Esztergom és Vidéke, 1934

1934-07-12 / 54.szám

2 ESZTERGOM és VIDÉKE 1984 július 12. A főispán, a polgármester és az építészeti hivatal ismét felveszi a tárgyalást a gazdákkal. Reméljük, A magyar Sión ősrégi szemináriuma előtti Prohászka-téren vasárnap délelőtt leplezték le a nagy Prohászka püspök szobrát. Az ünnepség egyszerű, de annál bensőségesebb volt. Méltó a nagy főpaphoz, aki maga volt a krisztusi egyszerűség; méltó bensőséges lelkéhez, melyből gazdagon sugárzott az isteni kegyelem, hogy betöltse a hivő lelkeket a tiszta hit melegével, bensőséges örömeivel és boldogságával. Az ősi papnevelőintézetnek két évtizedet túlhaladó időn át volt tanára, spirituálisa is. Az örök városból, Rómából hozta ide lelkében az evangéliumi magot, hogy átplántálja az ifjú leviták termékeny lelkébe. Innen lépett át az egyetemi katedrára, hogy a püspöki méltóságba emelkedjék. A magyar Sión termékenyítő légköre csalta ki lelkéből legszebb, legértékesebb munkáit. Most is, mintha csak a nagy püspök szelleme töltötte volna be a teret. . . Hisz itt lebeg a lelke álladóan szeretett kispapjai között. Itt él ő műveiben, tanításában; lelkéből töltekezik ma is az ifjú papi generáció, az Actio Catholika jövő lelkipásztorai, hogy az új katolikus reneszánsznak harcos, buzgó papjaivá válhassanak. A szoborleleplezésre a fővárosi Actio Catholica vezetősége kultur vonatot indított több száz főnyi résztvevővel. A katolikus Nyári Egyetem résztvevői is teljes számban megjelentek, az Emerikana diszszakasza, a dorogi bányászok, frontharcosok és lövészek is felvonultak. A helyi egyesületek küldöttségei zászlóik alatt vettek részt. Az előkelőségek számára fenntartott díszhelyen ott láttuk Serédi Jusztinián dr. biboroshercegprimást, Radócsay László dr. főispánt, Glatz Gyula polgármestert, Fehér Gyula dr. nagyprépostot, Lepold Antal dr., Meszlényi Zoltán dr., Jeszenszky Kálmán, Szokolay Antal, Török Mihály dr. és Bakos János prelátus-kanonokokat, Zsembery 1st vánt, Dsida Ottót, az Actio Catolica orsz. alelnökeit Mihalovics Zsigmond tb. kanonok, központi igazgatóval, Schmidt Sándor dr. bányaügyi főtanácsost, Gerevich Tibor egyetemi tanárt, Ortvay Rezső apát-plébánost, Tóth Kálmán dr. szemináriumi rektor vezetésével a szeminárium tanári karat, Balogh Albin dr. gimnáziumi igazgatót, vitéz Lánghy Emil alezre* des, állomásparancsnokkal élén a helyőrség tisztikarának küldöttségét, Horváth György dr. rendőrtanácsost, Uhlár Bela esperes-plébánost, a vármegye és város főbb tisztviselőit, a nagy püspök sok tanítványát és másokat a közönség soraiból. Az ünnepséget a Turista Dalárda nyitotta meg a Szózat eléneklésével, mely alatt lehullott a lepel Prohászka Ottokár bronzból készült mellszobráról, Damkó Józsgf szobj-ászmávész és ArEay~~H)Zséf építész sikerült alkotásáról, majd Kőhalmy László dr. lépett az emelvényre és Prohászka elmélkedésének egy részletét adta elő mély hatást keltve. Az ünnepi beszédet Török Mihály dr. prelátus-kanonok mondotta. Meg kapó epizódokban gazdag beszédét, közvetlen előadását nagy tetszéssel fogadta az ünneplő közönség. A dalárda Beethoven : Isten dicsősége c. örökszép himnuszát énekelte el ezután, majd a világi ifjak hó do latát Papp Ernő, az