Esztergom és Vidéke, 1934

1934-11-18 / 90.szám

Cenzúrázni fogják dec. 1-től a műkedvelők előadandó darabjait A belügyminiszter elrendelte, hogy december 1-től csak olyan darabo­kat adhatnak elő a műkedvelők, me­lyek egy hivatalos közeg által ké­szített kimutatásban szerepelnek. Ugy találta ugyanis a belügymi­niszter, hogy a műkedvelők által előadott színpadi termékek között sok olyan akad, amely a közműve­lődés és a népművelés érdekeit egy­általában nem szolgálja, sőt egyik­másik még közerkölcsiségi vagy más közérdekű szempontból is kifogás alá esik. A műkedvelői előadásra szánt szín­művek népművelésre alkalmas vol­tának elbírálását az iskolánkivüli nép­művelési bizottságok végzik el. E bizottságok a rendőrhatóság által hozzájuk küldött színdarabokat el­bírálják és véleményüket Írásban közlik. Egyben a már eddig elbírált 450 darabról szerkesztett kimutatást december 1 ig, a folytatásokat pedig azok elkészülte után a rendőrségnek megküldeni kötelesek. Ezek szerint a jövőben csak azon daraboknak előadására adja ki az engedélyt a rendőrség, amely a hi­vatalos kimutatásba fel van véve előadhatónak. EGYRŐL-MÁSRÓL Kalaplevéve köszöntjük az influenzát... Csúnya és vészedéi mas betegség az az influenza, különösen a spanyolba oltott szövődményes alakja. A közel­múlt napokban egyik jeles főorvosun­kat támadta még orvul s bizony na­pokig riasztó hirek s nagvon bizony­talan jóslások keltek szárnyra felőle. De szerencsére a beteg volt erősebb, mint az influenza s a néhány napos szbrnyű tusakodásban az influenza ma­radt alul. Pedig a kitűnő főorvos egészségét akár egész orvosgyűrű volt készen meg­védelmezni, felfegyverkezve a modern or­vostudomány minden eszközével, gyógy­szerével, készségével s ez a szemtelen betegség mégis rá mest támadni. Mit szóljunk akkor mi, szegény, szürke, gyámoltalan rabszolgák, ha ránkront ilyen arcátlan, merész ellenség? Mit szóljunk hát mi, reszkető, félős, sápadt­képű pasasok, ha gerincoszlopunk tá­ján futkosni érezzük a rázóhideget ? Mert most, hogy éjszakánkint le­szállnak a ködök s a topeka platánjai, meg a sziget gesztenyefái borzongósan hullatják alá sovány testükről könnyű nyári ruhájukat, az influenza már ott sétál a város utcáin ravasz leselkedés sei kémlelve, hogy melyikünknek ha­rapjon bele a lábikrájába ? 5 mi kalaplevéve megyünk eléje, ímhol, a főtéren szemben jön velünk Skrabacska úr. Nyakát behúzza kabátja gallérjába, szemei vörösek, mint aki­nek füstöl a kályhája, arca vánnyadt s a hangja hápogós, mint a hízott kacsáé. — Á, á! — köszöntjük őt barát­ságosan, kalapunkat meglengetjük, ke­zünket feléje nyújtjuk —, talán bizony görbe napot rendeztünk tegnap, úgy e, he-he, s ma aztán katzenjammer, mi ? — Jaj dehogy — feleli rezignáltán —, influenza kérem, influenza, de hát tetszik tudni, nem szeretem az ágyat, öhö-öhö, hapci s még néhány köhen­tés, közben egy orrfúvás, aztán kéz­fogás, aztán .. . Aztán másnap a mi hátunkon is futkos a hidegrázás, forró ólom sistereg halántékunk mögött, zúzmara a gyom runkban, ijedelem a házban, gazdasági fellendülés a patikában s reménykedő várakozás az Entreprise-nél. Tudniillik gyávák vagyunk s nem* merünk