Esztergom és Vidéke, 1934

1934-12-08 / 96.szám

2 ESZTERGOM it VIDBKE 1934. december 8 A biciklisták túlkapásainak megszüntetésében a közönségnek is közre kell működnie A napról-napra gombamódra sza­porodó biciklisták túlkapásai és fe­gyelmezetlensége miatt sokat pa­naszkodik a gyalogosan járó kö­zönség. A Belváros forgalmas és sűrű népességű utcáin: a Szent Anna, Jókai és Deák Ferenc utcák­nak különösen a külső szakaszán, továbbá a fíoránszky-utcában is ren­des és mindennapos szokása a bi­ciklistáknak, a targoncával vagy kézi­kocsival járó inasgyerekeknek, nap­számosoknak, hogy járműveikkel a gyalogjárók részére szolgáló járdán közlekednek, leszorítván a gyalogo­san járó embereket, különösen a nő­ket, gyermekeket a kocsiút gödreibe, hol a gyalogosan járók — szerin­tük — testi épségük kisebb kockáz­tatásával járhatnak, mint a bicik­listák. Ezekben az utcákban ugyanis az 50 %-os pótadó nagyobb dicsősé­gére a kocsiút kőburkolata annyira rossz, gödrös, kátyús, hogy a ko­csik, persze nyáron az öntözőautó is, — ha csak lehetséges — messze elkerülik. A gyalogjárdán rohanó biciklisták azonban — a diákgyerekeknek érthe­tetlenül mindig sürgős a dolguk, — állandóan veszélyeztetik az arra járó közönségy különösen a nők és gyer­mekek, — kikkel szemben agresz­szivebben is viselkednek, — testi épségét: A kapuajtón, vagy az utca­sarkon kilépő egyén bármikor ki lehet így téve az elgázolás eshe­tőségének. Ezeknek az utcáknak kocsiút-bur­kolatát, különösen a Belvárosban, mihamarabb rendbe kell hozatni, hogy az esetleges balesetek lehető­sége csökkenjen azzal, hogy a bi­ciklistákat a kocsiúton való járásra kötelezzék, sőt kényszerítsék. Készségesen elismeri minden adó­fizető polgár a Széchenyi-tér, a Kossuth Lajos-utca, a Ferenc József­út, no meg a Lőrinc-utca (ez vezet a strandfürdőhöz!) mint idegenfor­galmi szempontból előketőbb, he­lyesbitem : frequentáltabb voltát, de ez nem jelentheti egyúttal azt, hogy a többi utcák jelentősebb hátrányt szenvedjenek a jobb utcák lakóival szemben, esetleg testi épségük rová­sára. Ügy véljük, ebben egyetért ve­lünk minden szülő is, aki félti gyer­meke testi épségét a vigyázatlan, sokszor túlmerész biciklisták túlka­pásaitól. A gyalogjárón csak egyetlen­egy kocsinak szabad az üt: a gyer­mekkocsinak. A téli inségmunkák keretében ja­vításra kerülő Siszler, Bárány, no meg Kaán-utak, — melyeket csak híréből ismer a város közönsége — jókarba hozatala után bizonyára ezeknek az utcáknak kell sorra ke­rülniök, bár úgy halljuk, hogy az 1838-i nagy árviz óta, — mikor is az ár az utcák kövezetét nagyon megrongálhatta, — már a fenn em­lített dunaparti utcákon is történtek jelentősebb útburkolat-javítások, de ez idő szerint — sajnos — mégis felettébb rossz állapotban vannak... A rendőrség igazán elismerésre méltó igyekezettel és jóakarattal iparkodik gátat vetni a biciklisták visszaéléseinek. Igazolja ezt a köz­lekedés korlátozása tárgyában egy hónappal ezelőtt kiadott s a kerék­pározásra vonatkozó rendőrhatósági rendelet, továbbá a legutóbb meg­tartott biciklirazzia, melynek során 65 biciklistát igazoltattak. Különböző közlekedési szabálytalanságok miatt az 1933 évben 407, a folyó év ed­digitizenegy hónapjában pedig már 461 esetben indítottak s folytattak le kihágási eljárást, amely számban valószínűleg tekintélyes sorral sze­repelnek biciklisták is. A kihágási eljárások növekvő száma is igazolja a rendőrség ily irányú fokozott éber­ségét és készségét. A rendőrség azonban nem lehet minden időben és mindenütt jelen s az őrszemes rendőröknek sokféle más feladata is van. Nagy segítsé­gükre lehet azonban a biciklisták, targoncások stb. túlkapásainak rész­beni megszüntetésében a közönség azzal, hogy az ilyen eseteket a leg­közelebbi rendőrőrszemnek minden vonakodás nélkül jeljelenti. Ezt meg­kívánja a közlekedési szabályokat betartó, komoly és tisztes kerékpá­rosok