Esztergom és Vidéke, 1934

1934-08-09 / 62.szám

SnERfifttMKE ÖTVENÖTÖDIK ÉVF. 62. SZÁM Szerkesztőség, kiadóhivatal: Simor-u. 20 Megjelenik hetenként kétszer Keresztény politikai és társadalmi lap. CSÜTÖRTÖK, 1934. AUGUSZTUS 9 Előfizetési ár 1 hóra: 1 pengő 20 fillér Csütörtökön 10, vasárnap 20 fii. Németország nagy halottja Alig két hete, hogy Ausztria nagy halottját gyászolta egész Európa s ime most Németor­ország talajából dőlt ki a leg­magasabb szálfa melynek enyé­szetbehullása megint általános nagy részvétet vált ki az egész művelt világon. Hindenburg Pál, az agg hadvezér, a sok dicsőséget és még több vihart látott katona, ki mint politikus, mint államíő is katona maradt, meghalt csendesen, mikor ha­zájának és az emberiségnek leg­nagyobb szüksége lett volna bölcsességére. A német birodalom gyásza keresztüllép az érdekelt ország határain és belesimul szelid-fe­ketén minden nemzet lelkébe, minden emelkedettebben gon­dolkodó lélek érzelem világába. Talán a mulandóságot gyászol­juk általános emberi érzéssel, mert jobban érezzük a sötétsé­get, ha nagy csillag futott le az égről? Talán a közös em­bersors hangulata ül meg ben­nünket erősebben, ha a nagy­ságnak is mulandóság a vége ? Nem. Mi nemcsak a nagyságot láttuk az elhunyt birodalmi el­nökben. Mihozzánk közelebb került, mióta a nagy világégés­ben mint fegyvertárs, tünemé­nyes győzelmeit aratta. A ma­gyar katonák már akkor Hin­denburg apánknak nevezték el. „Apánk"-nak, amit nem oszto­gat a magyar érdemtelenül. Benne van ebben a szóban a tisztelet, a bizalom, a szeretet. Oda került Hindenburg a ma­gyar népiélekben, ahol a nagy történelmi alakok: Aba Sámuel, Bocskai, Bethlen, Rákóczi, Kos­suth, Bem tábornok, Ferenc Jó­zsef és Apponyi Albert elfog­lalták glóriás helyeiket. Az első volt idegen nemzet fiai közül, ki nem ezen a földön küzdött, nem a mi nemzetünkért lobo­gott szive lobogása és mégis a legszebb népszerűség jutott osz­tályrészéül. A németek vesztesége, ha ma még nem érint is bennün­ket közvetlenül, tagadhatatlanul politikai világveszteség. A nagy ürességet, mit Hindenburg ha­lála nyitott, nem töltötte be a gyors intézkedés, amivel utód­ját, Hitlert beleültették a német birodalmi elnökségbe. Német­országra még rendkívül súlyos viszontagságok várnak, amiknek megérlelését a bölcs aggastyán­nak elmúlása gyorsítani fogja. És azok a bonyodalmak, me­lyek a német birodalom földjét rázkódtatják, melyeknek rezgé­sei a szomszédos Ausztriában hosszú idő óta olyan sok és olyan tragikus eseményeket idéz­tek elő, nem maradnak hatás­talanul Európa többi országai­ban sem. Mert hogy Németor­szágra mégcsak most következ­nek el igazán a sorozatos meg­próbáltatások, annak megjöven­döléséhez nem kell nagy jós­tehetség. És ha Németország viharainak egy része el is vi­harzik a birodalom határai kö­zött, a viharfelhők nem fogják tiszteletben tartani az ország­határokat. Átcsapnak azok a szomszédos országok területére, sőt elkalandozhatnak messzebb is, a harmadik határba, a Fertő és a Lajta partjaira, ahol pedig már a mi villámhárítóinknak kell megtörni az erejüket. Nagy az érdeklődés városszerte a „Parasztiakodalom" előadása iránt Az „Esztergomi Hét" keretében a Szentgyörgymezői Katolikus