Esztergom és Vidéke, 1934

1934-11-11 / 88.szám

gombán szivesen látogatják a nebulók az iskolákat. Viszont az iparos- és kereskedő-tanonciskolák mult évi 300 P büntetéspénz bevételével szemben a jövő évre 500 P-t irányoz elő a város. S most jön a „közművelődés", — a városi könyvtár gyarapítására 200 P-t szán a város. Erre a tételre alkalmilag külön cikk keretében kívánunk visszatérni. A közművelődési és sportegyesületeket évi 300 P erejéig támogatja a város. Az általunk annyiszor emlegetett vásárcsarnok és hatósági hússzék rovatai — sajnos — teljesen üresek. Erre nincs se kiadásunk, se bevételünk, ellenben a piactér mult évi 13.000 P-s helypénz-bevételével szemben 11.000 P bevételre számít csak a város. A szegényügy és népjólét tételeivel is külön cikk keretében óhajtunk alkalmilag foglalkozni. A vágóhid 9500 P-s bevételével szemben csak 1926 P a kiadásunk. Kihágási büntetéspénzekből 500 Pvel több bevételre számit a jövő évben a város, a mult évi 1400 P helyett 1900-ra. Miből gondolja a költségvetés összeállítója ezt az 500 P-ős bevételtöbbletet? Annyira szaporodnék a kihágások száma ? Igaz viszont, hogy 1933-ban e cimen a városnak 1934 P bevétele volt. Legszimpatikusabb tétele a költségvetésnek az a 8.400 P-ős kiadás, mely útépítési költségekre s a Mária Valéria-út korlátjának rendbehozatalára van felvéve, mert mig egyrészt városrendezési célokat szolgál, addig másrészt munkaalkalmat is jelent a munkanélkülieknek. A vízfogyasztásnál bejegyzett 7000 P-ős megtakarítás valószínűleg az utcák locsolásánál fog előállani s ez egy előkelő városi képviselő felszólalásának az eredménye lesz, aki az utcák öntözését túlzottnak tartotta egyik közgyűlésen. Szép dolog a takarékoskodás, de ennek kissé falusias ize van. A juhászaira 400, a szántókra 500 P-őt fizetünk rá a jövő évben, ellenben a vízdíjaknál 5800 P-vel kevesebb bevételre van kilátásunk. A városi gazdaságnál csökkenő kiadásokkal szemben csökkenő jövedelmek állanak, a hitelügynél azonban a függőkölcsönök tőketörlesztésére 14270 P-el több van előiAnyozva, mint a mult évben s igy pénzügyi helyzetünk javulására enged következtetni, hogy a mult évi 37.152 P-vel szemben a jövő évben 51.422 P-t törleszthetünk, ami viszont 4624 P kamatmegtakarítást jelent. Végre a városi intézetek és üzemeknek adott beruházási tőke és kamatainak megtérítéséből 9112 P-vel kevesebb bevételre lehet kilátásunk. Vannak még apróbb, 500—1000 pengős tételkülönbözetek különböző címeknél felsorolva, de ezek javarészt olyan kiadások, vagy bevételek, hogy amit elvesztünk a réven, megnyerjük a vámon. Mikor a városi költségvetést -így végigtallózva, számszerinti adatokat sorakoztatunk fel, nem az a célunk, hogy szenzációkat tárjunk olvasóink elé — hisz' ilyenek egy városi költségvetésben elő sem fordulhatnak —, hanem az, hogy lássák olvasóink is azt a sokoldalú, sok ágazató, nagy figyelmet, gondosságot s jóakaratot igénylő munkát, mellyel a város háztartási alapjának kezelése a nagyfokú felelősség miatt is jár. Rövid bepillantást nyerhetnek igy olvasóink abba a nehéz munkába, melyet a város tisztviselőt, alkalmazottai ' annyi buzgósággal s kötelességtudással végeznek. Különösen kiemeljük e helyütt a pénzügyi osztály felelősségteljes s a mai pénzügyi s belügyi kormányrendeletek