Esztergom és Vidéke, 1933

1933-07-20 / 57.szám

meg a fogadtatásnál, s kiváltképpen a „hölgybizottság" tagjai az étkezéseknél segítsenek! Majd közli a „Társadalmi Fogadóbizottság" tagjait : Fővédnök: Serédi Jusztinián dr. biboros-hercegprimás. Diszelnök: Lingauer Sándor dr. főispán. Elnök: Kemenes Illés dr. c. kir. tank. főigazgató. Ügyvezető elnök: Reviczky Elemér főszolgabiró. Alelnökök : Glatz Gyula és Alapy Gáspár polgármesterek. Titkár: Sebők Ferenc dr. A Fogadóbizottsági tagok : mintegy százötven férfi. A hölgybizottságnál: Elnöknő: szekvinczi Palkovics Lászlóné. Alelnöknők : Glatz Gyuláné és Alapy Gáspárné. Fogadóbizottsági tagok : Mintegy száz „nagyasszony" és hatvan „kisasszony". Közli ezután Fodor Ferenc újabb értesítését, amely szerint augusztus 8-án városunkba érkezik : 100 angol, 150 francia, 50 amerikai, 50 osztrák és 30 luxemburgi. Aug. 12 én pedig: 100 angol, 50 francia, 50 osztrák, 150 lengyel, 25 örmény, 3 iraki és 3 japán. Az elhelyezést illetőleg közli, hogy aug. 8-án: 100 a Fürdő szállóban, 200 a Magyar Királyban és 80 a Hajós Egyletben, aug. 12-én pedig: 100 a Fürdőben, 100 a Le gényegyletben, 200 a Magyar Királyban és 80 a tanonciskolában lesz ebéden. Aug. 12-én 100 cserkész delegátus is érkezik. Egyben örömmel tudatja, hogy a Szent István fürdő vezetősége 1500 ingyen jegyet és ugyanannyi üveg gyógyvizet adott ajándékul a vendégeknek. A végén a főispán a közösség nevében szól: örömmel vesszük tudomásul a hallottakat. Majd buzdítja az egybegyűlteket, hógy mind az egész országot, mind Esztergo mot is a legnagyobb mértékben érdeklő szent ügyet a legnagyobb figyelemmel, odaadással pártfogolják. mmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmm Esztergomi kirándulók félelmes percei a viharzó Balatonon Vasárnap reggel filléres gyorson mintegy 500 kiránduló utazott Esztergomból Siófokra. Derült időben indultak, mindenki örült, hogy szép idő kedvez. A kupékban jó hangulat alakult ki. Siófokra délelőtt 11 órakor érkeztek. Rövid pihenés után ebédre gyülekeztek, majd ebéd után fürödni mentek a jókedvű esztergomiak. Ragyogott a Balaton a napsütéstől. A öreg halász megérzi a vihart. .. Fürdés közben minden gondot, bút, bajt elfelejtettek a kirándulók. A gyönyörű Balaton, a szép magyar tenger, a] kitűnő víz, a napsütés mindenkit lenyűgözött. Volt is jókedv, hancurozás, sikitás, tréfálkozás. Egy kisebb társaság, miután jóegypárszor lehűsitette testéről a forróságot, a parton szóbaelegyedett egy öreg balatoni halásszal, aki csöndesen pipázgatott a parton, nézte a tenger viz tükrét. — Jól esik, úgy-e a pihenés ? — kérdezte valaki a csoportból. — Ma nem kell dolgozni és nem kell kimenni a Balatonra. — Nem kell — felelte az öreg, de ha kellene is kimenni, nem mennék ki. — Miért? — kérdezték csodálkozva az esztergomiak. — Semmi pénzért nem mennék ki ma a vizre — ismételte az öreg és hol a messzi vizre fürkészett, hol meg az égre. — Vihar lesz — mondta kis vártatva. Tréfál az öreg — gondolták az esztergomiak, hiszen egyetlen felhőfoszlány sincs az égen. Csak messze, a víz közepe felé fehér csík, a viz boűVozódása. Hullámzó Balaton tetején Aztán tovább fürödtek. Négy órakor hajóra szálltak, hogy áthajózzanak Tihanyba, megtekinteni az apátsági templomot és Károly király utolsó ottartózkodásának színhelyét: két kis szobát. Három hajó indult meg Tihany felé. A hajókon még fokozódott a jókedv, itt-ott nótáztak is. A tó közepe felé enyhe szellő kezdte bodrozni a vizet. A szellő lassan erősbödött, kis hullámok ringatták a hajót. A nap tovább ragyogott, a a jókedv tovább tartott, az egyik hajón valaki jó kedvűén elkezdte énekelni: „Hullámzó Balaton tetején." A nóta végét már többen énekelték. Elérkeztek a magyar tenger közepére. A szellőből szél lett, a szelíd fodrokból bodrok, a bodrokból hul. lámok. A viz haragos szinbe váltó zott. A halász jóslata beteljesedett' Lassú táncot lejtett a hajó. Az utolsó kilométer volt hátra. Egyszerre csak lökés érte a hajót, a hullámok tajtékot vetettek és egy, szélbúgá^tól kisért