Esztergom és Vidéke, 1934

1934-07-08 / 53.szám

énekét. Az idő szép volt, a nap gazdagon ontotta aranyos sugarait a kék égből. *. Ünnep volt, nagy ünnep .. . Amikor a toronyban megszólaltak a harangok, jelezve a szentmise kezdetét, a plébániáról megindult a jubiláns plébános az asszisztenciával, mellette haladt manuduktora, Schwartz nagyfalui esperes-plébános, aki első szentmiséjénél is kézvezetője volt. A jubilánson ezüst kazula, a diakónusokon fehér dalmatika (jubileumi ajándékok), útjukat iskolás gyermek hintették tele virággal egészen az oltárig, amelyet szintén pazar virágdíszbe öltöztettek a hivők. Meghatottan lépett a feldíszített oltárhoz Trinkt Kálmán dr., hogy ezüstmiséjét bemutassa a Mindenhatónak. Az ünnepi szentbeszédet Szomszély Antal bányalelkész mondotta. Könnyekig meghatotta a hívőket gyönyörű beszédével, melyben a negyedszázados lelkipásztori működés önfeláldozó küzdelmeire mutatott rá. A kórus szép ünnepi misét adott elő. Offertoriumra Kamarás (Kürschner) Lily Gounod: Ave Mariaját énekelte el mély átérzéssel. Szent mise végén a jubiláns áldást osztott. Délben százhuszteritékes díszebéd Aki a Kisduna-parton lévő Komáromy-féle faüzem és ipartelep előtt elmegy és látja ott a rengeteg gömbfát, azt hinné, hogy ipari fellendülés korszaka következik az esztergomi faüzemekre. Már jeleztük, hogy igen nagy faszállitmányok érkeztek Ausztriából a Komáromy-féle fatelepre, örvendetes tényként állapítottuk ezt meg és ki is látogattunk a fatelepre, hogy bővebb felvilágosítást kapjunk a nagy faszállitásokra vonatkozólag. Mindenki tudja Esztergomban, hogy a Komáromy Ferenc és Fia cég milyen régi. Nemcsak itt és a vármegyében, de a fővárosban és messze vidéken jó neve van a cégnek. A régi világból származó patinás, tisztes üzleti nevet tartanak Komáromy Ferenc és Fiai a mai súlyos időkben. 1890-ban vette át birtokába a fatelepet és rögtön hozzáfogott az ipartelep fejlesztéséhez. 1914-ben új fűrészgépet állit be és külön asztalosés famegmunkáló műhelyt létesít. Nagyon jelentős munka folyt, de a háború csapásai Komáromyékat sem kímélték. A pénz állandó ingadozása és zuhanása nagy veszteséget okozott. Komáromy Ferenc karakter volt mindig. Üzleti szerződéseinek teljesítéseiben is az volt. Szerződéseiben ugyanis fix összegek voltak lerögzítve, mire azonban a szállítás megtörtént, az árú értéke már emelkedett és ebből nagy veszteségek származtak és ennek kárát Komáromy Ferenc szenvedte. Nagy hadikölcsönt jegyzett. Mind elveszett. Csekély ellenszolgáltatás volt az állam részéről, hogy Komáromy Ferencnek adta az esztergomi fogolytábor felépítését. Óriási munka volt ez. De ami megerősödött, ami erőhöz jutott, annak is vissza kellett esnie. Jött a forradalom, a kommu* nizmus, a fehérpénz stb. A fehér pénzért minden árút elvittek és semmi sem maradt. A nemzeti munka megindulásával Komáromy Ferencnek is újra kellett mindent kezdenie. 1924-ben a minisztérium nagyobb szállítással bízta meg. Az egy keretfűrész kevés lett, egy másik és nagyobb keretfűrészt kellett beállítani. Az üzem több éven keresztül szépen dolgozott, de a háború által ütött seb csak nem tudott behegedni. 1933-ban szinte szünetelt volt, amelyen a meghívott előkelőségek sorában megjelentek Lepold Antal dr. és Drahos János dr. prelátus-kanonokok, Schmiát Sándor dr. bányaügyi főtanácsos, Frey Vilmos dr. orszgy. képviselő, Reviczky Elemér- főszolgabíró, Metzker József c. apát, esperes-plébános és sokan mások. Az első pohárköszöntőt Schmidt Sándor dr. főtanácsos mondotta. A község és a hívek nevében Morva Izidor főjegyző, a másvallásúak nevében Mosonyi Albert dr. tb. tisztifőorvos, a tanítóság nevében Salamon Imre igazgató-tanító köszöntötték a plébánost. Még több pohárköszöntő hangzott el s az ebéden résztvevő előkelő vendégek a bánya-kaszinó nagytermében sokáig voltak együtt, a legmelegebb hangulatban ünnepelve az ezüstmisés lelkipásztort. Trinkt Kálmán dr. plébánost a község és a bánya ezüst miseruhával és két fehér dalmatikával ajándékozta meg, de szép ajándékkal lepték meg a községi és a bányatársulati tanítók is. A minden részletében szép és megható ünnepség sokáig feledhetetlen lesz nemcsak a dorogiak, de résztvevő környékbeliek és a bányásznép emlékezetében is. a fűrészüzem. 