Esztergom és Vidéke, 1934

1934-01-18 / 5.szám

ÖTVENÖTÖDIK ÉV F. 5. SZÁM Szerkesztőség, kiadóhivatal: Simor-u. 20 Megjelenik hetenként kétszer Keresztény politiiai és társadalmi lap. CSÜTÖRTÖK, 5934. JANUÁR 18 Előfizetési ár 1 hóra: 1 pengő 20 fillér Csütörtökön 10, vasárnap 20 fii. KSH Politikai válaszúton Alig volt mozgalmasabb a magyar belpolitika ügye a sze­rencsétlen békekötések óta, mint napjainkban. Az évforduló nem nyugalmat, hanem mozgalmas­ságot hozott magával. Bár nyu­galmi állapotról a politikai élet­ben igazán a legritkább esetek­ben beszélhetünk. Mindenfelé jelszavak röpködnek a levegő­ben, szervezkedések zajától han­gos az ország. Egy jobb, egy szebb jövő kiharcolását tűzik a zászlajukra a pártok és cso­portok. Ilyen körülmények között mindnyájunk lelkében önkénte­lenül is felvetődik a kérdés: hova csatlakozzunk? Mi tévők legyünk? Engedjük-e az ese­ményeket elrohanni fejünk fe­lett, vagy sodortassuk magun­kat általuk ? S ha nem is va­gyunk irányítói, de legalább szerény munkásai ne legyünk-e a haza ügyének ? Az első mindenesetre a ké­nyelmesebbik álláspont. Nem kockáztat semmit. Jelenti azt, hogy nyugodtan, a haza sor­sával nem törődve éljük le ele­lünket. De ez a felfogás illik-e a XX. századba, amelyet sze­retnek a szociális eszmék ter­jedése és a közösség érdekei­nek előtérbe nyomulásával jel­lemezni? Ha ez lenne a ma­gyarság átlagának a felfogása, akkor az élniakarásról monda­nánk le. Megtagadnánk a mul­tat amely azt mutatja, hogy a magyarság azért a hazáért, amelyben ezer éve lakik, va­gyont boldogságot és életet is áldozott, ha arra szükség volt. Vagy engedték-e elrohanni az alkalmat Szent István és se­gítőtársai, akik a keresztény eszmékkel szentelték meg a ma­gyarság pogány lelkét ? Le-, mondtak-e a köz szolgálatáról azok a katonák, akik Mátyás seregeben szolgáltak a haza ügyét ? Kényelmesen félrehú­zódtak-e azok a férfiak, akik az 1848. és 49-iki szabadság­harcot végigküzdötték a ma­gyar haza védelmében, a fél­világgal szemben ? és végül mit szólnak ilyen nemtörődömség­természetes az, hogy sem a mai nemzedék, sem az utánunk jövő nem nyugodhatik bele abba a kényszernyomorúságba, amit a mi számunkra a sze rencsétlen trianoni békekötés úgy külpolitikai, mint egyéb tekintetben a nyakunkra zúdí­tott, így érthető lesz az is, hogy minden politikai irány ta­lál követőkre, legalább keletke­zésekor, amely a meglévő ál­lapot megváltoztatását helyezi kilátásba. Politikai irányok állnak egy­mással szemben. A keresztény nemzeti alapon álló pártok kö­zül egyiknek sem mernénk el­vitatni a jóhiszeműségét. Vala­mennyien egy szebb és boldo­gabb jövendő kiharcolását tűz­ték ki zászlójukra. Akár a mi­niszterelnök kilencvenöt pontját nézzük, akár más pártok poli­tikai programmját vizsgáljuk, majdnem mindenütt megtalál­juk ugyanazokat a gondolato­kat es irányelveket. Mindez azt mutatja, ismerjük szerencsét­lenségünk okait s nagyjában az ország közvéleménye előtt — hisz a politikai programok mindig erre apellálnak — a ki­vezető utat is, ha nem is egy úton, de egy síkban rajzoljuk meg. Talán jó is van ez igy ! A k&lönféle irányok végeredmény­ben mégis a nemzet érdekét akarják szolgálni és szolgálják 'hez azok a hősi halottak, akik­nek keresztjei Nagymagyaror­szág határán állnak őrt örök tilalomfaként a borzalmas vi­lágháború után ? Nemde, mind­ez épen az ellenkezőt tanítja nekünk. Azt, hogy minden erőnkkel szolgáljuk becsületes munkánkkal és lelkesedésünk­kel annak a hazának az ügyét, amelynek kenyerét esszük, amelynek védelmét élvezzük és amelynek megszentelt földjé­ben majdan csontjaink porladni fognak. Ha pedig részt akarunk ven­ni azokban a mozgalmakban, amelyek a magyar közéletben jelenleg letagadhatatlanul meg­vannak, vájjon merre