Esztergom és Vidéke, 1934
1934-09-30 / 76.szám
Manréza a beteg lelkek szanatóriuma nek meghallgatása élmény volt és marad a számunkra, nem juthatunk más konklúzióhoz, mint ahhoz, hogy dr. Frey Vilmos eddigi életével és működésével nemcsak kiérdemelte az alispáni méltóságot, hanem oly talpig emberré vált, aki az alispáni széknek fog díszt és méltóságot adni. Az élete eddig íénylő példa volt s most, a mikor, mint újonnan megválasztott alispánnak szemébe nézünk, barátságosan III. Közeledtünk az egyenlítő felé! Már pár nappal előzőleg folytak az előkészületek az ilyenkor — áthaladáskor — szokásos ünnepségekre. Mint mindenben, természetes itt is a legfőbb dolog: a pénz. Lehet-e a nélkül valamit is tenni? A legkevésbbé ünnepséget rendezni! Gyűjtöttek. Az utazó közönség kitett magáért. Majd 2000 lira gyűlt össze (1920 lira mintegy 120 utas közt!). Igazolást nyert itt is a józan Ítélet: könnyelműségre, szórakozásra, játékra stb. mindig „jobban" van (mint t. i. komoly, szent ügyre!), összeírták az „újszülötteket", t. i. akik először haladnak át az egyenlítőn. Mi tagadás, engem is akartak, de végre is ... pogány a szertartás és én szerzetes-pap vagyok. Érdekes ! Az áthaladás is pénteken történt. Fél öt körül hirdették a „keresztelés"-!. Körüljárt Neptun. A férfinak sót, a nőnek cukrot — azt mondják — tettek a szájába, miközben egy meghatározott szöveget olvasott fel Neptun — egy tengeri állat vagy csillag névadásával — s végül is pezsgős vízzel leöntötték az ,,üjrakeresztelt"-et. Este ünnepi, pezsgős vacsora s a feldíszített szalonban bál frissítőkkel. Az ünnepség még másnap is tartott. Délután különböző versenyek szórakoztatták, üdítették fel a hoszszú utazásban már szinte ellankadt társaságot. Négy verseny is volt: gyermekeknek (burgonyaszedés); nőknek (tojásösszeszedés); férfiaknak (kötélhúzás) és nőknek-férfiaknak együtt (cigarettagyújtás és nyakkendőkötés). Nem utolsó dolog, hogy az utóbbiban az én magyar utitár sam lett a győztes (szép puderdo^ boz!). Az esti étkezésnél mindenki kapott egy jegyet. Vacsora után ugyanis tombola következett. Csekélységem négy jeggyel is rendelkezett, mert a három asztaltársam (papok!) is nekem adta át jegyét, mondván: én úgyis ott leszek, fiát igen! Miért is ne! S valóban: a legelső húzásra az én egyik számomat húzták ki. De csak a dicsőség lett az enyém (magyar sors!), mert nem a sajátom volt. Gratulálnak — a más nyereményének. Nem csekély : ezüst cigarettatartó (150 lira!). Ez is elmúlt. Telnek a napok. Már szinte unalmasan, idegesen, fiogyisne! Hisz egy hete elmúlt már, hogy a végtelen víztömegen úszunk „egyedül". Nehéz, meleg, szinte fullasztó napok, éjjelek. Lassan azonban más „élet" is tünedezik elő. Hajók, halászbárkák. Mind jobban és jobban számítgatjuk: két nap, egy nap..., part! Valóban! Hétfőn délután úgy öt óra felé nagy mozgolódás, szaladgálás s örömujjongás : terra... föld!!! A brazil hegyek! Igaz, hogy lehet vagy 50 kilométer távolságban! De mégis ! A rióiak már készülődnek! Holnap kiszállás. A nagy Óceán, ez a kamasz komoly tekintetét nézzük, bizalommal kérjük őt, mélyessze kutató szemét a kettős vármegye lakosságának leikébe, szuggerálja belé a hívőkbe a kitartást, a félénkekbe a bátorságot, vezesse ki a csüggedők lelkét a léleknélküliség-útvesztőjéből s vezessen mindnyájunkat a mélységből a magasságok s a lealázottságokból, a meggyötörtségből, a mellőzöttségből, a trianoni bilincsekből a győzelem felé. ifjú (legalább is a mi utunkban!) még mindig (sőt nagyon !) „hetvenkedik", zajong. A kikötés mégis megtörtént. A különben gyönyörű riói kikötőből (a világ leszebb kikötője !) vajmi keveset láttunk a nagy köd miatt. A városból már annál többet. Jellegzetesen brazil-kevert néptömeg (különösek ezek a „modern" feketék!), mozgalmas, zsúfolt utcaáradat, nagy, szabad üzletek, hatalmas autóforgalom, kevés finomság, csinosság. Lebilincselő és messzelátó látvány a tengerről a kivilágított, esti Rio de Janeiro ! Órákig lehet még látni. Utolsó éjjel — a tengeren! Nem volt