Esztergom és Vidéke, 1933

1933-02-19 / 15.szám

Amikor a mult évben foglakoz­tunk a kormányzás átszervezésével, akkor arról volt szó, hogy Eszter­gomvármegye Pestvármegyéhez fog tartozni. Az új átszervezési tervben azonban már nem Pestvármegyéhez, hanem Győrvármegyéhez csatolják vármegyénket. Ez a jelentés meg­döbbenti Esztergomot. Ha ezt az elcsatolást, vagyis, ha Esztergom­vármegyét Komáromvármegyével együtt Győrvármegyéhez csatolják, végrehajtják, akkor ez a rendelkezés ha­lálát jelenti Esztergomnak, pusztulását a polgárságnak, az ipa­rosoknak és kereskedőknek. A falu nivójára sülyed a primási város. Nem szabad nem komolyan fog­lalkozni ezzel a nagyjelentőségű kér­déssel. Nem szabad közömbösen el­menni mellette, de még abban a re­ményben sem ringassuk magunkat, hogy hátha nem csatolják el vár­megyénket. Akkor, amikor csak per tangentem is szóbakerül, hogy Esz­tergomot Győrmegyéhez csatolják, azonnal fel kell emelnünk tiltakozó szavunkat és legelső kötelességünkké tenni, hogy ezt a veszélyt elhárítsuk Esztgrgomról és a polgárságról. Nem akkor kell tiltakoznunk, amikor a terv végrehajtására megteszik az in­tézkedéseket, hanem ez előtt. Az az érzésünk, hogy amikor Eszter gomvármegyét Győrvármeg\ éhez je­lölték a tervben, nem tanulmányoz­ták kellő figyelemmel a térképet. Elsősorban is Esztergomvármegye tulajdonképen egy járás. Vidékével, földrajzi kialakulásával természetsze­rűleg is Pestvármegyéhez kívánko­zik. Ha már elkerülhetetlen a kor­mányzati átszervezés, a vármegyék összevonása, akkor ne Győrvármegyéhez, hanem Pestvármegyéhez csa tolják a csonka Esztergom­vármegyét. A földrajzi kialakulás elsősorban tiltakozik Győrvármegyéhez való csa­tolás ellen. Azt elismerjük, hogy Ko máromvármegye Győrvármegyéhez kívánkozik, azonos földrajzi és köz­igazgatási kialakulása is alátámasztja ezt, Komárom mint város nem me­gyei székhely és igy nem fenyegeti veszély, hogy veszteséget jelent szá­mára az elcsatolás. Esztergomvár­megye azonban messze esik Győr vármegyétől, ennek a kapcsolatnak keleti határa lenne és csak képzel­jük el, hogy milyen rettenetes álla pótokat teremtene, ha az esztergomi polgárnak hivatalos, vagy peres és más ügyek miatt Győrbe kellene utaznia 1 Kálvária járást jelentene ez Esztergom és a járás polgárságának. De nem szabad figyelmen kivül hagyni a kárt sem. várost fenyegető anyagi Elvinnék innen a vármegye összes hivatalait, a társada­lombiztositót, az államépí­tészeti hivatalt, a tanfeiügye­lőséget és mindazokat a közigazgatási szer veket, amelyek nemcsak a város, ha­nem a megye vérkeringését is moz­gésba hozták. Óriási kárt jelentene a Győrhöz való csatolás. Ismételjük tehát, ha már elkerülhetetlen Esz­tergom és a járás elcsatolása, akkor a kisebb bajt válasszuk és inkább Pestvármegyéhez kér­jük beolvasztásunkat. Számolni kell minezeken kivül az­zal is, hogy Esztergom városa adós­ságokkal küzd, a polgárságnak ed­dig is elviselhetetlen terhekkel kell birkóznia, mi lenne, ha még kisebb lenne a forgalom, ha még nagyobb lenne az élettelenség ? Lehetetlen, hogy egyes városokat felemeljenek többeket pedig pusztulásba taszít­sanak. Tiltakozásunk jelentse azt a ké relmünket is, hogy a vármegye fő