1934 elején ifj. Komáromy Ferencnek sikerült egy érdekeltséget összehozni egy nagyobb munka lebonyolítására. Ez év tavaszán indult meg a munka és maguk az esztergomiak is jóleső érzéssel látták, hogy nagyobb lüktetés érezhető a Komáromy-féle fatelepen. Valóban, mert amig ezelőtt háromnégy ember dolgozott a teleperi, most egyszerre negyven ember kapott foglalkozást. Negyven családos ember, negyven család talált kenyeret. Ez akkor történt, amikor Ausztriából a nagy faszállitmányt a Komáromy-fatelepen kirakták. Mindenki felfigyelt a meginduló munkára. A szakemberek a legnagyobb elismeréssel nyilatkoztak a Komáromy-fatelepről kikerült faárukról. Belföldi szükségletre dolgoztak. Épület- és asztalos árú képezi a telep raktárát. Egy napon azonban nagy meglepetés érte a faipartelep tulajdonosát. Ausztriából csak egy bizonyos mennyiségű gömbfát szabad behozni. A szükségletet a faipartelepek és üzemek engedély alapján láthatják el. A Komáromy-cégnek nyolcszáz vágón gömbfa behozatalára lenne szüksége ez évre, de miután az emiitett okból a fabehozatalt is monopolizálták, a cégnek csak százhetvenhárom vágón áll rendelkezésére. Ennyi érkezett eddig. Ha ezt feldolgozzák, megáll a munka, mert nincs újabb behozatali engedélyük. Az engedélyeket más cégek nagy tételekben kiváltották, természetesen szabályszerűen, ezzel kimerítették az engedélyezett mennyiséget, illetőleg a szállítás legnagyobb részét a maguk javára biztosították. Komáromyék — akik vidéken laknak — nem voltak informálva a fővárosban történtekről, mert azt hitték, hogy a gömbfa-engedélyeket is havonta fogják kiosztani, mint ahogy ez a kész fűrészárúval történik és igy meg lépetve látják, hogy nagy előkészületük mellett nem lesz mivel foglalkoztatni a munkásokat Már pedig közérdek, hogy harminc-negyen esztergomi családfő foglalkoztatva legyen. Az igazság az lenne, hogy fűrészkeret szerint osszák el azt a famennyiséget, amelyet a külföldről behoznak. A hatóságnak lenne a feladata ebbe beleavatkozni. Itt nemcsak egy régi és becsületes, a hazáért áldozatot hozott cégről van szó, hanem Esztergom ipari életéről is,harminc-negyven család,nyolcvanszáz ember mindennapi kenyeréről, öröm nézni a lüktető munkát odakint a Komáromy-fatelepen, szinte boldoggá tesz a nagy sürgés-forgás, a gépek zakatolása és zúgása. Erre az iparra büszke lehetne Esztergom és reménye lehetne, hogy a jelenlegi munkateljesítmény még fokozódik és hogy a negyven ember foglalkoztatása emelkedni fog. Vannak, akik már kezdetben felismerték ezt a célt és segítségükre siettek Komáromyéknak. Nagyon nagy szolgálatot tenne a hatóság, ha maga sietne a fatelepi munkások segítségére. A város polgármestere már eddig i is bizonyítékát adta jóindulatának,! A magyar tanoncoktatás félszázados évfordulójának emlékére június 16—24-ig a városligeti Iparcsarnokban Budapesten rendezett kiállítás rendkivüi érdekes, a maga nemében páratlan és igen sikerült volt. Az ország minden részéből 82 nagyobb iskola, sok tanonc cserkészcsapat és levente egyesület ezer főnél is nagyobb számú kiállítója mutatta be tudásának javát. Szebbnélszebb szabadkézi, mértani és sokféle szakrajz, könyviteli-, levelezési és árszámítási írásbeli dolgozat kötötte le a figyelmet az óriási terem egyik részében. Ezek mögött láttuk a műhelyekben remekbe készült tanonc kézimunkákat. A főbejárat két oldalán voltak a levente-csapatok igen érdekes látnivalókkal telt fülkéi. A helyiség északi oldalán építették fel őrsi otthonaikat a cserkészek, kik egyúttal bemutatták tábori életüket is valamint nagy kézügyességről tanúskodó, igen változatos kézimunka gyűjteményüket. Külön csoportban mutatta be saját munkáját az iparos- és kereskedőtanonciskolák tanítótestülete. Végül ugyancsak az északi oldalon foglalt helyet a kereskedő-tanulók kiállítása. A kiállításon természetesen résztvettek az esztergomi szakirányú iparos- és kereskedő tancnciskolának mind a fiú-, mind leánynövendékei. A kiállítók közt szerepelt elsősorban az iskola szakrajzokkal stb. Az