hosszú az éjszaka — az alvást illetőleg. Minden kész már — a kiszállásra. Ez azonban nem ment oly egyszerűen! Hosszú átvizsgálások következtek. Igaz, nem történt semmi kellemetlenség, csak az utolsó pillanatok idegőrlése. Szegény magyar útitársaim, kiket egy sereg rokon, két autó, várt már, idegességükben össze-vissza járkáltak. Dehát ennek is vége lett s megtörtént „a régvárt" viszontlátás az ő részükről. Részemről ? Sajnos, senki, semmi (tévedésből)! Azaz mégsem! Mert amidőn látták magyarjaim egyedülvalóságomat, a rokonokkal együtt a legfigyelmesebben segítettek mindenben, sőt hazaszállítottak Santosból autón Sao Pauloig. (Le kell ezt írnom, hogy megörökítsem zsidó magyarjaim önzetlen, nemes, nobilis lelkületét!) Itt tudtam meg azután, hogy itteni magyarjaim — rendtársammal s az itt időző. Missiót tartó dr. Nyisztor Zoltánnal együtt — később Santosba s a saopaulói állomáson várnak reám. (Még jó, hogy úgy nem jártam, mint Bangha páter és Nyisztor Argentiniában, akiknek vissza kellett utazniok egy állomásra, hogy az előre elkészített fogadtatás megtörténhessék !) Igy is azonban feltalálták magukat, eljöttek S. Bentoba, s itt köszüntettek kedvesen, könnyező szemmel. Megható, felemelő érzés ennyi ezer (tiz-tizenegy!) kilométer távolságban hallani a magyar szót, majd a magyar éneket! S ezt a felemelő érzést, ezt a magyar lelkületet kell most nekem itt táplálnom, éltetnem, hogy megkönnyítsem szegény magyarjaink nehéz, küzdelmes életét! Ha elhívott a jó Isten, remélem, segít is ebben! (Vége.) MMMMMMMMMI ^^msmi^mMagénnyomozó iroda. Szabő Albert nyugalmazott detektivfelügyeló m. kir. államrendőrség által engedélyezett magánnyomozó irodája Esztergomban, Deák Ferenc-u. 15. sz. alatt. Megfigyel, informál, kényes ter mészetű ügyekben nyomoz, okmányokat beszerez, ismeretlen helyen tartózkodó vagy eltűnt egyéneket felkutat, úgy bel- mint külföldön. Egy nagy tétel finom öltöny szövet alkalmi áron kerül eladásra Illés Sándor cégnél. Általános érdeklődést váltott ki a közelmúltban az esztergomiaknak a Mantézában való lelkigyakorlata. Ezen intézmény fontosságáról óhajtok néhány sorban megemlékezni. A világháború alatt nagy számban küldték haza a súlyos sebesülteket, hogy megcsonkított testrészeiket meggyógyítsák, egészségüket helyreállítsák s ha csak lehetséges ismét munkaképes állapotba helyezzék. Az orvosi tudomány mindent elkövetett, hogy a béna hősök ne mint útszéli koldusok, vagy a társadalom eltartottjai lézengjenek az utcákon. Zander nevű német orvos az általa feltalált (Zandergépek) és kórházakban elhelyezett gépek segítségével az elbénult tagokat mozgásba hozta és munkaképessé tette. Esztergomban a Kolos-kórháznak van Zanderintézete. Ezen testet gyógyító, egészséget és munkaképességet visszaadó intézményhez mindenben hasonló intézmény a Manréza, mely csak a közelmúlt napokban lett ismeretesebbé Esztergomban, amennyiben az esztergomiak közül a manrézai lelkigyakorlaton többen vettek részt, akik teljes lelki meggyőződéssel propagálják annak igénybevételét. Külföldön számos helyen már eredményes működést fejt ki a Manréza. Ezen országokban társadalmi és politikai téren is komoly elgondolások követik az ország vezetőségét és számottevő polgárait. Hazánkban az eddigi rövid működési évek alatt közel 13 ezer lelkigyakorlatos hallgatója volt a Manrézának. Közöttük József főherceg, dr. Serédi Jusztinián biboros-hercegprimás, felsőházi és képviselőházi tagok nagy számban, s egyéb polgárok mindenféle osztályból. A tudós jezsuita atyák ezidőszerinti igazgatójuk dr. Révai Tibor volt kalocsai prelátus-kanonokkal élen nemcsak szorosanvett lelkigyakorlatokat tartanak, hanem a társadalmi hibákra rámutatva, a kivezető utat is megtalálják és hirdetik. Manréza: ez egy egész világraszóló nemzetközi elnevezés. Spanyolországban levő kis városnak a neve, melynek közelében egy sziklabarlang falára a következő szavak vannak följegyezve: „E helyen irta loyolai Szt. Ignác 1522-ben a lelkigyakorlatok könyvét." Az isteni kinyilatkoztatásnak