Esztergom és Vidéke, 1933
1933-02-26 / 17.szám
„Iglói diákok" Tiz éves találkozó ez a diákoknak és tanároknak egyaránt. 10 év multán ismét összegyűlt a régi gárda, hogy új erőkkel felfrissülve, újból diadalra vigye Farkas Imre ezen gyönyörű diákoperettjét. Viszontlátjuk a szebbnél szebb nótákat éneklő Holé czy Pistát, a szerelmes Petki Palit, Évikét, a diákok szemefényét és titkos ideálját. Megjelenik ismét: Szidor Ákos a besúgó árulkodó diák, a tanárok szeretettel átitatott szigorúságukkal, valamint a pedellus és az öreg kocsmáros a diákok igaz, jóbarátai. Még egy hét van hátra az előadás napjáig és máris a lehető legnagyobb fokú az érdeklődés iránta. Az elővételi helyekre is szép számmal érkeztek előjegyzések, illetve megrendelések és éppen ezért ajánlatos a számozott ülőhelyek megváltása. Elővétel eszközölhető : Giegler Ferenc játék árúházában és Rottár „Hattyú" drogériájában. Az I. hely 1 P, a II. hely 80 fillér, a III. hely ára pedig 60 fillér. Kedves közönségüket szeretettel várják előadásukra as iglói diákok. EGYRŐL-MÁSRÓL Eltüot a régi Esztergom utcáinak több jellegzetes alakja, kiket részben a haladó korszellem, részben a kultúra száműzött a hétköznapi utca forgatagából. Feltűntek, itt éltek, mozog tak közöttünk, aztán eltűntek észrevétlenül, csendben, máról-holnapra, bejelentetlenül, ahogy felfalta, fölszippantotta, lehetetlenné tette őket a rohanó Idő... Ilyenek voltak a perecesinas, a fertálymester, a lámpagyujtogató, az almáslány, a koldusbíró, a rongyászzsidó, a dunavizes, a drótostót, a medvetáncoltató, a velocipedes, a zongoraverklis, a tragacsos és targoncás, a fiakkeros, a madárárus, az arab tevehajcsár, a majomtáncoltató szavojárd, a vándorlólegény és még sok egyéb, gyalog, kocsin, tutajon járó alkalmi árus: a szekrényes tiroli, az ostyepkástót, a ká posztáshajók legénysége, az ablakostót, a kanalastót, aki furulyát is árult, a szőtteseit áruló székely és még ki tudja, hány ilyen utcai típus, akik ötven év előtt még úgy hozzátartoztak az utca képéhez, mint most a rendőr, a soffőr, vagy a rikkancs. A perecesinas perecet áruló pékinas volt, aki kosarában és hosszú rúdra fűzve „friss sósperecet" árult s éleshangú kis trombitával hivta fel magára a figyelmet. A perec ára 2 krajcár volt és diákszokás szerint mindig a rúdrafűzött legalsó perecet vettük meg, mel> et eltörnie nem volt szabad. Hogy vásárt csinálhasson, le kellett szednie a rúdról az összes (50—60) perecet, hogy a legalsót eladhassa. Nem is szerette szegény a diákokat. A fertálymester a községekre osztott régi Esztergomban a kerületenkinti jegyzői hivatal tulajdonképpeni „altisztje" volt. Afféle zsinóros dolmányba bújtatott, hivatalos sipkával és nádpálcával vagy fokossal járó kisbíró, hivatalszolga, kézbesítő, rendőr volt egy személyben, minden vá rosrészben kettő-három. A lámpagyújtogató még a villanyvilágítás előtti sötét korszak kreatúrája volt. Afféle szegény szenttamási férfi, vagy nő, ki nagy kosárral és létrával járt, reggel összeszedte, este kirakta s meggyújtotta az utcai pet róleumlámpákat. Napközben otthon megtisztogatta, megtöltötte azokat. Csak annyi petróleumot öntött bele, hogy éjjel 10 órára a lámpa kialudjon. Este 10 óra után ugyanis tisztességes ember már nem kószált az utcán. Holdvilág és böjti