Esztergom és Vidéke, 1934

1934-09-30 / 76.szám

Manréza a beteg lelkek szana­tóriuma nek meghallgatása élmény volt és marad a számunkra, nem juthatunk más konklúzióhoz, mint ahhoz, hogy dr. Frey Vilmos eddigi életével és mű­ködésével nemcsak kiérdemelte az alispáni méltóságot, hanem oly talpig emberré vált, aki az alispáni széknek fog díszt és méltóságot adni. Az élete eddig íénylő példa volt s most, a mikor, mint újon­nan megválasztott alispánnak szemébe nézünk, barátságosan III. Közeledtünk az egyenlítő felé! Már pár nappal előzőleg folytak az előkészületek az ilyenkor — áthala­dáskor — szokásos ünnepségekre. Mint mindenben, természetes itt is a legfőbb dolog: a pénz. Lehet-e a nélkül valamit is tenni? A legke­vésbbé ünnepséget rendezni! Gyűj­töttek. Az utazó közönség kitett ma­gáért. Majd 2000 lira gyűlt össze (1920 lira mintegy 120 utas közt!). Igazolást nyert itt is a józan Ítélet: könnyelműségre, szórakozásra, já­tékra stb. mindig „jobban" van (mint t. i. komoly, szent ügyre!), összeírták az „újszülötteket", t. i. akik először haladnak át az egyen­lítőn. Mi tagadás, engem is akartak, de végre is ... pogány a szertartás és én szerzetes-pap vagyok. Érde­kes ! Az áthaladás is pénteken tör­tént. Fél öt körül hirdették a „ke­resztelés"-!. Körüljárt Neptun. A fér­finak sót, a nőnek cukrot — azt mondják — tettek a szájába, mi­közben egy meghatározott szöveget olvasott fel Neptun — egy tengeri állat vagy csillag névadásával — s végül is pezsgős vízzel leöntötték az ,,üjrakeresztelt"-et. Este ünnepi, pezsgős vacsora s a feldíszített sza­lonban bál frissítőkkel. Az ünnepség még másnap is tar­tott. Délután különböző versenyek szórakoztatták, üdítették fel a hosz­szú utazásban már szinte ellankadt társaságot. Négy verseny is volt: gyermekeknek (burgonyaszedés); nőknek (tojásösszeszedés); férfiak­nak (kötélhúzás) és nőknek-férfiak­nak együtt (cigarettagyújtás és nyak­kendőkötés). Nem utolsó dolog, hogy az utóbbiban az én magyar utitár sam lett a győztes (szép puderdo^ boz!). Az esti étkezésnél mindenki kapott egy jegyet. Vacsora után ugyanis tombola következett. Cse­kélységem négy jeggyel is rendel­kezett, mert a három asztaltársam (papok!) is nekem adta át jegyét, mondván: én úgyis ott leszek, fiát igen! Miért is ne! S valóban: a le­gelső húzásra az én egyik számo­mat húzták ki. De csak a dicsőség lett az enyém (magyar sors!), mert nem a sajátom volt. Gratulálnak — a más nyereményének. Nem cse­kély : ezüst cigarettatartó (150 lira!). Ez is elmúlt. Telnek a napok. Már szinte unalmasan, idegesen, fiogy­isne! Hisz egy hete elmúlt már, hogy a végtelen víztömegen úszunk „egyedül". Nehéz, meleg, szinte ful­lasztó napok, éjjelek. Lassan azon­ban más „élet" is tünedezik elő. Hajók, halászbárkák. Mind jobban és jobban számítgatjuk: két nap, egy nap..., part! Valóban! Hétfőn délután úgy öt óra felé nagy moz­golódás, szaladgálás s örömujjon­gás : terra... föld!!! A brazil he­gyek! Igaz, hogy lehet vagy 50 ki­lométer távolságban! De mégis ! A rióiak már készülődnek! Holnap ki­szállás. A nagy Óceán, ez a kamasz komoly tekintetét nézzük, bi­zalommal kérjük őt, mélyessze kutató szemét a kettős várme­gye lakosságának leikébe, szug­gerálja belé a hívőkbe a kitar­tást, a félénkekbe a bátorsá­got, vezesse ki a csüggedők lelkét a léleknélküliség-útvesz­tőjéből s vezessen mindnyájun­kat a mélységből a magassá­gok s a lealázottságokból, a meggyötörtségből, a mellőzött­ségből, a trianoni bilincsekből a győzelem felé. ifjú (legalább is a mi utunkban!) még mindig (sőt nagyon !) „hetven­kedik", zajong. A kikötés mégis megtörtént. A különben gyönyörű riói kikötőből (a világ leszebb kikö­tője !) vajmi keveset láttunk a nagy köd miatt. A városból már annál többet. Jellegzetesen brazil-kevert néptömeg (különösek ezek a „mo­dern" feketék!), mozgalmas, zsúfolt utcaáradat, nagy, szabad üzletek, hatalmas autóforgalom, kevés fi­nomság, csinosság. Lebilincselő és messzelátó látvány a tengerről a ki­világított, esti Rio de Janeiro ! Órá­kig lehet még látni. Utolsó éjjel — a tengeren! Nem volt hosszú az