Esztergom és Vidéke, 1933

1933-12-24 / 99 (100).szám

Hire fordítanák a 150 ezer pengős kórháf kölcsönt ? Legutóbb jeleztük Lingauer Sándor dr. főispán bejelentése alapján, hogy az esztergomi kórházak 150 ezer pengős kölcsönt kapnak. Felkerestük ebben a kérdésben Eggenhofer Béla dr. igazgató-főorvost, akitől arra vonatkozólag kértünk felvilágo­sítást, hogy mire fordítják a 150 ezer pengős kölcsönt, amint ezt ki­utalják. A kölcsönt illetőleg meg kell jegyeznünk, hogy annak folyó­sítására csak ígéretet kaptunk, de ez az igéret igen komoly formában és a legilletékesebb helyről hang­zott el. Eggenhofer Béla dr. igazgató­főorvossal folytatott beszélgetésünk­ből a következőket közöljük: A kórház jelenlegi anyagi hely­zete igen rossz. A befolyatlan gyógy­díjak miatt hatalmas összegű adós­sága van. Belső berendezése avult, régi, az épületek sülyednek, behor­padnak a terrazzok, állandó csőre­pedések vannak, a tetőn át becsu­rog a víz és a gerendák rothadnak. A kórház összes épületeit reno­válni kell, lakhatóvá kell tenni a szobákat, ki kell egészíteni a fel­szereléseket, halaszthatatlan, hogy központi fűtéssel lássuk el az épü­leteket. Sok panasz volt a kosztra, tehát ezen a téren is gyökeres vál­tozásokra volt szükség. E célból emelni kell a magán-fizetők forgal­mát. Az első cél, hogy a konyhát reorganizáljuk. Január 1-től kezdve már Soós professzor rendszere és felügyelete alatt diétás konyhára té­rünk át. A konyha vezetését a pro­fesszor egy kiváló tanítványa veszi át. E rendszer előnye az lesz, hogy még a III. oszt. beteg is válogathat. A Simor-kórházat is bevonják a diétás konyhába. Tervbevették, hogy az igazgatói lakást szülészeti pavilonná alakítják át. Az átalakítás és az új elhelyezés folytán a betegek teljesen elszige­telve lesznek más betegosztálytól és igy ennek folytán megszűnik az a nagy panasz, hogy a szülészeti osz­tályon fertőzések fordulnak elő, mert ezen az osztályon, illetőleg ebben a szakaszban más betegek is vannak. Az új átalakulással és elkülönülés­sel arra számít a kórház, hogy meg­szerzi az összes betegeket és nem lesz arra szükség, hogy a szülőnők másutt keressenek elhelyezést. (A legfőbb ideje ennek.) Nagy súlyt helyez a kórházigaz­gató arra, hogy az örökké vitatott Simor-kórház szanatórium jelleggel tüdőbeteg osztállyá alakuljon át. Mi­vel ebben az esetben a Simorban nem helyezhető el többé fertőző be­teg, a városnak végre rendezni kell a fertőző kórház ügyét. Ezt úgy le­het elérni, ha a Kolos-kórház jelen­legi elkülönitő-pavillonja megfelelő kibővítést kap. A legnagyobb forgalom a sebé­szeten van. Sajnos, arra nem lehet gondolni, hogy a sebészeti osztályt kibővitsük, bár erre nagy szükség lenne. A II. pavilion, ahol jelenleg a szülészeti osztály van, a belgyógyá­szati, a szemészeti és a bujakóros osztályt helyezik el. Itt lesz a kór­házi laboratórium is. Nagyon égetően szükséges a kór­házi felszerelés megújítása, kibőví­tése, modern eszközökkel való ellá­tása. Hogy csak egy példát említ­sünk, igen sürgős egy műtőasztal beszerzése. Ezek lennének nagyjában a közeli tervek. Az összes fórumok a leg­nagyobb jóakaratot mutatták kór­házainkkal szemben, már csak azért is, mert hiszen két kórházunk az egyedüli számottevő kórház a két vármegyében. Lingauer Sándor dr. főispán érdeme, hogy az OTI a 150 ezer pengős kölcsönt a legkomo­lyabban megígérte, de sokat tett Karcsay Miklós alispánhelyettes, vár­megyei főjegyző is, aki a vármegye támogatását biztosította. Mátéfjy Viktor képviselő a minisztériumo­kat járta. Glatz Gyula polgármester és a kórházbizottság szintén a leg­nagyobb jóakarattal karolták fel a kórház ügyét. Szeretnők, ha mielőbb beszámol­hatnánk a munkálatok