ispánja, alispánja, a város polgár mestere, a törvényhatóság és a kép viselőtestület hasson oda, hogy Győr höz való csatolásunkat akadályozza meg kapu legendá"-t Földvárynak „Fári kút" c. költeményével együtt ver­senydíj mellett elszavaltatják. Ezután a már is kitűnő filozófus­nak bizonyult Varjas Béla tartotta meg székfoglalóját a „Népdal a kö­zépkorban" cimű tanulmányával. Dr, Kemenes Illés c. tankerületi őigazgató, az Orsz. Közoktatásügyi anács alelnöke a nevelési eszmék­ről és a cserkészet jelentőségéről ér­tekezett. Majd összefoglalva a Föld­váry-kultuszra vonatkozó indítvá­nyokat, magas szárnyalású, költői gondolatokban gazdag beszédben ál­lozott az ideális lelkű költő emié­tének. A megjelent közönség kegye­etének felállással adtak kifejezést s egyben elhatározták, hogy minden­toron az erre felkért bencés-renddel és az ifjúsággal Földváry Istvánnak, Esztergom kiváló költőjének sirjá­íoz kivonulnak. Az Osztge kultusz-estéin immár íarmadizben ünnepeli Brenner—Ne­messzeghy-\w2iTteit e kultusz-estén kiegészült új kiváló tagokkal, mint dr. Rosenmüller Zoltánnal, Bérczy -ászlóval, Nemesszeghy Gizivel és ifj. Nemesszeghy* Istvánnal. Weber „Jubileumi nyitány"-a volt ezúttal mély érzéssel s nagy művészi műsora, a „Szent Földváry-knlfmsz az OSzTGE-ban A székesfővárosban 12 éve mű­ködő Országos Szent Gellért Egye­sület tettereje városunkban is teljes mértékben érvényesül. Ennek egyik bizonyítéka Kamenszky Gyula dr. alapító elnök rendezésében i hó 5-én megtartott ünnepségen a szent­évi kultusz ismertetése. A szentévek, főleg a jelen szentév jelentőségének taglalása után az elnök a Gellért­hegyi kálvária propagandájával fog­lalkozott. Különösen azzal, hogy mi­képen fogják a stációkat a testvér­egyesületek közös munkával úgy ki­képezni, hogy azok Isten közelsége érzésével példaadólag hassanak és egyben emlékeztessenek az elszakí­tásra ítélt országrészekre s nagy városaikra. E kálvária a Szent Gel­lért kegyelethelynél kezdődnék és a Szent Gellért szobornál fejeződnék be. E nagy történelmi kálvária-ak­ciónál a közéleti kiválóságok s cselekvő erők közé beválasztották Preszly Elemért, Pestvármegye főis­pánját. Az a terv is felmerült, hogy az esztergomi belvárosi plébánia-temp­lomban is felállítják a kálvária stá­ció relifjeit. Ezen akció megszerve­zésére és keresztülvitelére felkérik Palkovics László alispánt, a belvá­rosi egyházközség elnökét. Nagyjaink kultuszában az alapító elnök arra buzdította az esztergomi írókat, hogy Katona Istvánon kivül Pór Antal prelátus-kanonok, volt bel­városi plébános műveire is helyez­zenek nagy súlyt. Költőink közül ki kell emelni Balassa Bálintot, ki Esztergom ostrománál esett el s igy sugalmazó erővel hathat. Megállapí­totta e kiváló költőnek hatását dr Haan Béla és dr. Földváry István költőnkre és pedig úgy a hazafias vallásos verseiknél, mint lírájuknál Erős a reményük, hogy április 2-án a bencésgimnaziumban tartandó kul tusz-estén a Petőfi Társaság is ál dozni fog emléküknek. Az elnöki bejelentések után meg kezdődött a kultusz-est Elsőnek Kemény Miklós Gellért himnusz"-t énekelte el nagy tetszés mellett Nemesszeghy Gizella zongora kísérete mellett. Majd dr, Kamenszky Gyuláné Schubert „Ave Maria"-ját