Esztergom és Vidéke, 1934

1934-09-02 / 68.szám

EV IIRMt/llf KE ÖTVENÖTÖDIK ÉVF. 68. SZÁM Szerkesztőség, kiadóhivatal: Simor-u. 20 Megjelenik hetenként kétszer Keresztény politikai és társadalmi lap. VASÁRNAP, 1934. SZEPTEMBER 2 Előfizetési ár 1 hóra: 1 pengő 20 fillér Csütörtökön 10, vasárnap 20 fii. A huszonötödik katolikus nagygyűlés Minden gyűlés a vég nélkül való beszédek sorozata és a és a soha végre nem hajtott határozatok tömege. Ezt az em­beri vonást a huszonnégy kato­likus nagygyűlés arculatján min­dig észre lehetett venni, mégis — Istennek hála — igen sok megvalósult azokból a gondo­latokból, melyeket a katolikus nagygyűléseken vetettek fel­színre. Az egész ébredő keresz­tény irányzat a nagyűléseken számol be elért eredményeiről és a nagygyűléseken nyert ujabb buzdítást, útmutatást, esetleg jóindulatú bírálatot. összejöttek az ország szá­mottevő katolikus közéleti mun­kásai, mondjuk, hogy jól esett nekik a nyilvános elismerés, mondjuk, hogy szivesen állot­tak ki ezrek elé lelkesítő be­szédeket mondani — és a tö­meg tapsokkal, éljenekkel nem fukarkodott csokros szónokait hallgatva: de ugyanakkor a kel­lemes külsőségek, emberi dísz­letek keretéből gyönyörű gon­dolatok domborodtak ki, finom érzések fejlődtek életre s uj nekifeszitéssel lendült egyre ma­gasabbra a katolikus élet. Utólag egész határozottan megállapítható, hogy szükség volt ezekre a megbeszélésekre, kibeszélésekre és rábeszélésekre. Sokan mondották ugyanazokat a gondolatokat összetanulás nélkül, papok, világiak, öregek, fiatalok, műveltek s egyszerű emberek: igy a gondolat az igazság erősségében gyarapo­dott, vérré és cselekedetté vál­tozott. Sokan hallgatták egy­szere a szónokokat és a tö­megerő magával ragadta a leg­fagyosabb természeteket is, a közömbösek tapsolni és lelke­sedni kezdtek. És ha a nagy­gyűlés tüntetés volt a katolikus gondolat mellett, akkor erre a tüntetésre is szükség volt. * Minden tüntetésnek két té­nyezője van, két nagy tömeg, az egyik, amelyik mozog zárt sorokban, ugy áll fenséges ará­nyokban, a másik tömeg, ame­lyik tátja a száját, ugy csodál­kozik. Ez mindig megtörtént a nagygyűléseken, tehát mindig előbbre vitte az eszmét, mely­nek szolgálatára szegődött. Egy ezred katona harci felszerelés­sel az erőnek nagyszerű lát­ványa, millió sáskával szem­ben még mindig tehetetlen az emberi tudomány, a komunis­ták május elseji felvonulása 1919 ben hátborzongató kép ma­rad mindörökre azoknak, akik látták, pedig nem is voltak na­gyon sokan. Ma a rádió házhoz szállítja a szónokokat, régebben csak a nagygyűlés nyilvánosságán ke­resztül hallhattuk legnevezete­sebb férfiainkat. Majd két évti­zeden át összehasonlíthatatlanul legnagyobb Prohászka Ottokárt, de mindjárt mellette Zichy Nán­dor grófot, majd Apponyi Al­bertet, Rakovszky Istvánt és hosszú sorát jeleseinknek, — mind a nagygyűlés szónoki emelvényéről hallottuk ország­szerte. Sokan elnémultak örökre, sok­nak kissé kicsorbult a hangja, talán a jelen szónokainkkal igaz­ságtalanok is vagyunk, amikor a régieket annyira kiemeljük, de nem győzzük kérni a veze­tőséget, hogy minél több fiatal tehetségnek engedjenek utat a nagy nyilvánosság felé. Be ne porosodjunk, meg ne öreged­jünk. A