Esztergom és Vidéke, 1934

1934-01-21 / 6.szám

á városi vízórák használati ós fenntartási dijáról Esztergom szab. kir. város vizve zetéki szabályrendeletének 30. §-a értelmében a vízfogyasztás ellenőrzésére, illetve a lakóhelyiségek és háziállatok száma és a kert terjedelme alapján kiszámított évi dijért járó vízmennyiségen felül elfogyasztott vízmennyiség megállapítására a város köteles minden egyes házban vízmérőt elhelyezni, amely után a háztulajdonos vizóra használati és fenntartási dijat fizet. A felszerelés befejezését a szabályrendelet módo sitása alkalmával 3 évre prolongálták. A 34. §. szerint a vízmérőt a város szerzi be saját költségén s jó karban tartásukról is a város saját költségén gondoskodik, azonban a vízmérő elhelyezésére szolgáló aknát vagy szekrényt az ingatlan tulajdonosa tartozik előállítani és fenntar tani, ugyancsak ő felelős a vízmérő sértetlen megőrzéséért. Ha a viz mérő megrongálódik, vagy hiányzik, az ingatlan tulajdonos teljes kárté ritéssel tartozik. Megbízható értesülésünk szerint a város még 1927-ben 1500 drb. vízórát rendelt, ebből a mai napig át vett 1000 darabot, a vízórák felsze relését 1928. év Javaszán megkezdte a mai napig elhelyezett circa 850 darabot és a maradvány circa 150 darab a városi raktárban van. A városi szabályrendelet fennt kö zölt rendelkezéseinek pontos alkalmazása és a város részéről a viz mérő órák beszerzése és felszerelése terén követett eljárás azt a közös ségre és az egyesekre egyaránt hátrányos és méltánytalan állapotot eredményezte, hogy csak egyes ingatlantulajdonosok vízfogyasztása áll ellenőrzés alatt, még pedig olyképen, hogy az illetők az ellenőrzésnek csak hátrányait érzik. Az első hátrány az akna vagy szekrény előállításának és fenntartásának költsége. (Cca 200 P). Még nagyobb hátrány, hogy az illető ingatlantulajdonos hiába taka rékoskodik a vizzel, az átalányárat meg kell fizetnie, ha pedig akár ténylegesen felmerülő vizszükségle tének kielégítésére, akár hozzátarto zóinak vagy lakóinak hanyagságából, vagy roszindulatából vagy a vízvezetéki berendezés hibájából (cső repedés, zárócsap meglazuíás stb.) többet fogyaszt, e többletért fizet. Ha a vizóra megsérül vagy ellopják, ezért ismét fizet, ugyanakkor boldog szomszédjának, ahol vizóra Kedves olvasóink, kérem, ne gondoljanak azonnal kényszerzubbonyra. Sem a magam, sem az önök adóját nem kívánom sztratoszférai magasságnál is följebb emeltetni. És mégis minden rosszmájúság nélkül nagyon szeretném, ha illetékes körökben is tudomásul vennék és megfontolás tárgyává tennék a címben írt kívánságomat. Olvastam a múltkoriban egyik fővárosi lapban, hogy egy közüzem igazgatója évi háromszázhatvanezer pengőért igazgat. Tehát pár fillér különbséggel napi egyezer pengőt kap kényelmes munkájáért. Hallottam olyan részvénytársasági vezérigazgatóról, aki különböző mellékjövedelmeivel együtt ennél is jóval magasabb összegért vezérkedik. Egy rokonom beszélte a minap, hogy egy vasúti utazása alkalmával egy szellemes bankdirektor mulattatta a kupé utasait. Beszélt a „kimentett" milliókról és az ő módszeréről, mellyel azokat vissza lehetne csalogatni. nincs, ily gondja és költsége sincs. Már ebbe a helyzetbe is nehéz belenyugodni, az azonban már egyenesen bántó a vízórával kitüntetett ingatlantulajdonosokra nézve és az ember jogérzését sérti, kogy ezért az ellenőrzésért, amelynek — mint hangsúlyozzuk — az ingatlan tulajdonosa csak hátrányait érzi és előnyeit egyáltalában nem, ezért az ellenőrzésért a szabályrendelet fenti rendelkezései alapján az óra felszerelésének napjától még használati és fenntartási dijat is szednek, ugyanakkor a másik fogyasztó, akit a vizóra szétosztásnál mellőztek, ettől mentesül. Ez a már hét év óta fennálló s az eddigi eljárásból következtetve még hosszú évek során meg nem szűnő állapot oly mértékben