adta elő zongorán mély meghatottsággal. Földváry István dr., néhai városi főügyész kegyelet napjára való te kintettel Varjas Rudolfné Földváry nak „Esztergom ormán" cimű köl teményét szavalta el nagy hatással Schleifer Agnes a nála megszokott tetszés kiváltással, kitűnő hangsú­lyozással és mély érzéssel olvasta fel Földvárynak „Megtérés" c. köl­A kiváló szereplők a után elő el teményét szűnni nem akaró taps-vihar még több, költeményt adtak Schlei jer Ágnes a mostanában parentált Sajó Sándornak „Lovcsen cimű hazafias versét adta elő oly hatással, hogy mindannyiunkna emlékezetébe idéződött a harctéren hősi halált szenvedett hozzátartozója Varjas Rudolfné pedig Gabányi tá bornok „Vaskapu legenda "-ját sza valta el művészi előadásban Határozattá vált, hogy a szentév ben augusztus 15-én a vaskapu Nagy Boldogasszony szoborhoz tör ténő zarándoklás alkalmával a „Vas-rögtön negyed összhangban érvényesülő műsor­szám. Nagy tetszésben és dicséret­ben volt része dr. Rosenmüller Zol­tán, a kiváló hegedűművész 10 éves csodagyermekének, Rosenmüller Ti­binek, kinek Danella H-moll kon­zert-solóját meg kellett ismételnie. Az egyesületi kiválóságokból álló ünnepi közönség a Himnusz elének­lése után az Osztge-kultusz munká­ját feltüntető felvételeket és olajfest­ményeket tekintette meg. A jelonvolt bencéstanárok közül Magasi Arthur dr. Ígéretet tett, hogy az április 2-iki kultusz-estén haza­fias, vallásos alkalmi költeményeit bemutatja, Monsberger Ulrich pedig Ígéretet tett arra, hogy Nagymaro­son egyik egyesület a Szent Gellért zászlóhoz hasonló zászlót készíttet. Szomor Felicián a kiállítás részére rendelkezésre bocsájtott Szent Gel­lért képet adományozta az egyesü­letnek, Vécs Ottó pedig megígérte, hogy a Prohászka-kultuszban az előző sajtóközleményben foglalt esz­méket propagálni fogja s a Pro­hászka emlékét megörökítő városi bizottsággal oda fog hatni, hogy Prohászka műveit a nagyközönség is olvashassa. mmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmm Technokrácia' Uj szó jelentkezik a fővárosi lapok íasábjain, amelynek értelmét külön­féleképpen magyarázzák, de főcélja mégis az, hogy köpönyegül szolgál­ion a mostani rossz viszonyok lep­lezésére. Technokrácia! A gépek túlfejlő­dése és ez által sok-sok munkás­nak a feleslegessé válása! Ez a meg­állapítás! Azután megindul a vita, hogy ez nem is igaz, ez rosszindu­latú ráfogás, mert ha helyettünk gé­pek dolgoznak, akkor az a nagy előny háramlik reánk, hogy nekünk kell kevesebbet fáradnunk,' nem kell hajnaltól estélig robotolnunk és mégis bekövetkezik az a kívánatos állapot, hogy könnyen megkeressük kenye­rünket. Ehhez csupán a javak igaz­ságos és célirányos felosztása kell. Ilyen gondolatok minden újsághír nélkül is foglalkoztatják a józan gon­dolkodót. A primitív felfogás szerint oly egyszerű a megoldás, hogy tel jesen érthetetlen, vájjon miért késik az? Ugy látjuk azért késik, mert nemcsak a gazdasági javak, hanem a tőke maga is igazságtalanul, job­ban mondva helytelenül van fel­osztva. Egyik országban a tresortok tele vannak arannyal, amely sulyá val megbénítja magát az életet, a másik államban pedig annyi sincs belőle, hogy az papírpénznek érték­állandóságát biztosítani