Esztergom és Vidéke, 1933

1933-10-08 / 79.szám

Híre tanít egy magyar knílurváros? A pécsi Lillafüred. A jó idegenforgalom egyik sarka­latos tétele, hogy nagyobb és jelen­tősebb városaink fürdővel biró kirán­dulóhellyel rendelkezzenek. Erre Pécs városa a Sikonda-fürdő)ével mutat példát. Nem időszerű ugyan, hogy októberben irunk fürdőkérdésről, de, ha azt vesszük, hogy nyári tapasz­talatainkat ilyenkor kell rendeznünk, akkor igenis időszerű, hogy most is foglalkozzunk fürdőügyi kérdésekkel. A cél nem más, minthogy a jövő évi idényre készüljünk. Amidőn Pécsett jártunk, két szem­pontból folytattunk vizsgálódást: vá­rosszépitési és fürdőzési szempontból. Ennek a két körülménynek kidom­borítása tünt ki eddigi pécsi cikke­inkből is. Ezzel a cikkünkkel befe­jezzük pécsi idegenforgalmi tanul­mányozásainkat, ezután már csak egy feladatunk lesz, hogy elkészít­sük az esztergomi idegenforgalom mérlegét. A pécsi Sikonda-fürdő a Mecsek­hegységben fekszik. Autóbuszon ju tunk oda. Pécs szivéből indulunk el, elhaladunk az egyetem központi épü­lete előtt, majd a hires Zsolnay gyárhoz érünk. Lenn a lapályon új városrész köti le érdeklődésünket, a hatalmasan megnövekedett Gyárvá­ros. Nagyobb Esztergomnál. Befordulunk a mecsekszabolcsi­útra, nyílegyenes út vezet fel a hegy tetejéig. Mind magasabbról látjuk Pécset, belátjuk egész Délbaranyát Lassan egyvonalba kerülünk a me­cseki kilátókkal. Átszellemülve, hang talán magábafordulással szemléli min denki a pompás vidéket. (Mi ma­gunkban a Vaskapuhoz vezető autó­út után áhítozunk.) Alattunk bánya­telepek, a legjobb magyar szenet bányásszák itt. A hegy tetejéről már elragadtatás sal szemlélődünk lefelé, oly tiszta a levegő, hogy a Drávát is látjuk. A szépséges vidék felemeli lelkűn ket. Ebben a lélekemelésben rejlik a kirándulás varázsa, az ideges, a fá radt, a gondokat egy délutánra el­feledni akaró, a lelki pihenés után vágyó embert felüdíti a gyönyörű látvány. Mind nagyobb lelki harmó nia zsong bennünk. Arra gondolunk, hogy a természet szépségei közelebb visznek bennünket az örök élethez. Talán nem ártana napjainkban több­ször hangoztatni Rousseau szép mon­dását : Vissza a természethez. Itt so­hasem ér bennünket csalódás, a ter­mészet mindannyiunknak egyformán beszél igazat, szépet, nemeset. Mint ha azt éreznők, hogy a természet az Isten néma prédikátora, agitátora lenne. Ez a néma agitátor megpen­díti lelkünk húrjait, hogy feleszmél­jünk a hitünkben, szól a küszködő emberhez, hogy könnyebben visel­hesse az élet terhét, szól a gazdag­hoz, hogy vagyona nincs a lelkéhez nőve, megállítja a gőgöst, hogy el­törpüljön előtte, megérinti a mű­vészt, hogy megihlesse, tanítja a politikust, hogy az meglássa az élet igazságait, tanít mindenkit az igazi emberi egyenlőségre. Ezek a gondolatok kergetik egy­mást táncolva bennünk és csak ak­kor eszmélünk fel, amikor megáll a motor. Az autóbusz súlya visz ben­nünket lefelé a hegy másik oldalán. Erdőbe érünk, erdőrengetegben gu­rulunk, siklunk a lejtőn le. Jobbról ellátunk az erdő fái fölött, balról ránkborul a hegyoldal. Itt királytöl­gyek, ott méltóságos fenyők. Egy­egy pillanatra megnyílik az