szelek idején nem gyújtott lámpát, mert a szél úgyis elfútta volna. Az almáslányok rendszerint csinos, tisztán öltözött parasztlányok voltak, kik kassal hátukon házrólházra járva árulták a masánszkialmát. Akkor még nem volt gyümölcskereskedés és zöldségesbolt. Narancs és citrom csak a betegnek járt, a haldoklónak pedig dunsztos. A koldusbíró sokkal korábban tünt el, mint a koldus. Az utolsó, akit ismertünk, egy nagyszakállas, honvédsipkás öreg volt, sipkáján egy réztáblával s azon a következő rejtelmes felírással: KU : BI, ami valószínűleg a népies „kúdúsbiró r spontán rövidítése volt. Hivatalos működése abban állott, hogy temetéseken, gyászmiséken sorba állította az ajtóban várakozó koldusokat, számontartotta őket s csak az igazán arra rászorulót engedte koldulni. Voltak hivatalos kiszólásai,. miket azonban a nyomdafesték nem tűr meg. Legjellegzetesebb alakja volt hosszú évtizedeken keresztül a régi Esztergomnak a dunavizes ember. Egylovas s alacsony kocsiján nagy hordó feküdt, ezt a Dunán telemerte .vízzel s megrendelésre házhoz szállította. Egy pitli viz 2 krajcár volt. Ezek látták el a vizszegény Szenttamáshegy lakóit is ivóvízzel. Ha lenn a városban valamelyik ház előtt dunavizes kocsi állott, ott másnap nagymosás volt. Mig benn átvette pénzét, a még félig lévő hordó dugóját inasgyerekek odakötötték az akácafához s mikor a pegazus megindult, a kirántott dugó nyilasán keresztül az utcára ömlött a viz Igy portalanították akkor az utcát kánikula idején ... A rongyászzsidó hátán batyuval járt, kis tilinkóján jellegzetes dallamot fütyült s csontért, rongyért néhány krajcárt adott. Először textilgyárak részéra gyűjtötte a rongyot, később ő maga gründolt papir- vagy szövőgyárat. A drótostótot, a medvetáncoltató oláhot, a tevéjét sétáltató arabot és majomtáncoltató verklis, félig olasz, félig francia szavojárdot már a világháború meg Trianon bölcsei irtottak ki a magyar földről. Ezek közül kétségtele nül a nagyon szegény és nagyon szerény, beteg lábasokat drótozó és lyukas ablakokat foltozó tótok voltak a legrokonszenvesebbek. Ilyenek voltak a fakanalat, sótartót, furulyát, füstölt, sajtot (ostyepkát) fűzfaalmát áruló tótok is. Szegények igy, a Javorinától Bajáig is legyalogolva gyűjtögették össze népes családjuknak a télire valót. A velocipedes sportmann a mai biciklista őse volt, csak a paripája volt a mainál rémesebb alkotmány. Az első kerék a mainak két-háromszorosa volt, a hátulsó meg csak akkora, mint egy talyigakerék. Bősz utasát úgy tolták föl rá, mint a gyereket a szederfára, viszont ha leesett róla, nyaktörésen alul ritkán menekült ki az élvezetből. A velocipéd különben rövid ideig élt, utána rövidesen jött a mai bicikli. Ilyen velocipéden annak idején hölgyeket is láttunk — persze ötven év előtt — száguldani, bő klottnadrágban. Ugy néztek ki messziről, mint az őskor ijesztő hüllői: a bronto^aurus, vagy a dinosaurus. Mert akkor is voltak már bátorlekű sportladyk. A vándorlólegény tulajdonképen gyalogosan tanulmányúton járó iparossegéd volt. Az akkori céhtörvény minden felszabaduló iparossegédtől megkövetelte, hogy idegen országokban is dolgozzék egy-két évig, hogy ismereteit bővítse. Legtöbbje igen rokonszenves fiatalember volt, kik ebéd, vagy vacsora idején szerényen bekopogtattak jobb házakhoz egy tányér levesért, mint mindig meg is kaptak néhány fillérrel s egy jó karéj kenyérrel megtoldva. Sokan meg is telepedtek, megnősültek, családot alapítottak nálunk. Ez a rendszer volt a régi világ „nemzetközisége", de persze nem a mai formájában ... A szekrényes tiroli a hátán egy olyasféle rekeszes faládát hordott, mint egy éjjeliszekrény s ebben gyermekjátékot, bicsakot, borotvát, kávésgöbrét, ékszerutánzatot hordott. 