tudja vele. Azt mondják a lélekbúvárok, hogy az emberi elme mindjobban kiéle­sedik s hogy különösen műszaki téren oly nagy a fejlődés az utolsó 20 évben, mint nem volt 200 évig előtte. L.S ez valószínűleg igaz is. El kell fogadnunk az állítás helyes­ségét, mert mi, az élet közkatonái, természetesen nem tudunk a tech­nika vívmányaihoz szakszerűen hoz­zászólni. Mi csak azt látjuk, hogy hiába a nagy szellemi felkészültség, az nem hozza meg ezernyi sebünkre a gyógyirt. Az egyik technikus feltalál olyan uj szálat az izzólámpákba, amely azoknak élettartamát megtízszerezi. Rögtön megveszik találmányát, ne­hogy az belekerüljön a gyakorlati életbe. Ez esetben ugyanis még ke­vesebb lámpát kellene gyártani a munkások számát újra apasztani kellene és a profit is kevesebb volna. A másik vegyész feltalál egy vegyü­léket, amelybe a gyapjúszövet be­mártva örökre immúnissá válik moly­rágás ellen. Ezt sem szabad forga­lomba engedni, mert a textilgyárak kapacitásra süllyed­nek és újra nagy tömeg ember ma­rad kereset nélkül. Amerikában oly borotvapengével lépett a piacra egy feltaláló, amelynek éle nem kophat el soha. Hamar ezt is le kellett sze­relni — közérdekből! Mindenhol becsületesen szolgálják a közérdeket — önzésből. Legutóbb filmen a Frank pótkávégyár üzemét mutatták be az esztergomi moziban. Gyönyörű és hatalmas üzem. A pót­kávén kivül a csomagolást, adago­lást, cimkeragasztást, nyomtatást lá­dagyártást, azoknak szögecselését, vagyis mindent, amire csak egy gyárban szükség lehet, gépek látnak el zseniális elgondolás szerint. Mind­ehhez nagyon kevés emberi erő kell. A gyár csakugyan nem helyezked­hetik emberbaráti álláspontra, hanem ugy szolgálja jól kikalkulált érdekeit, ahogy legjobbnak látja, cs igy tesz valamennyi. Ennek eredménye azu­tán, hogy Amerikában ma 17 millió munkanélküli retteg a holnaptól és hogy pl. Budapesten 10.219 lakás és bolt áll üresen már a harmadik hónapon túl. És mi ezeket a jelenségeket, ellen­tétben a rémlátóktól, az adott sivár helyzetben kedvezőknek ítéljük. Amig valaki egészséges, nincs érzéke más­nak betegsége iránt, de amikor ő maga is beteg, kétségbeesetten sza­lad orvoshoz segítségért. Lassanként minden állam, kivétel nélkül, bele­kerül a bajoknak súlyos lázzal teli­tett betegágyába és akkor azután nincsen már üres genfi konferencia, hanem sürgősen cselekedni kell. Philippe Paneth angol újságíró be­utazta az egész világot. Egyenként állapítja meg az országokról a diag­nózist és a mi hazánknak pl. csakis a csehekkel leendő őszinte kibékü­lés esetére ígér gyógyulást. De ő is, a teljesen pártatlan közgazdasági tudós, határainknak helyreállítását jelöli meg első lépésül a gyógyulás felé, ami szerinte a cseheknek is elemi érdeke. Mi, akik azt látjuk, hogy a sirá­mok a világ összes lapjaiban tekin­télyes helyet foglalnak le, csak tü­relmet hirdethetünk. Meggyőződé­sünk, hogy rosszabb helyzetben mi sem vagyunk, mint a többi vidéki város és hogy a főváros még nehe­zebben ad kenyeret, mint a pro­vinciák. És ha kiég az a sok rossz, ami most aggodalomban tartja az emberiséget, ha elkövetkezik a ja­vulás, amely elvégre el nem marad­hat, annak mi leszünk földrajzi hely-

Next

/
Oldalképek
Tartalom