Esztergom és Vidéke, 1934

1934-06-24 / 50.szám

ESZTERfilWcYDÍKF Ii Hill hl iMIIIIIITOIIHIIII —lllll llHlliliilli ÖTVENÖTÖDIK ÉVF. 50. SZÁM Szerkesztőség, kiadóhivatal: Simor-u. 20 Megjelenik hetenként kétszer Keresztény politikai és társadalmi lap. VASÁRNAP, 1934. JUNIUS 24 Előfizetési ár 1 hóra: 1 pengő 20 fillér Csütörtökön 10, vasárnap 20 fii. Veni Saude Spiritus

! Ez örökszép hymnus száll az égfelé ma, vasárnap a tudós magyar prímások székesegyházából. Városunk iskolái ugyanakkor „Te Deum"-ot énekelnek, elcsendesednek az osztálytermek, elhalkul a gyermeklárma. De a tudás Vesta-tüze nem lobbanhat ki és a tudomány hivatott papjai magasra emelik az elmélyülés csendjében lelkiismeretes gonddal elkészített, az „elmét derítő tiszta Láng

wgal meggyújtott fáklyát. Érzik a felelősség súlyát, mely ránehezedik a kiváltságosakra, hogy ne rejtsék véka alá az isteni szikrát, melynek fényleni kell az embertestvérek számára az élet útvesztőiben. Az Esztergomi Katolikus Nyári Egyetem II. évfolyama nyílik meg ma, vasárnap. A vezetőség finom megérzéssel választotta ki azokat a kérdéseket, amelyek korunkat leginkább foglalkoztatják és helytelen értelmezésük szellemi világáramlatkeht a legmérgesebb gaznál is pusztitóbb munkát végez, mert a lelkek birodalmában fojtogat. Az örök változatlan igazságoktól áthatott és epen ezért biztos utakon haladó komoly tudósok vetítik ki szellemük fényét a biológia, eugenika, átöröklés, származástan és a többi nagyon időszerű tudományok megállapításaira. Határozott biztossággal különítik el az igazságot a hamisságtól. Igaz tudásuk próbakövével mutatják meg, hogy a tudomány ítélőszéke előtt mely tételek bizonyultak igazságoknak. Tudományos felkészültséggel igazítanak el az értékek birodalmában, kezünkbe adják a 2000 éves boldogító világnézet Ariadne-fonalát, hogy eligazodjunk és visszataláljunk Ahhoz, Akitől kiindultunk. Ők a munka Grál-lovagjai, akiknek kelyhében nem a könnyen alvadó és kiszámithatatlanul pezsgő, inficiált emberi vér van, hanem Annak a vére, Akiben „a bölcseségnek és tudománynak öszszes kincsei megvannak". Világosan rámutatnak európai hírű tudósaink arra, hogy a fajiság önmagában véve csak relatív érték, aminek mint mindennek csak sub specie aeternitatis látjuk igazi cél szolgálatát. Szigorúan tudományos érvekkel teszik tarthatatlanná azt a frivol világnézetet, amely testi adottságoknak, átöröklésnek függvényévé akarja tenni az örök Törvényhozótól belénkoltott erkölcsi felelősséget, az agyfüggelekkel akarja megmagyarázni egész érzelmi életünket. A korcs test is lehet nagy szellem engedelmes szolgája, az adonisi termetben is lakhatik silány lélek. A tarpejusi és tajgetosi megoldások a pogányság sivár világát elevenítik fel. Az egyén istenadta, tehát természetes jogait nem veheti el tisztán a szép test kitenyésztésének állatkereskedelmi mentalitása. Az ember Isten teremtménye és nem elektronok véletlen szerencsés, vagy szerencsétlen összetalálkozása. Ezen igazságokkal párhuzamban halljuk a Lélektől el nem fajzott nagy szellemek megnyilatkozásait. Ottokár püspök „ércnél maradandóbb*