szembeszállni a társadalmi konvenciókkal. Úgy szoktuk meg egy életen át, hogy hogy kalaplevéve kell köszönteni még a legzordabb télben is ismerőseinket, mert hja! — mit szólnának a hölgyek, ha egyszer csak azt mondanók nyájas hangon, hogy kezeit csókolom, kezeit csókolom, de nem nyúlnánk a kalapunkhoz s mit szólna a hivatalfőnök úr, meg a mél­tóságos úr, ha hódoló fejbólintás kísé­retében azt mondanók, hogy alázatos, tisztelő szolgája, vagy valami ilyes­félét, de megint csak nem nyúlnánk a kalapunkhoz. Egy ráérős úrtól hallottam a na­pokban, hogy megolvasta: naponta, míg a hivatalba megy, vagy onnét iaza, ötven-hatvanszor emel kalapot részben a magyar kalapipar, részben az influenza nagyobb örömére. fiát ugy-e, nem túlzás, ha azt mon­dom, hogy kalaplevéve köszöntjük az influenzát, ezt a rút, ravasz, vesze­delmes ellenséget. A barátunkat, a jó ismerősünket üdvözöljük, kalapunkat mélyen leemelve s közben az influenza rátelepszik kopaszodó fejünkre s az ötvenedik köszöntésnél már az orrunk­ban viszket a nátha. Milyen kedves dolog volna, ha pél­dául a Szent Erzsébetről nevezett jó­tékony nőegylet gyűlésén egyik tekinté­lyesebb úriasszony kijelentené, hogy az esztergomi hölgyek nevében, vagy a vármegye vagy város első tisztvise­lője alkalmas helyen s módon, mond­juk valami gyűlésen deklarálná, hogy az esz'ergomi hivatalfőnökök nevében feloldja a tél folyamán a kalappal való üdvözlés kötelezettsége alól az urakat s megelégszenek egy szives szóval történő köszönéssel, ha — persze ingyen Tiem megy a dolog —,- ha az illető akár a téli inségakció, akár a népkonyha javára valami csekély pénz­összeggel, mondjuk, egy-két pengővel áldoz. Ennyit kalapban bespórol a fel­oldott gavallér, viszont a jótékony cél is "hozzájut néhányszáz pengőhöz. Próbálták már ezt a dolgot Eszter­gomban s egyszer, néhai Roszival ka­nonok kezdeményezésére, ment is né­hány hétig a dolog, pedig akkor még csak afféle kisebb náthácskák jártak erre felénk s a spanyol nátha követ kezményes szövődményekkel még igen ritka volt. Hátha engedni tudnánk konzervati­vizmusunkból, előítéleteinkből, avult konvencióinkból s főleg, ha az e té­ren teendő engedményeket a jótékony­ság számláján gyümölcsöztetnők, akkor a ránk köszöntő télen talán keveseb­bet fájna a fejünk — a náthától. Mert egyéb bajainktól azért úgyis fáj ele­get .. . Aki praktikusabb megoldást akar ajánlani, szivesen adunk hozzászólása nak helyet lapunk hasábjain. Addig is vigyázzunk a kopasz fe­jünkre. * * * Kik hallgatnak rádiót? Érdekes kimutatást készített a rá­dió vezetősége arról, hogy a mult év végén az előfizetők között hogyan osz­lottak meg az egyes foglalkozási ágak. A kimutatás szerint a magyar rá­dió előfizetői között van : 62,997 köztisztviselő, 34,668 magán alkalmazott. 34,573 nyugdíjas, 32,431 kereskedő, 22.082 egyéb foglalkozású, 19,102 ipari munkás, 15,627 őstermelő, 9,165 véderőalkalmazott. 8,900 napszámos, 8,478 foglalkozásnélküli. 6,297 egyéb szabadfoglalkozású, 5,731 tőkepénzes, 5,683 orvos, 4,736 egyházi személy, 4,244 mérnök, 4,018 ügyvéd. 