érdeke is s ezzel tartozik min­denki saját maga s hozzátartozói testi épségének, meg a közrend fenn­tartásában való közreműködés pol­gári s erkölcsi kötelezettségének is. Eleinte talán emelkedni fog a fel­jelentés folytán a kihágási eljárá­sok száma, de később ha ezek a — legtöbbször alkalmi, ügynevezett vasárnapi — biciklisták, tapasztalni fogják a közönség éberségét, min­denesetre rohamosan csökkenni fog úgy a biciklisták merészsége, mint az ily tárgyú panaszok száma is. tósági engedély kiadásánál tehát ugyanúgy kell kezelni a táncokat, mint a nyilvános táncmulatságókat. 113 millió pengd a magyar törvényható­sági városok adóssága Egyik fővárosi lapban olvassuk a következő érdekes sorokat: A ma gyar vidéki városoknak súlyos gondja a konjunkturális időkben felvett köl­csönök tőketörlesztésének és kamat fizetésének teljesítése. Az ország tiz törvényhatósági városának és pedig Szegednek, Debrecennek, Kecskemét nek, Miskolcnak, Pécsnek, Sopron nak, Győrnek, Székesfehérvárnak, Hódmezővásárhelynek és Bajának együttes kölcsöntartozása 113 millió pengőre rúg. A legnagyobb tarto­zása Debrecennek van, mért 1933. végén Debrecen város kölcsöneinek összege 31.2 millió pengőt tett ki. Szeged 24 millióval, Miskolc 15 mil­lióvaltartozik. Kerek számban 10—10 millió pengőt tesz ki Kecskemét és Pécs tartozása, 7.8 millióval tartozik Győr, 5 6 millió pengővel Székesfe­hérvár, 3.7 millióval Hódmezővásár­hely, 2.4 millió Baja és 1.2 millió Sopron tartozása. Érdekes összehasonlításra ad al­kalmat a városok békebeli és mai adósságának összevetése. A tiz tör­vényhatósági várost 1908 ban 97 millió pengő tartozás terhelte, szem­ben a mostani 113 millió pengővel. A szóbanforgó idő alatt a városok lakossága 18 százalékkal szaporodott, s mig az adósság a békeidők óta csak 17 százalékkal nőtt, addig ennek évi terhe 64 százalékkal növekedett. mmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmm Önálló nyugdíjintézetet kapnak a gyógyszerészek Vitéz Keresztes Fischer Ferenc bel­ügyminiszter a képviselőház multheti ülésén törvényjavaslatot nyújtott be a gyógyszerészi jóléti intézmény­ről. A törvényjavaslat értelmében a gyógyszertárakban orvosi rendeletre készített és kiszolgáltatott gyógysze­rek után a gyógyszertár felelős ve­zetője köteles a gyógyszerészek se gélyezésének és nyugdíjintézetük elő­készítésének céljára járulékot fizetni. A járulék összegét és lerovásának módját a belügyminiszter rendelettel állapítja meg. A járulék összege gyógyszerenként 4 fillérnél több nem lehet és közadók módjára hajtható be. A törvényjavaslat felhatalmazza a belügyminisztert, hogy a gyógysze­részek ellátását öregség és rokkant­ság esetére, úgyszintén özvegyeik és árváik ellátását az 1928. évi XL. tör­vénycikktől eltérően nyugdíjintézet megalkotásával megszervezze. A törvényjavaslat indokolása hang­súlyozza, hogy a javaslat a gyógy­szerészek, de főleg a rendkívül ne­héz viszonyok között élő alkalmazott gyógyszerészek nagy tömegének fel­segítését célozza s oly alapot kíván létesíteni, amely a rendelkezésre álló összegekből egyrészt a gyógyszeré­szek önnálló nyugdíjintézetének pénz­ügyi megalapozását is biztositani fogja. Egyletek rendőrhatósági engedélye táncvigalom esetén A belügyminiszter 1914. évi 6887. szám alatt hozott határozata (Közig. Döntvénytár 9. kötet 179. old.) ki­mondja azt, hogy a kör által saját magánhelyiségében a kör alapszabá lyainak megfelelően a kör tagjai ré szere rendezett táncmulatság tartására rendőrhatósági engedélyt szerezni nem kell. Az ilyen táncmulatságnak nem ad nyilvános jelleget még az sem, ha azon a kör tagjain kivül mások is részt vesznek s csak ak­kor válna nyilvános jellegűvé, ha az nem a kör által, hanem a kör­nek helyiségeiben a körön kivül álló egyének által rendeztetnék táncmu­latság. A 15.588—1903. B. M. számú rendelet pedig akkép intézkedik, hogy ha az