éjszaka — az alvást illetőleg. Minden kész már — a ki­szállásra. Ez azonban nem ment oly egyszerűen! Hosszú átvizsgálások következtek. Igaz, nem történt sem­mi kellemetlenség, csak az utolsó pillanatok idegőrlése. Szegény ma­gyar útitársaim, kiket egy sereg ro­kon, két autó, várt már, idegessé­gükben össze-vissza járkáltak. De­hát ennek is vége lett s megtörtént „a régvárt" viszontlátás az ő ré­szükről. Részemről ? Sajnos, senki, semmi (tévedésből)! Azaz mégsem! Mert amidőn látták magyarjaim egyedülvalóságomat, a rokonokkal együtt a legfigyelmesebben segítet­tek mindenben, sőt hazaszállítottak Santosból autón Sao Pauloig. (Le kell ezt írnom, hogy megörökítsem zsidó magyarjaim önzetlen, nemes, nobilis lelkületét!) Itt tudtam meg azután, hogy itteni magyarjaim — rendtársammal s az itt időző. Mis­siót tartó dr. Nyisztor Zoltánnal együtt — később Santosba s a sao­paulói állomáson várnak reám. (Még jó, hogy úgy nem jártam, mint Bangha páter és Nyisztor Argenti­niában, akiknek vissza kellett utaz­niok egy állomásra, hogy az előre elkészített fogadtatás megtörténhes­sék !) Igy is azonban feltalálták ma­gukat, eljöttek S. Bentoba, s itt kö­szüntettek kedvesen, könnyező szem­mel. Megható, felemelő érzés ennyi ezer (tiz-tizenegy!) kilométer távol­ságban hallani a magyar szót, majd a magyar éneket! S ezt a felemelő érzést, ezt a magyar lelkületet kell most nekem itt táplálnom, éltetnem, hogy megkönnyítsem szegény ma­gyarjaink nehéz, küzdelmes életét! Ha elhívott a jó Isten, remélem, se­gít is ebben! (Vége.) MMMMMMMMMI ^^msmi^m­Magénnyomozó iroda. Szabő Albert nyugalmazott detektivfelügyeló m. kir. államrendőrség által engedé­lyezett magánnyomozó irodája Esz­tergomban, Deák Ferenc-u. 15. sz. alatt. Megfigyel, informál, kényes ter mészetű ügyekben nyomoz, okmányo­kat beszerez, ismeretlen helyen tar­tózkodó vagy eltűnt egyéneket fel­kutat, úgy bel- mint külföldön. Egy nagy tétel finom öltöny szövet alkalmi áron kerül eladásra Illés Sándor cégnél. Általános érdeklődést váltott ki a közelmúltban az esztergomiaknak a Mantézában való lelkigyakorlata. Ezen intézmény fontosságáról óhaj­tok néhány sorban megemlékezni. A világháború alatt nagy szám­ban küldték haza a súlyos sebesül­teket, hogy megcsonkított testré­szeiket meggyógyítsák, egészségüket helyreállítsák s ha csak lehetséges ismét munkaképes állapotba he­lyezzék. Az orvosi tudomány mindent el­követett, hogy a béna hősök ne mint útszéli koldusok, vagy a tár­sadalom eltartottjai lézengjenek az utcákon. Zander nevű német orvos az ál­tala feltalált (Zandergépek) és kór­házakban elhelyezett gépek segítsé­gével az elbénult tagokat mozgásba hozta és munkaképessé tette. Esz­tergomban a Kolos-kórháznak van Zanderintézete. Ezen testet gyógyító, egészséget és munkaképességet visszaadó in­tézményhez mindenben hasonló in­tézmény a Manréza, mely csak a közelmúlt napokban lett ismerete­sebbé Esztergomban, amennyiben az esztergomiak közül a manrézai lelki­gyakorlaton többen vettek részt, akik teljes lelki meggyőződéssel propagálják annak igénybevételét. Külföldön számos helyen már eredményes működést fejt ki a Man­réza. Ezen országokban társadalmi és politikai téren is komoly elgon­dolások követik az ország vezető­ségét és számottevő polgárait. Ha­zánkban az eddigi rövid működési évek alatt közel 13 ezer lelkigya­korlatos hallgatója volt a Manrézá­nak. Közöttük József főherceg, dr. Serédi Jusztinián biboros-herceg­primás, felsőházi és képviselőházi tagok nagy számban, s egyéb pol­gárok mindenféle osztályból. A tudós jezsuita atyák ezidősze­rinti igazgatójuk dr. Révai Tibor volt kalocsai prelátus-kanonokkal élen nemcsak szorosanvett lelkigyakorla­tokat tartanak, hanem a társadalmi hibákra rámutatva, a kivezető utat is megtalálják és hirdetik. Manréza: ez egy egész világra­szóló nemzetközi elnevezés. Spanyol­országban levő kis városnak a neve, melynek közelében egy sziklabar­lang falára a következő szavak van­nak följegyezve: „E helyen irta loyolai Szt. Ignác 1522-ben a lelki­gyakorlatok könyvét." Az isteni ki­nyilatkoztatásnak ezen sziklábavé­sett