folytán fokozottan bonyolult és bizony sokszor nagyon nehéz munkáját, melyet im, mint a költségvetés is bizonyítja, derék tisztviselőink olyan bravúrosan oldanak meg. A „hivatalnok urak" élete a múltban sem volt rózsás, de most tövisesebb, mint valaha volt. Bizonyára sokan ismerik Földes Imre: „Hivatalnok urak" c. színművét, mely a békebeli tisztviselőnek nehéz életküzdelmeit rajzolta annyi megkapó realitással. Hol vagyunk ma a békebeli tisztviselő helyzete mögött ...?! Szép dolog volt a közgyűlés tagjaitól, hogy minden nagyobb vita, vagy gáncsoskodás nélkül egyhangúlag fogadták el az eléterjesztett költségvetést s ezzel is elismerték nemcsak a költségvetés összeállítóinak, de az egész városházi tisztviselői karnak érdemes munkásságát. Szent Imre-ünnepély a tanítóképzőben Az esztergomi érseki tanítóképző intézet nagyterme vasárnap,, f. hó 4-én este megtelt diszes közönséggel. Szent Imre herceg napjának előestéjén az ifjúság szép ünnepély keretében állította a szemlélők elé, kit tisztel az első szent király fiában, s hogy akit ideálul választ, nemcsak nagy lelki erényekkel ékeskedő szent, hanem tüzesvérű, áldozatoktól vissza nem riadó, küzdelmekben otthonos és felelősségteljes pályájára komolyan készülő magyar is volt. Pántol Márton dr., az intézet hittanára „Eleven krónika" cimmel irta meg három felvonásból és egy élőképből álló darabját. Szent Imréről szóló krónikák és legendák voltak forrásai, az ifjúság lelkivilágának nemesitése a célja. A hatás szolgálatába állította még a régi és az új egyházi énekköltészet legszebb gyöngyeit is. A színpadon folyó játék hangulatába ringattak a nagy hozzáértéssel kiválasztott énekszámok és az orgona szava. A felvonások mindegyike Szent Imre életének egy-egy fontos jelenetét mutatta be. Az első felvonásban Szent Gellért (Molnár István V. é.) búcsút vesz Szent Imrétől (Németh Ferenc V. é.), mert nevelő munkáját befejezte. Imre most megkapja a híres intelmeket édesatyjától (Horváth Elemér V. é.). A felvonás színhelye az esztergomi vár, melyet a nagy gonddal készített díszletek korhűen varázsolnak elénk. A második felvonásban a pannonhalmi jelenetet látjuk, ahol Szt. Imre hét csókkal illeti és lelkiatyjául kéri fel Szent Mórt (Szabó Lajos V. é.) Szép szines jelenetekben vonulnak fel előttünk a királyi udvar, (Buda és Szalók magyar urak szerepében Szenderszky József és Siess János V. é.) a lázadó magyarok képviselői (Rejtő és Előd szerepében Szabó Zoltán V. é. és Pacs István IV. ó.) és a szerzetesek (Rakonczai Antal V. é. az apát, Szlatényi Béla III. é. Piacid atya, Bártfay Viktor V. é. Brúnó atya, szerepében a már emiitetteken kivül.) A harmadik felvonás elején a veszprémi Szt. György-kápolna misztikus csarnokát éppen elhagyják az éjjeli zsolozsmát végzett szerzetesek. Remek énekszám hangzik fel, mialatt a függöny,, lassan felemelkedik. Majd besántikál Begő, Szent Imre szolgája (Tóth Jenő V. é.) s hogy senkit sem talál a kápolnában, int urának. Szent Imre bejön, leborul az oltár előtt s égi szózat hatása alatt szüzességi fogadalmat tesz, hogy nemzetét a pogányság veszedelmétől örökre megmentse. Közben felhangzik az énekkar ajkán Witt: „Ave Maria* ja, melynek hangjai mellett Szt. Imre megkapja a Bold. Szűz kezéből a liliomot. Á befejező élőképben Szent Imre képét