Esztergom és Vidéke, 1934

1934-11-08 / 87.szám

ÖTVENÖTÖDIK ÉVF. 87. SZÁM Szerkesztőség, kiadóhivatal: Simor-u. 20 Megjelenik hetenként kétszer keresztény politikai és társadalmi lap. CSÜTÖRTÖK, 1934. NOVEMBER 8 Előfizetési ár 1 hóra: l pengő 20 fillér Csütörtökön 10, vasárnap 20 fii. A törvényhatósági virilis-tagok választása Esztergom vármegye közön­sége még emlékszik arra a fel­sőházi választásra, ahol a hi­vatalos szavazólap fénypapiros volt, amelyre ceruzával írni is alig lehetett. És amikor e hi­vatalos szavazólap annyira kü­lönbözött minden más lehető papirostól, hogy a titkos sza­vazás dacára a karzaton ülők is tudták, hogy ki kire szava,z. Emlékezzünk a legutolsó viri­lisi választásokra is, amikor a szavazólap tele volt nyomtatva a hivatalos jelöltek neveivel s minden üres rész a papírlapon úgy telitve volt nyomdai figu­rákkal, hogy azon bajos volt új nevet beírni. A bizottsági tagok választási jogát megbé­nító ezen eljárással szemben, — amely reányomta bélyegét az egész törvényhatóságra, — most más szellemet találunk. Az elmúlt napokban minden vármegyei virilis választó hi­vatalos pecséttel ellátott üres lapot kapott s egyben közlik vele a választható virilisek név­jegyzékét. Mindenkinek meg van adva tehát a lehetőség, hogy nyugodtan válassza ki és irja fel azokat, akikre szavazni kivan. A korábbi évek metódusát tekintve nem mehetünk el szó nélkül ezen alkotmányos eljá­rás mellett. Többször megírtuk, hogy a törvényhatóság magas intelligenciájú testülete kell, hogy minden erőszakot kizár­jon. Vallottuk, hogy a törvény­hatósági élet nyomott hangu­lata ezekre a sűrűn megismét­lődő erőszakosságokra vezethe­tő vissza. A főispáni hatalom társadalmunk most már hosz­szú ideje tartó elalélt voltában olyan erős volt, hogy minden­ki szó nélkül fejet hajtott min­den erőszakkal szemben, — de nem minden keserű érzések nélkül. Amikor ezzel szemben ma a polgárok választó jogainak ab­szolút tiszteletben tartását szem­lélhetjük, sőt egyenest serken­tést látunk arra nézve, hogy a jog cselekvő szerepet vigyen, jól tudjuk, hogy ez a várme­gye főispánjának és alispánjá­nak elhatározásából történik. Amennyire a közvélemény ki­fejezője vagyunk, alkotmányos érzésünk egész melegével üd­vözöljük ezt az új szellemet. Nem kételkedünk benne, hogy ez meg fogja nemesíteni a tör­vényhatóság életét és értékes cselekvő, öntudatos vármegyei közéletet fog teremteni. E so­rok útján hívjuk fel mindenki figyelmét (akiket e kérdés illet) e kicsinek látszó, de mégis nagyjelentőségű politikai vál­tozásra. És pedig felhívjuk az­zal, hogy az a szellem, amely­lyel jogaink tiszteletben tartá­sát fogadják, kötelességet ró reánk választókra is. Rója azt a kötelességet, hogy mi ha­sonló szellemben válaszoljunk azoknak, akik a kormány és törvényhatóság részéről a poli­tikai életet irányítják és ha azok részéről megbecsültetett a mi választói jogunk, mi is tel­jes egészében és változatla­nul fogadjak el azt a hiva­talos jelölő jisztát, amit a odrmegye főispán fa és alis­p án ja nekünk me£v álasz t ás­va ajánlanak. H.. Magányos volt, mint a hegycsúcs, hideg és messze kimagasló, de levegője ÜSZta • R . mondotta Ernszt Sándor a Molnár János emléktábla vasárnapi leleplezésén Az őszi hervadásban virággal öve­zett emléktábla hirdeti a táti főút egyik szürke házán : Ebben a ház­ban született Molnár János, eszter­gomi prelátus-kanonok, a Magyar­Keresztény Párt nagy szervezője 1850—1919. November 4 én elza­rándokolt e házhoz a Keresztény Párt, hogy hódoljon Molnár egyéniségének és emlékezzen nagy szervezőjéről. Vasárnap délelőtt fél 10 órakor érkezett meg a hatalmas autóbusz a pesti vendégekkel. A táti határban dr. Reviczky Gábor várm. főjegyző üdvözölte a magas vendégeket az alispán megbízásából. Az üdvözlésre Ernszt Sándor v. népjó'éti miniszter válaszolt. Beszédében hangsúlyozta, hogy Molnár János gondviselésszerű ember volt és azért jöttek ide, hogy tanúságot tegyenek azon eszmék szolgálata mellett, melyek az ő ne­mes szivét fűtötték. Az üdvözlések után a templomba vonultak, ahol Ernszt Sándor ün­nepélyes misét celebrált. A misén a komáromi vegyeskar énekelt Bischof Ferenc karnagy vezetése mellett. Mise után történt az ünnepélyes le­leplezés. Megjelent a Keresztény Gazdasági Párt élén Ernszt Sándor v. minisz­ter, Huszár Károly v. miniszterei