menjünk ? Melyik szolgálja inkább a haza boldogulását ? Nekünk magyaroknak van egy tulajdonságunk, amely nem­csak a magáneletünkben, ha­nem közéletünkben ís megnyil­vánul. Szeretünk lelkesedni min­denért, ami új. Esküszünk po­titikai irányokra csak azért sok­szor, hogy holnap már kiáb­ránduljunk belőlük. Hogy csak mást ne említsek, a háború utáni tizenhat esztendő, ilyen gyors fellángolások ideje volt. Mindig attól vártuk a szebb jövőt, aki utoljára igérte azt nekünk. Szégyen rá visszagon­dolni, de még a kommunizmus keletkezese is csak azért volt lehetséges, mert a hábkrútól és a Károlyi forradalomtól agyon­gyötört nemzet elhitte pár na­pig, hogy az új irány a régi határok visszaszerzéséért fog elszánt küzdelmet folytatni. És azóta hányszor volt az, hogy új jelszavakra esküdtünk s vártuk azoktól a boldogulásun­kat ! Egy év múlva azonban kiábrándulva tettünk le minden reményünkről. Mikor azonban ezekre visz­szagondolunk, nem szabad meg­feledkeznünk arról, hogy ezek a fellángolások nemcsak hiba­ként könyvelendők el. Ezek mö­gött minden szemlélőnek egy nemzet élniakarását, helyeseb­ben mondva egészséges élet­ösztönét is meg kell látni. Csak is néha jobban, mint az az első pillanatra látszik. Európában ma a nagy áta­lakulások korát éljük. Nemze­tek keresnek új utakat a bol­dogulás felé. Bármilyen külö­nösnek hangzik is, mi is ezen az úton haladunk talán észre­vétlenül is. Hogy melyik párt fogja a szebb jövőt hozni ? Arra azt telelhetjük, talán egyik sem külön-külön, hanem mind együttvéve. Hisz valamennyien ugyanannak a nemzetnek éle­léből fakadnak. A jövő megal­kotásában mindenesetre annak az iránynak lesz döntő sserepe, amely a történelmi mult ha­gyományaival szervesen ösz­szekapesolódoa tud kitartás­sal küzdeni egy szebb jö­vőért — külső és belső re­vízióért. Lapunk mult heti számában azt írtuk, hogy egy nemzeti koncentrációs kormány meg­alakulása volna üdvös a nem­zet szempontjából. Ennek a megvalósulása nem tőlünk függ. De azon mindnyájan dolgozha­tunk s kötelességünk is dol­gozni, hogy a különféle politi­kai irányok között legyen lelki koneentráeió, amely minden magyar emberben testvért lát s válvetve küzd mind­nyájunk közös gondolatá­nak: cNag ym agyarorsz á_gn ak megvalósulásáért. Gl. Kultuszminiszter az állástalan diplomásokért Az állástalan ifjúság elhelyezése érdekében Hóman Bálint kultusz miniszter több akciót folytatott le különböző érdekképviseleteknél. A miniszter a lefolytatott tárgyalások alapján komoly terveket dolgoztat ki, hogy minél több diplomás állás­talant tudjanak elhelyezni. A tervek között a legfigyelemre­méltóbb a kettős foglalkozások ki­küszöbölésének terve. Ezenkívül arra gondol a miniszter, hogy állami fel­adatok ideiglenes munkaalkalmaira, igy például a gazdavédelmi rende­let végrehajtására, az 1934. évi nép számlálás statisztikai adatainak ősz­szeállitására és a tagosítás végrehaj­tására is az állástalan diplomásokat fogják alkalmazni. A közvélemény örömmel fogadja Hóman miniszter ezirányú akcióját és reméli, hogy a többi miniszter is követni fogja a példát. Bizony igen sokat lehetne tenni, ha odafönt egy kicsit is akarnának. Tessék már egyszer erős kézzel belenyúlni a dupla állások és mammutfizetések hináros mocsarába. 19 9 <t#t 9§ »<•»•»#<) iimiiiii Tungsram villanyégőket és az összes villanyszerelési anyagokat leg­olcsóbban vesz MAROSI vaskeres­kedésében Esztergomban. Asztalos munkákat, javításokat jutányosán és pontosan készit THÓMA József asztalos, Kossuth Lajos-u. 27. Ián. 20. és 21.-én szombat, vasárnap 7 és 9 órakor 3, 5, 7 és 9 kor Volt egyszer egy muzsikus... V A Pl 1 !Y1 frlT Q ft ci e Icirrro/nr/ irrAKK filmnnarot) io ^ BHRÍ A filmgyártás legragyogóbb filmoperettje MOZGÓBAN

Next

/
Oldalképek
Tartalom