már oltáron látjuk s előtte hódol a magyar ifjúság. Az énekkar Koudela : „Megdicsőülés" c. felemelő hatású himnuszát adja elő. A mindvégig lebilincselő előadást az intézeti énekkar hatásos éneke, Raffai Jenő V. é. orgonajátéka és Vas Endre, Kurucz Károly IV. é. és Högyelka Lajos I. é. növendékek stílusos díszletei emelték. A jelenvolt közönség, élén a biboros hercegprímással, a főkáptalan ós a helybeli papság több tagjával együtt lelkes elismeréssel adózott az előadás szerzőjének és közreműködőinek. Harisnya, kesztyű legnagyobb választékban Keménynél. Menyasszonyi és koszorúsleány ruhákra selymek, olyan olcsón sehol sem kapható, mint Illés divatüzletében. Gerevich Tibor dr. egyetemi tanár az esztergomi ásatásokról Az esztergomi várfokon kiásott királyi várkápolna kettős kápolna volt. A nagyobbik kápolna oldalfalait a bejárattól jobbra és balra négy igen díszesen kiképzett oszlopos és ives kettős vakárkád tagolja. A diadalivet két hatalmas bimbófejezetes oszlop tartja. A műformák ugy a homlokzaton, mint a belsőben világosan mutatnak a délfrancia eredetre, s úgy művészileg, mint pedig iechnikailag a legjobb francia és olasz em lékekkel egyszinten állanak. Bizonyosra kell vennünk, hogy III. Béla király francia kőfaragókat hivatott be, akik azonban nem másoltak le valami hazájukbeli templomot, hanem eredeti alkotást hoztak létre s magyar mesterek segítségét is igénybevették. Ezt a művészi kooperációt világosan dokumentálja a baloldali fal ikerárkádjának portrészerű emberi fejet ábrázoló két oszlopfeje, amely a középkori szokás szerint a kőfaragók önarcképét örökítette meg. Mind a két arc szakállas és bajuszos, mégis két különböző race-tipust mu tat, de különbözik egymástól a kettő stílusban és technikai kivitelben is. Az egyik szoborportré a burgundi és délfrancia román szobrász tipikus jegyét viseli magán, a másik antropológiailag is más típus, zömökebb, teltebb arc, erősebb szakállal és fölfelé pödört magyaros bajusszal. Félreismerhetetlen benne az előző franciás oszlopfejezettel szemben a magyar arctipus, de stílusa is más, s bár az előbbit követi, annál kivitelben nyersebb és primitivebb. Ezekből a stilusadottságokból önként következik, hogy az első fej a Franciaországból behívott francia vezető kőfaragót, a másik pedig annak magyar munkatársát örökíti meg. Kőfaragók önarcképével oszlopfőkön és záróköveken sok más magyarországi emléken is találkozunk, amint divat volt a középkorban a külföldön is. Határozott magyartipusú fejet látunk az egyik kisbényi oszlopfőn, találunk kőfaragó önarcképet a jáki templomon és a kassai székesegyházon is. A királyi várkápolnát nemcsak fa rágott, hanem festett diszitmények is ékesítik. Az egészet belső gazdag polichrom díszítés lepi el s ez jórészt még az építkezés idejéből, a XII. század második feléből származik. A változatos és igen élénk színezésű ornamentika az egész belsőt nemcsak díszessé, hanem derűssé is teszi. Az első ilyen korbeli polichrom díszítésű templom ez Magyarországon ; a kassai Szent Mihály-kápolna és a budavári Mátyás templom belső polichromiája újabb keletű. A kápolna legjellegzetesebb díszítése az ikerivekben kettesével, gótikus mérműves keretekbe foglalt, szibillákat és pró fétákat ábrázoló mellképek, amelyek valamely elsőrendű firenzei