Esztergom és Vidéke, 1934
1934-03-15 / 21.szám
ts/te Rr.an c/mfre ÖTVENÖTÖDIK ÉVF. 21. SZÁM Szerkesztőség, kiadóhivatal: Simor-u. 20 Megjelenik hetenként kétszer Keresztény politikai és társadalmi lap. CSÜTÖRTÖK, 1934. MÁRCIUS 15 Előfizetési ár 1 hóra: 1 pengő 20 fillér Csütörtökön 10, vasárnap 20 fii. Márc. 15. A kitörésre kész vihar, szürke, fojtó fellege ülte meg Európa hangulatának légkörét. A magyar élniakarás feszegette rabláncait. Az elfojtott indulatok vad harcot folytattak a korszellemet megérteni nem tudó — vagy nem akaró — tespedtséggel. A nemzet önmagát marcangolta, gyilkolta, mikor a külső elnyomás ezer viperája tépte, rombolta beteg testét. A sirja szélén álló magyar nemzetnek nem volt semmije abból, ami egy nemzet életéhez szükséges. Börtönben nincs élet... Az élethez levegő, fény, meleg, mozgás kell. A nemzet levegője a szabadság ; melege a függetlenség. A műveltség — a világosság egyéni céljai — mozgás. Hiányzott minden feltétel, mi létet biztosíthat. Függetlenségünk irott malaszt maradt. 1848. márciusa a nemzet ébredése, életérzéseinek megújulása, tetrekészségének, élniakarásának megnyilvánulása volt. Az elfojtott vihar kitört... A tettek lavinája megindult. Régen volt... Az idő a feledés vastag rétegeit rakta már le azóta. A távolság olyan nagy, hogy a mai, egészen más légkörben, más felfogásban és más világnézetben felsarjadt nemzedék nem értheti, nem érezheti annak a kornak fájdalmait, örömeit, sérelmeit, kívánalmait. A történelem igazságos szűrő szemüvegén át nézve s mérlegelve a helyzetet, meg kell állapítanunk, hogy 1848 márciusa uj útra terelte 1000 éves nemzetünk életét. E március az élet tavaszát hozta nemzetünknek, a varázsló erejével. E március ifjúsága lelevegőt keresett, napsugarat, fényt, meleget szerzett magának. Lerombolta a börtön falait, kilépett önállóságának, függetlenségének mezejére. E március szülte a vezéreket, a szenvedélyes ifjakat; a Kossuth szavára zászló alá álló egyszerű közkatonákat; névteleneket és öröknevűeket, kiknek a halál vérrózsája jutott... A szomorú névtelen édes anyák, hitvesek, mátkák, gyermekek ; kik fiaikat, férjüket, párjukat, vagy apáikat siratták e gy-egy dúló csata után, vagy azok, kik a haza esdeklő szavára vagyonukat, nyugalmukat, utolsó falatjukat; egyetlen tehénkéjüket tették áldozatos lélekkel a kérő nemzet lábaihoz, mindnyájan e márciusnak ; a nemzeti élet tavaszának virágai. Csodálatos március volt: .. A sejtelmes tavaszi szellő érzelmeinek húrjain játszik .... Emlékezzünk ! Mosoly üli meg arcunkat... bár könnyek között. Imádságos zsolozsmává halkuló harci zaj lepi meg lelkünket. Ünnepeljük e szent márciusukat az emlékezés lobogó tüzével. Ünneplésünk nem lehet diadalmi énektől zengő örömmámoros ölelkezés, mert ott áll a trianoni golgotán a gyászfátyolos keresztre feszített hazánk szenvedő teste megtépve, megcsonkítva : szabadításra váróan. Most e kereszt tövében ünneplünk ! Hiába nézünk a mult dicsősége felé, hiába zeng szivünk háladalt a márciusi nagy tettekért : a kereszt itt áll... Áldó imánk szálljon a kereszt tövéből érettük. . . Á szabadsághősök emlékének bűvköréből szent fogadalommal harsogjuk a nagy világnak: Nem hiszünk a trianoni békeparancsban ! Nem nyugszunk a Kárpátok elvesztéseben ! Hallani akarjuk, hallani fogjuk a kassai dóm nagyharangját. .. Harsog még nekünk a Vág .. . Zúg még nekünk a Nemere .. . Illatozik még nekünk a branyiszkói vérvirág ... Az igazság Örök ! Igazságunk fénye porba sújtja sirtállóinkat. . . Glóriás fényben ragyog fel még nemzetünk letört, gyászfátyolos lobogója.. . Akkor . .. majd ünnepünk lesz ... Az ünnepek ünnepe : az új március ! Felharsan még egyszer: A magyarok Istenére esküszünk, erküszünk, hogy rabok tovább nem leszünk !. .. v. G. M. ló eredménnyel ért véget a községek költségvetéseinek felülvizsgálata Mint arról olvasóinknak már korábban beszámoltunk, a belügyminisztérium részéről Schmialóvszky Tibor dr. miniszteri tanácsos és A/észaros István m. kir. számvizsgáló, a pénzügyminisztérium részéről pedig Tószögi Géza miniszteri osztálytanácsosból álló hármas bizottság érkezett folyó évi február hó 12 én Esztergomba és a megyeházán