hullám végigsöpört a fedélzeten. A férfiak elsápadtak, az asszonyok sikoltottak, sokan rosszul lettek. Mi lesz itt ? De hamarosan partot értek. Károly király két szobája A kiszállás után felkapaszkodtak a tihanyi hegyre, hogy megtekintsék a kéttornyú apátsági templomot és Károly király utolsó magyarországi ittartózkodásának emlékhelyét: Két kis szobácskát, amelyben lakott. Megilletődve, régi időket idézve nézték az esztergomiak a két kis szoba egyszerű berendezését és az egyik szoba ablakán keresztül felséges érzéssel a tengerkék Balatont. Csodás volt ez a látvány. Kár, hogy az ideérkezés utolsó kilométerén támadt ijedtség ihlettségüket kissé megza várta. A háborgó Balaton Azok, akik Jókai egyik könyvében elolvasták azt a részt, amely oly gyönyörűen és megrázóan a Balaton háborgásáról szól, akik ismerik a „Balaton háborgása" cimű zeneművet, most a valóságban a „természetes kompozíciót" érezték át. Újra hajóra szálltak a kirándulók, hogy visszatérjenek Siófokra, ahol a vonat várakozott rájuk. A partról látszott, hogy szél szántja a vizet, érezték, hogy szél fúj, de gondolták — ha a hajó kapitánya indulásra intézkedik, csak jobban tudják a balatoni hajósok, hogy baj nélkül lehet átmenni a háborgó vizén, Meg is indultak. A part mentén még csak tűrheti volt, de amint ismét egy kilométerre távoztak a parttól, a hullámok újra tajtékozni kezdtek, néha három méter magasságra is felcsaptak, átsöpörtek a fedélzeten, mintha azt akarták volna jelezni haragjukkal a hullámok, hogy tovább, a viz közepe felé nem tűr meg senkit a morajló, a háborgó, a haragos Balaton. A pártól nagy motorcsónakok indultak a hajók felé, bügott a sziréna — vészjeleket adtak le, hogy lavírozzanak a part felé a hajók és hogy ne kíséreljék meg a közepe fele tartani. Ekkor már vitustáncot jártak a hajók. ítéletidőben fúj igy a széi. Az emberek egymásra estek, sokan ismét és erősen rosszul lettek, a sikoltás rémült sírásba vegyült, halálfélelem vett erőt az embereken. Kétségbeesetten mondták többen : csak még egyszer érjünk partot 1 A hajó recsegett, a gépek nyögtek, a matrózok erejüket megfeszítve dolgoztak és őrködtek az utasok testi épségén. Már-már a pániktól lehetett tartani. Visszafordulni nem lehetett — gondolták — a hajó felfordul. A szél szinte eltolta a hajót. A hullámok már korbácsként csapkodtak és vágtak végig a hajó fedélzetén. A tó közepén fekete, magas sáv látszott. Növelte az ijedtséget és a félelmet, hogy „tengeri betegség" fogta el a gyengébb szervezetű kirándulókat. Másfélórai hánykolódás után teljesen kimerülve, átázva, lecsigázva, betegen értek hajójukkal partot a kirándulók. De nem Siófokon kötöttek ki, hanem két hajó Alsóőrsön, egy Balaton földváron. Idesodorta őket a szél. Este 8 óra volt. A visszautazás Most mit tegyenek ? Hogyan menjenek Siófokra, az állomásra. Még egyszer hajóra szállni? Szerencsére intézkedtek, hogy Székesfehérvárról külön szerelvényt küldjenek Földvárra. Végre este 11 óra felé elindultak. Mindenki boldog volt, hogy megmenekült a rettenetes vihar ölelésétől és a háborgó Balatontól. Szerencsére senki sem sérült meg, senkinek sem lett komolyabb baja. Csak az ijedtség és a kiállóit izgalmak merítették ki a kirándulókat. Reggel öt órakor érkeztek meg Észtergomba. Most már nemcsak annak örültek, hogy megmenekültek a tajtékzó Balatontól, hanem annak is, hogy átélhették a Balaton félelme tesen fölséges háborgását. (=) zekén) Pozsonytól Szobig, Esztergomot érdekelve Esztergomtól Szobig nemcsak csónak-igazolvány szükséges, hanem az esztergomiak részére a rendőrség, a járásbeliek részére a főszolgabiróság által kiállított és határvizén való közlekedésre szóló személyazonosságot igazoló igazolványra is. Az állandó csónakázók éves igazolványt válthatnak 3 pengőért, az alkalomszerűen csónákázók (kirándulók) 48 órára szóló igazolványt kaphatnak. Ezért nem kell fizetni. Esztergom idegenforgalmát az utóbbi, az ideiglenes igazolvány érinti a legjobban. Budapesti csónaktulajdonosoknak ugyanis nem szükséges éves igazolványt váltaniok, mert