XIV. századi festő művei s amelyek értékét növeli az a körülmény is, hogy bár helyenként rongáltak, sehol azokat át nem festették s igy eredeti szép ségükben maradtak fenn. Amint legelső rangúak a faragványok, úgy ez a festészeti disz is az olasz Trecento legnagyobb mestereihez méltó. Az élénk és derűs színezésű próféták és szibillák a kápolna legjellegzetesebb művészi diszét alkotják s a későbbi leírások, igy Mátyás történésze, Bonfini is, e királyi várkápolnát ezek alapján Szibilla-kápolnának nevezik. A szibilla és próféta-ábrázolások fölött ószövetségi jelenetek foglaltak helyet, melyeknek ma, sajnos, csak töredékei maradtak fönn, s a Mózest a Fáraó előtt ábrázoló, ugyancsak XIV. századi falikép töredéke a kis sebb kápolnában látható. A diadalivet is XIV. századi olasz kéztől származó freskók díszítették s ennek töredékei nagy számban s meglehetősen ép állapotban kerültek elő. A téma a Maiestas Domini, Isten j dicsőítése. Középen fönt az Atyaisten, alatta Krisztus, két oldalt pedig apostolok, szentek és éneklő angyalok sorakoznak. Élőkerült egy ugyancsak XIV. századi angyali üdvözlet freskótöredéke is. A kánolna boltozata az ostromok alatt beomlott, hatalmas faragott kövei és ivbordái o'y nagy számban és épségben kerültek azonban elő, hogy ezek összeállításával lehető lesz a kápolna teljes rekonstrukciója. A falfestés a XII. és XIV. századi réteg mellett egy XV. századit is feltüntet. Tudjuk, hogy a kápolna díszítésében Vitéz János primás is résztvett, aki a kápolna homlokzatát bevakoltatta, szürke és aranybarna gazdag reneszánsz ornamentikával boríttatta, amelynek egy töredéke a homlokzat jobboldali részén még fönnmaradt. Az esztergomi királyi várkápolna val olyan emléket sikerül fölszinre hoznunk, amely hazánkban ritkítja párját, de külföldi viszonylatban is igen figyelemre méltó. Műtörténeti értéke és jelentősége felbecsülhetet len, s különösen ma rendkívül be cses, hogy multunk bemutatására ilyen nívójú műemléket tudunk az eddigiekhez sorakoztatni. Románkori építészeti emlékeink közül egy sem maradt fönn ily ép állapotban, mert még a legnevezetesebbeket is a mult század közepén duló helyreállítási láz kiforgatta eredeti mivoltukból. Az Árpádok esztergomi várkápolnája fényes bizonyítéka a középkori magyar nemzeti királyság európai nívójának s egyik legkiválóbb árpád kori királyunk, III. Béla európai horizontú kulturális orientációjának. A királyi palotának, a kápolna homlokzatához csatlakozó szárnyán a kápolna diszkapujához hasonló stílusú, de annál valamivel egysze rűbb kapu nyilik. A királyi palota e szárnyának további föltárása a jövő tavaszra maradt. Nyugodt lelkiismerettel tesszük le egyelőre az ásót. Az eddigi eredmé nyéket biztosítottuk, az előkerült fa ragványokat és falfestményeket megvédtük, a kápolna fölé ideiglenes tetőzetet emeltünk, hogy a téli időjá rástól oltalmazzuk. Tavasszal újult reményekkel fogunk a munkához s azt tervezem, hogy legkésőbb Szent látván halálának 900 éves évfordulójára, 1938-ra teljesen föltárva és helyreállítva adjuk át a magyar nemzetnek az árpádkori nemzeti dinasztia palotáját és kápolnáját, hogy azok az esztergomi várhegyen, a Duna inneni és túlsó partján lakó magyarokat a magyar mult nagyságára és a magyar jövő kötelességeire emlékeztessék. vége