Esztergom és Vidéke, 1934

1934-08-26 / 66.szám

ideiglenesen egy fakeresztet függesz tetett fel arra. Ezzel elérte azt, hogy a közönség nagyobb kegyeletet tanúsított a hazáért vérüket osztó hősök emléke iránt. Megszűnt az a sok panasz, amelyet azelőtt hallani lehetett gyűléseken, egyesületekben és testületekben, hogy a közönség nem adja meg a hősöknek a megillető tiszteletet. Ekkor már minden megfigyelő tapasztalhatta, hogy mióta ez a kereszt ott függött az emlékműn, sokkal többen fejezték ki előtte külsőleg is tiszteletüket. Mikor a fakereszt lekerült helyé ről, akkor Knorr János fémöntőt az ő nemes gondolkodása és áldozatkészsége arra indította, hogy egy ér tékes és művészies bronzkereszttel helyettesítse az egyszerű fakeresztet a város minden megterheltetése nélkül. Hála és köszönet illeti meg az ajándékozót. A hősök emlékének minden magyar ember előtt szentnek kell lennie, erősen hisszük, hogy ezen em lékműn ragyogó kereszt önkénytelenül is még inkább arra fogja indíta ni Esztergom város közönségét, hogy ez emléket valóban szentnek tartsa és megbecsülje. H. J. A képesítés kérdése a kereskedelemben A magyarországi Kereskedelmi Testületek miskolci országos kongresszusán elmondotta Galambos József, az Esztergomi Kereskedelmi Társulat íűszerszakosztály >nak titkára A kereskedelmi foglalkozásnak képesítéshez kötése egyike azon problémáknak, amelyek az utóbbi időkben mind gyakrabban képezték az arra hivatott érdekképviseletek gyűléseinek tárgyát. A kérdés a maga természetességével abból indul ki, hogy ma — amikor minden ipari foglalkozást — még a csak kis kézügyességet vagy igazán kisebb szellemi munkát igénylő foglalkozási ágak gyakorlását is a fennálló ipartörvényeink képesítéshez kötötték, addig a kereskedelmi foglalkozást, amely pedig végső vonatkozásban egyes országok — sőt világrészek — gazdasági összetartozandóságát, az emberi kulturközösséget van hivatva szolgálni — hangsúlyozom, hogy ezen nagy nemzetgazdasági érdeket képviselő foglalkozási ág gyakorlásában nálunk semmiféle képzettségre nincs szükség, ez a foglalkozási ág nálunk szabaddá van téve, helyesebben szabad prédájává mindazoknak is, akik minden elméleti és gyakorlati előképzettség nélkül ezen területen szabadon akarnak garázdálkodni. E kérdés tárgyalásánál három körülményre leszek bátor rámutatni. 1. Iparigazolvány ne szolgálhasson u. n. foglalkozás-halmozási célokat. 2. Általános kereskedelmi és bizonyos esetekben külön szakmai képzettséget kérünk. 3. A kereskedelmi tanoncképzést a mainál jóval magasabb nívóra kell emelni. Hangsúlyozni kívánom, hogy ezen kérdések tárgyalásánál — és itt leszögezni óhajtom az Esztergomi Kereskedelmi Társulat fűszerszakosztály álláspontját —, hogy midőn mi a kereskedelmi foglalkozási ág űzésének bizonyos képesítéshez kötöttségét kérjük, akkor a legtávolabbról sincsen szándékunkban a kereskedelem szabadságán csorbát ejteni, mert meg vagyunk annak igazságáról győződve, hogy ezen foglalkozási ág csakis a'legnemesebb értelemben vett teljes szabadság gyakorlása mellett tudja mindnyájunk által megkívánt eredményt meghozni. Amikor mi tehát a teljes szabadságot hirdetjük, mégis szükségesnek látjuk, hogy átmenetileg egyes intézkedések bevezetését kérjük, de csak azért, hogy kartársaink ezen szabadságon belül egyenlő fegyverekkel vívhassák meg r becsületes versenyben harcaikat. És hogy a kereskedelem szabadságát nem mi sértjük meg, azon nem mi ejtünk csorbát, nem kell másra hivatkozni, mint a sok kartellmegállapodásra, melynek hátrányait belföldi vonatkozásban lépten-nyomon érezhetjük. Az iparigazolványok kiadásánál azt látjuk, hogy azokat olyan egyének is megkapják, akiknek egy-két jövedelmező foglalkozásuk is van, de nem ritka az sem, hogy a kereskedőnek konkurrálni kell olyan kartársával, akinek az államtól, vasúttól stb. jelentékeny nyugdija is van. Ha ez a több foglalkozási ággal rendelkező kereskedő, vagy nyugdíjas kartárs belátná