Esztergom és Vidéke, 1933

1933-10-29 / 85.szám

az állam, úgynevezett könyvadóság gyanánt, amelyet a hitelező husz év alatt, egyenlő részletekben, két és fél százalék kamatozással kap meg. Ezek szerint a negyvenszeresen eladósodott, tiz holdon aluli kisbirtokosnak pénzintézeti tartozása többé nem lesz. Az állam által átvállalt terhek fejében a tiz holdon aluli, védett kisbirtokosoknak a következő fizetéseket kell majd teljesiteniök: Zálogleveles kölcsönök után az eddig megszabott összeget, továbbá 4 százalékos kamatot és a kataszteri tiszta jövedelem negyvenszereséig terjedő tartozás után egy szá zalék törlesztést. Ezenkívül fizetni kell a kataszteri tiszta jövedelem minden pengője után 10 fillért a Teherrendezési Alap részére. Amennyiben az ilyen adós a rendezés után még mindig el van adósodva ugy szabadon választhat aközött, hogy hitelezőjének 4 százalékos kamatot fizet-e vagy pedig inkább évi tiz fillért ad-e a tiszta jövedelem minden pengője után. A tiz holdon felüli védett birtokosnak a kamaton felül törlesztésre egy százalékot kell fizetnie. A negyvenszeresen felüli adós itt is választhat aközött, vájjon 4 százalékos kamatot fizet-e, vagy pedig valamivel többet. Ha a védett birtokos a folyó adókat pontosan fizeti, ugy az 1933. év végén fennálló adóhátralékot tiz évi egyenlő részletben törlesztheti, késedelmi kamat nélkül. Minden a folyó évben fizetett Összeget az 1933. évi, idei adó javára számolnak el. Nem vonatkozik a rendelet a vé telár tartozásokra, az orvosi és ügyvédi költségekre, amelyeket ki kell fizetni. Az 1932. évi április elsejei el nem évült hátralékos kamatokat a tőketartozáshoz csatolják. Amennyiben azonban az adós nincs rászorulva a nagy védelemre, a biróság az előirt 'fizetések mértékét fölemelheti. Az állam által vállalt kötelezett ségek és a hitelezők részéről adott kedvezmények fejében a védett birtokot az állam közfelügyelet alá helyezi, amelyet a kormány helyi bizottság útján végez. Ezen felül a biróság elrendelheti a hitelezői felügyeletet is, ha az adós maga kéri, vagy pedig a hitelezők kérelmére, abban az esetben ha azt bizonyítja, hogy a kiszabott fizetések teljesítése veszélyeztetve van. Végül, ha az adós a negyvenszeres tartozáson felül 4 százalékos kamatok megfizetése helyett az előirt legalacsonyabb fizetést teljesiti. Az adós, vagy akár a hitelező kérelmére a negyvenszeresen felül eladósodott gazdaadősoknak az ügyében egyességi eljárást kell megkísérelni, hogy a követeléseket az adós teherbiróképességével összeegyeztessék. Az egyességi eljárás módját a kormány később szabályozza. A rendelet arról is gondoskodik, hogy a hitelező pénzintézeteknek a kamatcsökkentés folytán beállott vesztesége pótoltassák. Evégből a kormány kamathozzájárulási alapot létesít, amelyből részben megtéríti a bankok kamatveszteségét. Ehhez az alaphoz félszázalékkal a hitelintézetek járulnak hozzá, továbbá kötelesek a pénz intézetek a szeptember 31-iki betétállományuk .félszázalékának megfelelő évi összeget befizetni, ami tulajdonképpen a betétkamat félszázalékos csökkentését jelenti. Emiatt elmarad a nemzeti bank kamatlábának félszázalékkal való csökkentése és igy más foglalkozású, tehát nem gazdák tartozása után a kamat nem mérséklődik. Viharos igazgatósági ülés a Takarékpénztárban Szerdán délután 4 órakor igazgatósági ülés volt a Takarékpénztárban. Az ülés lefolyásáról beszéltünk több igazgatósági taggal, akikkel folytatott beszélgetésünk során a következőket tudtuk meg : Az ülés összefügg Etter Ödön takarékpénztári elnökigazgató 25 ezer pengős ajándékával és a tisztviselők fizetésének leszállításával. A tisztviselők fizetésének csökkentése, mely következménye volt a 25 ezer pengős ajándéknak, különösképpen tárgya