egyes kiállítók közt szerepeltek a következők : Stiffmayer József (kuglibáb, billiárdgolyók, disz-srapnel felszolgáló tálcán). Velmóvszky Lajos (lópatkó). Páncél Imre (patkó lókörömre szerelve és kipárnázva). Tóth Mihály (miniatűr „Bazilika" mángorló). Szász Ferenc (tűzhelyajtó, puskakakas és csavarmetsző). Bartos István (villamos öngyújtó). Kiss Mihály (kerekes targonca). Bélik Ferenc (beteg lólábra való patkó). A cserkészek több öntvény-reprodukciót mutattak be. Igy Dobci Károly „Mater dolorosa", Reni Guidó „Ecce homo" és Lionardo de Vinci „Utolsó vacsora "-ját. Volt többféle álló és függő feszület, végül egy fehérmárványra szerelt oroszlán levélnehezék. Volt két kutyaalaku kulcstartó, fokos, ólomkatona, hintaló, szemétlapát, rádióasztal, zsámoly stb. Láttunk még egy Morse-féle távírógép modellt, melyet Steiner M., egy villamos rezsót és egy elektromágneses patkót, valamint egy Ívlámpa modellt, melyeket Jellinek N. készített. Derék leventéink közül Jerusse Ferenc és Szklacsányi Pál egy dr. Ursini-féle vitorlázó repülőgép modellel, Lakos Sándor egy gummi motoros repülőgép modellel Debnátekintettel a munkásokra. Nem kételkedünk abban, hogy az új főispán is segítségére lesz a munkásságnak azzal, hogy a munkások továbbra is dolgozhassanak, mert itt másutt elhelyezkedni nem tudnak. Reméljük, hamarosan hirt adhatunk, hogy nem forognak veszélyben a fatelep munkásai és nem kerül sor elbocsátásokra. Még csak egy közérdekű körülményre hívjuk fel a város figyelmét. A fatelepen zuhogó esőben voltunk és egy órai eső után csak előfogattal lehetett a megrakott fuvarokat a jó útig elvinni. Ez most, júliusban, zápor után tapasztalható, mi lesz novemberben ? Kő van még Esztergom határában, felkérjük az illetékeseket, szíveskedjenek egy közmunka keretén belül valamelyik, a fatelephez vezető utat járhatóvá tenni. rik János egy siklórepülő modellé és Jerusse Ferenc egy 60 x 40 cm területű tanyaház és udvarral szerepeltek, élénk érdeklődést keltve készítményeikkel. Kitettek magukért a tanulóleányok is. Némely munkájukról a bírálók alig hitték el, hogy az tanoncmunka. A tér szűke miatt csak a legkiválóbb dolgokat említjük fel. Stubnya Mária selyem oltárterítője, Béres Mária és Formanek Etel egy-egy ciborium köpenye, Zámbó Katalin miseruha tervezése méltán álltak a szakértők érdeklődésének középpontjában. Szépek voltak és sokan nézegették Pittner Mária és Nagy Mária menyasszonybabáját, Andruska Margit és Péchy Rózsi magyar babáit és Schweiczer Rózsi mezőkövesdi babáját. Érdekesek voltak továbbá a tiroli, Marci és Miska babák, valamint számos kötény és kisruha is. Pazar volt a rajzok kiállítása és stílszerűsége is. A bírálók egyhangú véleménye az volt, hogy csak jó és még jobb munka volt kiállítva, gyenge nem akadt. Látszott, hogy az intézetek is csak a munkák legjavát mutatták be s igy bizonyult be, hogy a tanoncoktatás mekkorát haladt a letelt 50 év alatt. Érettségi találkozók 30 év után Julius 3-án 11 órakor a ferencesek templomában 16 deresedő hajú férfi térdelt a főoltár előtt. Hálát adtak a Teremtőnek, aki megengedte, hogy 30 év után osztályfőnökük Wohlmuth József bencés tanár mutatta fel előttük az Urat. Az élet delének hálás pillantásával kisérték az ifjúság örök mosolyával megáldott atyjukat a régi VIII. osztály tantermébe. Fenkölt szellemű, érdemes tanáraik hangján szőlittattak fel egymás után felelésre: Ágotái Ede, Biró Dezső, Buzalka Mihály, Darvas Géza, Fenyves Kálmán, Gróh Gyula, Ke ve János, Kégly György, Kuzmich Gábor, Margó István, Meng Pál, Pallós József, Pomothy Gábor, Szuchány János, Weisz Ignác és ők a 30 év óta nem látott osztályfőnökük ragyogó arcát rajongó pillantással simogatták. Bár 30 év alatt uj határoknak, nevezett vonalak keletkeztek a fali térképen és a megjelentek ennek következtében uj nemzetek tagjai is lettek, az összetartozásnak, a testvéri szeretetnek politikummentes, oly hatalmas, egységes hála érzete nyilatkozott meg a bencés rend fáradNegyven esztergomi család megélhetése forog ismét veszélyben nm*m¥mwwmmmmmmwmmiwmmmvmi»wmm»mmmm Áz esztergomiak szereplése a budapesti orsz. tanoncügyi kiállításon