2,408 nyilvános helyiség, 988 tanintézet, Az őstermelők készülékeinek több mint a fele (6971) dedektoros. Még nagyobb a dedektoros készülékek arány­száma a napszámosoknál (5243). Egyéb­ként a dedektoros készülékek a kimu­tatás többi részében — még a fog­lalkozásnélkülieknél is — jóval 40 százalékon alul vannak. A Szabad Egyetem e heti tanrendje: Kedd, november 20-án D. u. 5—7. A hang esztétikája. Kettős óra. — Előadó : Mitrovics Hyula dr. egyet. ny. rendes tanár (Debrecen), a Magyar Psychologiai Társaság Esztétikai szakosztályának elnöke. Csütörtök, november 22-én D. u. 5—7. Korunk művészete (bemutatásokkal). Második kettős óra. 2. Kubizmus, konstruktivizmus (Ma­tisse, Picasso, Archipenko). — Elő­adó : dr. Dénes Tibor, a budapesti Mátyás reálgimnázium tanára, a Ma gyar Psychologiai Társaság Eszté­tikai Szakosztályának titkára. Hely: reáliskola (Deák F. u. 2.) che­miai terme. Részletes tanrend Buzárovitsnál díjtalanul kapható. H l mm MP WT WL mm mu n A héten a Kerschbaummayer­gyógyszertár tart éjjeli szolgá­latot. Magánkihallgatáson volt a her­cegprimás. Serédi Jusztinián dr. bibornok hercegprímást XI. Pius pápa Őszentsége f. hó ll-én vasár­nap magánkihallgatáson fogadta. Halálozás. Baly Juliska oki. ta­nítónő f. hó 14-én Budapesten hosz­szas betegeskedés után a kórházban elhunyt. — Mészáros József csizma­diamester, az esztergomi ipartestü­let tiszteletbeli elnöke f. hó 15 én meghalt. Temetése f. hó 17-én volt a belvárosi temetőben meleg részét mellett. Gasparri bUboros Serédi Juszti­niánról. A nemzetközi egyházjogi értekezlet szerdai ülésén Gasparri bíboros, volt államtitkár az egyház­jogi törvényhozás' történetét ismer­tette s meleg szavakkal emlékezett meg jelenlévő kiváló munkatársáról, Seredi Jusztiniánról, Magyarország biboros hercegprímásáról. Előadása további folyamán kiemelte azokat az értékes észrevételeket, amelyeket Csernoch János, a nagy egyházjo­gasz és bölcs ember a hozza véle­ményezés végett intézett kérdésekre adott. Miniszteri megerősítés. A vallás és közoktatásügyi minisztérium dr. tamási Varga Ferenc, SzövényiLux Géza és Mihályfi László oki. közép­iskolai tanároknak a helybeli reál­iskolához helyettes tanári minőség­ben történt megválasztását, illetőleg megbízását jóváhagyta és nevezet­teknek a helyettes tanári illetmények államsegélyes részét kiutalványozta. Jakobek Jenő temetése. Csü­törtökön délután 3 órakor helyezték örök pihenőre Jakobek Jenőt, a Kat. Legényegylet elnökét. A temetésen megjelent a főpapság majdnem teljes számban, alsó papság, a megye, a város, a helyőrség tisztikarának kép­viselői, a testületek és egyesületek küldöttei, de ott láttuk a társadalom minden rétegét oly impozáns szám ban, amint az csak a közélet ritka szereplőinek jut ki a végtisztesség megadásánál. A ravatalt sok koszorú és rengeteg virág borította. Mátéffy Viktor érsekvadkerti prépost plébá­nos végezte a temetési szertartást. A legényegyleti dalárda Ammer Jó­zsef karnagy és a Turista Dalárda Hajnali Kálmán karnagy vezénylete mellett énekeltek megható gyászéne­keket. Béres István szemináriumi tanár, a legényegylet egyházi elnöke az esztergomi, Valkony Ferenc dr. fővárosi hittanár az országos köz­pont nevében búcsúztak el Jakobek Jenőtől. Megható volt a cigányzené­szek részvéte. Ők