Esztergom és Vidéke, 1933

1933-10-26 / 84.szám

ÖTVENNEGYEDIK ÉVF. 84. SZÁM Szerkesztőség, kiadóhivatal: Simor-u. 20 Megjelenik hetenként kétszer KERESZTÉNY POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP 1933 CSÜTÖRTÖK, OKTÓBER 26 Előfizetésf ár 1 hóra: 1 pengő 20 fillér Csütörtökön 10, vasárnap 20 fii. A mi politikánk Az egyszerű paraszt nem sokat kertelt, amikor röviden és velősen igy adta le hitvallását a politikáról: „Az az urak huncutsága!" Mert hát tagadhatatlanul furcsa mesterség az a politika. Tisza István nyíltan megmondta: „A politikai porondon sok embernek kell kezet adnom, akivel nem kezelnék a magánéletben." A politikai arénán egyéni gusztusa nem vezetheti az embert, sem vágya és hajlama, hogy kit fogadjon be és kit zárjon ki az érintkezésből, A politika értette meg már az uj kor elején azt a csodát, — vagy ha ugy tetszik, történelmi és hitvallási abszurdumot — hogy a római pápa és a török szultán szövetséget kötött a francia királyival szemben. A politika adja meg a magyarázatát annak, hogy Monarchiánk szövetséget kötött két hatálos ellenségével : az akkori Olaszországgal és Romániával és a Ballplatz azzal tetszelgett magának, hogy az európai egyensúly és a békét beláthatatlan időre biztosította. (Hogy minő eredménnyel, keservesen megtapasztaltuk a világháborúban). A politika adta meg a „jelentőségét" annak a perverz dip'omáciai szerelemnek, amellyel a „glorie" nemzete, a nagy forradalom népe a bitófás és kan csukás cari Oroszország iránt viseltetett. A politika ad (ha ugyan tud adni) feleietet arra a kérdésre, hogy lehet az, hogy a németekk a világháború vége felé leplombált vagonban orosz földre csempészték az emberiség két legnagyobb veszedelmét: Lenint és Trockijt. A politika felelős isten és ember előtt a trianoni bűntettért, a páriskörnyéki békeművek minden képtelenségéért. Mindez akaratlanul is eszünkbe jut, amikor a f. évi eddig lejátszódott politikai szenzációira gondolunk. Aki ezekről még csak egy évvel ezelőtt is beszélt, vagy bekövetkeztüket megjósolta volna, azt alighanem a bolondok házába vitték volna. A világ legnagyobb veszedelme a bolsevista Oroszország, a szovjet és rendszere háromnegyed éven belül — hogy ugymondjuk: — udvarképes lett és legalább is egyenlőre megnyerte a játszmát, Anglia ismét kereskedelmi szerződést köt vele, Olaszország még ezt is megtoldja barátsági szerződésszámba menő meg nem támadási szerződéssel és ugyanezt teszi az a két állam, amelynek legközvetlenebb veszedelme a szovjet: Lengyelország és Románia, most pedig szerződést kötnek az Egyesült Államok. Menjünk még tovább: Olaszország a négyes paktumba ötödiknek — eddig még meg nem cáfolt hirek szerint — be akarja vinni Stalin birodalmát. Pierre Cot, francia légügyi miniszter, nemrég még a revizió elsősorban küzdő francia előharcosa, légügyi flottájával — minden más államot megelőzve ^ éppen Oroszországban tisztelgett jés Magyarországot gondosan elkerülte. és mindezek betetőzéséül Hérriot,. volt és leendő francia miniszterelnök, Franciaország legnépszerűbb embere és a francia politika vezéralakja, állítólagosán rangrejtve, tehát, mint magánember, hosszabb utazást és látogatást tett Moszkvában, „bratyizott" a szovjetvezérekkel és az egész világon egy napig plauzibilis volt az a hírlapi kacsa, mely szerencsére hazugságnak bizonyult, hogy a vörös hadsereg tiszteletbeli ezredesévé lett és e legalább is kétes (azaz dehogy is kétes) értékű cimet nagy megtiszteltetés gyanánt fogadta el. Mindezek — egyebekről nem is beszélve — oly jelenségek, hogy a jámbor magyar újságolvasó közönség odakap, „hol fészkel az agy." Hát mindez politika! mondja a másik, csendesebb vérmérsékletű magyar. No hátha politika, akkor nem a mi politikánk! Ebből és hasonlókból nem kérünk. Állítólag : a cél szentesíti az eszközöket. Lehet, hogy ugy van, lehet, hogy nem. Annyi azonban bizonyos, hogy olyan szent célt, amilyen a miénk, feltámadásunk célját, csak szent, kétségbevonhatatlanul becsületes eszközökkel lehet elérni. Mi történelmünk egész folyamán a