azt, hogy az ipari foglalkozás nyújtotta tisztes polgári haszon, vagy pedig a harmincötéves munka után jól megérdemelt nyugdíj nem arra való, hogy azt üzletébe befektetve azt kihitelezze azért, hogy szomszédja árait lerombolja — úgy nem lenne szükség a kért rendszabályokra. De most a sok közül csak egy példával szolgálok: Az ilyen több foglalkozási ággal, de kereskedelmi képzettséggel nem rendelkező kereskedő nem azt mondja, hogy a nullás lisztet a mai — beszerzési — árakat alapul véve, harminchat filléren alul nem adhatom, hanem úgy kalkulál, hogy ha a szomszédom a lisztet harminchat fillérért adja, akinek pedig sem nyugdija, sem más jövedelme nincs, akkor én azt harmincnégy fiiérért is adhatom. Ezen felfogással szemben konkurrálni nem lehet. Az a becsületes és jószándékú kereskedő tehát, aki ilyen környezetbe kerül, feltétlen el kell hogy pusztuljon, de elpusztul a kereskedővel az államnak egy adóalanya is. Eminens állami érdek tehát, hogy az állam ezen adóalanyokat ne engedje elpusztulni. A nyugdijteher Magyarország költségvetésének egyik legterhesebb tétele. Az adókkal amúgy is túlterhelt kereskedelem közteherviselési kötelezettségeit nagyban növeli a kincstárnak a nyugdijterhek fedezését célzó szükséglete. A legális kereskedők egyfelől kénytelenek hozzájárulni az ország nyugdijterheihez, másfelől az általuk teljesített összegekből fizetett nyugdijasok illojális, gyakran illegitim, sőt egyenesen tisztességtelen versenyt támasztanak nekik. A nyugdijasok a kereskedelmi foglalkozást csak mellékjövedelemnek tekintik és ezért veszélyeztetik az összkereskedelem érdekeit. Sürgős szükségét látom tehát annak, hogy feliratban kérjük a kormánytól, hogy mindazok részére, akiknek más foglalkozási ágból olyan jövedelmük van, hogy abból tisztességesen meg tud élni, azok részére mindaddig, mig a gazdasági helyzet nem javul, iparigazolványt az iparhatóság ne szolgáltasson ki. (Folytatjuk ) Habselyem férfiingek csodaszépek Keménynél. Kiváló jó, selyem harisnya csak néhány napig 1'38 P. Keménynél. Esztergomiak a XXV. jubiláris Országos Katolikus Nagygyűlésen A magyar katolikusság szeptember 22—25-én tartja a huszonötödik jubiláris Országos Katolikus Nagygyűlést, amely a Katolikus Akció hatalmas megmozdulásának ígérkezik. Ismeretes, hogy dr. Serédi Jusztinián biboros-hercegprimás már egy hónap előtt kiadta szózatát, amelyben az idei nagygyűlés céljául „családjaink méltóságának és szentségének oltalombavételét jelölte" meg. — Jöjjön tehát minden, a hazáért aggódó katolikus testvérünk jubiláris nagygyűlésünkre: vegyen részt tanácskozásainkon, családjaink és nemzetünk sorsáért könyörgő eucharisztikus körmenetünkön — igy hivja a hercegprimás katolikus magyar testvéreit e nagygyűlésre. Oeminenciája e felhívást székvárosából, Esztergomból keltezte, elsősorban tehát esztergomi hivei kell, hogy szivükbe fogadják és kövessék a lelkes főpásztori szózatot. Esztergom katolikus népének méltó arányszámban illik résztvennie ezen a jubiláris nagygyűlésen. Ott, ahol az egész magyar katolikusság képviselete megjelenik, Esztergom katolikusai sem hiányozhatnak. Az egész ország katolikussága előtt teszünk nyilvános vallomást arról, hogy Esztergom a magyar katolikusság első városa nemcsak az itt lakó hercegprimás széke és személye miatt, hanem azért is, mert közel ezer esztendős katolikus tradíciók hordozója — lakosságának lelkületében is. Az Actio Catholica esztergomi szervezetének vezetőférfiait e gondolatok hatása alatt . hivta egybe szerdán Jeszenszky Kálmán prelátuskanonok, főszékesegyházi plébános, az A. C. szervezési szakosztályának egyházmegyei vezetője. Az értekezlet a szeptember 23-án vasárnap d. e. 10 órakor a budapesti ügetőversenypályán tartandó főpapi szentmisére és Veni Sanctera, a nyomban utána (d. e. fél 11-kor) következő megnyitó ülésre és a délutáni nagy szentséges körmenetre Esztergomból induló „keresztesgyors" ügyében hozott határozatot. E