Olvasó­kör tagjai előadják a „Parasztlako­dalmat" Az előadás napja már kö­zeleg. Hétfőn, f. hó 13-án, délután 6 órai kezdettel adják elő a Bel­városi Katolikus Olvasókör nagy­termében. A „Parasztlakodalom" elő­adása iránt az érdeklődés oly mér­tékben nyilvánul meg, amilyenre példa eddig Esztergomban még nem volt. Mindenütta „ Parasztlakodalom ról beszélnek. Vasárnap délután 4 órakor próba volt Szentgyörgyezőn a Körben. Véletlenül lentjártunk. A Kör előtt kíváncsi tömeg. Az ab­lakokra gyerekek kapaszkodnak. A nagyobbak ágaskodnak, úgy lesnek be. .. Egy kis gyerek sír. Keserve­sen, zokogva sompolyog el az ablak alól. — Miért sírsz, kisöcsém ? — kér­dezzük. — Mer nem engednek fő a ab­lakba. — fiát mi van ott benn ? — Lakodalom — felelik a na­gyobbak. — Kunek a lakodalma ? — Á, nem igazi lakodalom van van itt, csak úgy játszanak — mondja egy eleven gyerek. — De azír iga­zibú esznek. A Pocák úr már úgy jólakott, hogy még. Pedig csak pró­bának. Belülről harmonikaszó hangzik és vidám ének. Benézünk mi is. A te­rem zsúfolva van nézőkkel. A szín­padon a szereplők. Leányok és legé­nyek. A lakodalom előtti estén ara­nyozzák a rozmaringot a menyasz­szonyháznál. Harmonika mellett éne­kelnek. Nyáry József tanitó épen a harmonikásnak mond valami utasí­tást. Erősen jegyez. Hiába, nem könnyű dolog most a rendezés. Az ülőhelyeken idősebb gazdák. Amint a függöny legördül, mert vége a második képnek, Nyáry tanitó lelép a színpadról, megtörüli homlokát, a gazdák körülveszik és mosolyogva mondják: — Már egészen jól megy. Mikor a tanitó meglát bennünket, megörül és hellyel kínál meg. — A lakodalmat jöttünk meg­nézni. Erre jártunk. Csak úgy vélet­lenül tudtuk meg, hogy épen pró­bálnak. Hát bejöttünk , .. — Tanitó úr kérem, készen va­gyunk. — Bocsánatot kérek, de mennem kell. — Azzal fellépett a színpadra. A függönyt felhúzzák. A násznép ül az asztalnál. Beszélgetnek. Most lesz a menyasszony kiadás. A vő­fély belép. Hozza a „menyasszonyt", az egyik koszorúslányt. Ám a vő­legényt nem lehet becsapni. Ez nem az ő menyasszonya. A vőfély elhozza a másik koszorúslányt, de a vőle­gény nem fogadja el menyasszonyá­nak. Végül behozzák az igazi meny­asszonyt, örömmel ugrik fel most már a vőlegény. Ez az ő menyasz­szonya. A vőfély elbúcsúztatja ez­után a menyasszonyt szüleitől, test­véreitől, rokonaitól, barátnőitől, ami bizony nem megy simán. Bizony nehéz elszakadni az édes szülői ház­tól. Nehéz elengedni a ház féltett kincsét: a drága kis galambot. Sir a menyasszony, sírnak a szülők, de könnyek csillognak a násznép sze­meiben is. Szerencse, hogy nem tart soká. A koszorús lányok kiosztják az aranyos rozmaringot, felsorakoz­nak és a banda indulót játszik: mennek szentegyházba, hogy fri­gyükre az Isten áldását kikérjék. Most már sajnáljuk, hogy az első képet nem láthattuk: A násznagy meghívását. Amit eddig láttunk, az telve van szépséggel, gyönyörűség­gel. Költészet az egész. Álomország­ban vagyunk. Ezt csak az egyszerű nép gyermekinél találhatjuk meg. Annyira primitiv, annyira bájos és el­ragadó, hogy alig tudunk betelni vele. Még három kép van hátra. A lakoma, a menyasszony tánc és a vőlegény szüleinél másnap „tyúk­verő". Á vőfélynek minden mozza­nathoz van egy