Esztergom és Vidéke, 1933

1933-02-09 / 12.szám

Hét megyére osztják fel az országot EGYRŐL-MÁSRÓL A belügyminiszter törvényjavaslata a közigazgatás egyszerűsítéséről az első lépés azon az uton, amelyek során a Gömbös-kormány a magyar állam szervezetét a modern kor követelményeinek megfelelően épiti át. Miután a közigazgatás ilyen rendkívüli méretű átszervezése sokfajta változatatással jár, nem történhetik egy törvény keretén belül, hanem különböző gyors egymásutánban meghozott törvényes rendelkezések útján. A közigazgatás átszervezésének legnagyobb jelentőségű része a vármegyék új beosztása. Az eddigi tervek szerint az országot hét nagy kerületre osztják A rádiószűrő Kedves kép az életben, mikor az édesanya esténkint megkérdezi, ki mit szeretne holnap ? Van élénkség, igény bőven — talán kissé túlzottan is. A választást befolyásolja egyéni érdek, Ínyenc, válogatós szem és száj. És az édesanya ? . . . Átnézi a kivánt dolgokat, leegyszerűsíti a család anyagi helyzetéhez, a többi családtag Ízléséhez méri. Mily finom leleményesség, a család igényeinek jóságos érvényrejuttatása van e munkában. Hasonló történt most a nemzet nagy családjában. A Magyar Rádió Igazgatóság körlevelében szintén megkérdezi : Ki mit szeretne hallgatni a Rádió műsorában ? A nemzet fiainak nemcsak testi, táplálkozási, de szellemi, kulturális igényei is vannak. Régen az ifjúság számára a finomlelkű édesanya, apa, majd a tanítók, nevelők — a felnőttek számára a könyvtárak, öszszejövetelek voltak a szellemi, kulturális források. Napjainkban azon ban a szellemi élet előbbrelenditésében a ráhatást, a vezetőpoziciót nagyrészt a rádió, és a Technika egyéb vívmányai vették át. A helyzetnek azonban nem szabad megváltozni : a gép csak eszköz lehet a jó, a nemes szolgálatában s a mögötte álló vezetőség, szellemi irányító megőrizheti kapcsolatát a régi, nemes forrásokkal. Ez történik most: kapcsolatfelvevés. A rádió vezetősége a kibocsátott kérdőivekkel újra vezéri pozícióba kéri a szülőket, nevelőket, minden nemes gondolkodású rádió-előfizetőt! írjuk meg őszintén óhajunkat, de igényeink ne legyenek pusztán az érzékek (emberi szempontok), de Isten-, lélek-, Hazaszerinti kívánságok. Őh a hangrezgés, a gép elvisel mindenféle szellemet, az közvetít, továbbit bűnös, szemérmetlen elgondolásokat is, de hatásuk nyomán a lélek felnyög, beteggé lesz. Ez a veszedelme a gép kultúrájának: mögötte állhat a nemzetet, lelket bontó szellem is. A nemzet nagy családjában is vannak Ínyenc, beteg felfogásúak, kik majd az egész nemzet érdekeivel, jövőjével össze nem egyeztethető kívánságokkal lépnek fel. Nemzetünk megromlott fiainak szellemi tápláléka, legyen az zene (sok jazz-darab!), színmű (alantas témájú, megromlott lelkű szinházi közönség számára üzletszerűleg gyártott termékek stb.), vagy novella — vehet részt hivatalosan a nemzet kulturális gyarapításában. A gép ugyan eltűri őket — de nem tűrjük el mi: a nemzet nemes tábora. A beadott feleletekből kicsengő kívánság legyen erkölcsi „szűrő", mely megakadályoz mindent, ami szemtelen, rejtetten, szellemesen, burkoltan aljas. A hangszűrő megtisztítja a hangot a recsegéstől, ropogástól, ide gen behatásoktól. A Rádió Iga7ga tóság műsorszűrő munkája pedig a felénk áramló szellemet a „hang", fel. A kerületi beosztás és a kerület központjának kiválasztásánál egyes országrészek gazdasági kulturális szükséglete, közlekedési és társadalmi viszonyai az irányadók. A kerületi központ lesz a közigazgatási, politikai hatóságok, a MÁV üzletigazgatóság, a postaigazgatóság, az Ítélőtábla, a társadalombiztosító körzet, a pénz ügyigazgatóság, a kereskedelmi és iparkamara székhelye. A vegyesdandárparancsnokság, mint kerületi katonai hatóság, ugyancsak a közigazgatási kerület székhelyén lesz. Ez a reform igen nagymérvű anyagi és munkamegtakarítással fog járni. a technika nj omán finomítsa meg. Sokan sietve zárják el készülékeiket, félve a hang nyomán ottho naikba, családi békébe, a gyermek tiszta világába rontó rossz hatásoktól .. . Nem nekünk kellene elzárni az ilyen megnyilatkozások útját, de ott a forrásnál, a kiindulásnál, a Vezetőségnél. A Rádió Igazgatóság — megkapva az előfizető tábor feleleteit — nem hagyatkozhatik