nök. Túri Béla, Fitz Arthur és Öt­vös Lajos országgyűlési képviselők, Pillis Károly, Jakab ffy Elemér, Se­bestyén József, Natter Miksa, Kohl Vilmos, Török Mihály, Mednyánszky Vilmos, Szolomayer Tasziló, Aradi Zsolt, Lois Aladár, Flándorfer Gyu­la, Früchil Ede szerkesztő stb. Esztergomból és a környékről Re­viczky Elemér főszolgabiró, Schmidt Sándor dr. m. kir. bányaügyi főta­nácsos, Csanády László m. kir. bá­nyaügyi tanácsos, dr. Meszlényi Zol­tán és dr. Drahos János prelátus­kanonokok, Alapy Gáspár polgár­mester és a környék több papja. Az emtéktáblánál Kosztics Milán országgyűlési képviselő üdvözölte Ernszt Sándort és az egész pártot, hangsúlyozva, hogy táti tartózkodá­suk alkalmával ez a párt itt nem idegen, nem is vendég, hanem itt­hon van. Felkérésére Ernszt Sándor leleplezi az emléket hatalmas beszéd kíséretében. — Negyven esztendeje, hogy a Kat. Néppárt zászlót bontott és ezt az alkalmat használjuk fel arra, — mondotta a volt miniszter — hogy emléktáblával jelöljük meg azt a házat, ahol a nagy szervező szü­letett. Tizenöt éve már a sirban nyugszik, de minden nap emléke­zem róla. Molnár János nem volt politikai természet, meggyőződése vitte a politikába. Támadást látott az egyháza ellen, politikus lett. A ma gyar nemzet akkor egymás ellen küz dött, nem ismerték a tornyosuló ve szedelmeket. Az egymás elleni küz­delem nem politika, politika tudo mány, amikor mindent tudnak, latra vetnek, igy küzdenek az Egyházért és nemzetért. A magyar akkor nem tudta, mi lesz a fellegekből, a vé­szes cikázásokbó", — a jövőt sen­kise látta, csak Molnár János. Igy lépett a politikai pályára, küzdeni meggyőződéséért. Abban az időben a francia politika volt a recept. Ha a mi nemzetünk is azt követte vol­na, ma mi is a szabadkőműves pá­holyok uralmát nyögnénk, melynek következménye minden mai vér­ontás, a lángbanálló Spanyolország. Molnár János kiállt a küzdőtérre, har­colt eszméiért, nemzetéért, egyhá­záért. Nagy ember volt Molnár Já­nos. Aszkéta. A parlamenti előadás neki templomi prédikáció volt. Soha egyetlen szót ki nem mondott, ami meggyőződése szerint nem volt igaz. Igy ment át az életen, örömök nél­kül, kevés hálát kapott, magányos volt, mint a hegycsúcs, hideg és messze kimagasló, de a levegője tiszta. Elment a forradalom kitörése előtt, itt maradtunk mi, hogy eszméit hirdessük .. . Huszár Károly volt miniszterelnök Molnár politikai eszméit vázolta. — Gyönge az a nép, — mondotta — melynek s:>rsa felett csak keve­sek gondolkodnak. Ha az iparos, a földműves, a kereskedő, a bányász jó arra, hogy viselje a terheket és védje a hazát, legyen jó arra is, megbecsülést, tisztességet, jogot, sza­badságot, jó közigazgatást, iskolákat kapjon. Mikor mindezt a korrupció lehetetlenné tette, akkor ásták meg a nemzet sirját. A nemzet szétzül­lesztésénél a család bomlása a leg­nagyobb baj. Hogy ebben a haza ban nem spanyol, mexikói és orosz állapotok vannak, Neked köszönhet­jük Molnár János. Családapák és anyák az ő szellemében neveljétek gyermekeiteket, őrizzétek e faluban és a vidéken az ő jellemének hagyo­mányait. Beszédje végén az Actio Cat­holica nevében koszorúzza meg az em­léktáblát. Lopussy Livio az ifjúság hódolatát tolmácsolta, Alapy Gáspár m. kir. kormányfőtanácsos, polgár­mester Komárom, a dunabalparti rész üdvözletét pedig az ottani egyház­község világi elnöke tolmácsolta és helyezte el a koszorút. Früchtl Ede szerkesztő, a Páz­mány Egyesület titkára a Központi Sajtóválíalat és a katolikus ujságirók koszorúját helyezte el. Halm Antal jegyző vette át az emléktáblát annak a hazaszeretetnek a nevében, melynek az istenfogalom mellett van a helye. Ápolni fogja a község a Molnár-szellemet. Legyen áldott — mondotta — mindig áldott Molnár János emlékezete. Az énekkar a Szózatot énekelte el és ezzel be is fejeződött az ün­nepság és a vendégek visszautaztak a fővárosba. Magánnyomozó iroda. Szabó Albert nyugalmazott detektivfelügyeló •n. kir. államrendőrség által engedé­lyezett magánnyomozó irodája Esz­tergomban, Deák Ferenc-u. 15. sz. alatt. Megfigyel, informál, kényes ter mészetű ügyekben nyomoz, okmányo­kat beszerez, ismeretlen helyen tar­tózkodó vagy eltűnt egyéneket fel­kutat, úgy bel- mint külföldön. November hó 8-án 7 és 9 órakor „A lélek bosszúja" J Izgalmas kalandor történet A ' BAN

Next

/
Oldalképek
Tartalom