fiatalokat még nem is­merjük, ők uj tüzet, uj lendü­letet, uj gondolatot, uj érzést hozhatnak, hadd jöjjenek. Szeptember 23-án, vasárnap, a keresztesvonaton együtt le­gyünk ! Saly László dr. Szent István ünnepsógi gondolatok A Szent István ünnepségi tanul­ságok között első helyen foglal he lyet, hogy városunk, Szent István születési helye s a székesfőváros az országos Szent István ünnepségek folytán egygyó forrottnak jelentke zett messze jövőre kiható kulturális és gazdasági eredményekkel. Ezek­nek gyümölcsöztetésével foglalkozott az Országos Szent Gellért Egyesü­let augusztus 20-iki székesfővárosi kegyelethelyi kultuszóráján, amikor egybefoglalta az augusztus 14-iki kultuszdélutánján és az augusztus 15-én a Prohászka emléktáblánál el­hangzott indítványokat. Ezek közül kiemeljük az 1938-iki novecentennáris Szent István jubilá­ris ünnepségi terveket. A Szent Ist­ván kápolnánál s a főszékesegyház­nak Párkányra néző oldalán integri­tási imafohászokat énekelne el a megszállott területekről is idezarán­dokló dalárdákból alakult országos énekkar. Majd a Patrona Hungariae-téren óriási színpadon adatnék elő az egye­sületi irókiválóságok által megírandó látványos Szent István szinmű a kül­földi, fővárosi és esztergomi művé­szek közreműködésével. Az élőké pékben, a tűzijátékokban élénken kifejezésre jutnának a Trianon okozta veszteségek úgy, mikép azokat az egyesület az integritási kálvária ter­vénél kifejtette. Az ereklyekomplexum gondolat a Szent Gellért ereklyéknél e Szent Gellért hazafias kultuszok egységes sé tételével nemzetközi kapcsolatain­kat is kiépítik. Itt kiemeljük, hogy az első magyar vértanú, a székes­főváros védőszentjének csodákkal já­ró szent teste ereklyékből részelte­tés után már mindenfelé törekszenek. Az Osztge már két helyről részesült Szent Gellért ereklye adományozás­ban, bizonyságul közismertségének és tetterejének. Élénk befolyást gyakorol e buzgó egyesület képadományaik folytán is a Szent Gellért kultuszra oly képen, hogy már átment a köztudatba tör­ténetíróink forrástanulmányával meg­állapított tény, hogy Szent István Szent Gellért buzdítására ajánlotta fel a Szent Koronát és Hazánkat a Patrona Hungariaenek. Mint Magyar Sión vezetőhelyet foglaltunk el az aug. 15-iki ereklye­körmenetünkkel, mellyel a magyar szentek között az idén már a Szent Gellért ersklyék is ünnepélyes hó­dolat tárgyát képezték. Az egyesület védőkarából Divéky Egyed hitokta tót érte a szerencse, hogy a Szent Gellért ereklyéket a díszes ereklye­tartóban vihette. Az augusztus 14-iki kultuszdélu­tánon a manrézás gondolatok kie­melésekor az alapító elnök felkérte vármegyénk jelen volt főispánját, dr. Radócsay László fővédőjüket hogy mély buzgóságával és varázs­erejével befolyását szintén érvénye­sítse, hogy a szept. 