és a vihar sem maradt el. Jellemző Hermann Lajos elnöki működésére, hogy amig eré­lyes és támadó tudott lenni a har­cokban, az elnöki székben erélyte­lenül és határozatlanul intézte az ügyeket. Erélytelenségének és inga­dozó testületi politikájának tudható be az akkori titkár távozása is. A volt titkárral szemben előljárósági tagot használt fel a támadásra. A titkár bírálása mind erősebb lett Her­mann Lajos elnöklete alatt, a vita minden előljárósági ülésen megújult és elmérgesedett. Az elnöknek köte lessége lett volna az ilyen heves és áldatlan vitákat csirájában elfojtani és azt a tisztviselőt, aki oly hosszú éveken át az ipartestület és az ipa rosság érdekeit szolgálta, a támadá­soktól megvédeni. De Hermann erély telén volt és csak komolytalan meg jegyzésekkel akart figyelmeztetni. (Ugyan Józsi ne izélj) A titkár a támadások miatt eltávozott az elől járósági ülésről és végleg elhagyta állását. Az iparosság ekkor már megelé­gelte _ Hermann Lajos működését. Megelégelte az állandó összeütközé sek'et, az elnök erélytelenségér, meg­elégelte, hogy az ipartestületben min den történik, csak az iparosság ösz szetartására és békéjére irányuló munka nem. Ennek következménye volt, hogy Hermann Lajos einök ellen tavaly rendkívüli közgyűlés összehívását kérték és közel 300 aláírást gyűjtöttek ellene. Bizalmat­lanságot akartak szavazni és eltávo litani őt az elnöki székből. Hogy ez nem törtónt meg, az csak az elől járósági tagok egy jó részének józan ítélőképességének köszönhető. Ezek a komoly előljárósági tagok nem az elnök személyét tekintették akkor, hanem a testület jóhirnevét, nem akarták, hogy idő előtt és ily körül­mények mellett legyen változás az elnökségben. Hermann Lajos maga jelentette ki akkor, hogy csak a hát­ralévő időre akar megmaradni, az­után úgyis távozni kivan. Igy sike rült leszerelni az elnök ellen irá­nyuló akciót. Az új titkár megválasztása után az összetűzés, a békétlenség, a sok támadás újult erővel, tört ki. Ekkor az ipartestületi biztos is belekerült a támadásokba. Az elnök továbbra is gyenge és erélytelen maradt. (Ugyan Józsi, hagyd abba ! — ez volt az el­nök szómegvonása.) Az iparhatósági biztos nagy jóindulattal volt a tes tületi ügyek iránt, de igyekezete és fáradsága eredménytelen maradt az elnök határozatlansága és ingado­zása miatt. Semmiképpen sem tudta biztositani az ülések komolyságát, de nem tudta biztositani a békés tár gyalást akkor sem, amikor a polgár mester kiküldött képviselője is meg jelent egy ilyen viharos ülésen. A polgármester képviselője el is távo zott az ülésről. Szomorú testületi élet az ilyen iz galmakkal teli összejövetel. Amikor az elöljáró tagok ülésre mentek, már előre kérdezték, milyen izgalmak jönnek ismét. Tény az is, hogy az elnök az utóbbi időkben sohasem kereste az együttműködést az elöl­járóság jó részével, nem vette figye lembe óhajtásukat és nem igyekezett a tagokkal összhangban dolgozni Példa rá az ipartestületi bál. Ekkor az elnök törekvését leszavazták. De ez nem az első eset volt, hogy Her­mann Lajos kirivó kiseobségben ma­radt. Nem lehet elnöki tekintélyről ilyen esetekben beszélni. Gondolkozzék ezek felett Eszter gom iparossága és azután készüljön az elnökválasztásra. Hasson oda, hogy ismét a régi komoly tradíció jusson érvényre az ipartestületben és arra­való iparos kerüljön az elnöki székbe. Várakozáson felüli sikere voll az öregoserkószbálnak Az öreg Hollók kicsiny, de lelkes és tántoríthatatlan csapata elsejei báljával ismét döntő sikert aratott. Az első benyomás, amint a terembe léptünk, máris végtelenül kedves volt, mert a sárga falakat művészi ötle­tességgel díszítő pápaszemes, repülő, ágakra telepedett stb. fekete hollók — Einczinger Ferenc festőművész pompás ötlete és munkája — valami egészen újszerűen megkapó volt. Fo­kozta ezt a kellemes első benyo­mást a műkedvelő gárda egyedül­állóan kitűnő szinielőadása, melynek folyamán egy olyan értékes, szép vígjátékot mutattak be fölényes mű­vészettel, amelyet végigélvezni való­ságos szellemi felüdülés volt A Sze­gény