pusztán azokra, öszsze kell egyeztetnie — de tegyük ezt mi is, az előfizetők — az Isten erkölcsi törvényeivel, nemzetünk tiszta múltjával, szomorú jelenével eljövendő szebb jövőjével. E nemes vezető munkának, a szűrőnek, nem a hang, de a szellem, a nemzeti élet tisztaságában lesz csodás hatása és ezzel a rádió igazi vezető helyre lép a nemzeti élet szolgálatában. Ekker yenő. Törzskönyvezés és ellenőrzés jelentősége a tehenészetben Még csak második éve áll fenn a „ Komárom-Esztergom vármegyei Szarvasmarha tenyésztő Egyesület", már is nagyon szép eredménnyel lepi meg a nyilvánosságot. Az egye sületnek a jelentősége abban domborodik ki, hogy a kiváló szaktudással rendelkező ellenőrök útmutatása alapján a mult évi egyesületi átlag 420 kg-al 3524 kg-ra emelke dett és ugyanakkor az állományok minőségi fejlődése is nagy mértékben javult, ami a mai nehéz gazdasági viszonyok mellett, kétszeresen értékelhető. Legmagasabb termelési eredményt a kisbéri állami birtok mutat fel 4868 kg-os átlagot, de nem sokkal marad mögötte a magánbirtokok termelésében, a mult évben még har madik helyen álló Csobán Testvérek annavölgyi tehenészete, amely közel 600 kg-mal megjavítva a mult évi hozamot és 4533 kg-os átlagos tejhozammal maga mögött hagyva tizenöt tehenészetet, az első helyet foglalja el. Ugyancsak itt van az egyesület rekord tehene 7072 kg-os évi tejhozammal, amely közel napi 20 liternek felel meg, pedig ez a tehén előző évben csak ötezer liter körüli tej hozammal tünt ki, de a megfelelő előkészítés és okszerű takarmányozás mellett 2000 literrel „multa felül önmagát." Oly szép eredmények ezek a mai sivár világban, hogy országos ismer tetésre kívánkoznak. Köszönheti pedig ezt az Egyesület elsősorban tagjai kiváló szaktudásának és buzgalmának, nem kevésbbé az egyesületi vezetőség élén álló Palkovics László alispán, elnök megértő és nagy összetartó erejének, valamint a gazdasági felügyelőség vezetőjének, Jeziersky Mihály és Mátyássy Gyula egyesületi igazgató szakszerű támogatásának. Tiltakoznia kell minden jó ízlésű és ép idegzetű embernek az ellen a rút sivítás, recsegés, hörtyögés, makogás, nyivákolás és pummogás ellen, amit a modern zene jelszava alatt a fülünkbe ordítanak, rikoltanak, hápognak, fütyülnek és brummolnak a különböző saxofonok, oboák, furu lyák, okarinák, violák, cintányér ok, hawai-gitárok és üstdobok a jazzzenekarok életrevalóságának és korszerűségének nagyobb bizonyítékául. De tiltakoznia kel minden jóizlésű és normális gondolkozású magyar embernek az ellen a modern zeneszerzés ellen is, melyet erőszakosan népszerűsített „modern" magyar zeneszerzők rá szeretnének erőszakolni a józan magyar fülre, jóllehet „egyegy kompozíciójuk hallatára nemcsak értetlenül áll a hallgató, hanem a legjobb akarata mellett sem talál benne szépet, gyönyörködtetőt", bár ezeket a zeneműveket rajongóik úgy aposztrofálják, hogy a zeneköltő „örökbecsű muzsikába rögzített különlegesen magyaros zenéje a nagyvilág akármelyik hangversenypódiumán mint abszolút becsű, sugárzó magyar érték* szerepelhet. Nos erről a művészetről a közelmúlt napokban egyik előkelő fővárosi lapban a következő ktitikát olvastuk : „a művész remekművét szeretnénk egyszer egy kongeniális karmester elgondolásában hallani, mert a közönség is csak akkor foghatja fel ennek a műnek horderejét és értékeit. Ezek az értékek sötét, vigasztalan, kiábrándító és nyugta lanitó szépségek . . ., hiszen a forma tökély, amelyben kitombolja magát a művész, földalatti mélységeket megtáncoltató vad szenvedélye feloldódik a tökéletes, egységesen megvalósított forma harmóniájában. Aki ezt megérti, az szeretni is fogja ze nejét, amely távolról sem harmonikus lélek kivetítése, hanem egy hipokonder, fiziológiai gátlásoktól gyötört csodálatos alkotótehetség zenei megnyilatkozása." A nagy német zeneszerzőről Wagnerről mondották, hogy neki kétféle hivei voltak: olyanok, akik nem bírták megérteni zenéjét, de ezt restellették bevallani s olyanok, akik szintén nem birták őt megérteni, de ezt becsületesen be is vallották. Hát igy vagyunk a mi modern magyar zeneköltőinkkel is: vannak, akik egyáltalán nem bírják őket megérteni s ezt velem együtt becsületesen be is ismerik s vannak, akik