7—11-iki szé­kesfővárosi Manréza lelkigyakorlato­kon minél nagyobb számban vegyék ki részüket városunk vezető tetterői és a törvényhatósági bizottsági ta­gok. Az indítványok kidolgozására s propagálására a Sz. Gellért—Pro­hászka emlék fogadalmi képnél az egyházi megáldás és hódoló virág­száfak letétele után a himnusz hang­jai mellett fogadalmat tettek. A magas színvonalú műsorból ki­emelkedő költők, művészi előadók s operaénekesek érdemeit s alkotásaik értékelését foglalta diszjegyzőkönyv­be az egyesület: Molnár József, Szily Károly Prohászka—Sz. Gellért ver­seikből, Szentmiklóssynó Beretvás Ilona, Buzási Kálmán, Roch Ferenc, O. Gabányi János tábornok, törté­netíró és Városi Istv án theológiai ta­nár, költő verseiből adtak elő nagy hatással. Ez alkalommal tettek Ígé­retet a művészek, hogy a novecen­tenáris Szent István színműben köz­reműködnek. Ammer József, Kemény Miklós. Pilinyi Erzsébet operaénekesek a Sz. Gellért Imával és hazafias énekek­kel aratták a náluk megszokott si­kert s azt az elhatározást érlelték meg, hogy a főszékesegyházban és a belvárosi plébánia-templomban elő­adott énekek közvetítésén kivül e kiválóságok rádióközreműködését is szorgalmazzák. A Szent István ünnepsági ered­ményekkel részletesen foglalkoznak majd a szeptember 25-iki Actio Ca­tholica nagygyűlésével kapcsolatban tartandó diszgyűlésen és a szeptem­ber 30-iki országos Szent Gellért ün­nepségek után tartandó egyesületi közgyűlésen. Huszonöt osztrák munkanélküli tengerészkapitányt keres A napokban kikötött Esztergomban e gy „Olympia" nevű hajó. Francia őrnaszád volt és ez a kis társaság olcsó pénzért megvette. Most hu­szonöt emberrel és két gyerekkel Paraguajba igyekszik. Nincs azon­ban tengerészkapitányuk, aki átve­zetné őket hajójukon Dél-Ameri­kába. Valamikép megtudták, hogy Esz­tergomban egy volt tengerészkapi­tány lakik, aki hosszú éveken ke­resztül Európa és Amerika, sőt Európa és India között is nagy hajón teljesített szolgálatot. Vezető­jük felkereste az esztergomi kapi­tányt és felkérte, hogy vállalja el hajójuk átvezetését. Sajnos azonban, az esztergomi kapitánynak nem áll módjában a kérés teljesítése, mert munkaköre Esztergomhoz köti és hosszabb szabadságot nem tud kapni. Beszéltünk a nagy útra induló csapat vezetőjével. Elmondta, hogy már régebb idő óta munka nélkül vannak, megtudták, hogy eladó a francia volt őrnaszád, olcsón meg­vették és elhatározták, hogy átha­józnak Paraguajba, ahol megélheté­süket biztosítottnak látják. Ha ter­vük sikerül, családjukat is kivitetik új hazájukba. A kapitány kérdésünkre elmondja, hogy szivesen vállalta volna a ve­zetést, hivatala azonban meggátolja. Különben is nagyon sok állásnélküli magyar kapitány van, akik közül valaki szivesen vállalkozik vezetésre. A hajó nagyon jó állapotban van, és az ő feltételei között csak némi kis átalakításra és rádióra lett volna szükség. Egyébként nagyon ked­vező időre van kilátás, mert a ten­gereken a Passák-szelek uralkodnak, a hajó kitűnő vitorlákkal rendelke­zik és igy minden veszély nélkül vághatnak neki a nagy útnak ... Mi kívánjuk ennek a vállalkozó szellemű elszánt csoportnak, hogy amiért mindent kockára tesznek, sikerüljön nekik. Legyenek boldogok az új hazában, ha szülőföldjükön azt nem találták meg. És ha a sze­rencse pártfogásába veszi őket, gon­doljanak néha azokra, akik otthon maradtak és vállalták a nyomort és a nélkülözést. Ingyen rendelés a szegény tü­dőbetegeknek. A Tüdőbeteggon­dozó intézet (Szent Imre utca 24. sz) minden hétfőn és pénteken d. u. 6—7 óráig ingyen rendel a szegény tüdőbetegekneknek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom