Esztergom és Vidéke, 1934

1934-05-24 / 41.szám

Dr. Lingauer főispán nyilatkozata a gesztesi főszolgabíró választásáról Mindeddig ugy látszott, hogy a gesztesi járás főbírói állásának betöltése közmegelégedésre egyhangú választással fog megtörténni. Legalább erre engedett következtetni az a csend és az a nyugalom, amely eddig ebben a kérdésben tapasztalható és indokolt is volt, mert hiszen a gesztesi járás jelenlegi főbírája, aki ezen állását behelyettesítés utján tölti be, teljes megelégedésre működött és működik. Legutóbb azonban körlevelekből értesültünk, hogy erre az állásra többen pályáznak és ezek között Prikkel Mihály gesztesi tb. főszolgabíró is, aki különösen Esztergomban és az esztergomi járásban igyekezett magának híveket szerezni és pedig egyebek között azzal a kijelentéssel, hogy az állás elnyerésére vonatkozólag a főispán igéretét is birja. Minthogy nehezen tudjuk elképzelni, hogy az a főispán, aki Mihályi Gézát helyettesitette be, az az állás végleges betöltésénél kifejezetten Prikkel Mihály mellett foglaljon állást, errevonatkozólag megkérdeztük a főispán úr őméltóságát, aki a következőkben volt szives kérdésünkre válaszolni : — Teljesen osztom a Szerkesztő úr nézetét és abban az esetben, ha a gesztesi járás főbírói állásának betöltésére befolyást akartam volna gyakorolni, úgy akkor azt természetesen csakis Mihályi Géza érdekében érvényesíthettem, és érvényeNemcsak az építkezési iparágak, hanem az egész gazdasági világ érdeklődéssel várta a rendkívüli házadómentesség kérdésének pénzügyminiszteri rendezését. Az építkezések fellendülése erőteljesen fokozná egész gazdasági életünk vérkeringését. Át is érzi az országban mindenki ennek a kérdésnek fontosságát és egyedül) csak a háztulajdonosoknak egy elfogult rétege mozdult meg, hogy az új építkezések megindulásával szemben akadályokat gördítsen. Természetes, hogy ez a megmozdulás a gazdasági élet egyhangú megnyilvánulásával szemben célt el A legutóbbi városi közgyűlésen olyan dolgokat tapasztaltunk, amelyek mellett nem mehetünk el szó nélkül. A közgyűlés délután 4 órakor kezdődött és 8 órára járt az idő, amikor végződött. A tárgysorozatban két fontos pont szerepelt: a Hungária-ügy és a városi gazdaság kérdése. A Hungáriával kapcsolatban azt kellett eldönteni, hogy érvényben tartsuk-e a megkötött szerződést vagy sem. Ha nem tartjuk érvényben és felbontjuk, számolni kell azzal, hogy a Hungária visszakéri a kölcsönt és követelni fogja a beruházások megtérítését. Három milliót tesz ez ki összesen. A józan ész azt mondja erre, egy pillanatig sem szabad tétovázni, előnyösebb szerződést kötni nem lehet, a Hungáriánál jobb bérbevevő nincs, tehát érvényben kell tartani a szerződést. A képviselőtestület jó része is igy fogta fel a helyzetet és eszerint is szavazott. Ilyen körülmények között ez a tárgypont öt percen át kellett volna, hogy tárgyalási anyagot késitettem volna, mert magam is azon a nézeten vagyok, hogy azoknak, akik Mihályi Géza behelyettesítését felfogásom szerint is teljesen helytálló és méltánylandó indokokból szorgalmazták és annak a főispánnak, aki ezt a behelyettesítést foganatosította, Mihályi Gézával szembe fordulni és vele szemben mást támogatni, különösen akkor, midőn Mihályi működése ellen semmi kifogás nem támasztható, legalább is a nehezen elképzelhető dolgok közé tartozik. Ebből világos, hogy Prikkel Mihálynak a jelenleg üresedésben lévő főbírói állás tekintetében Ígéretet nem tehettem és nem is tettem. — Minthogy azonban az állások betöltésénél — ha ezt egyéb komoly okok nem teszik lehetetlenné — respektálni szoktam és kívánom most is a kifogástalan működés és rátermettség mellett a hosszabb szolgálati időt, Prikkel Mihálynak még az őszi közgyűlés előtt, amidőn a gesztesi főbírói állás betöltésére az engedélyt megkaptuk, a fentebb ismertetett álláspontom közlése mellett kilátásba helyeztem jóindulatomat a legközelebb megnyíló előmeneteli lehetőség esetére. — Ezt a biztató megnyilatkozásomat tehát az akkor már behelyettesített és jelenleg betöltésre kerülő gesztesi főbírói állásra vonatkoztatni semmikép sem volt lehetséges, még félreértésből sem. j nem érhetett. A rendkívüli házadómentességről szóló pénzügyminiszteri rendelet tervezete legilletékesebb helyről nyert értesülésünk szerint teljesen elké szült. Ismeretes, hogy ez a rendelet csupán a főváros területére fog vo natkozni és a lényege a rendeletnek, hogy a miniszter az egész intézkedést a főváros fejlesztésének szolgálatába állítja. Az új rendelet három kategóriába osztja azokat a területeket, amelyek rendkívüli házadómentességet fognak kapni. pezzen. Mi történik azonban? Ez a tárgypont nem öt percig, hanem másfélóra hosszat tart. Tart pedig azért, mert a képviselők felszólalnak és nem a szerződésről beszélnek, hanem panaszokról. Több felszólalás igen messze járt az ügytől. Igen csodálkozunk azon, hogy az elnöklő polgármesternek van türelme végighallgatni olyan felszó lalásokat, amelyek nem is tartoznak az ügyhöz, önkénytelenül is felmerül a kérdés, vájjon nem lehetne a városházán is felállítani egy házszabályt, mely szerint korlátoznák a felszólalások idejét. Lehetetlen, hogy egy felszólalás közel egy óra hosszát vegyen igénybe. Lehetetlen helyzetet teremt, hogy olyan felszólalásokat is végighallgassunk, amelyek semmiképpen sem függenek össze a tárggyal. Nem igaz az, hogy a panaszok odavalók voltak, hogy a „konkrétumokat

11 el kellett mondani. A panaszokat megfelelő formában az illetékes helyre : vagy a polgármesterhez, de inkább a Hungáriához kell juttatni. Villamosbizottság régóta van, tessék ehhez fordulni. Majd intézkedik a polgármester. A magunk részéről igen könnyen kimondanánk: nem engedünk meg olyan felszólalást, amely nem tartozik a tárgyhoz, vagy nem engedjük meg a hosszú felszólalást. A közgyűlés komolysága követeli ezt meg, de a város érdeke is ezt kívánja. Most lássuk a városi gazdaság ügyét. Valóban tengeri kigyó már ez az ügy. Hisszük, hogy a mostani közgyűlésen levágták a farkát. Egykét ember szereplési alkalomnak használja fel a gazdaság ügyét, no, meg ellenzékieskedni is lehet mellette. Ez nem a város érdeke, először az érdemi rész, csak aztán jöhet számításba a személy. Igen helyesen mondták a közgyűlésen, hogy a gazdaság az egész közönségéé, nem pedig egy társadalmi osztályé, és nem egy városrészé, hanem az egész városé. Nem lehet úgy kibérelni a városi földeket, hogy aztán nem fizetjük meg a bért. Hol itt a közérdek, hol itt a polgárság igaz képviselete? Aztán kellő felkészültséget is kérünk a közgyűlésen egyes képviAz egész országban Madáchünnepségek láza heviti a társadalmat, irodalmi és kulturális köröket. Madách Imre, a halhatatlan költők közé sorakozott és „Az ember tragédiája" a világművek között foglal helyet. Nem célunk, hogy itt irói arcképet fessünk Madáchról, vagy művének, „Az ember tragédiája"-nak irodalmi értékét kihangsúlyozzuk, e sorokkal csak azt akarjuk elérni, hogy Esztergom, a primási város is csatlakozzék azokhoz a városokhoz, \ |.Nem remélt nagy érdeklődés nyilvánult meg a frontharcosok moz galma iránt Ácson, ahol a világháború alatt az első tűzvonalban küzdött mintegy 800 lelket számláló frontharcosok főcsoportja tartotta alakuló gyűlését folyó hó 10-én. A gyűlésen az Országos Frontharcos Szövetség elnökségét vitéz Zsiga János dr., tb. főszolgabíró, várme gyei vezetőtiszt képviselte, aki egyben mint közgyűlési elnök is szerepelt. A kora reggel 7 órakor zsúfolásig megtelt teremben az ünnepies aktus a Nemzeti Hiszekeggyel kezdődött, melynek elhangzása után a közgyűlési elnök magasszárnyalású beszédben a Kormányzóról, mint a legelső frontharcosról emlékezett meg, méltatva annak elévülhetetlen érdemeit. Eddig méltánytalanság jutott osztályrészül a frontharcosoknak — mondotta a kitűnő szónok —, mostoha gyermekei voltunK a társadalomnak, a munka nem volt biztosítva számunkra. Zárt ajtókra találtunk, hiába kopogtattunk, hiába vártunk ígéretet. De mindezeknek a magunk szervezetlensége volt az egyedüli oka, mert egyénenkint és más-más úton haladva kerestük a jogos követeléseik érvényesülését. Pár évvel ezelőtt néhány lelkes frontharcos indított mozgalmat az iránt, hogy a poklok kapujából visszatért frontharcosok egységbe tömörülve követeljük sérelmeink orvoslását. A mai összejövetel is ezt célozza, hogy Ácson is szerveztessék meg az országos szervnek egyik alakulata, amely impozáns taglétszámánál fogva méltó és oszlopos tagja lesz az or szág összes frontharcosaiból kiépített hatalmas tábornak. seloktől. Ne vénasszony-mesékkel jöjjünk. Mert vénasszony-mese az, amint hallottuk a közgyűlésen, hogy Vak Bottyán hétszáz lánc földet hagyott legelő céljára. — Ki mondja ezt? — kérdezték. — Az öregek — felelte a felszólaló. Ezen csak nevetni kell. Nem válik előnyére a felszólalónak az ilyen szereplés. Ha valaki történelmi kérdésekről beszél, akkor történelmet is kell tudnia. A történelmet pedig tanulni kell, még pedig történelemből, könyvekből, és nem vénasszonyoktól. Nem mondjuk, hogy alapos tudás szerezzen mindenki a történelemből, elég a tájékozódás is. Nem lehet mindenki Lepold Antal vagy Körösi László. Ugyancsak ezzel kapcsolatban eszünkbe jut, hogy nem is kell minden kérdéshez hozzászólni. Már többször tapasztaltuk, hogy egyesek olyan kérdésekhez is hozzászóltak, amihez nem értenek. Több szerénységet ajánlunk. Végül az is a szerénységhez tartozik, hogy tanúsítsunk nagyobb tiszteletet. A legutóbbi közgyűlésen a kellő tisztelet és a méltó magatartás bizony hiányzott. amelyek Madách-ünnepséget rendeznek, amelyek Madách-centennáriumot tartanak. Esztergomban a Balassa Bálint irodalmi társaságra vár a feladat, hogy a Madách-centennárium megrendeztessék. Mondanunk sem kell, hogy a Balassa Bálint társaság a leghivatottabb az ünnepség megrendezésére, de különben is, a Balassatársaság nyújtja a legtöbb garanciát arra, hogy az esztergomi ünnepség méltó lesz a nagy író emlékéhez. Vitéz Zsiga János dr. elragadó beszéde után kitörő lelkesedéssel határozták el a jelenvoltak a megalakulást, sőt tekintettel nagy számukra, az alapszabályokban biztosított jogaiknál fogva közvetlenül az országos elnökség irányítása alatt működő főcsoportot alakították meg. Ugyanekkor egyhangú felkiáltással megalakították a tisztikart a következőkben: elnök Kutas János gazd. tanár, frontharcos szkv. százados, társelnök vitéz Bokréta János, Máv. elő munkás, Kelemen Béla ref. lelkész, Halzl József dr. cukorgyári titkár, emléklapos hadnagy, vezetőtiszt Fieber Alfréd cukorgyári üzemvezető, emléklapos hadnagy, titkárok Dzbis Antal dr. községi orvos és Grecsó János községi végrehajtó, pénztáros Tóth József gyári portás, ellenőrök Práger Sándor dr. orvos és fepéci Péntek Pál országgyűlési képviselő. Számvizsgáló bizottsági tagok Alföldi János gazdálkodó, Fischer Ferenc gyári üzemtiszt és Kellner Ferenc gabonakereskedő, póttagok Neimaier Ferenc asztalos és Dedinszki Kálmán. A megválasztott tisztikart harsány éljenzés fogadta, amelynek minden egyes tagjától vitéz Zsiga János dr. vezetőtiszt kivette a fogadalmat, majd átadta az elnöki széket Kutas János százados megválasztott elnöknek. Az új alakulat elnöke elsősorban is köszönetet mondott a tisztikar nevében a megnyilvánult bizalomért, továbbá összetartásra buzdítva a tagokat. Jelszavunk legyen „Mindnyájan egyért, egy mindnyájáért." Üdvözölte továbbá a komáromi csoport megjelent képviselőit, m ígérve, hogy kölcsönösen fogják egymást támogatni. Elkészült az űj házadómentességi rendelet de csak Budapestre vonatkozik Néhány szó a legutóbbi városi közgyűléshez mmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmm Lesz-e Madách-centennáriami ünnepség Esztergomban? Uj frontharcos alakulás vármegyénkben