erdő, a szeles léniákon belátni sötét mé­lyükbe, egy-egy pillanatra megfé­lemlítenek a sűrűn vál akozó szaka­dékok. Az út mentén a Mecsek vi­rágai tarkállanak, hangulatos képek peregnek községről-községre. Keresz­tül megyünk a regényes fekvésű Mánfán is. Temploma árpádkorabei kár, hogy nem láthatjuk közelről. Az erdő mind szebb, nagy suha­násban élvezzük a vidék szépségeit. Már benne járunk a pécsi püspöki uradalom erdejében, amely itt közel 60 ezer holdat tesz ki. Énnek a kö­zepén fekszik Sikonda Közel járunk már hozzá, jelzik ezt a kitűnően gondozott hegyiutak. Egy helyen piros salakos út színezi az erdőt. A nagyszerű országútról jobbra térünk, az erdő nyilasa kiszélesedik, zöld rét terpeszkedik el félkörben. A tisztás elején vadászházból átala­kított nyaraló, a háttérben fehér, kastélyszerű épület. Mellette két strandház, magasan nemzeti zászló leng. Sikondán vagyunk. Cigánymuzsika szól, ez a fogadtatás. Nem tudjuk hová tekintsünk, hová figyeljünk; a fürdő terrasz gyönyörű képét, vagy az erdei rét virágait csodáljuk-e. A cigányzenét hallgassuk-e, vagy az erdő zsongását. Nemes előkelőség ömlik el Sikonda képén. Ünnepi han­gulatot vált ki belőlünk az első be­nyomás. Végigsétálunk a fürdőtelepen. Ma­gaslati völgyben fekszik, magaslati erdőiilatot szivünk tele tüdővel. Nap ­fény, hegyi levegő, erdő körös-körül, meleg források. Két fürdőháza van Sikondának. Az egyik két részből álló uszoda, a másik fürdőház, a nagyobbik, stran dul szolgál. Érdekes itt a strand­rend. (Vannak még erkölcsök is). Délelőtt felváltva strandolnak, egy­szer a nőké a strand, egyszer a fér­fiaké. Közös családi órák csak dél­után vannak. Mindenki megelége­gedetfen fogadja ezt a strandrendet. A fürdőárak meglepően olcsók. Azok, kik autóbuszon érkeznek és még aznap visszaundulnak, 50 %-os ked­vezményben részesülnek. A pécsi fürdőkről közölt leírásunkban már tájékoztatást nyújtottunk a fürdő­árakról, azért fölöslegesnek tartjuk, hogy a sikondai arakat is közöljük, mert ezek jórészben a pécsiekkel megegyeznek. A viz ugyanolyan összetételű, mint a híres harkányi fürdő vize, csak feleannyira meleg. A fürdőzők igen dicsérik. Jó hatását fokozza a fel­séges környezet, a nagy nyugalom, a nagy szabadság és a pompás le­vegő. Kedves meglepetés az ideérkező­nek, hogy a nagy strand előcsarno­kában a Mecsek növényeit, virágait láthatja összegyűjtve. Külön érde késség a baranyai népviseleteket áb­rázoló fényképes tábla. A baranyai „Gyöngyös bokréta" kis kiállítását szemlélhetjük ebben sok-sok gyö­nyörűséggel. Felmegyünk az emeletes kastély­szálló terraszára. Elámulunk a ven­dégek láttán. Magyar urak és csa ládtagjaik üdülnek itt. Egyetemi ta­nárok, bírók, ügyvédek, megyei urak, művészek, orvosok, tisztviselők: a magyar közélet intelligenciájának egy nemes csoportja. Nincs itt zsivaj, lárma, feltünősködő beszélgetés. Jó­kedv uralkodik itt is, de ez a jó­kedv nem kihívó, itt is nevetnek, de ez a nevetés nem emlékeztet a pesti szezon- és divatkirándulók ismert nevetésére. Itt nem tudjuk megálla­pítani a beszélgetésekből, hogy kik beszélgetnek, mint ahogyan sok für­dőhelyen azonnal meg tudjuk mon­dani, ha