Mavrier a mindenható pénz bűvkörébe kerülő kisember tragikomé­diája, melynek előadásával az Öreg Hollók valóságos kulturmissziót vé­geztek, amellett, hogy egy elsőrendű művészi teljesítményt nyújtottak. Az előadás két főhőse Marosi Manci drámai Ágnese és Jedlicska István komikus Gadarinje. Marosi Manci olyan abszolút át­érzéssel játszotta nehéz szerepét, olyan kitűnően jelenítette meg a költő elképzelését, hogy bátran pár­huzamot vonhatnánk az ő és a Nemzeti Színházban ezt a szerepet alakító Aczél Ilona játéka között. Jedlicska István ismét egy felejthe­tetlen emléket vésett lelkünkbe az ő istenadta humorával, kiváló alakítá­sával. A hölgyek közül Varjas Ru dolfné a rutinirozott színésznő ké­pességeivel hozta ki kis szerepéből mindaz', amit csak lehetett. Az egyre fejlődő Fuchs Emmi egy Vaszary szerepben voit abszolút jó és Klek­ker Irénke bájos és kedves Marieja ügyesen egészítette ki a hölgysze­replők kiváló galériáját. A férfiak is valamennyien a helyükön voltak Etter Kálmán dr. egyikét nyújtotta eddigi legjobb a ! akitásainak, Bárdos Miklós ismét egy jellemfigurát rajzolt meg pompásan, a rég látott Reusz József dr. pedig várakozáson felül jó volt, olyan otíhonosán és fesztelenül moz­gott a gyönyörű színpadon — mely egyike volt az eddig látottak leg szebbikének — mint egy született színész, Magyarász Imre, kettős sze repet alakított nagy sikerrel, mert nemcsak a színpadon állotta meg könnyen a helyét, de ő készítette a kellekekül szolgáló festményeket. Ezt a nehéz színdarabot az Öreg Hollók olyan előadásban tálalták fel a kö zönségnek, amely méltó volt az ezüstkoszorús gárdához. Könnyek kö­zött kacagtunk és mosolyogva sír­tunk s főleg a drámai feszültséget nagyszerűen kihozó végjeleneiben olyan valamit kaptunk, amiéit a de­rék Öreg Hollókat megilleti minden dicséretünk. Es aztán jött a bál. De milyen csodálatosan szép, elegáns, hangu­latos mulatság?! Varosunk uri tár­sadalmának minden számottevő tagja megjelent, hogy tanúságot tegyen az Ö.eg Hollók mellett, hogy együtt mulasson ezekkel a kedves, fáradt­ságot nem ismerő, ötletes és a vi­vámság léleküditŐ orvosságát olyan lelkesen kavargató öregcserkészekkel. De nemcsak Esztergom szépeit lát­tuk tündöklő szépségük és pompás toilettjeik ragyogásában, de ott vol­tak a vármegye összes vidéki szépei is és elküldte a székesfőváros is egy-két végtelenül bájos képviselő­jét. A férfiak fekete estélyi elegan­ciája, az egyenruhák csillogó sujtásai ott kavarogtak a fényes, majd han­gulatos világitású táncteremben egy olyan gyönyörű hölgykoszorú között, amelynek szépségét és eleganciáját megirigyelhette volna bármely világ­városi táncterem. Ezúttal először vá­lasztotta meg az Öreg Hollók ven­dégserege az esztergomi farsang ki­rálynőjét s a büszke cimet megér­demelten nyerte el városunk leg­szebbje : Mike Bazsa urleány, akinek udvarhölgyei Marosi Mancika és Etter Sárika voltak, a további he­lyezettek Fuchs Emmike, Laping Rózsika, Mike Mária és Gálba Kál­mánné. A bálkirálynő elegáns és meseszép diadémot és nyakéket, a többi hölgy pipere cikkeket és do­boz bonbonokat kaptak. A karneváli évkönyvekben azért is szerepel arany­betűkkel az Öregcserkészbál 1934., mert itt választottak a bálok világ­történetének folyamán első kben bálkirályfit a mulatság egyik agilis rendezőjének Katona Gábor dr.-nak személyében, akinek udvaroncai Etter Kálmán dr. és Jedlicska István let­tek, a további helyezettek Reusz Jó­zsef dr., Bárdos Miklós, Magyarász Imre és Vörös József. A bálkirályfi díszes üvegszervizt, a többiek pezs­gőt és likőröket kaptak. A pompásan sikerült mulatságon már ott helyben kifejeztük elismeré­sünket a körültekintő rendezőknek, akik boldogan vették ezt tudomásul és kijelentették, hogy ez az általuk sem remélt nagy siker további ösz­tönzés a Matrózbál rendezésére, amellyel még ezt a sikert is tul akarják szárnyalni. Minden elisme­résünk az övék és további jó mun­kát kivánunk. Társadalmi esemény volt a Katolikus Legényegylet ezidei nagybálja Csak az elismerés őszinte hang­jával számolhatunk