is búcsúzni jöttek. A szertartás után a sírnál gyászo­san, szomorúan hangzott fel Csonka Gábor cigányprímás és zenekarának magyar nótája. Három szép, szomorú magyar nótát sírt el Gábor primás hegedűje... A koporsót befogadta az anyaföld. A síron koszorúk és virágok ... Legyen alatta csendes, nyugodt pihenése az elhunytnak ! Fényes katonai díszszemle volt a Vérmezőn a legfőbb Hadúr tisz­teletére. November 16 án ünnepelte az ország Horthy Miklós kormányzó bevonulásának tizenötéves jubileu­mát. A fővárosban, a Vérmezőn pá­ratlan ünnepséggel'ünnepelte az or­szág színe-java a magyar államfőt. A pazar fényű ünnepségről a fővá­rosi napilapok hasábos tudósításokat közölnek: Tábornoki díszegyenruhák, pompás női toalettek, diplomaták és követségek sokszínű díszruhái, cilin­derek, diszmagyarok erdeje fensé­gessé tették a magyar nemzet eme nagy ünnepét. A katonai felvonulás, a díszszemle, a határtalan lelkesedés csak fokozta az ünnep fenségessé­gét. Ezt látni és csodálni kell I Igy csak egy nemzet tud ünnepelni és lelkesedni: a magyar. Ez a sokat szen­vedett nemzet, Európa mártírja. — Ehhez ünnepséghez csatlakozott Esz­tergom városa is, amikor f. hó 16 án, délelőtt 10 órakor vitéz Lánghy Emil alezredes, helyőrségi parancs­nok a helybeli honvédség felett dísz­szemlét tartott, melyen a főpapság, a vármegye s a város tisztikarának s a városban lévő összes közhivata­lok, a helyi sajtó, az egyesületek s testületek főnökei s képviselői, va­lamint a polgárság is igen tekinté­lyes számban vett részt. A helyben állomásozó kerékpáros zászlóalj le génysége tisztjeik vezénylete alatt sorakozott fel a Széchenyi téren, hol vitéz Lánghy Emil alezredes, helyőrségi parancsnok először el ­lépett a feszesen tisztelgő csapatok arcvonala előtt, majd a nemzeti színű drapériával bevont emelvényre lépett s beszédében, melyet a honvédek­hez intézett, lelkes, hazafias szavak­ban emlékezett meg az évforduló jelentőségéről s a nemzeti hadsereg­nek a Vezér: nagybányai vitéz Horthy Miklós vezetése alatt végre hajtott új honfoglalásáról, melynek az ország, az akkori nehéz viszo­nyokra való tekintettel, mai fenn­maradását és létét köszönheti. A nagy hatást keltő beszéd után a kivonult csapatok pompás diszme­netben vonultak el vitéz Lánghy Emil alezredes előtt. A szép katonai ünnepélynek a gyönyörű, verőfényes őszi napsütésben igen sok nézője volt. II Ottó király születésnapi ün­nepségei. II. Ottó király a Gond­viselés jóságából november 20-án üli meg huszonkettedik születési évfor­dulóját. A király boldogságáért Kriston Endre egri segédpüspök november 20-án, kedden délelőtt 10 órakor Budapesten a Szent István Baziliká­ban ünnepi szentmisét pontifikál. A szentbeszédet ez alkalommal vitéz Makray Lajos pápai kamarás, tolnai plébános fogja tartani. Az ünnep elő­estéjén, 19 én hétfőn esti 8 órai kez­dettel a Magyar Nők és a Magyar Férfiak Szentkorona Szövetsége a Pesti Vigadó összes termeiben ün­nepi vacsorát rendez, melyen az egyetlen ünnepi beszédet dr. gróf Cziráky József felsőházi tag mondja. Vacsorajegyek két pengős árban a Magyar Nők (VIII. Esterházy-utca 44) és a Magyar Férfiak Szentkorona

Next

/
Oldalképek
Tartalom