sérti az egyenlő elbánás és az egyforma teherviselés elvét, hogy ezt tovább szó nélkül tűrni nem lehet. A vízdíjak méltányos leszállítására, a hát ralékokra vonatkozó örvendetes intézkedések is hiven kötelességünké teszik, hogy az érdekeltek részéről állandóan hangoztatott jogos panaszok folytán rámutassunk fennti visszásságokra és azoknak orvoslását kérjük. Vagy az összes tényleges fogyasztók mielőbb, de legkésőbb a folyó évben kapjanak vízórát, mindaddig pedig, amig ez meg nem történik, az órák használata után dijat ne szedjenek, az eddig e cimen beszedett összegeket pedig írják az illető ingatlantulajdonos vízdíja ja vára. Ha pedig a vizóra használati díjról a város pénzügyi okokból semmiféleképen le nem mondhat, akkor az e cimen a vízórával felszerelt ingatlanok tulajdonosaira kirótt összeget egyenlően osszák fel az összes fogyasztók között. Időszerűnek találtuk e kérdés újbóli fel vetését s erre a város vezetősége és képviselőtestülete figyelmének a felhívását. Az óratulajdonosok kívánsága oly méltányos, hogy a város minden ép jogérzékű és elfogulatlan polgára csak örömmel fogadhatja s igy méltán remélhetjük, hogy a város képviselőtestülete nem is fog elzárkózni annak teljesítése elől. Az érdekeltek pedig saját jól felfogott érdekükben támogassák ezt az akciót, melynek sikere esetén egy, a város békéjét és a közmegelégedést zavaró és veszélyeztető kérdés eliminálódik. I Ezt a módszert diszkrécióból elhallgatom, csak a végső konklúziót említem meg, amellyel szerinte nemcsak az ország adósságait lehetne rendbehozni, de amely mellett nifg az önkéntelen adózók is jól járnának. Ha a kimentett óriási összegeknek felét venné is el az állam, hitelképessége annyira emelkednék, hogy a gazdasági élet vérkeringése rögtön megindulna, sőt gyorsan fellendülne minden és a tőkék megmaradt másik felével spekulálni, szerezni lehetne, rövidesen behozni és megtetőzni a veszteséget. Igy pedig tovább is pangani fog, sőt — ne adja isten — még rosszabbul is mehet az ipar és kereskedeletn. Ezeken a dolgokon nagyon el lehet gondolkozni. • Egy ember egy nap annyit keres, i mint az állásban lévő „boldogok" jnagy része egy esztendő keserves munkájával. Egy ilyen úr évi jövedelméből boldoggá lehetne tenni tiz-húsz nyomorgó, állás nélküli fiatalt. Annak egy napi kényelmet jelent ez az összeg, ezeknek egy évi menedéket az éhenhalástól. Itt valami osztási hiba van. Magától értetődik, hogy nem tartozom a hibbant álmodozók közé, akik egyenlő vagyonelosztásról prédikálnak. Ha valami csoda folytán ez az állapot egyszer mégis beközetkeznék, igen rövid idő alatt megint csak a régi helyzet térne vissza, mert az egyik ember élére rakná a pénzét, a másik elinná, elkártyázná, és oszthatnak szét vagyont újból akár hetenkint — a végtelenségig. Egyenlőség nincs sehol semmiben, nem lehet a vagyonban sem. De lehetne talán az orditó egyenlőtlenségen kissé csökkenteni, azonban a világért sem állami kommunizmussal, erre már láttunk eléggé elriasztó példát a szovjetnél. De mire való az adó? Szerintem és remélem igen sokak szerint az egyenlő kulcs szerint való adóztatás az egyenlőtlen vagyon és jövedelem elosztásnál hiba, ami tán több a bűnnél is. Igazságos, krisztusi elvek szerint való kulcs csak a progresszíven haladó adó lehetne. De most nem is erről akarunk szólni, hanem valami másról. Az a vasúton utazó bankigazgató csak a kimentett vagyonokról beszélt, amiket tényleg nem lenne rossz fülöncsipni. De mi lenne, ha a mindenható állam egy olyan inségadót vetne ki, nem bánom, próbakép akár csak egy évre, amely ilyen progreszszióval elérné a vagyonok és jövedelmek legmagasabb fokánál az ötven százalékot is? Magától értetődArra a hirre, hogy Lanrisin Lajos, az Operaház művésze szerepel a Kath. Legényegyletben, zsúfolásig megtelt az Egylet nagyterme a f. hó 17 én tartott