egyesületnek kormányhatósá gilag lát f amozott alapszabálya van és a mulatságot kizárólag tagjai ré­szére rendezi, akkor éjjel egy óráig engedély nélkül táncolhatnak, de csak az egyesület tagjai; ha azonban a mulatságon nemcsak a tagok vesz­nek részt és ott bármilyen formában dijat szednek (belépti dij, ruhatári dij, stb.) akkor már előzetes rendőr­hatósági engedélyt kell kérni a mu­latság megtartására. Minthogy a most ismertetett ren deletek egymástól eltérő módon in­tézkednek, a belügyminiszter 199.224 1934. szám alatt rámutatott arra, hogy az egyesületi táncok kérdését szabályozó 197.475—1927. B. M. számú rendelet kiadásával a fentebb megjelölt elvi jelentőségű határozat és jogszabály már hatályát vesztette A hivatkozott rendelet hatályba­lépése óta az egyesületi helyiségek­ben rendezett táncokra csak abban az esetben kell külön rendőrhatósági engedélyt kérni, ha e táncokon az egyesületi tagokon és azok legköze­lebbi hozzátartozóin kivül mások is résztvennének, vagy ha e táncok a rögtönzött táncokra éjféli 12 órában megállapított zárórán túl tartanának, végül ha e táncokon bármiféle címen belépődíjat szednének. A rendőrha A vitézségi érinek ntán járó pótdíjak folyósítása A vitézségi érmek után járó pót­díjak folyósításáról szóló kormány rendelet már megjelent, amely sze­rint f. évi július 1-től kezdődőleg á legénységi arany vitézségi éremmel kitüntetetteknek havi husz pengő, — a legénységi I. osztályú ezüst vitéz­ségi éremmel legalább háromizben kitüntetetteknek havi tiz pengő, — a legénység I. osztályú ezüst vitéz­ségi éremmel kétizben kitüntetettek­nek havi öt pengő érempótdij illeté­kes. Ezeknek az pótdijaknak folyósítá­sát a honvédelmi minisztertől kell kérni. Az igényjogosultságot az ere­deti, körbélyegzővel ellátott éremiga­zolvánnyal, ha ez nem áll rendelke zésre, a m. kir. hadilevéltár, esetleg a törvényhatósági testnevelési és nép­gondozó felügyelőség igazolványával kell igazolni. Akik igényüket 1935 április 30-ig bejelentik, f f évi július 1-től kezdő­dőleg, — mig akik igényüket a most jelzett határidőn tul jelentik, azok­nak a csak a bejelentés havának 1­től kezdve fizetik ki az esedékes érempotdijat. TÁRSASÁGBÓL Sűrű ködben, fellobogózva ünne­pelte Horthy Miklós kormányzó név­ünnepét a város. Délelőtt a belvárosi kegyúri plébánia-templomban isten­tisztelet volt, melyen Radócsay László dr. főispán, Frey Vilmos dr. alispán, Glatz Gyula polgármester vezetésé­vel résztvett a megye és a város tisztviselői kara, a helyőrség a tiszti­karral, a nagyközönség és az összes alakulatok. Eggenhofer Béla dr., a Kolos­kórház igazgató-főorvosa az Ősz fo­lyamán súlyos betegségen ment ke­resztül. Gyógyulása után Olasz­országba utazott utókurára, majd Balaton üreden töltött pár napot. Esztergomba visszaérkezve átvette rendeléseit. Gyógyulása mind a kór­házban, mind a közönség között osztatlan örömet kelt. Kemenes Illés dr., kir. tankerületi főigazgató e héten Esztergomban tartózkodott és a gimnáziumban végezte őszi látogatását. Hétfőn újra városunkba jön, mikor is a többi középiskolákat látogatja meg. A gimnáziumban nők és férfiak ré­szére három napos lelkigyakorlat kez­dődött, P. Hajnal András domonkos­rendi egyetemi tanár vezetésével. A hallgatók közölt Radócsay László dr. főispánon kivül számos kiváló ve­zetőegyéniséget találunk Esztergom vezető társadalmából. Nagyszabásúnak Ígérkezik a gim­názium december 8-i ünnepsége. Nagyszerűen összeállitott műsor ke­retében a gimnázium ifjúsága elő­adja Sándor Dénes, a kiváló pap­költő „Bencés sapka" c. színművét. Ez alkalommal szerepel első ízben a gimnázium vonós zenekara. Az ünnepséget Diósi Ákos bencés tanár rendezi. A vármegyei tisztviselői kar me­legen ünnepelte a polgármestert len­gyel kitüntetése alkalmából. A tiszt­viselők nevében Reviczky Gábor vármegyei másodfőjegyző üdvözölte Glatz Gyulát.

Next

/
Oldalképek
Tartalom