4 értékeit csillogtatják meg előttünk. Amint a mult évfolyamban a bölcseletet és történelmet hallhattuk a magyar katolikus tudományosság büszkeségeitől, most is szemünk elé teszik a katolicitás tisztító prizmáját és igy mutatják )be a magyar szellem irodalmi és művészeti termékeit. Érzelmi világunkat megnemesiti és a Végtelen Szépséghez hangolja a katolikus egyházzene ismertetése. A katolikus magyar líra hűs illata, enyhe szinei és harmonikus életvidám hangjai nyugtatják meg fáradt idegeinket. A mindennapiság szürke porát fújja le rólunk Esztergom történeti lehellete, a vár múltját és a bazilika szépségeit ismertető Antal prelátus-kanonok, a Katolikus Nyári Egyetem lelke, a Múltnak, a Szépnek és Jónak szerelmese. Mélységes tisztelettel mondunk hálás köszönetet biboros lőpásztorunknak a Katolikus Nyári Egyetemért. Mély tisztelettel és nagy hálával köszöntjük a Katolikus Nyári Egyetem kiváló előadóit, a Katolikus Egyház büszkeségeit. Szeretettel üdvözöljük a városunkba jövő hallgatókat. Emitte Spiritum tuum et creabuntur. Et renovabis faciem terrae. Diósi Afcos, Ebben a vármegyében nem uralkodni kell, hanem pszihológiai alapon kormányozni — mondotta búcsúzóul Linqauer Sándor dr. főispán Lingauer Sándor dr. főispán a héten két napot Esztergomban töltött. E két nap alatt bucsúlátogatásokat ett. Megkértük Lingauer főispánt, hogy egy utolsó interjúra fogadjon minket. Készséggel tett ennek eleget és a következőket mondotta: — Szeretettel és megbecsüléssel gondolok a vármegye közönségére, amikor most főispáni székemből távozom. Mindig arra törekedtem, hogy becsületesen és önzetlenül szolgáljam a vármegyét. Azt hiszem sikerült programmomban a legfőbb pontot a békét valóra váltani. A két vármegye között is béke volt. Hogy mégsem tehettem meg mindent, az rajtam kivül álló okok miatt történt, amely okok elég nagyok voltak, hogy főispáni állásomról lemondjak, de semmiképpen sem olyan nagyok, hogy eltávolodjam a Nemzeti Egység gondolatától, még kevésbbé a kormánytól és annak elnökétől. Sőt, szilárd meggyőződésem az, hogy a Nemzeti Egység gondolata visz a magyar feltámadáshoz, amelyben rendületlenül bizom. és szilárdan hiszek. — Főispáni működésemre vonatkozólag — mondotta tovább Lingauer Sándor — azt jegyezhetem meg, hogy sima kézzel mindent el lehet érni. Ebben a vármegyében nem uralkodni kell, hanem pszichológiai alapon kormányozni. Meg kell győzni az embereket és nem szabad elfelejteni, hogy ennek a vármegyének a közönsége az érvek súlya alatt meghajlik és pártpolitikai különbségekre való tekintet nélkül mind egy táborba hozható. Nem is voltak pártok Esztergomban az én főispánságom alatt. Csak a Nemzeti Egység. Engem ilyen gondolatok vezettek főispánságom alatt. Nincs szükség főispáni ökölre, mert az emberek megértésén keresztül többet el lehet érni. — Egy kérésem van még. Fogadják utódomat szeretettel és bizalommal, mert meggyőződésem, hogy mind politikai mind gazdasági téren eléri azt a célt, amit én az idő rövidsége miatt nem tudtam elérni. — Az a lelki közösség, amelyet én itt éreztem működésem alatt, változatlanul megmarad és mindig szeretettel és hálával gondolok arra a szimpátiára és elismerésre, amelylyel oly sokszor elhalmoztak. Lingauer Sándor egy kissé megáll itt... — Mi megbízatása lesz a jövőben, Méltóságos uram ? — kérdezzük. — Visszamegyek a gazdasági életbe. Elbúcsúzunk Lingauer Sándortól. Végezetül csak annyit mondunk, mi, akik függetlenek vagyunk a főispáni hatalomtól, többször szolgálatára álltunk Lingauer főispánnak. Ezt önzetlenül tettük mert jó ember volt Lingauer Sándor főispán, jó főispánja volt ennek a vármegyének. Akik a vármegye történetét ismerik, bizonnyára ünnepélyesen állnak meg Lingauer Sándor távozásánál, mert ilyen nagy megbecsülésben, szeretetben és tiszteletben már igen régen nem ment el Esztergomból főispán. Horváth Anzelm bencéstanár pénteken elindult Braziliába Megírtuk annakidején, hogy Horváth Anzelm bencéstanárt saját kérésére a pannonhalmi főapát Braziliába küldte lelkipásztorkodásra. Csütörtök délután felkerestük az esztergomi bencés székházban a messzi tengeren túlra távozó fiatal magyar bencést, az esztergomi bencés gimnáziumnak öt éven keresztül volt tanárát; Horváth Anzelmet. A falakon már nincs kép, a könyvespolc üres, teritő nincs az asztalon, az ablakmélyedésben kisebb kofferek, ez mind kétségtelen jele annak, hogy Horváth Anzelm költözik. Messzire költözik. Az ajtón minduntalan kopognak. Rendtársak, ismerősök, szülők jönnek búcsúzni. Egy-két percre, amikor egyedül vagyunk, beszél Horváth Anzelm. — Nagypénteken értesítettek arról, hogy a Főapát engem választott a brazíliai misszióra. Tizenhárom hete, belejátszott napjaimba és most is pénteken kelek útra. Csak az az óhajtásom, hogy holdvilágos éjjel utazhassam a Balaton mentén és hogy éjfélkor hagyjam el a magyar határt. Mindenképpen ébren leszek, hiszen nem tudnék aludni... Pénteken d. u. 4 órakor indult el Horváth Anzelm Esztergomból. Hét óra 10 perckor a trieszti gyorssal Budapestről. Jul. ll-én érkezik meg Santosba, innen indul tovább SaoPaolóba. Útközben megállt Velencében, Milánóban, Genovában ül hajóra szerdán a Conte Grandéra. Amikor Horváth Anzelmnél ültünk és jöttek a búcsúzók, majd mindenki mondta: milyen boldog lehetsz, hogy világot láthatsz. Mindenki az utazást irigyelte. Horváth Anzelm elmosolyodott és igy szólt ilyenkor: én azért vagyok boldog, hogy szép feladat vár rám. Azért hogy megindult életemnek az új i vállalkoztam, mert azt tartom, hogy pályája. A péntek azóta többször | rendünk érdeke kívánja ezt a szol-