Emericana assessora, a teológusok hódolatát pedig Szkladányi Ákos tolmácsolta. Lelkes éljenzés és taps zúgott fel most: Serédi Jusztinián dr. lépett jobb belátásra jutnak a gazdák. Jobb az ügyet békésen elintézni, mint kisajátítással. a szószékre és a következő beszédet mondotta : — Amikor Prohászka Ottokárt esztergomi működési helye, az esztergomi szeminárium tőszomszédságában ünnepeljük, amikor előtte a a főegyházmegye, a vármegye s Esztergom szab. ,kir. város közönsége hódol, amikor az ő nagyságát mielőttünk a mult napok folyamán és az imént is többen kifejtették, akkor nekem az az igazság jut eszembe, hogy az igazi nagyság a szerénységben és alázatosságban szokott megnyilatkozni Isten és emberek előtt. A felfuvalkodottság a legutálatosabb Isten előtt, mert a büszkeség minden bűnünknek forrása. Ezért Isten megalázza felfuvalkodottakat és felmagasztalja az alázatosakat. Még sohase ártott a szerénység és alázatosság az emberi nagyságnak, vagy az emberi tekintélynek, hanem mindig a büszkeség volt az, amely a nagyságot, a tekintélyt megnyirbálta, vagy lerombolta. Amikor a Boldogságos Szűz a legnagyobb, az Istenanyai méltóságára emeltetett, akkor alázatosságában az Úr szolgáló leányának mondotta magát. Szent Pál, aki a maga apostoli munkájában többet dolgozott, mint a többi apostol együttvéve, amikor apostoli sikerének tetőpontján állott, akkor nem akarta magát érdemesnek tartani az „apostol" névre. Amikor az egyik konstantinápolyi pátriarcha a maga büszkeségében az egyetemes püspök nevet vette fel, akkor Nagy Szent Gergely pápa, Szent Péter apostol törvényes utóda „servus servorum Dei"-nek, Isten szolgái szolgájának nevezte magát ós az ő idejétől kezdve ezt a cimet használták Krisztus földi helytartói mind a mai napig. — Prohászka is, amikor az ő bámulatos tudásánál, ékesszólásánál és egyébb rendkívüli kvalitásainál fogva a legnagyobb volt az emberek előtt, akkor az ő gyermekded hitével a legkisebbnek nevezte magát Isten előtt, mert a „Krisztus Követése" könyv szerzőjével azt vallotta : Minél nagyobb és alaposabb a tudományod, annál szigorúbb lesz az ítéleted, hogyha ennél minél nagyobb a te életszentséged. A nagy Prohászka ilyen szerény formában mutatkozik előttünk és állandósítja magát itt, az esztergomi szeminárium tövében. Ez a szobor a maga sze rénységével és egyszerűségével alázatosságra tanit bennünket az Istennel szemben. Egyszerűségre, szerénységre oktat minket a mindennapi életben. És talán soha akkora szüksége nem volt az emberiségnek egyszerűségre és szerénységre, mint épen napjainkban, amikor valami csodálatos megalomania, valami nagyzolás lett általános az egész világon, amikor talán egyetlen ember sincs a maga helyén, hanem mindenki egy, ket vagy több fokkal magasabban akar lenni annál, amely őt tehetségénél, állásánál a maga erejénél és egyéb kvalitásainál fogva megilleti. A mai emberiség legtöbb bajának éppen ez a nagyzolás az oka, a forrása és én azt mondom, sokkal kisebb baj volna, ha mindnyájan egy fokkal lejebb állnánk annál, amely minket megillet, mintha egy-két fokkal magasabbra törek szünk és nem tudjuk megszerezni, előteremteni azokat az eszközöket, amelyek szükségesek, hogy azon a fokon méltóképen