kulturelőadás alkalmából. Nemcsak a szokott publikum jött el erre az alkalomra, hanem ott láttuk a város intelligenciájának szine javát is, köztük Karcsay Miklós alispánhelyettest, Glatz Gyula polgármestert, vitéz SZÍVÓS- Waldvogel József ny. tábornokot, Etter Ödön takarékpénztári elnököt, dr. Rudolf Béla ny. járásbirósági elnököt, Blaskovics Piacid leánygimn. igazgatót és még sok sok kitűnőségét városunknak, mely körülmény maga is ünnepi jelleget adott a kulturestnek. A műsor első száma az egyleti dalárda nagyszerű szereplése volt volt mely Ammer József temperamentumos vezetésével fényes sikert aratott. Dr. Kőhalmy László izzó szavalata következett, mellyel a te hetséges szavaló megrázó erővel szólaltatta meg Sajó Sándornak egy gyújtó hatású hazafias költeményét. De az, aminek a többi műsorszám csak keretét adta, Jeszenszky Kál mán prelátus-kanonok mélyen szántó, remekbe szabott, tartalmas előadása volt, melyben széles perspektivájú indokolással fejtegette az Actio Catholica idő- és szükségszerűségét, és jelölte meg azokat a feladatokat, melyeknek megoldása ezzel kapcsolatban a Legényegyletre vár. A mind végig nagy érdeklődéssel és figyelemmel kisért előadás után melegen ünnepelték Jeszenszky prelátust. nagyszámú hallgatói. A kulturest rendkivü'isége Laurisin Lajos operaénekes szereplése volt, ki az Ő páratlanul melegtónusú hangjával és magasan kulturált muzikalitásával énekelt el néhány operaáriát és műdalt, köztük Városi István: „Sir a Garam habja" c. költeményére komponált nagyhatású nék, hogy a megélhetéshez nélkülözhetetlen létminimum érintetlen maradna. Ebből a begyűlt, mert könnyen behajtható pénzből megindulhatnának az inségmunkák. Meg lehetne belőle csinálni pl. a Duna—Tisza-csatornát, az Alföld öntözésével kapcsolatosan és még egy csomó más, nagyon szükséges közmunkát, amelyeknél állástalan mérnökök és munkások megsegítése mellett megsegíthetnénk az országot is. Mi egyáltalán nem rajongunk a diktatúráért még átmenetileg sem, de ilyen esetben, ha volna, aki ezt meg merné tenni, aki nem félne belenyúlni a pénzzel telt darázsfészekbe egy agyonsanyargatott ország Ínséges népe érdekében, annak a nemzet közvéleményétől igazán nem kellene félnie. Sőt! A magántulajdon mindaddig szent, mig az nem válik visszaéléssé. A tolvaj, a betörő se mondhatja, hogy nem adom vissza a rablott pénzt, mert az már az én .magántulajdonom. A külföldre kimentett pénzt pedig az országtól rabolták el. A túlzott nagy jövedelmek pedig igen jól elbírják az ötven percentet is. Legfeljebb naponta ezer pengő helyett csak ötszázból kell valahogy kijönniök. Az ezt megcsináló kormány, vagy diktátor szerezne ugyan magának egy csomó ellenséget, de Istenem, melyik kormánynak nincs ebből elég igy is, de egyben ezer és ezer ember szeméről szárítaná fel a könynyeket. A nemzet pedig tud hálás is lenni. Tehát: adóemelést kérek! Ssentgyörgymeaői remete. hálás dalát. Frenetikus taps követte Laurisin ragyogó énekeit, ki nem volt szűkmarkű a ráadással sem. Bőven kijutott az elismerés Büchner Antalnak is, úgy is mint szerzőnek, úgy is mint művészi stílusú zongorakísérőnek. A minden vonatkozásban pompásad sikerült kulturestet az Egylet szinigárdája által remekül előadott tréfás egyfelvonásosa zárta be, melynek szereplői szinte állandó kacagásban tartották a közel ezer főt számláló hálás publikumot. Kívánjuk, hogy még sok hasonló siker színhelye legyen a Kath. Legényegylet. A legközelebbi kulturelőadás f. hó 24-én este fél 9 órakor lesz a S efánia Szövetség rendezésében. Tungsram villany égőket és az összes villanyszerelési anyagokat legolcsóbban vesz MAROSI vaskereskedésében Esztergomban. Gyógyszertárban kapható. mmmwmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmwmmmm Közel euer főre menő közönség előtt énekelt Lanrisin Lajos operaénekes a Legényegyletben