versecskéje. Az éte­lekhez, italokhoz, tortákhoz, a nász­néphez, a bandához. De szól a nász­nagy, a kántor. És amit mondanak, mind mély értelmű. Oktatás a jövőre. Bibliából vett idézetek. A házasság szentségének, érinthetetlenségének s tisztaságának dokumentumai. Va­csora közben felhangzik egy ének. Az örömapa kezdi: Az igaz Messiás már megszületett, Sokféle csudákat köztünk tett, Mert a vizet borrá tette, A násznépet megvendégelte Kánai mennyegzöbe'. Énekli az egész násznép. Van leg­alább húsz vers ebből. Benne Krisz­tus első csodatételének egész tör­ténete. Tovább folyik a lakodalmi vacsora. Közben a vőfély minden alkalmat megragad és versel. Majd az asztalbontás előtt ismét szól az örömapa. Arról beszél, hogy amikor Isten Ádámot teremtette, feleségül Évát mellérendelte, csakhogy .. • ahol teljes egyetértés nincsen, Azt a házasságot megverte az Isten. Ha a férj garázda, kártyás vagy iszákos, Szegény feleségét megverte a balsors. De ha az asszony egész nap kelepel Szegény férjnek boldogságát az ördög [vitte el . •. Legyen a férj szorgalmas és dolgos, Az asszony pedig szerény, gyors és [takarékos. Ne vesszetek össze minden csekélységen, Éljetek boldogan, csendben, békeségben. Úgy tűnik fel az egész lakodalom, mint valami ősi szertartás. Nem az eszem-iszomért van a lakodalom. De mintha azért ennének és inná­nak, hogy minden falatnál, minden kortynál felhangozzék valami bölcs intelem. Aminthogy mindennek meg van a maga mély jelentősége. Le­veszik a menyasszony fejéről a ko­szorút és bekötik a fejét kendővel. Vége a leányéletnek. Jön a gondl Aminthogy a menyasszony táncnak is az a jelentősége, hogy utoljára szabad a menyasszony. Most táncol mindenkivel, azután egy életre a fér­jéé. Vele táncolja, míg bele nem fá­rad az élet táncát. Az utolsó kép a „tyúkverő" a vőlegényes háznál, ez már másnap van. Utána kezdődik az új élet „Isten rendelése szerint." Amit láttunk minden képzeletet felülmúl. Üde, tiszta, nem ismert légkör, ártatlan öröm, vidámság volt A reggel 6 57-es vonat gyor­sítását kéri a közönség A vasúti menetrend szerint Esz­tergomból reggel 6 óra 57 perckor személyvonat, 8 óra 21 perckor pedig gyorsított vonat indul Buda­pestre. Ha megfigyeljük a két vonat utazóközönségét, azt látjuk, hogy az úgynevezett hetes-vonaton Budapes­ten működő tisztviselők és alkalma­zottak utaznak, vagy olyanok, akik­nek Budapesten már a reggeli órák­ban van dolguk. A 8 órás vonaton pedig olyanok utaznak, akiknek nincs időhöz kötött dolguk Budapesten. Az utazóközönség köréből igy ért­hető az a kívánság, hogy a reggeli hetes-vonat gyorsítására lenne in­kább szükség. Ezt a kívánságot nem­csak az esztergomi érdekelt utazók közölték velünk, hanem a píliscsa­bai és klotildligeti utasok is. Tudvalévő ugyanis, hogy Pilis­csabáról, Klotildligetről és Pilisvörös­várról is sok tisztviselő utazik a hetes vonattal. Ha a MÁV. tehát a hetes vonatot gyorsítaná, nagy köny­nyebbséget hozna a forgalomba és jobban elősegítené a szolgálati ér­deket. Hisszük, hogy a MÁV. feltét­lenül szem előtt tartja ezt az érde­ket és megvizsgálja a kérelmet A magunk részéről nemcsak a MÁV-ot, hanem a helyi hatóságo­kat is kérjük az indokolt kérés tel­jesítésére.

Next

/
Oldalképek
Tartalom