megindulá­sáról. ••IBII Hlllllllllllllll A „Bécsi menyasszony" versenyelőadása Majdnem telt ház előtt adták az öreg Hollók immár negyedszer Bé­keffy László „Bécsi menyasszony" cimű biedermeier vígjátékát. Az öreg Hollók ezüst-koszurús gárdája ezzel a pazar humorú víg­játékkal indult a MEOSz 1934. évi országos versenyén. A megjelent illusztris közönség nagy része ismerte már a darabot s igy aggódó együttérzéssel izgult a szereplőkkel s leste a megjelent két zsűri tag: Morvay Jenő dr., a MEOSz elnökének és Manchen Frigyes fő­titkárnak a játék iránt megnyil­vánuló véleményét. örömmel tapasztalhattuk, hogy ki­tűnő együttesünk játéka mindvégig lekötötte nemcsak a megjelent kö­zönség, hanem a művészi játékok elbírálásában tökéletesen jártas zsűri­tagok legteljesebb érdeklődését. Szeretnénk műkedvelőinkkel re­mélni, hogy ez az érdeklődés együt­tesünk buzgó és törekvő munkájá­nak méltó jutalmazásaként az elbí­rálásnál is jelentős mértékben mu­tatkozna, amire a teljesítmény töké­letes voltánál fogva minden jogcím megvan. Mielőtt a szereplők minden dicsé­retet megérdemlő teljesítményére kitérnénk, a köszönet és hála hang­ján kell szólnunk Magyarász Imre és Paczolay Imre festőművészekhez, akik a díszletek nagyszerű megfes­tésével hathatósan hozzájárultak a darab sikeréhez. A legnagyobb di­cséret azonban mindenekelőtt az avatott kezű rendezőt: Merényi Gyu­lát illeti meg, aki teljes agilitásával odahatott, hogy a kitűnő vígjáték pompás szereposztásban, a műked­velő értékek legügyesebb kiválasz­tásával hozza szép sikerre a szerző vidám és pompás alkotását. A sze­replők biztos tudásukkal a műked­velői mértéket jelentősen felülmúló — mondhatjuk — művészi játékot produkáltak. Az általános dicsére­ten kívül a külön dicséret és elis­merés hangján kell megemlékeznünk Varjas Rudolfnérói, aki oly tökéle­tes volt a rettenthetetlenül riguró­zus Krisztina tante szerepében, hogy mindannyiunk emlékében felidéző­dött a Mindenható tante-k félelme­tes hatalma. Mike Bazsa ügyes tel­jesítménye oly lebilincselő volt, hogy bátran elmondhatjuk: szereplése nél­kül nem jutott volna ilyen teljes sikerre a pompás vigjáték A ma­gyar nyelvet törő bécsi menyasszony, tökéletes bécsi menyasszony volt, úgyannyira, hogy azt hihetjük, Mike' Bazsa a való életben is oly kedve-! sen fogja fűszerezni magyar társai- | gását némettel és fordítva. A kapi-1 tány szerepében általános derültsé- j get keltő Jedlicska István felülmulta önmagát. Sorozatosén jól beváit szereplései után tőle sokat vártunk s örömünkre várakozásunk a leg­tökéletesebb mértékben kellemesen elégült ki. Klekker Irénke kedves alakítása, Fuchs Emmike sikerrel bevált műkedvelői kezdeményezése mind mind feledhetetlenné teszik az esztergomi közönség előtt az osztat­lan siker jegyében lezajlott vígjáté­kot. Katona Gábor dr, bohókás sze­repében utánozhatatlan volt. Etter Kálmán dr. ügyes alakításával nagy­szerűen szólaltatta meg a féltékeny férj aggodalmait. Zsolt Ernő dr.-nak az ő természetes hűséggel adott deutsche „Sprechtung"-ja általános derültséget keltett. A kitűnő epizódista Bárdos Mik­lós, a színpadon már otthonosan mozgó Kovács Géza, a kis szerepek­ben is elsőrendű Pomothy Sándor, Kürhner Imre és Katona Andor va­lamennyien bebizonyították, hogy őket is megilleti a siker jegyében megszületett dicséret. Az előadás után beszéltünk Mor­vái Jenő dr.