megállhassunk. — Amikor most az alázatosságot hirdető Prohászka Ottokár ércszobrát az esztergomi főegyházmegye nevében megőrzésre átveszem és ennek őrzését az esztergomi szemináriumra bizom, főpásziori köszönetet mondok elsősorban az alkotó művésznek, azután a klérusból és a hivek sorából mindazoknak, akik akár anyagi áldozatokkal, akár valamilyen más forrásban munkájukkal közreműködtek ennek a szobornak létesítésében. Ámde amikor mi ezt a szobrot megőrizzük, arra kérem fő egyházmegyénk papságát és híveit, hogy necsak a szobrot őrizzük meg hanem annak magasztos emlékét is, főképen pedig magasztos példáját, akit ez a szobor elénk állit, őrizzük meg és kövessük különösen az alázatosságot, amire a nagy Prohászka tanított minket. A Főpásztor beszédét hatalmas taps fogadta. Az első koszorút a bíboros-herceg- i primás tette le a szoborra, aki ud-| Szokatlan érdeklődés mellett folyt le az esztergomi Kat. Legényegylet dísztermében 8-án, vasárnap délután 5 órakor a Katolikus Hírlapírók és írók Országos Pázmányegyesülete által rendezett irodalmi ünnepség. Ott láttuk az előkelőségek között Serédi Jusztinián dr. biboros-hercegprimást, Lepold Antal dr., Fehér Gyula dr. nagyprépost és Jeszenszky Kálmán prelátus-kanonokokat; megjelent még Radócsay László főispán, Karcsay Miklós h. alispán, Glatz Gyula polgármester, Zsembery István dr., a Szivós-Waldvogel József és Borókay Rudolf tábornokok, jelenleg városunkban nyaraló Gaál Mózes ny. m. kir. tankerületi főigazgató, vitéz Szabó István kir. tanfelügyelő; a Nyári Egyetem előadó tanárai közül Gerevich Tibor, Kecskés Pál, Ibrányi Ferenc és még sokan mások. Az ünnepség Tóth László dr., az Országos Pázmány Egyesület főtitkára és a Nemzeti Újság szerkesztője megnyitó beszédével kezdődött. — A Nyári Egyetem előadásai után — mondotta az előadó — szót kérnek a magyar katolikus sajtó képviselői is, hogy itt, a magyar Sionban mutassák meg, hogy még él a katolikus sajtó! Él most is, amikor oly nagy az erkölcsi válság az egész világon és amely válságtól nem lehet ment az újságíró sem. De hát mit csináljunk most, mi a kötelességünk ? — Nincs más munkánk, minthogy katolikusok legyünk! A katolikus Íróknak a magasságok felé kell törekedniök és ebben a küzdelemben támogatnia kell a közönségnek is! — Kollektiv kötelesség — folytatta tovább Tóth dr. — ma már újságot járatni! Még pedig azért, mert a katolikus sajtó nemcsak szórakoztat, hanem ráébreszt kötelességeinkre : felemeli a lelkünket a kor erkölcsi fertőjéből. A katolikus írók ma Krisztus királyságának kengyelfutói, akiknek munkája az Isten dicsőségét és az emberek békéjét szolgálja! Hosszantartó tapssal köszönte meg a közönség a szép beszédet. Ezután Réthy Eszter, az operaház egyik nagytehetségű tagjának énekszáma következett. Mély átérzéssel énekelte Bizet, Liszt és Puccini fenséges áriáit. A kezdő hangok halk pianója lassan az egész termet betöltő, csengő fortisszimóig erősbödik, majd fájdalmas andante bús melódiája csendül fel... A „Pillangó kisasszony" suttogásszerű lágy hangjait és remegő, síró énekét mintha lidércek dala zengené . .. „Bokrétát kötöttem mezei virágból" és „Liliomszál" c. dalokat énekli még a fiatal művésznő a közönség