megnyilatkozását tűzték ki célul a tudós és jámbor jezsuita atyák, kiknél több üldözést és hányattatást egy szerzetesrend sem szenvedett. Épen azért vannak hivatva arra, hogy a polgári lakosságot a manrézai lelkigyakorlatos házakban lelkileg megerősítsék, hogy a földi gondo­kat és küzdelmeket annál könnyeb­ben elviselhessék. Csak azok képe­sek ennek a nagy horderejét felis­merni és értékelni, akik már egy­szer ily három és félnapos lelki­gyakorlaton résztvettek. Ha a nemzetek vezetői azt akar­nák, hogy a nagy világégés után a kibontakozás útját és a népek bol­dogulását megteremtsék, a Manré­zában hirdetett elveket, elgondolá­sokat és útbaigazításokat kellene követniök, amelyre bibornok-herceg­primásunk is többizben rámutatott. Amig a gyűlölség, féltékenység és hatalomravágyás tartja béklyójában a genfi politikai kiküldötteket, addig ne is reméljük, hogy onnét békét és boldogságot nyernek a nemze­tek. Eleddig mindmegannyi forra­dalmi hangokat hirdet, olajág he­lyett, robbanóanyagot gyárt, békés műhelyek helyett, átkot szór egy­másra, békejobb helyett. Minden elfogódottság nélkül állit­hatjuk, hogy a világszerte elterjedt manrézai lelkigyakorlatos oktatások és XI. Pius pápa 1927-ben a ma­gyar Manrézához intézett levelében foglalt lelkesítő buzdítása fogja ered­ményezni a nemzetek boldogulását. Aminthogy a testileg szenvedő emberiség hivogatás nélkül siet az orvoshoz fájdalmára enyhülést ke­resni, úgy kell gondját viselni lel­künk békéjének is, melynek hiva­tásos orvosai a manrézai lelkigya­korlatok és a templom, ahova szin­tén hivogatás nélkül megyünk. Hegedűs Sándor A katolikus püspöki kar őszi konferenciája A magyarországi latin- és görög szertartású római katolikus püspöki kar Serédi Jusztínián hercegprimás elnökletével szerda délelőtt kezdte meg a budai hercegprimási palotá­ban évenként szokásos őszi tanács­kozását. A konferencián az egyház­fejedelmek közül résztvettek: Szmre­csányi Lajos egri és Zichy Gyula gróf kalocsai érsekek, Radnai Farkas és Papp Antal c. érsekek, utóbbi az eperjesi és munkácsi csonka görög szertartású katolikus egyházmegyék apostoli kormányzója, Glattfelder Gyula csanádi, Mikes János gróf szombathelyi, Rott Nándor veszprémi, Hanauer Á. István váci, Virág Fe­renc pécsi, Shvoy Lajos székesfehér­vári és Breyer István győri megyés­püspökök, Hász István tábori püs­pök, Kelemen Krizosztom pannon­halmi főapát, Lindenberger János, a csonka nagyváradi egyházmegye és Székely Gyula a csonka szatmári egyházmegye apostoli kormányzója, Payer Ferenc, a csonka kassai és Pájer János, a csonka rozsnyói egy­házmegye apostoli kormányzói hely­tartója. Távolmaradását Miklósy Ist­ván hajdudorogi görög szertartású ka­tolikus megyéspüspök mentette ki, akit gyengélkedése akadályozott a megjelenésben. Az elnöklő herceg­primás a tanácskozás jegyzőköny­vének vezetésére Meszlényi Zoltán esztergomi prelátus-kanonok, herceg­primási irodaigazgatót kérte fel. A püspöki kar letárgyalta a kato­likus középiskolai főhatóság ideigle nes szervezeti szabályzatát, amelyet a pannonhalmi főapát referátuma alapján elfogadott. A néhai Fetser Antal győri püspök halála következtében a kongrua tanácsban megürült helyre Brey er István jelenlegi győri megyés­püspököt választották meg. Foglal­kozott azonkívül az őszi püspökkari értekezlet a katekizmus reformjának kérdésével, tárgyalta a tanítóknak a szorgalmi idő alatt a fegyvergyakor­latok alól való mentesítése ügyét, vala­mint a Zeneművészeti Főiskola kar­nagyképző diplomáinak érvényesíté­sét a kántori állások betöltésénél. A katolikus tanárképző tanfolyam létesítését jóváhagyóan tudomásul vette a püspöki konferencia. Déli 2 órakor félbeszakították a tanácsko­zásokat, amelyet rövid ebédszünet után folytattak és kevéssel 5 óra előtt végzett a plénum a konferencia anyagával. Homorné Sz. A. német nyelv­iskolájában (Úri u. 4 sz.) a, taní­tás október 1-én kezdődik. Érdek­lődni, beiratkozni bármikor lehet Tanítás heti 3 órában. (2 tanítási, 1 játékóra) Tandíj havi 4 pengő. Horváth Anzelm levele Dél-Amerikából

Next

/
Oldalképek
Tartalom