nem is nézünk oda, hogy kik ezek, akik csevegésükkel ma­; gukra vonják a figyelmet ezek. Van két személyes, több sze­mélyes és nagyobb családok szá­mára is. Mindegyik előtt kis kert. Mind a szállókban, mind ezekben a kis faházakban nem drágák a szo bák. Üres szoba soha sincs. Még megtekintjük a fürdő virá­gait, parkírozásait, átsétálunk a szép rét másik oldalán lévő erdei útra is, és megpihenünk a szállóval szem­közti padokon. A szivünkben nagy­zsongást érzünk. Ezt a fürdőt a pécsi káptalan te­remtette meg. Aki egyszer ott volt, visszakívánkozik. Vécs Ottó Tudnivalók a mai építészetről Irta: Puskás Károly építészmérnök V. Aki családi házat épít, jól meg kell, hogy gondolja a dolgot, mert nem lehet álarcosbáli hangulat ked­véért, ami pillanatnyilag megtetszik, azt minden további nélkül meg is valósítani. Nekünk építészeknek is meg kell fontolni tanácsainkat, hiszen a leg­több szegény építtetőnek sokszor arra sincs pénze, hogy befejezze megkezdett otthonát tehát ne be­széljük rá őt még drága és haszon­talan tornyok és cifraságok létesí­tésére is. Ezt a fent vázolt rossz irányzatot, mely ilyen furcsaságokat szül, már akkor el kell hallgattatni, mielőtt megvalósulhatna. Erre való a városi mérnöki hivatal s az épí­tési bizottság. Ezeknek kell jótaná­csaikkal és okos szóval a helyzeten javítani. Németországban például na­gyon jól beváltak az u. n. „Bauber­atungstelle"-k, amelyek ingyenesen figyelmeztetik a közönséget és ki­sebb mestereket a hibákra, sőt jobb megoldásokat is ajánlanak nekik. Persze legjobb annak, aki építeni akar, előbb tervező építészhez for­dulni, de a közönség érthetetlenül óvakodik oly szakember igénybevé­telétől, akinek hivatása a tanács­adás s aki egész életét e rendkívül szerteágazó s folytonos fejlődésben lévő problémáknak szenteli. Inkább kontárok kezére bízzák a tervezést, mert azt hiszik, ahol külön nem kérnek pénzt a tervezésért, ott in­gyen kapják azt, pedig meg lehet azt fizettetni más úton is. Ez a meg­bízatás sokszorosan kifizetődik, nem kell sajnálni azt a pár százalékot, Meg keli menteni a Belvárosi Olvasókört mely jár az ilyen munkáért. Rend­szerint kis házaknál gondolják mel­lőzhetőnek a szakvéleményt, pedig ezt jól megcsinálni egyike a legne­hezebb feladatoknak, mert ide be kell sűríteni az összes tapasztalato­kat. Sok esetben csak saját kárán fordul — persze későn — az épít­tető szakemberhez. Az elején kell ezt megtenni. Akkor leveti az ellen­őrzés gondját is válláról, a tervező lesz a közvetítő a két ellentétes ér­dek között, jobban elő lehet készí­teni az egész menetet, az védi a tulajdonos érdekeit, mint az ügy­véd, jogi esetekben. Az épület ér­téke is emelődik, mert felügyelete mellett, nem lehet akármilyen rossz anyagot beépíteni, csak amilyen a költségvetésben elő van irva. Tehát ellentétes szerepkör miatt káros az építtető közönségre nézve, ha e vállalkozó és tervező nem kü­lön személy. A hatóságoknak pedig nagyon ügyelni kell a törvények pontos betartására, hogy képesítése alapján szerzett jogát senki sem lép­hesse át, mert sokszor ebből ered a legtöbb baj. Minden készültség és izlés nélküli emberek kapnak mun­kát a