0 volt a cselédlányok „norinbergi" boltja. Ilyesféle volt a pipát, pipaszárat, piros korallnyakéket sétabotot áruló bőbugyogós bosnyák is. A zongoraverklist, a targoncást, a szőtteseit áruló székelyt már a mai fiatalság is ismeri. A zongoraverklist a rádió ölte meg, a székelyt meg az útlevél és a vizűm. A bérkocsist az autó, az éneklőmadarakat piacon kalitkákban áruló gyerkőcöket pedig a törvényes állatvédelem pusztította ki. Igy hódit tért a modern fejlődés a kultúra s igy mennek maholnap feledésbe egy letűnt jobb korszak tipikus utcaalakjai. Az utánunk jövő generáció már csak mint régiségtárgyakat fogja ezeket ismerni. Einczinger Ferenc festőművészünk még egyenkint ismerte ezeket az alakokat. Milyen érdemes munkát végezne, ha ezeket egy albumban a Városi Múzeum számára megrajzolná, mint a rohanó Idő mértföldköveit... Munkája érne annyit, mint egy-egy, ása tás által feltárt építészeti történelmi emlék. MUTISM ii - «mim mm—IMWH— ulna paOLNÁB ERVIN f I Mélységes érzéssel vettük a hirt, hogy Molnár Ervin, az esztergomi bencésgimnázium hosszúidőn át volt tanára Győrben meghalt. Molnár Ervin a mult évben vonult nyugalomba, nem hittük volna akkor, hogy nyugalombavonulása hamarosan a legnagyobb nyugalom országába fogja vezetni. Halála őszinte, mélységes gyászt keltett mindazokban az esztergomiakban, akik őt ismerték, szerették és tisztelték. Molnár Ervin 1874-ben született Győrben, 1897 ben szentelték pappá és 1904—1917 ig Győrben a gimnáziumban tanított. Győrből Esztergomba helyezték, s itt a bencés gimnáziumnak egész tavalyig volt a tanára. Kiváló tanár volt. Több könyve is megjelent, ezek közül ismert latin nyelvtana és olvasókönyve. Kézirat gyanánt is több értékes munkája jelent meg. Apologetikai tanulmánya külö lös figyelmet érdemel. Sokáig exortátor is volt és igy sok beszéde is megvan kéziratban. Nagy munkáséletét éi kiváló képzettségét igazolják könyvei, kéziratai és tanári működése. Görögöt, latint és filozófiát tanított. Diákjai nagyon szerették, jószívű volt hozzájuk, a szegény tanulókat mindig segítette és istápolta. Derűs, szellemes előadásai sok diákban kedves emléket, tiszteletet és nagyrabecsülést hagytak. Elevenlelkűsége felemelte diákjait. A társaséletet igen szerette, humorossága, szellemessége, de főkép pen jókedéye és derűje sok barátot és tisztelőt szerzett. Rendkívül érdekelte a társadalom minden ese menye, igy a politika is. Élt a zenéért. Nagyon szeretett énekelni is, szép hangját a miséken sokan megcsodálták. A vakác.