ezen sziklábavésett megnyilatkozását tűzték ki célul a tudós és jámbor jezsuita atyák, kiknél több üldözést és hányattatást egy szerzetesrend sem szenvedett. Épen azért vannak hivatva arra, hogy a polgári lakosságot a manrézai lelkigyakorlatos házakban lelkileg megerősítsék, hogy a földi gondokat és küzdelmeket annál könnyebben elviselhessék. Csak azok képesek ennek a nagy horderejét felismerni és értékelni, akik már egyszer ily három és félnapos lelkigyakorlaton résztvettek. Ha a nemzetek vezetői azt akarnák, hogy a nagy világégés után a kibontakozás útját és a népek boldogulását megteremtsék, a Manrézában hirdetett elveket, elgondolásokat és útbaigazításokat kellene követniök, amelyre bibornok-hercegprimásunk is többizben rámutatott. Amig a gyűlölség, féltékenység és hatalomravágyás tartja béklyójában a genfi politikai kiküldötteket, addig ne is reméljük, hogy onnét békét és boldogságot nyernek a nemzetek. Eleddig mindmegannyi forradalmi hangokat hirdet, olajág helyett, robbanóanyagot gyárt, békés műhelyek helyett, átkot szór egymásra, békejobb helyett. Minden elfogódottság nélkül állithatjuk, hogy a világszerte elterjedt manrézai lelkigyakorlatos oktatások és XI. Pius pápa 1927-ben a magyar Manrézához intézett levelében foglalt lelkesítő buzdítása fogja eredményezni a nemzetek boldogulását. Aminthogy a testileg szenvedő emberiség hivogatás nélkül siet az orvoshoz fájdalmára enyhülést keresni, úgy kell gondját viselni lelkünk békéjének is, melynek hivatásos orvosai a manrézai lelkigyakorlatok és a templom, ahova szintén hivogatás nélkül megyünk. Hegedűs Sándor A katolikus püspöki kar őszi konferenciája A magyarországi latin- és görög szertartású római katolikus püspöki kar Serédi Jusztínián hercegprimás elnökletével szerda délelőtt kezdte meg a budai hercegprimási palotában évenként szokásos őszi tanácskozását. A konferencián az egyházfejedelmek közül résztvettek: Szmrecsányi Lajos egri és Zichy Gyula gróf kalocsai érsekek, Radnai Farkas és Papp Antal c. érsekek, utóbbi az eperjesi és munkácsi csonka görög szertartású katolikus egyházmegyék apostoli kormányzója, Glattfelder Gyula csanádi, Mikes János gróf szombathelyi, Rott Nándor veszprémi, Hanauer Á. István váci, Virág Ferenc pécsi, Shvoy Lajos székesfehérvári és Breyer István győri megyéspüspökök, Hász István tábori püspök, Kelemen Krizosztom pannonhalmi főapát, Lindenberger János, a csonka nagyváradi egyházmegye és Székely Gyula a csonka szatmári egyházmegye apostoli kormányzója, Payer Ferenc, a csonka kassai és Pájer János, a csonka rozsnyói egyházmegye apostoli kormányzói helytartója. Távolmaradását Miklósy István hajdudorogi görög szertartású katolikus megyéspüspök mentette ki, akit gyengélkedése akadályozott a megjelenésben. Az elnöklő hercegprimás a tanácskozás jegyzőkönyvének vezetésére Meszlényi Zoltán esztergomi prelátus-kanonok, hercegprimási irodaigazgatót kérte fel. A püspöki kar letárgyalta a katolikus középiskolai főhatóság ideigle nes szervezeti szabályzatát, amelyet a pannonhalmi főapát referátuma alapján elfogadott. A néhai Fetser Antal győri püspök halála következtében a kongrua tanácsban megürült helyre Brey er István jelenlegi győri megyéspüspököt választották meg. Foglalkozott azonkívül az őszi püspökkari értekezlet a katekizmus reformjának kérdésével, tárgyalta a tanítóknak a szorgalmi idő alatt a fegyvergyakorlatok alól való mentesítése ügyét, valamint a Zeneművészeti Főiskola karnagyképző diplomáinak érvényesítését a kántori állások betöltésénél. A katolikus tanárképző tanfolyam létesítését jóváhagyóan tudomásul vette a püspöki konferencia. Déli 2 órakor félbeszakították a tanácskozásokat, amelyet rövid ebédszünet után folytattak és kevéssel 5 óra előtt végzett a plénum a konferencia anyagával. Homorné Sz. A. német nyelviskolájában (Úri u. 4 sz.) a, tanítás október 1-én kezdődik. Érdeklődni, beiratkozni bármikor lehet Tanítás heti 3 órában. (2 tanítási, 1 játékóra) Tandíj havi 4 pengő. Horváth Anzelm levele Dél-Amerikából