a budapesti Duna nem határvíz Ha azonban Esztergomba jönnek, akkor csak abban az esetben adják ki a hajón érkezett csónakjaikat, ha a határállomás rendőrsági kirendeltségénél határvizi közlekedésre szóló igazolványt váltottak. Amig nem volt életben az új rendelkezés, szombatonkint 50—60 csónak érkezett a pesti hajón, nem egy szer kétszáz csónakkirándulóval. A rendelkezés életbelépése után nagy kavarodás kapkodás támadt. Nem győzték a határállomáson az igazolványok kiállítását. Ekkor közbe kellett lépnünk és arra kérnünk a rendőrséget, hogy egyszerűsítse az igazolványok kiállítását. Kérésünk meghallgatásra talált és az illetékesek nyomban intézkedtek, hogy az igazolványok kiállítását egyszerűsítsék. Nyilvánvaló volt, hogy az eredeti rendelkezéssel nagy kár érné Esztergom idegenforgalmát. Most már könnyen és simán folynak az Esztergomba érkezők és csónakon Budapestre visszautazó kirándulók részére való igazolványok kiállítása. Bár ezt örömmel vesszük tudomásul, mégis meg kell jegyeznünk, hogy a heti csónakkirándulók száma igen csökkent. Rajta kell lennünk, hogy a veszteséget pótoljuk. Egyszerűsítették Esztergomban a határvizén való csónakázásra szóló igazolványok kiadását Nemrégen írtuk meg, hogy a belügyminiszter rendeletet adott ki a határvizeken való csónakázásra, illetőleg módosította a korábbi rendeletet. Hogy ismételjük: az új rendelkezés szerint a Dunán (határviFelavatták as njonnan épült Fári-kútat Wolek József városunkban 32 éve elismert, jónevű zongorakészitő és hangoló városunkba megérkezett. Kéri a nb. közönséget, hogy bizalommal forduljanak hozzá, nem mint kontár, hanem mint szakemberhez, aki lelkiismeretes munkájáról ismert. Megkereséseket kérjük a kiadónkba leadni. Ünnepük volt vasárnap turistáinknak. A kies fekvésű Fári-kutat avatták fel uj köntösében és adták át hivatásának. Az idősebb nemzedék még viszszaemlékszik a régi forrásra, mely nem különbözött a még ma is sok útszéli elhanyagolt forrástól. 1921ben négy áldozatrakész turista Férései Lajos, Jakobek Jenő, Oltóssy Rezső és a boldog emlékezetű Varsányi Ignác saját költségükön beton tetővel látták el. De még ez sem védte meg a belehulló piszoktól és az ízléstelen emberektől, kik sokszor piszkos edényüket mártották bele. Ez a visszás állapot s a környék rendezetlensége késztette turistáinkat, hogy mielőbb rendezetté, a mai kor igényeinek megfelelőbbé és egyúttal védetté tegyék. Mult évben a tulajdonos város hozzájárulásával, az Országos Testnevelési Tanács által nyújtott államsegéllyel és az Esztergomi Kereskedelmi és Iparbank természetbeni adományával Komán Béla erdőmérnök terve szerint elkészült a kiépítés és a környék rendezése. A kút, helyesebben a forrás már nem a felszínen van, hanem az azt övező kőfal oldalából vascsövön csurog a viz, mely betoncsatornán, majd betonmedencén át folyik az állatitató vályúba s onnan a szabadba ; tőle balra három terrasz asztalokkal és padokkal, oázis a fáradtturistának s a munkája után pihenő földmivésnek. A felavatáson az osztály tagjai s a város természetszerető közönsége — apraja, nagyja — különböző útirányokból értek oda. A forró júliusi napsütésben volt dolga az alkalmi csaposnak. Az ebéd is rotyogott már a katlanokban, az újabb érkezők el 3 messze terjesztve kellemes illatát. Föltűnnek a pesti vendégek, Mexikó felől városi kocsi robog, leszáll róla az új elnök Glatz Gyula polgármester, vitéz Szívós Waldvogel József és dr. Darvas Géza — ez utóbbiak a Pilis-Vértes Szövetség kép vise le tében. Ismét újabb kocsin érkezik özv. Farkas Elekné úrasszony, a dalárda zászlóanyja vendégeivel. Minden újabban érkező hangos ovációban részesül. Déli 12 óra után megkezdődik az ünnepség. A dalárda éneke és dr. Kőhalmy László szavalata után Glatz Gyula elnök felavatja és hivatalosan átadja a kutat. Beszédében felidézi a népajkán élő Fári-legendát utal a turistaság fontosságára és arra a nemes munkára, melyet célul tűzött ki. Utána dr. Peitler Gyula egyesületi főtitkár a központ üdvözletét és elismerését tolmácsolja, hogy a vá-