naivságig becsületesek voltunk és sem a farizeusság, sem pedig a siflikáriusság nem fertőzte meg a magyar mentalitást. Mi Krisztus példája nyomán mindenkor kikergettük az Úr házából azokat, akik meg akarták azt szentségteleniteni. Mi az igazság vértezetében egy parittya birtokában erősebbnek érezzük magunkat a talpig fegyverbe öltözött Góliáthnál, mert tudjuk azt, hogy az Igazság Istene vezérli lépteinket és izmainkat 0 acélosítja meg. Tűrünk, szenvedünk, vérzünk, amig az Igazság Napjának virradatára nem ébredünk. E napra készülünk és e nap bekövetkezését készítjük elő, minden erőnkből minden nap minden pillanatában. Ez a mi politikánk. Ez a magyar feltámadás politikája! Impozáns keretek között tiltakozott Esztergom város közönsége a csehek erőszakosságai ellen Vasárnap, folyó hó 22-én, délelőtt 11 órakor tartotta meg Esztergom városa tiltakozó nagygyűlését a meghamisított cseh statisztika ellen. Amint az újságokból és a rádióból értesültünk, a csehek a területükön maradt magyar testvéreink teljes kiirtására* törekszenek. E célból három ősi- magyar városban; Pozsonyban,- Kassán és Ungvárott a túlsúlyban lévő magyarság arányszámát a törvényes 20 %' alá sülyesztették s ezen az alapon száműzték a magyar nyelvet a hivatalos érintkezésből, de rövidesen száműzni akarják a magánéletből is. Mi, a megmaradt csonkaország lakosai, úgy érezzük, hogy a magyar nép ez újabb arculcsapását nem tűrhetjük el, mert a glóriás múltú városok megaláztatása az egész magyarságot érinti s az ott sínylődő meggyötört testvéreink sikolya és segélykiáltása a szivünkig hatol. A magyar nemzet magáévá tette az elnyomott testvérek panaszát s ezért folyó hó 22-én az ország minden városában egységesen felemelte tiltakozó szavát az ideiglenes határokon túl történt ősi jogokat tipró, ocsmány intézkedések ellen. • Városunk lakossága társadalmi különbség nélkül, nagy számban jelent meg a tiltakozó nagygyűlésen. A testületek közül a dorogi és a tokodi bányászokat, az esztergomi ipartestületet szép számmal, a frontharcosoknak egy szakaszát, nyugdíjas vasutasok egy jelentős számú csoportját, az erdészeti szakiskola növendékeit és az elemi iskolák tanulóit. A'középiskolások csoportonkint a tömegben vettek részt a tiltakozó nagygyűlésen. A tiltakozó nagygyűlés a magyar Hiszekegy eléneklésével kezdődött, amely után vitéz Szivós-Waldvogel József ny. tábornok lépett a szószékre, megnyitotta a tiltakozó nagygyűlést és a többi között ezeket mondta: — Cselekedni nem cselekedhetünk, bíznunk kell az örök igazságban, amelynek győzni kell. Most csak tiltakozhatunk és tiltakozunk is a magyarságot ért jogtipró sérelmek ellen. A megnyitó beszéd után Csonkás Mihály dr. reáliskolai tanár tartotta meg a tiltakozó naggyűlés ünnepi beszédét. A magasan szárnyaló szónoklat elkeseredett gondolatai a cseh erőszakosságok elleni tiltakozó tüntetést és magyaros fellángolást váltottak ki a hallgatóság lelkéből. Csonkás Mihály dr. szónoklatában a békekötés, utáni idő Európa államainak a kortörténetét rajzolta meg. Rámutatott a békekötés hibáira s megrajzolta a mai Európa látképét. A nagylendületű szónoklat következetesen összefüggő gondolatsorozatán megelevenedtek előttünk az események . . . Genfben vagyunk, ahol a béke jegyében intézkednek, de ahol sehogysem akarják tudni, hogy a béke alapja a szeretet. Létezik békebiztositó intézmény, de béke sehol sincs s nem is lesz addig, amig a győzők jogán nagy államokká felhizlalt alacsonyabb rendű kis államocskákból lett hatalmasságok fogják intézni az európai események mikénti alakulását. A világháború egy nemzetnek sem sikerült, mert a valóságban a magukat feltóit államok is a világgazdasági krizis igáját nyögik. Ezen az alapon a gonoszságok enyvével összetákolt s magukat a győztesek jogán hatalmasságoknak nevező birodalmakat is veszély fenyegeti. A Genfben székelő békebiztositó bizottság jobb belátású, a nemzetek joOktóber 28., 29-én szombat, vasárnap Dübörög a töld 7-től folyt. 3, 5, 7 és 9-kor A szerelem, az önfeláldozás, a kötelességteljesítés drámája MOZGÓBAN