be arról a pá­ratlan sikerről, mely a Kat. Legény­egylet újabb célkitűzéseit koronázta meg a február 2-i hagyományos táncestély megrendezésével. Pompás és figyelmes rendezés, szerencsés műsormegválasztás volt a titka az idei farsangi estély sikerének. Nyolc órára pontosan érkeznek szebbnél-szebb toalettben a vendégek s az egylet fiatal rendezői jóleső figyelemmel vezetik helyükre az egy­let tagjait és barátjait. Zsúfolt terem­ben szimpompás kép a ragyogó báli ruhákban díszelgő mosolygó arcú fiatalság. Az előkelőségek részére fönntar­tott széksorok kevésnek bizonyul­tak mert örvendetesen nagy volt az érdeklődés a társadalmi vezetők és az egylet barátai részéről. Mátéjjy Viktor c. prépost, ország­gyűlési képviselő, Glatz Gyula pol­gármester, dr. Brenner Antal fő­jegyző, vitéz Szivós-Waldvogel Jó­zsef ny. tábornok, dr. Felber Gyula belvárosi plébános az első sorokban már előre szerencse kivánataikat fejezik ki Béres István egyházi és Jakobek Jenő világi elnöknek a bál előrelátható sikeréért. Fél kilenc órakor felgördül a szín­padi függöny és pompás ragyogó összjátékkal pereg a darab, „Szu­hay" cimű három felvonásos vígjá­ték. A darab főszereplője az öreg Szuhay: Csányi Ferenc, akiről már igen sok szépet és őszinte igazat irtunk őstehetségét illetőleg, de amit ebben a darabban adott, az az igazi magyar sziv és magyar jellem ala­kítása volt. Az egész vígjátékon át sugárzott belőle a minden módon jót akaró magyar szándék lélekbe­markoló ereje. Szmretyka Manci Stanci néni szerepében felejthetetlen karakter-alakitást nyújtott. Mojzses Ilonka Erzsike szerepében a bájos­ság és kedvesség elevenségével gya­rapította a vígjáték sikerét, bliás István mint öreg Kolozsváry kabi­net-alakitást adott, tökéletes hűség­gel érzékeltette a régi idők gentry alakját. Jarisin Gyula a fiatal Szu­hay szerepében remekelt, Schveiczer Ernő Kőszeghy báró alakjában mu­tatkozott be mint igazi tehetség. Reméljük még sokat fogjuk tapsolni kitűnően fölfogott alakítását. De mindnyájan: Szmretyka Kató, Sághi Rózsika, Horváth György, Stangl Lajos, Kovács Sándor, Bér­ces Lajos, Varga József, Róka Jó­zsef, Leigép György a tehetségük legjavát adták, hogy a siker teljes legyen. A közönség számtalanszor nyíltszíni tapssal jutalmazta a nagy­szerű alakításokat, az előadás végén pedig percekig állva valósággal taps­viharral hivta függöny elé a kiváló együttest A bál ily fényes előhangulat mel­lett a legteljesebb jókedv és vigas­ság között a késő reggeli órákban végződött s a jelen voltak azzal tá­voztak el, hogy régen volt ily béke­beli hangulat a Kat. Legényegylet fehér-termében. Minden dicséret és elismerés az egylet vezetőségének és rendező gárdájának. A példátlan sikerre a vezetőség közkívánatra február 18-án délután öt órai kezdettel megismétli a nagy­szerű vígjátékot. Aki két órán át derülni és igazán jól mulati akar, okvetlen nézze meg a színmagyar, fordulatokkal és cselekményekkel remekbe állított darabot. A viszontlátásra. «EL .mSJtm fllB_Jfli JUBÄJW». Farsangi naptár: Febr. 10. Öreg Cserkészek álercosbálja a Fürdő Szállodában este 9 órakor. Febr 11 Kath Legényegylet álarcsosbálja saját helységében este 8 órakor. Febr. 11. Szentgyö gymezői Kath. Kör far­sangi táncestélye saját helyiségé­ben este 8 < rakor. Febr. 11. A benes gimnázium műsoros ka­cagó délutánja a gimnázium dísz­termében fél 5 órakor. Febr. 11. Belvárosi Kat. Olvasókör szinielő­adással egybekötött farsangi esté­lye saját helyiségében este 8 óra. Febr. 12. Polgári Egyesület és a Turista Dalárda műsorral egybekötött kö­zös farsangzáró estje a Magyar Királyban terített asztalok mellett. Virág és Szántó árúi a legvá­lasztékosabb izlést is kielégítik. Könnyen és jól cipőben táncolhat 1 Toldy Jánosné temetése. Nagy részvét mellett kisérték utolsó út­jára Toldy JánOsnét. Nagyszámú kö­zönség jelent meg a temetésen, a város polgárságának minden rétege, majd minden intézménye képviselve volt. A film vállalatok részéről is ki­küldött jelent meg. Rengeteg ko­szorú halmozta el a ravatalt.

Next

/
Oldalképek
Tartalom