volt az igazgatósági ülésnek. Meg kell jegyeznünk, hogy nem csupán 25 ezer pengő ajándékról van szó, mert ez az ajándék járulékokat is vont maga után, úgy hogy közel 50 ezer pengőt jelent a részvényeseknek, illetőleg a Takarékpénztárnak Etter Ödön megjutalmazása. A tisztviselők fizetésének leszállításával tnár korábban foglalkoztunk és rámutattunk arra, hogy a takaréki tisztviselők jizetésének leszállítását az igazgatóságnak kellett volna elrendelnie, ha erre szükség van, de ezzel szemben nem az igazgatóság, hanem az igazgató-tanács intézkedett. A miniszteri rendelet világosan kimondja, hogy a tisztviselők fizetésének leszállítását szükség esetén az igazgatóság határozhatja el, ha azonban ezt az igazgatóság elmulasztja, a fizetésleszállitást a részvényesek 30°/o-a is kérheti. A takarékpénztár elnöksége tehát elmulasztotta azt, hogy az igazgatóság hozzon ily értelmű határozatot, az igazgatóság nem is jött össze ebben az ügyben. Hogy azonban pótolja az elnökség ezt a mulasztást, tisztviselőkkel és igazgatósági tanács-tagokkal aláírásokat gyűjtetett, amelyekkel maguk a részvényesek kérik a takaréki tisztviselők fizetésének leszállítását. Még nem volt példa arra, hogy tisztviselők maguk kérték volna a jizetés leszállítását, sőt maguk gyűjtöttek volna arra aláírást. Az aláírások gyűjtésével kapcsolatban bizonyos presszió is érvényesült, de ennek ellenére is többen megtagadták az aláírást. Akkoriban ez a módszer és ez az eljárás igen nagy feltűnést és megütközést keltett és nemcsak a helyi, de a fővárosi sajtó is foglalkozott a különös fizetésleszállitás előzményeivel és következményeivel. Mindezeknek a szerdai igazgatósági ülésen vitéz Szivós-Waldvogel József ny. tábornok éles hangot adott. Komoly érvekkel rámutatott a helytelen eljárásokra és aggodalmainak adott kifejezést, Teljes mértékben osztjuk vitéz Szivós-Waldvogel József véleményét, annál is inkább, mert szabály, hogy minden negyedévben kell összejönnie a Takarék igazgatóságának a folyó ügyek tárgyalására, de ez csak egy szer történt meg. Joggal lehet kérdezni, hogy a fizetésleszállitások ügyében miért nem hívták össze az igazgatóságot, de különösen, miért nem hozták fel a fizetésleszállitás kérdését akkor, amikor a huszonötezer pengős ajándékösszeg megszavazását elhatározták. Mert erre akkor lett volna a legjobb alkalom. Vitéz Szivós-Waldvogel Józsej gerincesen, határozottan mondta még a véleményét. Eközben éles és heves összetűzése volt dr.-EiUr~^tenő városi főügyésszel, mint igazgatósági és tanácstaggal. Etter Ödön is többször megszakította a tábornok felszólalását. Az ülés igen heves és izgalmas jelenetek között folyt le. Érthető természetesen, hogy vitéz Szivós-Waldvogel József bátor, a részvényesek és a tisztviselők érdekeit védő felszólalásával szemben az elnökhöz fűződő családi összetartás minden lehetőt elkövetett a kinos ügy mentésére. Etter Jenő dr. különösen kivette a részét ebből. A heves vita során azt is mondotta a tábornok, hogy helytelen volt a fizetéscsökkentést minden tisztviselőtől egyformán levonatni, a nagyfizetésű tisztviselőtől éppenúgy a 20%-ot, mint a kistisztviselőtől, fia az igazgatóság elé kerül az ügy, ilyesmi nem fordul elő. EehérQyxúa. dr. nagyprépost SzivósWaldvogel József mellé állt, de kijelentette, hogy most már nem lehet semmit változtatni a dolgon. Hosszas vita után végül úgy határozott az igazgatóság, hogy elfogadja a tanács indítványát, de azzal a módosítással, hogy a kistisztviselőktől elvett százalékot valamilyen formában karácsonykor visszafizeti. Az igazgatósági tagokkal folytatott beszélgetéseink során arra a következtetésre jutottunk, hogy ez az állapot tarthatatlan és Etter Ödönnek, valamint fiának Etter Jenőnek mielőbb le kelt