-al és Manchen Frigyes­sel, a szövetség elnökével és főtit­kárával, mint kiszállt zsűritagokkal, akik a megelégedés és elismerés hangján szóltak műkedvelőink pom­pás teljesítményéről. Engedelmük­kel szószerint közöljük véleményü­ket. Morvái Jenő dr. ezeket mondotta : — Az előadásról csak jót és szépet mondhatunk, mert az esztergomiak nem maradtak el várt formájuktól. Látszik az eredményes előretörtetés, többet és szebbet produkáltak, mint tavaly. Manchen Frigyes igy vélekedett: — Látszik a haladás, a szereplők már sokkal biztosabban mozognak a színpadon. Az előadás nagyszerű volt, meg voltam elégedve. Meg kell dicsérnem a kis bécsi menyasszonyt, aki valódi és hamisítatlan bécsi menyasszony volt és ki kell emel­nem Jedlicska Istvánnak, az öreg kapitánynak nagyszerű teljesítmé­nyét azzal a hozzáfűzéssel, hogy sokkal jobb volt, mint tavaly, mond­hatom talán úgy, hogy az idén fe­lülmúlta önmagát. Az összes sze­replők megérdemlik a dicséretet. A két zsűri tag, a közönség, ma­gunk is, mindenki meg volt elé­gedve. Igazán büszkék lehetünk ki­váló együttesünkre. Kívánjuk, még több ilyen sikert arassanak s orszá­gos viszonylatban is az elsők közé kerüljenek. Bizonyításkiegészítést rendelt el az ítélőtábla a a vaskapui gyilkosság ügyében. - Kinek a kezébe került a gyilkosság után a fegyver ? Április 30-án este fél 8 óra kö­rül Stámusz István erdővédgyakor­nok vadászpuskájával agyonlőtte Ha­lász Pongrácz esztergomi póstaal­tisztet. A gyilkosság nagy megdöb­benést keltett a városban és szinte rémületet okozott a kirándulók kö­rében. A gyilkosság nem egyszerű gyilkosság volt. A bűnpör elé nagy érdeklődéssel tekintettek. A törvény­szék 8 évi fegyházra Ítélte a gyil­kost. A fellebbezés folytán dec. 20-án került a bűnpör az ítélőtábla elé. Féltízre tűzték ki a tárgyalást. Pár perccel féltíz előtt nyilik a folyosó ajtaja és két fegyőr között megbilincselve megjelenik a gyilkos. Zöld vadászkabát rajta, bricsesz és bakancs. Megbilincselt kezéről nagy fegyenckesztyűt húz le a börtönőr. Stámusz István kissé zavartan néz körül, egyébként hetykén viselkedik. Az egyik padon ül édesanyja sá­padtan, egy pillanatra megáll a gyil­kos, de mikor látja, hogy anyja fel se néz rá, megfordul és leül egy oldalpadra. Arca sápadt, szeme vi­zestekintetű, kiálló arccsont teszi arcát jellegzetessé. Magaelémered­ten ül. Itt ül az egyik padon özv. Halász Pongráczné is leányával. Amint meg­látta az ajtón belépő gyilkost, heves zokogásba tört ki. — Jaj, ez tette tönkre a mi életün­ket — mondja siránkozva. Rabruhás fegyencet hoznak. A tárgyalóterein altisztje töri meg a csendet. — Ma nehéz ügyeket tárgyalunk — jegyzi meg. A tárgyalás pontosan kezdődik. Az első tárgyalás Stámusz István bűn­pöre. A biróság ismerteti a törvény­szék ítéletének terjedelmes indoko­lását. A gyilkos az elnök előtti szé­ken ül, mellette fegyőre. Stámusz István csak akkor viselkedik idege­sen, amikor az elnök hangsúlyo­zottan a szándékos emberölésről szóló szavakat olvassa. Stámuszt Torday Géza dr. pesti ügyvéd védi, mig a sértett képvi­seletében Jármy István dr. ügyvéd társa Csányi Tibor dr. jelent meg. A törvényszéki itélet tartalmából jegyezzük, hogy Stámuszt a város dijtalanul alkalmazta Komán Béla erdőmérnök által. Stámusznak saját fegyvere volt, egy 16-os Lanchaster. Mint erdővédgyakornoknak az volt a feladata, hogy a Vaskapun és kör­nyékén ügyeljen a rendre, hogy a kirándulók ne kiabáljanak és ne gyújtsanak tüzet. Stámusz István a tragédia napján d. u. 4 órakor ért a Vaskapuhoz. Itt hét nagy vörös fröccsöt ivott. Figyelmeztették, hogy be fog rúgni. A menedékház gondnoka egyszer el is vette tőle a fegyvert. Többeket molesztált az asztaloknál. Itt szó­rakozott családjával Halász Pongrác is, feleségével, Bözsi nevű harma­dik polgárista kislányával és Ga­ramvölgyi Dániel póstaaltiszt barát­jával. Félnyolc előtt indultak lefelé, nem volt tovább maradásuk, mert már esteledett. Médiával Bemutatja és árusítja JURACSEK FERENC Kossuth-utca 26. szám

Next

/
Oldalképek
Tartalom