szintén nem birják őket megérteni, de ezt olyan szertartásos és gyanúsan hangsúlyozott tisztelettel fejezik ki, mint a fenn idézett fővárosi zenekritikus, aki beismeri, hogy ezeknek ar. új magyar zeneműveknek értékei sötét, vigasztalan, kiábrándító és nyugtalan tó szépségek s hogy egy hipokonder, fiziológiai gátlásoktól gyötört csodálatos alkotótehetség zenei megnyilatkozásai . . . A szegedi filharmonikusok 1928. március 27 én tartott diszhangver* senyén néhai Klebeisberg Kunó gróf kultuszminiszter ezeket mondotta: „A zene nagy inspirációkat ad. A történelemből a legtöbb elvész a nemzedék kihalásával, csak a zene mentheti át a kor hangulatát. A rokokó korszaka éppen úgy elvá laszthatatlan a menüettől és Mozart muzsikájától, mint a klasszicizmus kora Beethovenétől, a romanticizmus korszaka Schubert muzsikájától, a naturalizmus korszaka Wagnerétől s mint ahogy a magyar fellendülés korszaka sem képzelhető el Erkel muzsikája, Hymnus-a nélkül. Ilyen inspiráló magyar muzsikát várunk mi — az újjáépítés emberei — a magyar zenészektől. Az a remény éltet, hogy rövidesen megszületik ez a muzsika." Hát ha csakugyan a zene menthetné át a kor hangulatát, — ahogy Klebelsberg mondotta — akkor a recsegés, hörtyögés, makogás, rikoltozás, a saxafon, az oboa, az üstdob, az egész jazz-őrület s azok a sötét, vigasztalan, kiábrándító és nyugtalanitó szépségek, egy hipokonder, fiziológiai gátlásoktól gyötört csodálatos alkotótehetség zenei megnyilatkozásai talán megközelítően festenék ennek a mai idegbeteg, leromlott, jazz-rajongó kornak a hangulatát, de az újjáépítés emberei — ahogy Klebelsberg mondotta — a Hymnus-hoz hasonló inspiráló muzsikát várnak a magyar zenészektől s nem sötét, vigasztalan, kiábrándító és nyugtalanitó szépségeket, mindenekfölött pedig nem jazz-őrület. Igen, jóra, nemesre, szépre inspi1 ráló muzsikát várunk a magyar ze neszektől, ami vigasztalja, megnyugtatja, kibékíti, megértésre, alkotásra,/ összetartásra hangolja a magyaf lelkeket. Ezért kell tiltakoznia minden jóízlésű és ép idegzetű embernek a modern zene jelszava alatt fülünkbei nyivákolt, sivított, krákogott és brummolt — a magyar léleknek annyira idegen — zenei lehetetlenségek ellen . . . HIREK A gyógyszertárak éjjeli szolgálata. F. hó 4—10-lg Kerschbaummayer Károly „Megváltó"-hoz címzett gyógyszertára tartja az éjjeli szolgálatot. A hercegprímás Budapesten. Serédi Jusztinián dr. biboros-hercegprimás szombaton Budapestre utazik. Apponyi Albertet Őeminenciája fogja temetni, de a temetés időpontjáról még nem történt intézkedés. Janits Imre dr. meghalt. Február 3-án rövid szenvedés után elhunyt Budapesten klopodiai Janits Imre dr. kormányfőtanácsos, közjegyző 76 éves korában. Janits Imre nagy tiszteletnek és szeretetnek örvendett, amit bizonyít, hogy a Budapesti Közjegyzői Kamara elnökévé választották meg s mint ilyen a felsőház tagja is volt. Janits Imre sokáig volt Nyitra vármegyének főjegyzője, majd ugyanott megválasz. tották országgyűlési képviselőnekKésőbb Esztergomba került mint közjegyző, majd innen hason minőségben Budapestre kérte áthelyezézését. A politikai életben nagy szerepet vitt, utóbb már csak a főváros ügyeivel foglalkozott. Temetése hátfőn volt óriási részvét mellett a kerepesi-úti temetőben. A főváros díszsírhelyet adományozott az elhunytnak. Konduljanak meg az észter gomi harangok. Kedden délután közölte a rádió, hogy Apponyi Albert gróf Genfben meghalt. Apponyi Albert influenzában betegedett meg és tüdőgyulladás végzett az ősz államférfi aval. Holttestét hazahozzák és óriási gyászünnepséggel fogják eltemetni, j^pponyi Albert Esztergom díszpolgára volt, többször jírt városunkban, igy Esztergom városa kétszeres gyásszal hódol Apponyi emlékének. Gyászunk nem lehet elég mélységes, mert csak halála után, de még jobban ezután tudjuk meg, hogy ki volt Magyarországnak Apponyi. Indítványozzuk, hogy szólaljanak meg az esztergomi harangok is és zúgjanak nagyságának és emlékének. Szóljanak a Magyar Sión, Szent István szülővárosának harangjai is a nagy magyar államférfiú, a magyar katholicizmus nagy vezéralakjának temetése napján. Halálozás. Tóth János volt városi kéviselő f. hó 4-én, 71 éves korában elhunyt. Temetése hétfőn dél-