óban mindig el ment nagyobb utazásokra. Az utazás életszükséglete volt. Bejárta egész Európát, volt Afrikában is. Útirajzai is igen kedvesek és értékesek. A mult év szeptemberében, nyugalombavonulása kezdetén NógrádverJcére ment pihenni. Itt keresett megrongált egészségéra gyógyulást, de idegbaj is kínozta. Rövid pihenés után Zalaapátiba vonult. Folyton betegeskedett. Azután elvitték a a győri kórházba. Tüdőgyulladás támadta meg és ez végzett is vele. Szerdán, február hó 22 én halt meg ősdnte gyászunkra és fájdalmunkra. Temetése pénteken vo!t a győri temetőben. Nyugodjék békességben, emlékét sokáig őrizzük. (v.) +++ A hercegprímás pásztorlevele. Serédi Jusztinián dr. bíboros hercegprímás nagyböjti pásztorlevele hétfőn jelenik meg. A polgármester betegszabadságon. Glatz Gyula polgármester, mint már korábban megirtuk, influenzában súlyosabban megbetegeIdett. Betegségéből még most sem fépült fel teljesen és igy kénytelen volt négy heti szabadságot kérni. íEzt az időt egészségének helyreállítására Olaszországban tölti, ahová hétfőn utazik. Jász Géza kitüntetése. Az Országos Testnevelési Tanács Jász Gézát, a MLSz első elnökét, a Torna Szövetség volt főtitkárát és a Turista Szöve'ség volt alelnökét, a magyar sport terén fél évszázadot meghaladó munkássága elismeréseként a testnevelési aranyéremmel és díszoklevéllel tüntette ki. Jász Gézát a helybeli tudsta körökben igen sokan ismerik s igy örömmel vetek tudomásul az ősz turista szép kitüntetését. Városi közgyűlés. A városházán közölték, hogy a jövő hét végén képviselőtestületi gyűlés lesz. Böjti ájtatosság. A vízivárosi plébánia-templomban nagyböjti prédikációs ájtatosságot minden pénteken délután 6 órakor fogják megtartani. Az első ájtatosság március 3-án lesz. A böjti beszédeket a következő egyházi szón )kok tartják: dr. Tóth Kálmán theológiai tanár, dr. Városi István theológiai tanár, dr. Marczell Mihály budapesti Szt. Imre kollégiumi igazgató, dr. Záborszky István theológiai tanár dr. Ibrányi Ferenc theológiai tanár, Nádler István lanitónőképzői igazgató, Keményffy Kálmán plébános. Kálváriái ájtatosság Szt. Tamáson. A nagyböjt idején, minden pénteken fél 8 órakor a Szt. Tamás Kálvária kápolnában prédikációval egybekötött szentmise van. Büchner Antal rádiójubileuma. Büchner Antalnak, főszékesegyházunk jeles karnagyának most volt a hetvenötödik rádiószereplése a „Kis kazetta" művével, a „Harangszó" c. színművéből, melyet a Budapesti Koncert szalonzenekar játszott igen finoman. A szerencsés véletlen folytán ugyanazt a darabot játszották, melyet a szerző ötvenedik rádióelőadása alkalmával Mándits Györgyike szalonzenekara adott elő. Itt emiitjük meg, hogy Büchner és Goriczky „Harangszó" c. színdarabját Damaskusban fogják francia nyelven előadni, valamint itt nálunk is készülnek újból előadni. Büchner szerzeményeit többek között a következők adták elő a rádió műsorán : az Operaházi Zenekar, Fricsay- és Szeghö-honvédzenekarok, Postás-zenekar, rádió-házikvintett, Berend , Weidinger-, MánJits , Bertha-, Budapesti Koncert-, Virány- és Szervánszky • féle szalonzenekarok, Esztergomi Turista Dalárda, Budapesti Vakok Énekkara, Báthy Anna, Laurisin Lajos, Kethelyi Wakots Margit, Brez> Margit, Büchner Antalné, opera- és hangverseny énekesek, Melles Béla és Sonkoly István hegedűművészek. EVISz közgyűlése. Az Esztergom Vidéki Iparvállalatok Szövetsége március hó 5-én, jövő vasárnap délelőtt 1 /s 12 órakor választmányiülést tart, mely után, kb. 8 A 12 órakor megtartja közgyűlését Mindkét gyűlés a Schrank-likőrgyár irodájában lesz megtartva. A tagok szives megjelenését kéri az Elnökség.