megszakítás nélkül március hó 5 éig folytatott munkával tételről-tételre átnézte, felülvizsgálta, a szükséghez képest helyesbítette és végérvényesen megállapította az 1934. évi költségvetéseket. A bizottság munkájába a legintenzívebben bekapcsolódott Karcsay Miklós alispánhelyettes, vármegyei főjegyző, s abban résztvettek a központi alispáni előadók és a járási főszolgabirák, a vármegyei számvevőség vezetője és előadója. Ahol szükségesnek mutatkozott, ott a bizottság a helyszínére is kiszállt és ott vizsgálta meg és tárgyalta le a legalaposabb körültekintéssel a fel merült kérdéseket. A vármegyeházán és a helyszínén lefolytatott tárgyalások során sok községnek igen fontos ^kérdései nyertek kedvező megoldást, igy pld. Kesztölcön sikerült biztositani azon vízmosások megkötését és rendezé sét, amelyek már nemcsak egyes házak, de egész utcasor épségét veszélyeztették és az állandó beomlás veszélyét jelentették. Uny és Tokod községben a községháza és a jegyzői lak lesznek teljesen renoválva, utóbbi helyen esetleg uj községháza épül. Felmerült annak lehetősége is, hogy célszerűségi és takarékossági okokból Lábatlan községet közigaz gatásilag egyesitik Piszkével. Neszmély és Dunaalmás községekben renoválják a községházát és jegyzői lakot, utóbbi helyen mellékhelyisé gek épülnek és a községi tulajdont képező bérház és környéke lesz rendezve. Felsőgallán renoválják a kultúrházat és csökkentik a polgári iskolával felmerült közterheket. A Tatabányához tartozó Suligó telep vízvezetéket és csatornát kap. Legnagyobb jelentőségű Tardos községben a régóta húzódó iskola épület kérdésének rendezése, amely most 7000 pengő államsegély kilátásba helyezésével nemcsak nyugvó pontra jut, de végleges megoldást talál. Gyermely községben a községházát és a jegyzői lakot falszigeteléssel víztelenítik, Dad község a használhatatlan jegyzői lak helyett újépületet kap, Kocs község a több mint 50 év óta. nem renovált községházát és jegyzői lakot teljesen jókarba helyezi, Kisbér községben aljegyzői állást szerveznek. A sok közül kiragadott ezen "példák is eléggé aposztrofálják, hogy a bizottság mily eredményes munkát végzett. A bizottság figyelme kiterjedt arra is, hogy nagy körültekintéssel uj jövedelmi forrásokat igyekezett nyitni a községek részére, rámutatott a meglévő források jobb kihasználásának lehetőségeire* a kiadások csökkentésével mindenütt biztosította a költségvetések egyensúlyát olyképpen, hogy a vármegye területén sehol sincs engedélyezettnél több, vagyis 60 %-os pótadó. Ahol a pótadó kulcsot a 60 °/o-nál magasabban kellett volna megállapítani, ott a kiküszöbölhetetlen hiányt államsegéllyel egyenlítették ki. A községi pótadó százalék megállapításánál nemcsak a politikai községek, mint erkölcsi területek és a lakosság teherbíró képességét vették figyelembe, hanem tekintettel voltak az egyházi és iskolai terhekre is, ahol ezen terhek a lakosság anyagi helyzetéhez viszonyítva súlyosaknak mutatkoztak, ott a községi pótadó százalékát 50 % ra csökkentették. A községek segélyezésére a vármegye rendelkezésére álló évi összeget, több mint 80 000 pengővel emelték fel és ezen összegű állandó állami támogatást kilátásba helyezték. A miniszterközi bizottságot munkájában a legteljesebb megértés és méltányosság vezérelte. Természetesen ebben nagy része volt az alispánhelyettes vármegyei főjegyzőnek, aki a községek érdekében állandóan felemelte hathatós szavát. A bizottság távozása előtt akként nyilatkozott, hogy kisebb kifogásoktól eltekintve a községek adminisztrációja teljesen szabályos és a közérdeknek megfelelő s más vármegyékhez viszonyítva az átlag nivót meghaladja. Ezen kedvező kritika természetesen nemcsak a községeknek az érdeme, hanem ebben részük van közvetlen felügyeleti hatóságaiknak, a járási főszolgabiráknak és az alispáni ellenőrzésnek és irányitásnak. A bizottság munkája a vármegye szempontjából is termékenynek tekinthető, mert alkalmat adott a miniszteriális kikü'döttek és a vármegyei közigazgatási tényezők hoszszabb ideig tartó közvetlen érintke!£5£m Csak látásból ismerem 7 és 9 órakor 3, 5, 7 és 9-kor Egy gazdag leány és egy zeneszerző szerelmi regénye MOZGÓBAN