vonnia a konzekvenciákat, annál is inkább, mert az eddigi helytelen eljárások máris nagy visszahatást váltottak ki. A viharos igazgatósági ülés lefolyását városszerte nagy élénkséggel tárgyalták. Minden bizonnyal pénzügyi körökben is lesz visszhangja az ülésnek. Még az idén életbelép az új váltótörvény A .váltótörvény reformja régebbi idő óta foglalkoztatja az igazságügyi kormányzatot. Több tervezet készült már el, most pedig újabb javaslatot dolgozott ki az igazságügyminisztérium, amelyet már meg is küldött az érdekeltségeknek hozzászólás végett. Az új váltótörvény-tervezet a régiektől eltérően módot ad a váltóbirtokosnak arra, hogy az eredetileg ki nem töltött váltót utólag töltse ki a lejáratnak a kiállítás vagy a fizetés helyének külön megjelölésével. Ez megadja a váltó utólagos telepítésének jogi lehetőségét. Az utólagos telepítés lehetőségének megteremtését egyébként főleg a pénzintézetek sürgették, úgyhogy a kormány itt tulajdonképpen a pénzintézetek kérését honorálta. Az új váltótörvény-tervezet fontos rendelkezéseket tartalmaz a valutáris váltókötelezeítségek teljesítése kérdésében is. A tervezet 41-ik szakasza ugyanis kimondja, hogy ha belföldi fizetési helyen kell idegen pénzértékre szóló váltót beváltani, az idegen pénzértéket a belföldi pénzértékre annak az árfolyamnak a középára szerint kell átszámítani, amellyel azt a tőzsdén az átszámításra irányadó nap előtt utoljára jegyezték. Ezeket a rendelkezéseket azonban nem alkalmazzák abban az esetben, ha a kibocsátó kikötötte, hogy a fizetésnek valóságban effektiv külföldi pénznemben kell megtörténnie. Jogi és hiteljogi szempontból rendkívül fontos ujitása a tervezetnek az is, hogy a váltóbirtokos visszkeresetet indíthat a forgató, a kibocsátó és a többi kötelezett ellen, egyéb okokon kivül abban az esetben is, ha az intézvényezett ellen csődönki vüli kény szeregyezségi eljárást, vagy az ipari jelzálogtörvényben körvonalazott általános végrehajtást rendeltek, vagy az vagyontalansági esküt tett. Uj rendelkezés az is, hogy a váltóképesség hiányában, vagy álképviselő által .tett váltó nyilatkozat utólagos jóváhagyásának nincs helye. Az új váltótörvénytervezet az elévülésre vonatkozólag is az eddigi joggyakorlattal ellenkező rendelkezéseket tartalmaz. Igy az elévülés félbeszakítására alkalmasnak minősül a váltókövetelés bejelentése a csődeljárásban és a csődönki vüli kényszeregyezségi elj írásban. A tervezetnek végül igen jelentős intézkedése az is, hogy iparos és kereskedő csak bejegyzett kereskedő adósa ellen érvényesíthetné a fizetési meghagyás eljárása útján a váltót. A pénzügyi, ipari és kereskedelmi érdekeltségek most tanulmányozzák az új tervezetet és arra a legrövidebb időn belül megteszik észrevételeiket. A kormány terve ugyanis az, hogy az új váltótörvényt a legrövidebb idő alatt, lehetőleg még ebben az esztendőben életbe is lépteti. A Nemzeti Munkahét A Társadalmi Egyesületek Szövetsége hatalmas erőkifejtés felébresztésére vállalkozott. A jövő hóban 11—19-ig Nemzeti Munkahetet hirdet és szervez. Munkába, akcióba akarja állítani az ország minden társadalmi rétegét, az ifjúságot és a meglettkorúakat, a nőket és férfiakat, a testi és szellemi munka katonáit, az ipart, a földmivelést, kereskedelmet, irodalmat, művészetet, a tudományt és a sportot, hogy kijelölje a nemzeti munka és törekvés egységes útját. A jövő harmonikus összefogásának követelő programmja domborodik ki azokban az elgondolásokban, amelyeket meg kell valósítani hazánk boldogulása és az egyetemes polgárság jólétének emelése érdekében. Mindent a nemzet életéért, mindent a nemzet hasznára! A nemzeti élet jogait kell oltárra helyezni, mint ahogy odahelyezték más nemzetek. Felrázó demonstratív és propa-