rátermettek helyett. Ezek ront­ják el a magyar falu egységes ké­pét is, mert a városban látottakat, szűk látókörrel behurcolják a ked­ves falusi házak közé és rosszul ér­telmezve alkalmazzák azokat. Nagyon sokat lehetne erről a prob­lémáról beszélni, de akinek szeme van, ebből is látja, hogy e téren fel­tétlen tisztulásra van szükség. A jobb jövőben bizva, hiszem, hogy ez el is fog következni. Legutóbbi számunk hírrovatában megirtuk, hogy Mátéffy Viktor volt esztergomi plébános lemondott a Bel­városi Olvasókörben viselt elnöki tisztségéről. A lemondást nem most, de már régebben vártuk, annál is inkább, mert a plébánosválasztással új munka megindulását, a kör ügyei­nek rendezését halaszthatatlannak tartottuk. A lemondással egyidejűleg nyil­vánosságra jutott, hogy a Belvárosi Olvasókörnek közel tízezer pengő adóssága van. Mátéffy Viktor távo­zásával tehát tízezer pengő adósság rendezése vár a körre, illetőleg az új elnökre. A kérdés most már, mi­képpen lehet ezt az adósságot ren­dezni ? Mátéffy Viktornak lenne ez a kötelessége, lehetséges, hogy ez valami módon meg is történik, mert nem egy izben hallottuk hangoztatni Mátéffy részéről, hogy mindent el követ a földmivesosztály érdekében. Természetesen nem szabad elzár­kózni Mátéffy Viktor elől, még ezu tán sem, hogy lemondott, de mi a magunk részéről más megoldást látunk. Tudott dolog, hogy a Belvárosi Olvasókörből igen sokan a válasz­A szálló mögött tennisz-pálya és' tások után kiléptek. Felszólítjuk, fel játszótér különböző játékszerekkel, j kérjük földmivesnépünket, hogy azok, ózondús levegő csap ki az erdőből, akik a múltban az ismert okok miatt Sétára megyünk az erdei úton. A szálló közelében, szinte elrejtve a fák között, kisebb-nagyobb faházakat találunk. Kibérelhető nyaralóházak kiléptek, most lépjenek vissza. El­végre az ő érdekük, hogy a Belvá­rosi Kör továbbra is fennmaradjon, hogy egyetlen kulturépületük to­vábbra is szolgálatukra lehessen. Nem szabad megengedni, hogy a földmivesek által alkotott szép intéz­mény válságos helyzetbe kerüljön, lehetetlennek hisszük, hogy a pri­mási városban épült Belvárosi Kato likus Olvasókör esetleg gazdát cse­réljen. Meg kell mutatni a foldmi­vesnépnek, hogy fenn tudja tartani egyesületét. Össze kell fognia teljes erővel, mert már semmi ok sincs arra, hogy távol tartsák magukat. Vége van már a pártoskodásnak, ne legyen többé pártoskodás. Mint értesülünk, Felber Gyula dr. plébánost kérik fel elnöknek. Álljon a földmivesnép egységesen dr Felber Gyula mellé és segítse őt ebben a vezető-munkában, hogy az adóssá­got rendezhessék és hogy a kört életképességben tarthassák. Hiszünk abban, hogy összefogással ez lehet­séges és reméljük, hogy ebben az esetben új, eredményes munka fog megindulni. Megnyílt Brenner Júlia zon­goraiskolája. Brenner Júlia oki. zon­goratanitónő zongoraiskolájában a 30­ik tanév megkezdődött. Kezdőket és haladókat, valamint az akadémiai osztályok tananyagát végezni óhaj­tókat állandóan elfogad. Jelentkezni a délutáni ónkban bármikor lehet. Síssai u. 1. sz. alatt a zongoraisko­lában. Tandíj, havi 12 P., hetenként két lecke.

Next

/
Oldalképek
Tartalom