keresztes gyors Esztergomból a Budapest—Keleti-pályaudvarra úgy érkezik, hogy az utasok félórával a kezdet előtt már a nagygyűlés színhelyén lehetnek. Az utazási költség oda-vissza a belépésre jogosító jelvényei és a tájékoztatóval együtt 2 P 60 fül. A keresztes-gyors indításának legalább 500 jelentkező a feltétele. E minimális létszám Esztergomból kellő propaganda mellett meglesz, hisz ilyen olcsón Budapestet máskor úgy sem lehetne vonattal megjárni. Az értekezlet kimondotta, hogy a keresztes-gyors indítása ügyében a kellő lépéseket megteszi. Kimondotta azt is, hogy az ügy technikai lebonyolítására a városi idegenforgalmi hivatalt kéri fel, végül pedig hogy a keresztes-gyors minél nagyobbfokú benépesítése ügyében a legszélesebbkörű propagandát indítja meg. E tekintetben számit minden derék katolikus vezetőférfiúnak és hívőnek buzgó közreműködésére is. Az országos eucharisztikus körmeneten az esztergomiak zászlaik és jelzőtábláik elővitele mellett külön csoportban dr. Drahos János prelátuskanonok, az A. C. főegyházmegyei igazgatójának vezetésével vonulnak fel. Részletes megbeszélés folyt még az egyes intézetek növendékeinek részvétele tárgyában. Nem kételkedünk abban, hogy az esztergomi katolikusok e megmozdulása nemcsak Oeminenciájának szerez majd nagy örömet hanem a résztvevők felemelő, felejthetetlen egyéni benyomásai mellett az egész ország közvéleménye előtt is méltán fogja városunk jó hírnevét öregbíteni. i#llf»Ílflfl»»<WI|g»*JI|llilft^ A tanonciskola jelentősége a jubiláris gyűlésen Vasárnap, f. hó 19-én, délelőtt az ünnepi héttel kacsolatban a tanonciskola jubiláris ünnepséget tartott a Vármegyeház nagytermében. Kettős jubileum volt. Az esztergomi iparostanonciskola most ünnepelte iennállásának hetvennyolcadik, és az iparoktatási törvény ötvenedik évfordulóját. Az ünnepségen jelen voltak Brenner Antal dr. főjegyző, Förstner Tivadar dr. országos főigazgató, vitéz Szivós-Waldvogel József ny. tábornok, Reviczky Gábor dr. vármegyei másodfőjegyző, Számord Ignác tb. kanonok, vitéz Szabó István kir. tanfelügyelő, Borz Lajos kir. s. tanfelügyelő, Maros Antal tb. főszolgabiró és az iparosok igen szép számban. A Legényegyletet Béres István szemináriumi tanár, az egyesület egyházi elnöke és Jákobéit Jenő képviselték. A Legényegylet kedves énekszámával kezdődött az ünnepség. Ammer József karnagy vezényleté vei az „Isten áldja a tisztes ipart" jeligét énekelték el. Azután Brenner Antal dr. főjegyző üdvözli a megjelenteket és Szent Istvánról, az államalkotó királyról és a munkás magyarságról beszélt, majd a jubiláló intézményt üdvözölte. Bárdos József igazgató a tanonciskola múltjáról, feladatáról, célkitűzéséről és jelenéről ad sikeres ismertetést. Semptey László ipariskolai hitoktató a tanoncok lelki gondozásáról szól. Utána Brenner Antal dr. főjegyző hálával és kegyelettel emlékszik meg az elpihent kiváló vezetőkről, üdvözli és szeretettel köszönti a jelenlegi vezetőséget, Bárdos igazgatót, aki oly megértéssel és szeretettel foglalkozik az elhagyott tanoncokkal, kéri, hogy nyugalombavonulása után is szeresse a jövő iparos nemzedékét. Hermann Lajos ipartestületi elnök a testület nevében üdvözli az igazgatót, kéri támogatását a szerinte lenézett iparosok számára. Béres István a Legényegylet üdvözletét tolmácsolja kedves beszéd keretében. Förstner Tivadar dr., a tanonciskolák országos főigazgatója beszédében kijelenti, hogy tiszteli az intézet múltját, ismeri a jelenét és reméli a jövőjét. Szép eredményeket értek el az iparosnevelés terén. Nem ért egyet azzal a kijelentéssel, hogy lenézik az iparost. Embertársát senkinek sincs joga lebecsülni, csak a kevésbbé művelt iparosokat becsülik kevésre, akik saját vagy önhibájukon kivül kevesebb oktatásban és művelődésben részesültek. Az ő számukra is fennáll az önképzés lehetősége és bizik abban, hogy a társadalomban az iparosság mindig megtalálja a helyét és további megbecsülésnek örvend,