hatalmas tapsaira. vari papjaitól kisérve lépett a szoborhoz s következőket mondotta: „Az esztergomi főegyházmegye papságának és híveinek nevében nyújtom e koszorút annak, aki a legkisebbnek vallotta magát, amikor a legnagyobb volt." Ezután Esztergom és Komárom ideiglenesen egyesitett vármegyék koszorúját dr. Radócsay László főispán, Esztergom városáét dr. Glatz Gyula polgármester, a főkáptalanét Fehér Gyula nagyprépost, a szemináriumét dr. Tóth Kálmán rektor, a Katolikus Nyári Egyetem hallgató ságáét Virágh Jenő, az Emericana assesora, a Kat. Legényegyletét Béres István elnök, az Orsz. Szent Gellért Egyesületét K. Kamenszky Gyula orsz. elnök tette le a szobor talapzatára. j A megható ünnepséget a Himnusz I fejezte be. Kőhalmy László dr. szaval Városi István költeményeiből „Mint a többiek" és „Én és Te" cimmel. Ez utóbbi költemény az örök ellentétet, a szürke tetteire büszke költőt: az Embert és a teremtés csodás, örök alkotásaira nem-büszke Istent állítja elénk drámai erővel. Ismét énekszám: Tibor Zoltán, a bécsi Dalosverseny első győztese, mély bariton-hangja zendül fel egyszerre. A „Confutatis" fájdalmának dörgő éneke, majd az „Oda nézzetek" és Nilakantha áriájának szívbemarkoló panaszdala a legnagyobb érzést aratja, úgyhogy a Faust operából kell még énekelnie Tibor Zoltánnak. ötperces szünet után Harsányi Lajosnak „A gyermek felsikolt" és „Három orvos" c. költeményeit olvasta fel Dezsényi Béla, majd Aradi Zsolt irodalmi előadása került sorra. — Azokban a katolikus írókban — mondotta Aradi —, akik valóban a szellem szuverén harcosai, bennük él a papi méltóságnak, amely pedig felette áll a király, a próféták, sőt még a boldogságos Szűz méltóságán, egy sugara: a szent megszállottság, az ihlet szent kényszerítő ereje 1 És ezért a kegyelemért felelősséggel tartozik az Istennek: Meg kell vallania hitét, fel kell használnia kapott tehetségét, — mert a katolikus szellem mártiromságig kötelez, amint Prohászka mondotta. — Részt kell vennie a kor nagy szociális kérdéseinek megoldásában. Föléje kerekedni a pénz hatalmának, letörni a gazdagodás utáni vágyódást: íme, ez a katolikus író feladata. Ha nem kertel az igazság kérdésében, nem hazudik, csak így lesz méltó Isten szent kegyelmére és az embereknek a krisztusi sajtóba vetett bizalmára! Medek Anna operaénekesnő dalol Aradi nagyhatású előadása után. Elemi erővel tör fel a fájdalmas ének csengése, a zongora lüktető, tüzes ritmusával egybeolvad a lágy német dal megindító dallama és a vágyakozó szerelem fájó felkiáltása, vagy csendes, megtört pianója. Szűnni nem akaró taps készteti a művésznőt, hogy az „Őszirózsát" és egy Kodály-szerzeményt énekeljen a közönségnek. Befejezésül Lendvay Istyán adta elő „Egy sírról", „Harangoznak Rómában", „Szamaritána" és „Cserkész lett a fiam" c. költeményeit, amelyek közül különösen szép volt a második költemény ávés, esti hangulata és az utolsónak komoly intelme egy jövő nemzedék nagyrahivatott fiához. Negyednyolc óra tájban ért véget az emlékezetes ünnepség, amely erős mmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmm Bensőséges ünnep keretében leplezték le vasárnap Prohászka püspök szobrát A katolikus írók irodalmi ünnepségének nagy sikere